Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)

1936-07-22 / 166. szám

2. Zalamegyei Újság 1936. julius 22. Bencze testvér uj neve lesz: Léj wang-kiün Tehéng-sli. Latin­ban : Tonilru 10.000 ponderum, excilans mundum. Tízezer súlyú dörgés felrázza a világot. Rövidí­tésben : foriis in excitando mun- dum, vagyis: bátor a világ fel- ébresztésében. Ácsboit-nak a neve : Sän zsenn- csing sen tcheng. Latinul: Mons charitatis et tranquillitatis, praesa- gium Jongaevitatís. Magyarul: A szeretet és nyugalom hegye, az örökidők előreigérete. Rövidítve: perfecíus in charitate et traquiili - taté, azaz tökéletes a szeretetben és nyugalomban. Minden név egyúttal jellemvo­nás a tulajdonosról. Eredeti kinai kifejezések, hiszen Yong kinai tudós állította őket össze ugylát- szik, a hozzá küldött ismertetések alapján. Kofferek, ládák, szerszámok. A 11 személy 22 mázsa cso­magot visz magával Kinába. A ruházaton kívül például a követ­kezőket: iábori tűzhelyet, sokszo­rosító gépet (s'änzel), lakatos és asztalos szerszámokat: üllő, ka­lapács, véső, hidegvágó, menet­vágó, golyóscsapágyak, kilincsek, zárak, húsdaráló, fűrészek, fúrók stb. Ezeket nehéz volna megsze­rezni a magyar misszió vidékén, sőt egyenesen lehetetlenség. Ami­kor P. Zsíros tartott filmelöadást a missziók életéről Dunapatajon, akkor a vásznon jól játszóit, hogy miképen mángoinak a kinai nők. A még vizes ruhát két husáng­gal ütik-verik. A nehéz művelet láttára egy hölgy megkérdezte, hogy nem lehetne-e segíteni a nyomorultakon. És Zsíros páter mosolyogva feleite: „Dehogynem, csak adna valaki nekik egy mán­gorlót.“ Másnap az iilető hölgy elküldte a saját gépét. Ugyanígy adakozták össze ' a többi holmit is az ország minden részéből. Ezt a roppant nagy podgyász- tömeget átadták egy szállító cég­nek, amely három héttel az indu­lás előtt beraktározta már azokat a Lloyd Triesztino raktárába. A hajó indulásakor az utasoknak semmi gondjuk se le3z a csoma­gokra, mivel a szállító cég felra­katja mindet a hajóra. Eddig a felrakásig épen 288 pengőbe ke­rült a csomagok fuvardíja. Mikor ? Merre ? A misszionáriusok hajója julius 27-én indul Triesztből. Aug. 24 én érkeznek meg misszionáriusaink Sanghai-ba. In­nen még legalább három napig kell menniük különíéle jármüve­ken, amig eljutnak Taoming-ba. Azért kell augusztus elején utrakelniök, mivel később már az esős évszak következnék be Kí­nában és akkor kocsival vagy más hasonló jármüvei nehéz, sőt csaknem lehetetlen megközelíteni a missziós telepet.. Az osztálysorsjáték húzása. Budapest, julius 21. Az osztály- sorsjáték mai húzásának eredmé­nyei a következők : 10 ezer pen­gőt nyert 19.178, 5 ezer pengőt 28 224, 4 ezret 24.706, 2 ezret 91, 885, 1 ezret : 17.968, 34.167, 37.092, 51.816, 63.603, 73,508, 81.820. — Felelősség nélkül. Liszt Ferenc (Első közlemény.) „Zengj nekünk dalt hangok nagy tanárja.“ 1811 őszén vakító üstökös fénye hasított bele a mennybolt végte­len sötétségébe. Tündöklőt*, szik­rázott a csillag, amelynek meg­jelenésétől babonás félelemmel csodálatos eseményeket várt az emberiség. S mig a végtelenség vándora rohanva szelte égi^ pályá­ját, azalatt a sopronmegyéi Do borján község egy kis názikójá- ban egy újonnan született élet kicsi lángocskája pislogott. Liszt Ádámék szerény hajlékában meg­született a világ iegnagyobb zon­goraművésze. Akkor még senki sem sejtette, hogy az üstökös csodája ői hirdeti s rokonszelle­méi jött üdvözölni. A kis Liszt Ferenc gyenge, be- teges gyermek volt, amit csak fokozott a túlzottan sok zongorá­zás. Atyja — muzikális ember lévén, — hamar észrevette a rend­kívüli tehetséget s ő lett eiső mestere. Kilencéves korában már komoly sikereket arat Sopronban, Pozsonyban. 1822-ben atyja Bécs- be viszi, ahol Czerny Káraly és Salieri a mestere. Egyik hangver­senyén Beeihoven is megjelenik és a műsor után, a közönség fer­geteges tapsa közben homlokon- csókolja a gyermeket. Pesten adott hangversenye után Párisba megy szüleivel, de, mint idegen állam­polgárt, Chetubini nem veszi fel a Conservatoire-ba. Nincs is már rá szüksége. A továbbiakban sa­ját magának lesz a mestere. Cso­dálatos tehetségével meghódítja Párist s néhány magyar mágnás ajánlólevele révén a legelőkelőbb paloták is nyitva állanak előtte. Majd Franciaország és Anglia következik sorra. Mindenütt ün­neplés ; főúri szalonokban, kirá­lyok előtt mutatja be páratlan te­hetségét. A sok utazás és izga­lom azonban atyja szervezetét aláássa s hű kísérője és pártfo­gója 1827 ben Boulogneban meg­hal. Evvel lezárul Liszt boldog gyermekkora. Anyjával együtt Párisba költö ■ zik s itt játszódik ie a tragikus, de gyönyörű szerelmi dráma Saint Cricq Carolyne grófnővel, amely­nek történetére még visszatérünk. Liszt lelki egyensúlya megbomlik ; majd túlzott vallási gyakorlatok­ban, majd a Saint Simonistáknak, Lammenais abbénak, vagy George Sandnak eszméiben keres meg­nyugvást. Letargiájából Berlioz és Paganini feltűnése gyógyítja ki. Mintegy varázsütésre megváltozik, hozzáfog ismét a munkához s közben már szövődik nagy sze­relme D’Agoult Mária grófnővel. Párisban helyzete emiatt lassan- kint tarthatatlanná válik, a gróf­nővel Svájcban telepszik le, majd Itáliába utaznak. Természetesen mindenütt hangversenyek, minde­nütt ünneplés. Velencében hallja meg a pesti árvízkatasztrófa hírét. S e hírre feltámad benne egy érzés, amelyet bolyongó életében már-már teljesen elfelejtett, — egy pillanat alatt tudatára ébred, hogy néki van hazája. E magáraébre- dést drámai erővel zengi el Mas- sart barátjához irt soraiban. Egész levele maga a hazaszeretet dia­dalmas himnusza. Otthagyva sze­relmét, otthagyva Itáliát, Bécsbe siet, hangversenyeket ad s ezek jövedelmét az árvízkárosultaknak juttatja. Később eljön Pestre, ahol minden, eddigit felülmúló ünnep­lésekben van része s ö maga számtalan beszédében tesz hitval­lást magyarsága mellett. Az országot elhagyva megkez­dődik Liszt virtuóz pályafutásá­nak legdicsőségesebb kora. Nyolc éven át szadatlanul járja az európai városokat s Berlintől Konstantinápolyig, Paristól Mosz­kváig olyan diadalok kisérik, aminőkben sem előtte, sem utána hangversenyző művésznek része nem volt. Ekkor már mindenki által elismerve ő a világ legelső zongoristája. Oroszországi hang- verseny-körulján ismerKedik meg Sayn Wittgenstein Carolyne her­cegnővel, akinek szerelme, majd barátsága egészen sírjáig eikiséri. Az 1848 as év Liszt „életében döntő fordulatot jelent. Ő, a ja­vakorabeli férfi, a legünnepellebb művész, Európa bálványa ; sike­reinek tetőfokán otthagyja diada­lainak színhelyét, otthagyja a pó­diumot, a konzertezést, vissza­vonul Weimárba, hogy Goethe irodalmi városát a zene városává tegye s hogy ő maga a kompo­nálásnak szentelhesse életé*. Régi és újabb mesterek műveinek be­tanításával, saját és kortársai (különösen Wagner) műveinek propagálásával époly korszakal­kotó munkásságot végzett, mint annakidején a zongoraiechnika tökéletesítése terén. Emellett, mint az „új zene“ hivatott vezére ál­A Göcsej Egyesület gondolatát öt évvel ezelőtt vetette föl a Za­lamegyei Újság. Sürü egymás­utánban megjelent cikkeivel fel­hívta a Göcsejvidék lakosságát a vidék szépségeinek értékelésére s rámutatott arra, hogy az akkori­ban megalakult Mecsek és Bakony egyesületek rövid idő alatt nagy­szerű eredményeket értek el. Tö­rekvésünk megértésre is talált, aminek bizonysága volt a hozzánk érkezett sok elismerő, köszönő s kérdezősködéssel lelt levéi. Gö­csejnek minden részéből kaptunk ilyen leveleket, sőt egyik lelkes Göcsejbarát már 20 pengőt föl is ajánlott a szervezési munkálatok céljaira. Azonban hiába volt minden igyekezet, minden lelkesedés, a gondolat megvalósulásra nem ke­rülhetett, mert bizonyos helyen nem néztek jó szemmel arra, aki a Zalamegyei Újság, vagy az ál­tala fölvetett gondolat mellé sze­gődött. Most azután mégis sike­rült a Göcsej érdekeit védő egye­sületet megalakítani, amelynek célját a megalakuláskor részlete­sen ismertettük. Az egyesület működésétől so­kat várunk. Várhatunk is, mert amit az utóbbi évek folyamán egyesület nélkül cselekedtek Gö­csej érdekében, az most mind Út­mutatóul szolgál az egyesületnek és a tagok toborzása is könnyebb, mert most látja csak Göcsej népe, hogy érdemes és kell is dolgozni Göcsejért. Mielőtt azonban még megindult volna a Göcsej Egyesület mun kája, olyan hangok hallatszanak, hogy az új egyesületet egyesíteni landóan járja Európa városait s mindenütt ott van, ahol szóval, karmesteri pálcával, vagy Írásban buzdítani, küzdeni és harcolni kell az új eszmék érvényre jut­tatásában. 1861-ben Rómába teszi át szék­helyét; egyházi zene (oratórium, mise) Komponálásával foglalkozik, ismét belemerül vallásának tanul­mányozásába s felveszi a kisebb egyházi rendeket, majd c. kano­nok lesz. 1869-től haláláig élete 3 város közt van megosztva; ezek : Weimár—Pe?t—Róma. A nagyherceg kérésére az év egy bizonyos szakát ismét Weimár- ban tölti; Pesten a Zeneakadémia elnöke lesz ; Rómába minden év­ben visszavonul komponálni. Wntgenstein hercegné is állan­dóan itt tartózkodik. Megéri a bayreuthi Festspielhaus megnyi­tását, de legjobb barátjának, Wagnernak, s két gyermekének halálát is.­Liszt életében három oly fon­tos momentum van, amelyek részben mindenki, részben a mi szemünkben érdeklődésre és kö­zelebbi megvilágításra tarthatnak számot. Ezekkel külön-külön akarunk foglalkozni annális in- kábbb, mert egyike-másika élénk vitáknak és ellentétes nézeteknek a tárgya. E három mozzanat: Liszt magyarsága, Liszt szerel­mei és Liszt művészete . . . kellene a két évvel ezelőtt meg­alakult Közművelődési Egyesület­tel. Ezt a törekvést azonban nem helyeselhetjük, mert tartunk attól, hogy az a cél, amit a Göcsej Egyesület elérni akar, az egyesü­lés folytán nem lenne főcél. Azon­kívül, a Közművelődési Egyesület minden nemes szándéka ellenére sem tudott népszerűségre emel­kedni, nem tudott olyan eredmé­nyeket elérni, amilyeneket vártunk volna; ilyen körülmények között tehát nem láthatjuk biztosítottnak azt a célt sem, amit a Göcsej Egyesület maga elé tűzött. Az új egyesület fordítsa minden erejét az alapszabályaiban megjelött cél elérésére, dolgozzék függetlenül minden más egyesülettől Göcsejért, hiszen alapszabályai szerint olyan hatalmas tér nyílik működésére, hogy azt, — legalább is egyelőre — tágítani a cél veszélyeztetése nélkül nem lehet. Dolgozzék a Közművelődési Egyesület is, dol­gozzék a Göcsej Egyesület is és majd a jövő megmutatja, hogy egymás mellett, vagy egymásba olvadva keil e haladótok. Vida Sándor. Még meg sem kezdte működését a Göcsej Egyesület, máris egyesíteni akarják egy másik egyesülettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom