Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)
1936-09-06 / 204. szám
4. ZJamepyei Újság »936. szeptember 6. Utazás Németországban. Irta: I. K. utolsó kegyet, hogy haláluk előtt imádkozhatnak. Ebben a pillanatban az óriási Dóm tornyaival együtt belülről megvilágosodik, megszólal a hatalmas orgona, utána pedig megkondulnak az összes harangok. A templom be- bejárata vakító fényárban úszik s a bizánciak lassú menetben megindulnak . . . imádkozni. Herczeg monumentális művének szépségét a szabad térben e pár szóval még csak éreztetni sem lehet. Azt látni és hallani kell! Dráma még sohasem gyakorolt rám ilyen mély hatást. A befejezés a maga váratlan és lenyűgöző látványával minden képzeletet felülmúlt. Azt a nagyszerű állapotot élveztünk, amelynek modern nyelven nincs neve s amelyet a görögök katarzisnak hívtak. Ez a felemelő és megtisztító érzés ragadott meg bennünket s tartott önfeledten pillanatokig helyünkhöz szegezve akkor is, midőn a színpad már újra sötétségbe borult, s ezt hoztuk magunkkal mindnyájan a szegedi szabadtéri játékokról. Vida Sándor. Közlöm a nagyérdemű közönséggel, hogy áll. eng. zeneiskolámat megnyitom. Jelentkezni lehet zongora és hegedű tanszakra. Felvétetnek úgy kezdők, mint haladók. Áll. kép. oki. tanárok, egyéni tanítás. Tandíj: havi 10 P-tői. A pótbeiratást szeptember hó 2 ától 4-éig Tüüőssy u. 26. szám alatt, szeptember hó 5 - tői 15-éig a Zeneiskolában, Tüítőssy utca 12 szám alatt (Brigievics-féle ház) tartom délelőtt 9—11-ig, délután 4 tői 6-ig. Részíeíes felvilágosítással készséggel szolgálok az érdeklődőknek ugyanott, a behatási időben. Tanórabeosztás: szeptember 9-én délután pontosan 5 órakor, melyen minden növendék saját érdekében megjelenni tartozik. A tanítás kezdete : szeptember 10 én. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy minden olyan híresztelés, mely szerint a Nptre Dame zárda növendékeinek a Zeneiskolába beiratkozni tilos, félreértésen alapul és a valóságnak nem felel meg. Zalaegerszeg, 1936. szept. hó 1. Szeless Béla igazgató. Egy ország a vonat ablakából. Határállomás Salzburg. A /vám- vizsgálat elég simán ment. Álmos német és osztrák határőrök nézték át csomagjainkat, kissé megforgatták azokat, felmutattuk 60 százalékos kedvezményes jegyünket és már el is helyezkedtünk a német vonatban. Tárcsázás és már német vidéken robog velünk a mozdony. Ködös reggel ülte meg a vidéket, mintha rejtegetni akarta volna kincsét, a német földet. Németország még számunkra ismeretlen terület. Lehet ugyanis ismeretet szerezni a szobákban jó könyvek mellett. Téli estéken az ember elővesz könyvet és fantáziájával lent jár a forró Szaharában, fut a rohanó számum elől, izzad, körülnéz és észreveszi, didereg a kialvó kályha mellett. Rádöbben, oly keveset ismert meg a valóságból. Vagy unatkozó nyári délután kezében a könyvvel a déli sarkon jár. Képzelete dolgozik, de a jéghegyeket határa dombjaihoz hasonlítja. Úgy jár mint az a görög ember, aki soha nem látott tengert, úgy képzelte j el, hogy a tenger nem más, mint j sok egymás mellett folyó folyam. | Igazi ismeret a tapasztalatból I származik. A tapasztalat-szó már maga is mutatja, nem egy pillanatig tartó dolog ez, hanem eredménye a ráfordított időtől függ. Hányszor fordult elő életünkben, hogy egyik másik dologról azt gondoltuk, teljesen ismerjük, vagy évekig éltünk barát és ismerős niellett abban a tudatban, ismerem mint a tenyeremet és jött egy fordulat, újra rejtély előtt állunk. Gárdonyi láthatatlan embere jut eszünkbe. Országot, népet megismerni hosz- szu idő munkája, alig egy hónap csak arravaló, hogy az ember lásson a vonatból mellette elsuhanó zöld réteket, sárguló gabonaföldeket, futó országutakat, jobbról balra elmaradozó rendezett falvakat, milliós városokat tele a múlt megkövesedett égbe- szökő gondolataival, a jelennek modern házaival. Az emberkéz által emelt kövek között sürög a nép. Éli a nagy tömegben az egyén az ő kicsi életét. Előlép mint kicsiny gyermek, virágzik az élet teljében, meggörnyedve cipeli az évtizedek terhét remegő kezű öreg. Az utazás végén az embernek úgy tűnik fel, mintha a moziban ült volna és egy kis ablakon át lepergettek volna előtte színes filmet. Látott mozgó embereket, akiknek más dolguk sem lett volna, minthogy eljátsszák előttük szerepüket a villamosok csilingelősében. Kis dolgozó emberek, ifjak, leányok, éltes emberek gyors biciklik rohanásával elsuhanjanak előttünk a városok utkeresztjein. Lát az ember külső mozdulatot, külső ruhát, álarcot sokszor, kőházat, mi van a lélek mélyén, ki tudja. Azonban a mozdulat, a szó, a ház, a ruha belülről jön. Bár a szó sem a gondo at, a mozdulat sem a? indulat, de annak kifejezője, abból ered, lehet belőle visszafelé következtetni, ép igy az előttünk folyó gyors é etmegnyilvánuiások, a ruhák tarkasága, a házak mintegy abla- I kok, amelyeken át betekinthetünk a legérdekesebb világb3, a lélek világába, felcsillanik előttünk Gárdonyi láthatatlan embere. A rend. Közben halad a vonat, ép személy vonat volt, ezek még a régimód oldaltnyiló kocsik, az oldalon deszka szalad végig, minden fülke idenyilik. Korán reggel van, meglepett a ragyogó tisztaság, sehol egy kisdarab papír, vagy hulladék. Azt hittem, csak reggel van igy. Utaztam délután, késő este, a rend akkor is ilyen volt. Jöttek egyszerű emberek, akik az éttermüket magukkal hordozzák, elővették élelmiszerüket és a legkisebb papi rost, hulladékot mind összeszedték. Örömmel látta az ember, mint hajolnak le a legkisebb darabért, ha kell, többször is és rakják a szemétgyűjtőbe. A várótermekben, < utcákon, tereken sehol egy elszórt | hulladék, mindenütt papírkosár és a papirosszeletek s egyéb belevalók nem mellette húzódnak meg, hanem benn sorakoznak. Jó lenne nálunk is, de kettő kellene hozzá: ember és kosár. Vonatunk a bajor Alpok között röpít bennünket tova. Keresztfenyők közül fehér nyírfák integetnek felénk. Julius 20-ika körül kezd csak még érni az itt elég gyér rozs, árpa és főkép zab. Pár helyen már a gépek rendeket is vágtak a termésbe. Kézi arató itt sehol sem látható. A falvak házai tisztán és rendezetten csillannak elő a néhol sürü rétegben meg- ülő ködtengerből. Mindenütt kőhá- zatlátunk, sehol egy zsuppos ház. Mindenütt tisztaság és rend, még elvétve sem tűnik szemünkbe rozzant ház, vagy düiedező kerítés. Ez az egy ablak a nép leikéhez. Töging kis állomáson kiszállottunk, autóbuszon indultunk utunk első céljához. Autóbuszunk a kis községben nagyszerű bitumenes utón haladt, az1 2 * 4 hittük, majd a vetések, a földek birodalmában jön a jó rázós ut; nem következett be. Mindenütt Németországban még a kis falvakat ősz- szekötő utakat is, mind bitumenburkolat takarja. A kocsi, amelyben ülünk, tiszta és rendes, emberek szállnak ki és be. Ismerősök ülnek egymás mellett, pár szót váltanak egymással, azu'án elnémulnak, csendes némaságban szemlélik a vidéket. Ez a gondolatokat rejtő némaság kisért egész utamon, villamosokon, hajón, éttermek asztalai mellett, a várótermek padjain. Ez a nép nem sokat beszél, de jön a folytatása, amikor kinéz az ember a rohanó járómü | ablakán, lát hatalmas kéménye- | két, gyárak t, rendezett városo- I kát; a folytatás mi lehet ? Ez a nép inkább cselekszik. Asszonyai nem ülnek naphosszat összetett kezekkel, mint Rómában (és más olasz városoknak mindennapi képe a házak ajtajában ülő asz- szonyok tömege). A német asz- szony, még ha pihen is, vagy utazik, kezében ott látni a kötést. Bucsujáróhely. E:ső állomás Altötting. Pár ezer lakósu város fogad bennünket. Ragyog a tisztaságtól. Mindenki szives és figyelmes, akivel csak találkozunk, kész az útmutatásra l Azxai nyerni fog, ha férfiszövet és ing esükségfetéft az idén ismét a tr Verseny Áruházban szerzi be. (Arany Bárány épületben, kávéház mellett.) SWESSaaBHHB Tankönyv, füzet és mindennemű iskolacikk szükségletét olcsón szerezheti be nálunk. „ZRÍNYI“ könyvkereskedés irt. Telefon ■ 128. Z 8 I 8 e Q 6 f S 2 6 g.
