Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)
1936-07-11 / 157. szám
2. Zalamegyei Újság 1936. julius 11 képen szól szóról szóra : Igen tisztelt Uram 1 igy szól a levél. — Meg szeretném kérdezni, segítene-e 1,800.000 frankot, amelyet Spanyolország határain kivül helyeztem letétbe, felszaba- ditani. Dijazásképen költségeinek megtérítésére felajánlok önnek 600.000 frankot. Amennyiben belemegy a dologba, úgy kérem azonnal táviratozzon bizalmas emberemnek, aki üzenetét nyomban eljuttatja hozzám. Szeretném részletesen tájékoztatni az egész ügyről, de nem tudhatom, hogy levelem egyáltalán eljut e önhöz, ezért a legapróbb részletekre kiterjedő tájékoztatást az ön válaszának kézhezvétele után küldöm el. A szélhámos társaság mindenfelé, egész Európában próbálkozik. Egy lengyei mérnök annyira hitt a csábitó ajánlatban, hogy útlevelet váltott, pénzt vett magához és el is utazott Spanyolországba. Hogy mi lett vele, nem tudják. A szélhámosok leleplezésén egész Európa rendőrsége dolgozik s remélik, hogy hamarosan hurokra is kerülnek. Tanügyi kinevezések. A hivatalos lap mai száma közli a kultusztárca körében történt kinevezéseket és előléptetéseket, amelyek zalai vonatkozásban a következők: A kormányzó Terbócz Miklós dr. min. titkárt osztálytanácsossá nevezte ki, Herteíendy Jenő dr. osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi címet, Magas Mihály nagykanizsai gimnáziumi igazgatónak a tanügyi főtanácsos gimnáziumi igazgató cimel adományozta, Ferenczy Zoltán, zalaegerszegi áll felsőkereskedelmi iskolai igazgatót és Istvánfi József dr. tanári szolgálatlételre oe- osztott igazgatót, a Notre Dame tanitónőképző és polg. leányiskola volt igazgatóját a VI. fizetési osztályba nevezte ki. A kultuszminiszter Bogyay Tamás dr.-t X fizetési osztályba tanügyi segédfogalmazóvá, Gef- ferth Pál, felsőkereskedelmi iskolai h. tanárt rendes tanárrá, Zajtay Ervin dr. gimnáziumi óraadó tanárt helyettes tanárrá, Hódossy Ilona, polg. fiúiskolái helyettes tanárt rendes tanárrá, Simonffyné Farkas Lujzát gyakornokká nevezte ki. A VII. fizetési osztályba a következő tanítókat nevezte ki a miniszter: Ecker Károly zalaegerszegi és Kassay Gyula sümegi áll. tanítókat, Kulcsár Dezső szepetki községi ig. tanítót, Köfalvy Gyula és Károly Ferenc keszthelyi községi tanítókat, Landi Ferenc iskolafelügyelő pacsai, Kratancsik István rédicsi, Márkus Károly kisszigeti, Tótmárton Imre zalaszabari, Za- nyi Kálmán badacsonytomaji. Albeck Gyula tótszentmártoni, r. k. ig. tanítókat, Klein Ferenc tapolcai, Lehotzky Béla hosztóti, Török István gyulakeszi, Szigeti Hfilgyeki Szép és tartós frizurát VERASZTÓ hölgyfodrász készít Wlassics és Petőfi utca sarok. Géza kerkakutasi r. k. tanitókat, Fazekas János szentantalfai ág. h. ev. ig. tanítót. Állami iskolai segédtanítókká Békéssy Jáno3 zajki, Koronczy Rudolf börzöncei, Kutas Rózsa Az idén már negyedik évéhez t ért el a Katolikus Nyári Egyetem. Történelmi reminiscenciákban, tradíció kialakulásában és új magyar katolikus kulturértékek megteremtésében talán eddig még keveset mutató, de a hangsúly nem ezen van. Amit az idő rö vidsége nem engedett meg, azt — bíznunk kell benne, — a jövő fogja megteremteni, ha az egész magyar katolicizmust egyformán áthatja ennek a Nyári Egyetemnek szellemi légköre. Az ősi primási székhely, Esztergom ezeréves magyar történelmi levegőjébe, a Szent Istvánok és Szent Imrék megszentelt földjén, a régi királyi vár és az azon épült hatalmas bazilika tő- szomszédságában, amelyek mind a nagymagyarság múltjáról, hatalmáról, dicsőségéről, krisztianu- musáról és élet-halál küzdelmeiről beszélnek, folynak az előadások : megható szimbólumaként a régi eszmék és a százszor visszasírt Szentistváni nagyság keresésének. A Katolikus Nyári Egyetem ugyanis kulturális célkitűzésein kívül ezt a minden igaz katolikus magyar lelkében lappangó szikrát akarja éleszteni és lángragyujtani. A legidőszerűbb, nemzeti, társadalmi és vallási életet illető, szakemberek előadásában megvilágított nagy problémák ennek az egyetemi kurzusnak a tárgyai. Belevilágítani a bizonytalankodó, habozó, sokszor önmagával is tehetetlen és immár majdnem teljes passzivitásba sü- lyedt magyar katolicizmusba, a jövő feladatait körvonalazni és a haladás útját egyengetni: ez a szándék csendül ki a szakférfiak előadásából és a hallgatósággal folytatott megbeszéléseiből. Az előadások magas szintje és annak minden mozzanatában a katolikus magyarság legfőbb érdekeit szolgáló beállítottsága fölött a magyar egyház legelső főpapja, a bíboros hercegprímás és legfőbb segítőtársa, S z e k f ü Gyula, az újkori magyar történetírás atyja őrködnek. Az ő kezük vezeti és szellemük irányítja ezeket az előadásokat. Bízhatunk-e ezekben az alőadásokban és fűz- hetünk-e reményeket a sikerhez? Erre akarok válaszolni az alábletenyei, Burján Kálmán esztereg- nyei, Say József velencepusztai és Pakó József lasztonyai helyettes tanitókat; Exner Emma sümegi h. óvónőt segédóvónővé nevezték ki. biakban. Először is sikernek kell számítanunk azt, hogy a Nyári Egyetem mozgalma nem laposodott' el, mint annyi katolikus megmozdulással megtörténik, hanem erősen az érdeklődés homlokterében áll. Állandóan 200— 300 hallgató van jelen, sokszor maga a hercegprímás is. A hallgatók legnagyobb része egyetemista, de vannak más érdeklő dők is : papok, ügyvédek, tanárok, nagyszámú nöközönség stb., akik közül sokan messziről jöttek a Nyári Egyetem színhelyére, De van ennél érdekesebb szimptómája is a Nyári Egyetemnek — és ebben látom igazi hatását ennek a kurzusnak — : t. i. az egyetemi előadások folyamán két ifjúsági mozgalom tartotta itt az idén kongresszusát: a Prohászkások és az Ifjú Katolikus Történészek munkaközössége. Az előbbi most először gyűlt össze nagyobbszabásu értekezletre, amelynek Aradi Zsolt a szellemi vezére; az utóbbiak munkaközössége most másodszor tart kongresszust. Mig azonban a Prohászkások sok-sok gyülése- zés és megbeszélés után sem tudták programmjukat közelebbről konkretizálni, mivel a mozgalom még erősen az erjedés stádiumában van, a Katolikus Történészek már kézzel foghatóbb eredménnyel jöttek el az idei kongresszusra. Balanyi György dr., budapesti piarista igazgató, ismertetése szerint a történészek munkaközösségében komoly munka folyt. Havonkint tartott összejöveteleiken tudományos előadások hangzottak el a magyar katolikus egyháztörténet eleddig még kiaknázatlan és meg nem irt problémáinak tisztázása végett. Ä munkaközösség tagjai megbeszéléseik, a problémák közös megvitatása áltat segítették egymást s tisztáztak együttesen problémákat, melyekre egy ember az emberi szellem szűk térre utaltsága miatt képtelen volna. S hogy munkájuk nem csak kísérletezés, vagy afféle tiszavirágéletü dilettantizmus, mutatja a munkaközösség legelső kiadott évkönyve, a „Regnum“ I. kötete, melyet a magyar katolikus egyháztörténetirók legelső ilynemű sikerének kell tekintenünk. Első eset a magyarság életében, hogy ilyen munkaközösség-féle alakult nálunk tiszta katolikus alapon, katolikus egyháztörténelmi célkitűzések megvalósítására. Ezért örömmel kell üdvözölnünk a „Regnum“ I. kötetét, mert áldozatos lelkülettel megirt, áldozatos lélekkel a magyar katolikus közönségnek szánt munkája ez az Ifjú Kát. Történészek Munkaközösségének. Hangsúlyozom a közreadott munka áldozatos voltát, hisz a szerzők minden írói jutalom nélkül bocsátották közre szellemük gyümölcsét. De van ennek a jelentésnek egy szomorú mellékhangja is. A magyar katolikus közönség még eddig nem nagyon érdeklődött a neki szánt, a saját érdekét szolgáló mozgalom iránt. A „Regnum“-ból eddig igen kevés, csak mintegy 80—90 példány fogyott el; világos jele annak, hogy a magyar katolikus közvélemény még alig szerzett tudomást róla. Kérdezem tehát: hagyjuk ezt a nagy reményekre jogosító mozgalmat hidegen kimúlni ? Vájjon megmaradjunk a Pató Pálos „ej, ráérünk arra még“ elvénél, mikor már minden idők legnagyobb forradalmának vörös fénycsóvái égnek körülöttünk? Lehet-e ehhez az országhoz akár- meiy más felekezetnek annyi joga, mint nekünk, akik Szent Istvánt, Szent Lászlót, Nagy Lajost, Hunyadi Mátyást, Rákóczi Ferencet és Széchenyi Istvánt adtunk ennek az országnak ? S van e felekezet mely oly kevéssé becsülné meg azt, ami az övé, ami a saját véréből, saját szellemi közösségéből fakad, mint mi katolikusok ? „Pioximus ardet Ucalegon.“ Tűz perzselő pusztítása izzik a közelben. Mentsük a magunkét. Saját szellemiségünk, nagy katolikus történelmi múltúnk szellemi kincseit, melyet egy ifjú gárda lelkes munkája hoz felszínre a feledés múltjából. Rajtuk keresztül, munkájuk értékelésével és megbecsülésével őrizzük és becsüljük meg a magyar katolikus mu tat és dolgozzunk a jövendő számára. Dr. Vecsey Lajos. Iskolai értesítők. A zalaegerszegi állami polgári leányiskola értesítőjét Grősz Irma igazgató szerkesztette. Az iskolai év történetében megemlékezik az igazgató a tanári testületben történt változásokról: Steyrerné Kardos Hona rendes tanárt a miniszter a pestszentlőrinci áll. polgári leányiskolához helyezte át és Csont Ilona ok), tanárt óradíjas helyettes tanárul az iskolához helyezte. A tanári kar és az ifjúsági egyesületek működéséről, a tanulmányi kirándulásokról és iskolai ünnepélyekről is részletes tájékoztatót találunk az iskolai év történetében. Működött az intézetben a Szent Ágnes pártfogása alatt álló Mária Kongregáció, a Református Diákok, „Soli Deo Gloria“ szövetsége, az Evangélikus Diákszövetség, a Zrínyi Ilona Önképzőkör, az Ifjúsági Sportkör. A tanulók segélyezését az Ifjúsági Segítő Alap eszközölte. A tanári testület öt rendes tagból ét négy hitoktatóból állott. Beiratkozott az iskolába 140 nyilvános és 3 magántanuló s osztályzást nyert 131 Jó szemüveg, jó fényképezőgép» jé fényképkidolgozás BÁNFAI BÉLA I optika és fotó ozakfizletében* Pécs, Zalaegerszeg. A katolikus történészek második kongresszusa az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetemen.