Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)

1936-09-18 / 213. szám

ZcJamegyei Újság 4 Utazás Németországban. Irta: I. K. Nürnberg. A főtéren emelkedik a kato­likus templom, a Szüzanya tisz­teletére. Itt csillan meg az ivek finomsága, mint kívülről az ezer- szinü festett ablakon át beszü remkedik a fény, eloszlatva a középkori misztikus homályt. Szt. Sebaldus templom, ma ez is protestáns, a XVIII. századra néz vissza. Legfőbb ékessége Szt. Sebaldusnak a templom kö zepén álló bronzsirja, amely a korabeli művészet remeke. A ko­porsó baldachin alatt pihen, tele van finom kis művészi alakokkal. Ma mindezek mintegy múzeu­mokul szerepelnek, ahova pén­zért lehet bejutni, csak vasárnap van bennük némi istentisztelet, azután átveszi a kiváncsiak bá­muló és ácsorgó tömege. A forgalmas utcákon is min­denütt a középkorba ütközünk. Terek közepét, utcák keresztező ■ sét szebbnél-szebb kutak ékesítik. Megjelennek rajtuk a középkor csá­szárai, a városok urai, egy jel­legzetes német alak, a spanyol deszkán lovagló vádlott, a lo­pott ludat iszákjába rejtő suhanc. Az új Nürnberg. A régi emlékek lábánál folyik az új élet. Sok az egyenruha. Sárgásbarna egyenruhába öltözött emberek mennek hol egyedül, hol csoportban masíroznak a Pegnitz folyó ősrégi hidján. Délután utunk a Reichspartei­tag Gelände-re vezetett. Ebben a hatalmas arénában tartják 1933- tól kezdve a nemzeti szocialista pártnapokat minden év szeptem­berében. Az aréna szivében van a világháborúban elesett nürn­bergi hősök emlékére épített em­lékcsarnok. Jobbról-balról k's épü­let, benne nagy fekete könyv az elesett hősök nevével. Előtte ha­talmas zöld, füves térség, ame­lyet két részre oszt a széles be­tonút. Az út végében emelvény, innen beszél a Führer, mögötte oszlopsor, amelyek között kife* szitett nagy horogkeresztes zász­lókat lenget a szél. Az egész te­ret körben hatalmas tribünök ve­szik körül, ez a százhúszezer embert befogadó Lipót- aréna. Amint az újságokból lehet ol­vasni, a nürnbergiek már a nyá­ron készülnek a nagy napra. Új villamoskocsikat állítanak forga­lomba, hogy a sok embert ki és be tudják szállítani. Mellette van hatvanezer embert befogadó kon­gresszuscsarnok. Nem messze tőle épül az új stadion. Minden­felé épülő házak, középületek tűn­nek szemünkbe. Nagyszerűen ér­tik a németek mindezeket propa­ganda célokra felhasználni, az épülő alkotás előttt nagy hirdető­tábla hirdeti: A Führernek kö­szönhetjük. Bamberg. Az útból nem lehet kihagyni, bár csak 56000 lakósa van, ami a német viszonyok szerint kis városnak számit. Főkincse a négy- tornyú temploma. Magába zárja Szent István királyunk sógorá­nak, II. Szent Henriknek és fe­leségének, Kunigundának sirját. A kilencvenöt méter hosszú dóm szentélyének első oszlopán van a hires bambergi lovas szobor. A tudósok vitatkoznak azon, kit ábrázol. Az idegen vezető ajkán felhangzik a keveset emlegetett hazánk neve, Szent István magyar király szobra lenne, aki rokoni viszonyban volt a templomot ala­pitó II. Henrikkel. Hosszú arc nemes vonásokkal tekint le ránk. A komoly arcban annyi férfias erő és szépség van, amint fürké­sző szemével a messzeségbe te­kint. Évszázadokon át mennyi ide­genen nyugodott meg kőszeme ? ! Még egy magyar emlékre talál szemünk. A kórus oldalán az egyik oszlopfőn Szent Erzsébet magyar királylány komoly arca tekint le ránk. Még sem vagyunk az európai népek hatalmas ten­gerében gyökértelen, kivert vadak. Az Árpádok a katolikus egyház által minket, árva magyarokat, be­oltottak a nagy népek virágos kertjébe. Itt nem járt török. A városháza könyvtára minő értékeket rejt! Apró, szabad szemmel alig ol­vasható, kézirásu könyvek mellett ott van az arannyal és ezüsttel festett bibliák és szentirások egész sora, amelyet gondos szerzetes­kezek festegettek, mig mi har­coltunk a törökkel. Baycruth. A németek Bajrejtnek ejtik. Wágnernek, a zene királyának a városa. Az állomáson már szo­katlanul sok zászló fogad, mindig növekszik, amint megyünk az Opera felé. Az Operában ép fel­vonásköz van. A közönség künn sétál, mindenki estélyi ruhában, a férfiak feketében. Az összes jegy elkelt. A legutolsó csekély har­minc márkába kerül. Az úttesten nagy tömeg néz, mind a buffet felé. Később tudtuk meg, itt a Führer. Alig értettük meg a kér­désünkre felelő atyafit, aki a „Führer“ szóból az „f“ betűt egé­szen elnyelte, a „h“-t pedig na­gyon is hangsúlyozta. A Vezér a buffetben volt. Az Operába vezető utat talpig fekete ruhába öltözött, rohamsisakos ka­tonák foglalták el. Ezek az SS katonák. Ruhájuk fekete posztó, karszalagjukon két kis villámcsík, amely két modern „S“ betű akar lenni. Ők a Vezér testőrei. Né­metországban sok az egyenruha. Uton-utfélen lehet találkozni velük, azt hiszi az ember, egy nagy ka­szárnyában van. Hol kékruhás tengerészek tányérsapkájukkal lép kednek előttünk, hol a Reichswehr zöldesszürke legényeivel találko­zunk, majd a sárgásbarna S. A. katonák tűnnek a szemünkbe. Egy kis leckét kaptunk a né­met katonai alakulatokról a bay- reuthi nemzeti szocialista házban egy szolgálatra kész fiatalember­től, akinek a mellén szintén ott volt az SS-jelvény. 1935. május 21-én a birodalmi kormány fi­gyelmen kívül hagyva a wersa- illesi békeszerződést, kimondotta az általános védkötelezettséget. A véderőtörvény kimondja, hogy a katonaság a német nép katonai nevelő intézménye, célja minden német férfit az egész életre ki­ható módon katonává nevelni. A törvényre jellemző a nemzeti szo­cialista felfogás, nem a német állampolgárt említi, hanem a né­met férfit, ennek köte ezettsége nem a hazát, vagy a nemzetet, hanem a német népet védeni, te- ' hát nem a határokon belül élőt, hanem bárhol élőt. Legfőbb parancsnok a Vezér, aki szélesebb jogkörrel „ rendelke­zik, mint sok király. Ő állapítja meg egyszerű rendelettel a tény­leges szolgálati időt, mint tette is a közelmúltban. A fegyveres erő főparancsnoka a hadügymi­niszter. A törvény nemcsak a férfiakra, vonatkozik, hanem a nőkre is. Kimondja, hogy a békében min­den férfi, a „háborúban minden német férfi és német nő köteles a hazának hadi szolgálatot telje­síteni“. A törvénynek ez a szö­vege jutott eszünkbe, amikor lát­tuk a hátukon katonaborjúval vándorló leányokat, amint kato­nák mintájára masíroztak horog­keresztes zászlók alatt. Folyt köv. hírek Róm. kát. és új gőreg K. József Prot, Titusz Izr. Thlsri 2. Napkelte 5 óra 41 perc. Nyug­szik 18 óra 07 perckor. IDŐ : Erősödő délkeleti déli szél, felhősödás, több helyen, ki­vált az ország délnyugati részein, eső, a nappali hőmérséklet csök­ken, az éjjeli lehűlés nyugaton lé­nyegesen gyengül, keleten még erős marad. — Egyházi hírek. Grősz Jó­zsef püspök kirándulást tett a megszállott területen fekvő Szaló- nak, Borostyánkő és Máriafalu községekbe. — Zsinati vizsgála­tok voltak a szombathelyi szemi­náriumban. Horváth Dez^ő lóránt- házai kurátor és Piroska Ferenc reszneki kurátor megkapták az önálló lelkipásztorkodásra jogosító oklevelet. Krepsz Ágoston toronyi kurátor, Gombás Nándor körmendi hitoktató, Kálmán János bánok- szentgyörgyi adminisztrátor és Szakács István hosszuperesztegi káplán sikeres vizsgát tettek mo­rális pasztorálisból, Szigeti József sárvári hitoktató pedig a dogma­tikából. — Városi közgyűlés. Zda egerszeg megyei város képviselő­testülete szombaton, folyó hó 19-én délután 4 órai kezdettel rendkí­vüli közgyűlést tart. — A fonyódi katolikus temp­lomot a főszolgabíró bezáraita, mert a templom boliozalán repe­dés van A plébános a határoza­tot megfelebbezte, mert a repe­dés nem olyan mérvű, hogy ve­szélyes lenne. — A Badacsony látogatói. József Ferenc főherceg és Anna főhercfgasszony társaságukkal a napokban másodszor ellátog ttak Badacsonyra és a Kisfaludy ház­hoz. Megígérték, hogy propagan­dát csinálnak a gyönyörű hely­nek. — Szabadságon. Kontra László dr. m. kir. tisztifőorvos holnap szabadságra megy. Távol­létében Svastics János dr. m. kir. tisztiorvos helyettesíti. — Szent István emlékmű építését tervezik Fonyódon Ripka Ferenc volt főpolgármester kez­deményezésére. Az emlékmű/et a várhegym akarják felállítani 1938- ra, a Szent István jubiltumra. 1936. szeptember 18. — Desics Géza c. esperes meghalt. A szombathelyi egyház­megyének ismét gyásza van. Szeptember 16-án délután. 65 éves korában, áldozópapságának 42. évében hosszas szenvedés után Bánokszentgyörgyön meghalt Desics Géza c. esperes, bánok- szentgyörgyi plébános, a letenyei esperesi kerület és az egyházme­gye egyik érdemes papja. Desics Gézát 1894 julius 14 én szentel­ték pappá. Utána Körmenden, majd Zalaegerszegen káplánkodott. 1901-ben rövid ideig a megye- székhely plébániájának adminisz­trátora is volt, de még ugyanab­ban az évben a bánokszentgyör- gyi plébánia élére került. Har­mincöt éven keresztül vezette a gondjaira bízott híveket nemes papi lelkülettel, sokat fáradozva. Érdemei elismeréséül 1928-ban a megyéspüspök . c. esperessé nevezte ki. Desics Géza igen népszerű volt a letenyei kerület­ben s élénk részt vett a járás társadalmi életében, amig beteg­sége ebben meg nem akadályozta. Halálának hire a hívek és tiszte­lők körében mély részvétet keltett. Temetése szeptember 18-án, pén­teken délelőtt lesz Bánokszent­györgyön a 10 órakor kezdődő szentmise után. — Elhunytat hat testvére: Desics József tanár, Desics Gyula ny. MÁV tisztviselő, Desics Jenő tanító, Desics Rezső jegyző, Galambos Istvánné és Orth Jánosné, továbbá kiterjedt rokonság gyászolja, köztük Ga­lambos Miklós dr. püspöki titkár. Halálának hírére a vármegyehá­zára kitűzték a fekete zászlót, mert az elhunyt tagja volt a tör­vényhatósági bizottságnak. — Névváltoztatások. Tauber Antal monostorapáti lakós Töl­gyesire, Mátai Éva és Mátai Er­zsébet novai lakósok Havasira változtatták családi nevüket a belügyminisiter engedélyével. — Jegyzőválasztás volt Cell- dömölkön és egyhangúan Lajtai Tivadar segédjegyzőt választották meg. A Duzár vendéglőben a megnagyobbiiott és elegánsan berendezett étterem bankettek, teaesték, lakodalmi ebédek, va­csorák és társasösszejövetelek céljaira kiválóan alkalmas. Minden este cigányzene! — Muraközi est lesz ok'óber 6 án Nagykanizsán a Zdnyi iro­dalmi kör rendezésében. Többek között biszédet mondanak: Zad- ravelz Ltván püspök és Hall r Jenő tanár. Az ünnepély után fáklyás felvonu’ást tartanak a Nagymagyarország emlékmű előtt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom