Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)
1936-09-27 / 221. szám
4. ZcJamepyei Újság >936. szeptember 27. Utazás Németországban. Irta: I. K. . Szájról-szajra jára hir,hogy kisfiának, kisleányának iskola-kazettát, diák-sapkát, esőkabátot, harisnyát és mindent, ami a kisdiáknak n é 1 külözhetetlen, legjobban vásárolhat Pál és Indra divatüzletében Telefonszám: 17 0. ZALAEGERSZEG. V. Berlin. Az Anhalter-pályaudvarra robogtunk be. Berlinnek nincs központi pályaudvara, szétszórva vannak a város különböző részeiben, gyűrű módjára veszik körül a belvárost. Nem nagyobbak, mint a mi Keletink. A szokásos kép fogad bennünket, nagy betűkkel jelzik a felírások mindazt, amire csak szükség van. Felvilágosító irodákban többen állanak az utas szolgálatára, minden igényét kielégítik. Csak meg kell mondani, hol, mennyiért kíván lakást, telefonbeszélgetéssel mindjárt meg is kapja a választ. Ritka helyen várják az idegent az erőszakos szállodai portások serege. Belépünk a négymilliós városba. New York, London, Párizs, Tokió után Berlin , a világ ötödik városa. Az Unter den Linden és ennek egyenes meghosszabbítása majd 18 km. hosszúságban szeli át a köralakban elhelyezkedő várost, amelynek 20 km. hosszú átlója is van. A forgalom és a reklámok városa. A forgalom jó része az Unter den Linden főutcán folyik le. A 60 m. széles utca több sávra tagozódik. Középen húzódik a széles sétány. Külön két ut a biciklik és autóknak, egyiken jönnek, a másikon csak mennek az autók. Kerestem a lombos hársfákat, jelenleg kis, nem rég ültetett fákat találtam, alig volt lombjuk. Nyugaton lezárja az utat a Brandenburgi kapu, dór oszlopok tetejéről néz le a Párisi térre a bronz négyes fogat. Az Olimpiászra készülnek, a tér tele az összes nemzetek zászlóival. Szemünk kíváncsian keresi a magyar trikolort, megtalálja. Ha végigtekintünk innen, a horogkeresztes zászlók tömeget látja a szemünk, amint a rudak lécei között katonás sorrendben sorakoznak. Az ut szélén velük párhuzamosan új zászlók sorát látjuk, nagyszerű propaganda lehetőség. Itt van a jelentősebb német városok zászlója címerével együtt. A zászlórudakra dobszerü dolgot erősítettek, amelynek két felén látható az illető város képe. Alattuk embertömegek hullámza- nak, biciklik suhannak el mellettünk, megcsodálja az ember ügyességüket. Emeletes omnibuszok zugnak el mellettünk, csak a forgalmi rendőrnek engedelmeskednek. Nagyon is vigyáznak a sarkon, hogy az oktalan bámészkodóban, vakmerő sietőben semmi kár ne essék. így folyik az egész nap. Még este sem szűnik meg, a tejüveg lámpák egész nappali fényt árasztanak. Fenn a magasban pedig cikkázik a fényreklámok színes világa. Mennyi pénz, munka és gondolati A nagy forgalmat délben megszakította a dobok pergése, amelybe szépen vegyült bele a sípok vékony hangja. Utána a katonabanda rázendített szebbnél- szebb marsokra. Erre a lábat- emelő dallamra jöttek a sokat emlegetett német katonák. A disz- őrség jött, mind válogatóit szállegény, A vassisak alól komoly tekintetek néztek mereven előre, az arcokon folyt az izzadtság, de mentek előre feltartóz hatatlanul zárt, tömött sorokban, meglibbent lábukon néha a bő porosz csizma. A világháhoru rohamozó katonái jártak az ember eszében. A közönség nagy része megindult velők A hősök emlékétől jöttek, ott álltak diszőrséget szétvetett lábakkal, vállra fektetett fegyverrel. Az Unter den Linden keleti végét a Spree folyó zárja be, ott egy kis szigetet képez, amely a hivatalos Berlint foglalja magában. Ft van új dómja, itt a Hohenzollernek vára, most múzeumként mutogatják pazarul felszerelt szobáit. Ez a sors érte az összes régi várat. Itt vannak a modern festőket tartalmazó képtárak, amelyekhez tán külön tanulmány lenne szükséges, hogy valamit megértsünk belőlük. Böklinnek a képei elraga- dók, még felfogja Uhde-nek szép képeit, megkapó, mint ábrázolja az Ur Jézust modern környezetben „Légy a mi vendégünk" cimü képén, amint belép a munkáscsaládba. Lovis, Corinth, Max Sle- vogt képeit az ember közelről csak egymásra rakott, érthetetlen festéktömegnek látja, de, ha távlatba állítja be, élni kezd az egész kép. Némelyiket igy sem érti az ember. Berlinnek nincs nagy múltja, régi házat nem is látni. Annál több a modern hasábos ház. Egyik ilyen csupasz modern háza a légügyi minisztérium és mellette a Vilmos utcában a kancellária. Jellemző, az utóbbiról az olimpiász tiszteletére húsznál több 8 -9 méteres horogkeresztes zászló lógott le. Mindenütt zászlók tengere fogadott bennünket. Olimpiász. A Brandenburgi kaputól egyenes vonalban vezet az ut a Reichssportfeldhez. Jobbra elmarad a mi páriámén tünknél jóval kisebb német országház. Most egészen csendes, előtte áll őrt a vaskancellárnak szobra, néz a győzelmi oszlopra, melyet a franciákon nyert győzelem emlékére emeltek. A cél messze van, gyalog nem lehet közlekedni, mert ekkor csak kis részét láthatná meg az ember a városnak. Villamosok és autóbuszok mennek el mellettünk, mi azonban leszállunk a mélybe, itt mennek a földalatti villamosok, az Unterbahn, vagy röviden az Ubahn. Az utcák keresztezésénél már messziről lehet látni nagy U betűket, ezek a lejáratok. Sürü egymásutánban mennek el előttünk egész vonatsorok. Fel- szállunk. A föld alatt bujkálunk, felcsillan új világosság, újabb állomásra értünk. Majd elhagyja a föld mélyét és magasan, a házakkal egyszintben cipel bennünket. A házak tetejéről pillantunk le az utcákra. Félórás ut után kinn vagyunk az olimpiász színhelyén. Az egészen új, modern állomásról nagyszerű utón megyünk. Keresztülhaladunk egy óriási térségen, ezt az autók parkírozására készítették. Mögötte: a képekről jól ismert aréna, a sporttér. Ellipszis oldalfalai emeletmagasságig emelkednek. Magába zárja a különböző hivatalokat. Volt külön postája. Mindenfelé buffettek, itt nem lehetett az idegent kizsarolni, mindegyik fölött táblák, rajtuk az árak. Lenn a zöld térség, itt folytak le a nagy versenyek. Nem messze az arénától van az úszómedence és a különböző versenypályák. Itt folyt le a nemzetek vértelen csatája, ahonnan az ismert győzelemmel jött ki a maroknyi magyar. Repülő nap. Erről keveset írtak az újságok, azonban nem kis jelentőségű dolog volt. Julius 31-én csak úgy özönlik a nép a tempelhofi repülőtérre. A korláton belül már állnak a dudára felfújt léggömbök. Jelzésre mind a nyolc méltóságteljesen száll fel a magasba. Azután jönnek a régi repülőgéptípusok. Bleriotra emlékeztető őslény száll el felettünk, nincs teste, csak egy kis ülés a pilóta számára és a kerekek tengelyéhez támasztja lábát. Az egyik mint a szúnyog, terjeszti felettünk szárnyát, a másik olyan, mint egy valóságos madár, csak a szárnyait nem mozgatja. Egyszer csak szól a megafon: „Csend". A fejünk felett repkedő gép némán írja le a köröket és közben zeneszó hallatszik felülről, ime a repülő zenész. Két cseh gép után, amelyek Ízelítőt adtak a repülés technikájából, felszálltak a német gépek. A teljesítményt, amelyet végbevittek, csak csodálni lehet. Bukfenc bukfenc után, majd oldalra fordul és igy tör a magasba, a következő pillanatban meg már hátán fekszik, úgy húz el alacsonyan a föld felett, hogy a következő pillanatban igy emelődjék torony iránt az égnek. Hol a magasban cikkáznak, hol leszállnak majdnem a földig, azt hiszi az ember: most és most esnek le. Közben indulnak a két- háromcsavaros, hatalmas személyszállító gépek, lomha mozdulattal indulnak és jönnek hivatalos menetrend szerint. Adott jelre kis léggömbök ezrei szállnak fel, hogy elérjék a nagy léggömböket, amelyek már csak kicsi pontoknak látszanak. Végül 7—8 gép húz el felettünk nagy magasságban. Amikor a tér fölé érnek, egyszer csak valami kilökődik minden gépből és zuhan lefelé, közben valami fehérség válik el tőlük, kinyílt az ernyő és az emberek, mint az ingák mozognak, megáll a zuhanás és szép csendesen mindnyájan a földet elérik. Csak az esti homály vet véget a mutatványok egész sorának. Ezek tudnak repülni ! Potsdam. Berlin nem egész magában ; kiegészíti Pötsdam, a porosz királyok lakóhelye. Az ut a nyílegyenes Avus autópálya mellett visz el. Majd felcsillan a Havel-tó tükre, amely, mint a polip, sok karjával beágazza a vidéket. Megállunk Wann-See-nél, Berlin hires fürdőhelyénél. Azután Potsdam. A városon kívül terül el a királyi park, a Sanssouci. Mélységes csend fogad bennünket, egészen felüdül az ember a rettentő zaj után. A hatalmas zöld teret itt ott bekigyózzák a jól í gondozott utak, a lombok között \ egy-egy régi római ház utánzata | kacsint felénk. Kis domb húzódik az északi részén, lankás tetején előttünk a Sanssouci kastély. Ter- raszok egész során vezet fel a lépcsők sokasága. A terraszok déli oldala csupa üveg, a hasznosat összekeverték a széppel, az üvegablakok mögött a melegházak egész sorát hagyjuk el jobbra- balra. A palotát Nagy Frigyes maga tervezte és francia finomsággal rendezte be. A rokokó- díszes szobák valahogyan idegenül hatnak az oszlopos németek között, amint szőrpapucsba bujtatott lábbal csoszogják végig a tükörsima termeket. A parkban még több hatalmas palotát látunk, ezek most mind múzeumok, az egyiket pedig kaszárnyának rendezték be a közmunkát teljesítő ifjak számára. Hamburg. 1,112.000 emberéi falai között. Sok magyar könny csillant meg itt, amint utolsó „Isten-hozzádot“ mondott az öreg Európának. A város tiszta, templomai már északi stílust viselnek magukon. A gazdag város élete a Binnenalster-tó környékén folyik le. Szebbnél- szebb paloták emelkednek a tó partján, a sétányokról megpihen az ember szeme a tó tükrén elsuhanó vitorlásokon. Hamburg a kikötők városa. Kikötője 4041 hektár területen fekszik. A partja csak 175 km hosszú. Kikötőjét az Elba folyónak köszönheti, a tölcsértorkolat egész eddig felér és ügyes emberi kezek szélesítették ki.JAz egyes öblök, mint a polip, terjeszkednek el. Minden-
