Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)
1936-08-23 / 192. szám
2. Zalamegyei Újság i936. augusztus 23. Balaton^yöröki emlék. Forró júliusi nap... A motorosban rekkentő a hőség... Rohanunk a Magyar Tenger partján. Keszthely... Gyenesdiás... Vonyarcvashegy... Balatongyörök. Már a név hallatára is enyhül a meleg. Egyik oldalon a szép virágos kis állomás a susogó diófák árnyékában, másik oldalon a szép virágos kis állomás a susogó diófák árnyékában, másik oldalon a park, odább á Balaton. A domboldalon épült falu tiszta utcájával, fehérre meszelt házikóival, virágos kis kertjeivel oly barátságos és hívogató ; az idegen is egyszerre otthon érzi magát benne. Aki pedig egy nyarat itt töltött, az bizonyosan felkeresi a következő években is. A Balaton partján zajlik az élet. Szebbnél-szebb leányok tarka csoportokban. Az ember az elsőnapokban alig tud különbséget tenni a sok Ilonka, Bia, Hanna, Mária, Baba között. Lassankint azonban evvel is tisztába jövünk. A vízben úszni tanuló gyermekek sivalkodása; a kisebbek óriási gummi lovakon, krokodilusokon és egyéb szörnyű alakú állatokon lovagolnak, Kissé beljebb nyugdíjas, öreg, halászgató bácsik. Van itt vizipóló, versenyuszás s mindenütt vidám, gondtalan arcok. A kikötőből most röppen ki egy karcsú vitorlás. Beának, az egyik legkedvesebb györöki kisleánynak, hasonló nevű yachtja. Hófehér szárnyait dagasztja a Szigliget felől fujdogáló szellő s hipp-hopp már el is tűnt szemünk elől a keszthelyi öbölben. Győrök mellett emelkedik a Szent Mihály domb. A legkedvesebb kirándulóhely. Egyik oldalán temető, másik oldalán kis fenyves; a tetőn kápolna. Jó itt keverészni s élvezni a nagy csendet, amelyet csak néha szakit meg egy- egy madárcsicsergés! Lábunk alatt az óriási tó veri egyenletes hullámait; a messzeségben az alkonyodó nap Keszthely tornyait és háztetőit vonja bíbor szinbe. Csónakba ülök s kievezek a sima tükörre. Szinte hihetetlen az egész, minden olyan meseszerűen szép. A viz valami valószínűtlen zöldes színben játszik s a tájat szemlélve önkéntelenül Me- reskovszkij szavai jutnak eszembe Leonardo kedvenc világításáról : „1505 tavaszán volt egy szélcsendes, meleg, ködös nap, midőn a napfény homályosan hatolt át a nedves felhőfátylon, az árnyékok gyengék, füstszerűen szétfoszlók voltak." Ilyen világításban élvezem a legszebb panorámát. A Györök mögötti hegyláncot erősen zöld erdőivel, a parton emelkedő villasort; távolabb Szent- györgyhegy, Szigliget, omladozó romjaival s egészen kékes párákba merülve a büszke Badacsony. A somogyi parton Fonyód, Fenyves s a herényi templom fehér tornyocskája. Körülöttem fecskék csapatja röpdös le-lesuhanva a viz színére s én mozdulatlanul csodálom a lenyűgöző tündéri képet. Este van . . . Lent ülök a parton s hallgatom a hullámok egyenletes csobogását. A parkból valahonnan gramofon-zene szól; sétáló párok haladnak el mellettem; jókedvű kacagást hoz hozjatok csak mindig többen, mindig nagyabb lánggal s világítsátok ezt a szegény, sötét, magyar éjszakát! Lassankint kiürül a liget — egyedül maradok ... A felkelő hold ezüst fényét szétszórja az óriási vizen . . . Végtelen csend... Arany szabadság . . . Szép Balatongyörök ! Vida Sándor. B ő d y Zoltán alispán a múlt évben akciót kezdett a népművelési bizottság bevonásával a zalai nemes rák telepítésének előmozdítására. A zalai folyókban és patakokban korábban meglehetősen gazdag volt a ráktenyésztés. Sajnos azonban, az idők folyamán a jóizü zalai rák tenyészetét elhanyagolták, a patakok vizét be- szennyzték, s ezért a ráktenyésztés visszaesett. Az alispán ezen a helyzeten akart javítani, amikor akcióját megkezdte. A népművelési szervek utján igyekeztek felvilágosítani a lakosságot a szükséges leendőkről. Felhívták figyelmét arra, hogy a patakok vizét óvja a szennyeződéstől, az orvrákászokai jelentse fel. Uialtak arra, hogy a ráktenyésztés fellendüléséből a lakosság számára je- lentős anyagi előny származik. Az alispán legutóbb a földművelésügyi miniszterhez feliratot intézett és kérte, hogy anyagi támogatásával mozdítsa elő a Augusztus 20-án az ország minden katolikus templomában felhangzott a magyar történelem évezredének minden fájdalmát magán hordozó ének : Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga ... Széthúzó itthoni magyaroknak s tőlünk erőszakkal elszakitoít fajtestvéreinknek dobban meg egyszerre a szive erre az énekre s forr össze a fájdalmas visszaemlékezésben g a keresztény hitnek és együvé tartozásnak még a vér- ség kötelékeit is felülmúló erejében és érzésében. De megdobogtathatná az első szent királyunkra való visszaemlékezés mindazoknak a szivét, akik C8ak itt laknak a Kárpátok övezte, magyarok vérével sokszorosan megöntözött drága földön, mert végeredményben Szent István igaz keresztény király toleráns, megértő uralmának köszönhetik, hogy évszázadokon át háborítatlanul, nermeti nyelvük, szokásaik, faji- ságuk erkölcsi és szellemi értékeiknek tiszteletben tartásával létezhettek ezen a földön. Ő volt ugyanis az első, aki a keresztény „vendég és jövevény“ népeket felkarolta, mert „nagy haszon vagyon bennük ; ktilönb- különbféie szót, szokást, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, ami minden országnak ékességére szolgál. Gyenge és törékeny az egynyelvű és egyerkölcsü ország. Hagyom ezért fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartás?, hadd éljenek nálunk örömestebb, hogysem másuit lakoznának.“ így iníi fiát a nemes- leikü király. Nehéz volna bebizonyítani azt, hogy — mai nyelven szólva — ennél megértőbb nemzetiségi politikát követett volna valamely uralkodó, vagy nép a történelem folyamán. Szent Istvánnál gyökerezik tehát a tradíció, amely minden korban megértést és türelmet hirdetett a nemzetiségekkel szem- bön. Ez a konciliáns, megértő, igazi keresztény nemzetiségi politika teljesen sajátjává lett a magyarságnak. Csak igy érthető, hogy a íatárvászben és török dú- lások idején megritkult magyarság sorait kitöltő idegen nemzetiségű j telepesek mind a mai napig kisebbségi szigeteket alkothattak a magyar állam nemzettestében. A pogány török által szorított oláhok és rácok, a tatárok által hazátlanná lett kún nép ebben az országban talált második otthonára. E türelmes kisebbségi politika, amely a természetes asszimilációt meg nem akadályozhatta, nem vált nemzetünknek kárára, mint a dicső Árpádok története igazolja. A tatárjáráskor nemzetünk óriási vérveszteségeket szenvedett, s kétszáz év múlva annyira kiheverte nemzetünk a veszteséget, hogy Mátyás király korában már 75—80 százaléka magyar a la- kósságnak. Szent István országának háromnegyed részében ma idegen elem az úr. Azok, akik egyáltalán élveztek sok évszázadon át az ország vendégszeretetét s szívták e nemzet életerejét és ily módon lettek naggyá, ma bele akarják még a magyar szót is fojtani Szent István népébe, Nemcsak gazdasági, iskoia- és az állások betöltését szabályozó törvényekkel akarják tönkretenni Szent István nemzetének ez elszakított rétegét, hanem az igaz keresztény hit vigaszától és az anysnyelv használatától is meg akarják fosztani. Bennünket azonban ne íévesz- szen meg a minket körülvevő népek barbár gondolkodása. Csak inferioritásuk tudata ragadha'ja őket a magyarsággal szemben tanúsított barbár cselekvésre és eljárásra. Előttünk Szent Istvánnak, a nagy Alapitónak eszméje lebegjen : a népek békés együttélésének, a krisztiánizmus feisőbbsé- géveí munkált megértés politikája. Igaz, soha annyit nem hangoztatták ezt a gondolatot, mini manapság, de többször nem is csúfolták meg a „béke szilárd alapja“, a „népek biztonsága“ és „a kuliura, civilizáció védelme“ sib. frázisokkal, mint napjainkban. Töltsön el bennünket nagy büszkeséggel mély megalázoítsá- gunkban is első szent királyunk zseniális állameszméje és igazi keresztény politikája : nem ismerte a gyűlöletet, amely pedig szomszédainkra annyira jellemző. Ha a népek őszintén keresnék a békét és az egyetértést, ha a farizeusi módon annyii hangoztatott népek közötti „jóviszony“ megteremtését komolyan akarnák az államférfiak, minden kis nép jogainak a keresztény etika és társadalmi törvény diktálta módon való tiszteletben tartásával: vájjon keliene-e annyit konferenciáim és minden konferencián egy új konferencia összehívását elhatározni ? Nem keilene-e a nemzetek képviselőinek észrevenni, hogy nálunk már ezer évvel ezelőtt örök időkre megoldotta a mi első szent királyunk a kisebbségi kérdést. A nemzetek azonban nem akarják komolyan a megoldást, mert Já szemüveg. Jó fényképezőgép, jé fényképkidolgozás SÁMFÁI BÉLA optika és fotó szakiSzletébeiii Pécs, Zalaegerszeg. zalai ráktelepitést. A miniszter most megküldött válaszában közli, hogy készséggel támogatja a hires zalai nemes rák telepítését és erre a célra 1.000 pengős támogatást helyez kilátásba. Szükségesnek tartja azonban értekezlet összehívását, amelyen a miniszter szakközegének, az országos halászati feiügyetőség kiküldöttjének bevonásával megtárgyalják a teendőket: kijelölik a betelepítendő patakokat, megbeszélik a rákanyag beszerzésének módját és szétosztásának körülményeit az akció sikerének biztosítása céljából. Az alispán intézkedni fog, hogy ez az értekezlet mielőbb összeüljön. A múlt évben Schmidt Jenő dr. főszolgabíró a zalaszentgróíi járásban már 3 ezer rákot telepíttetett. Az idén a megyében további 10—12 ezer rákot szándékoznak telepíteni« zám az esti szellő ... A Balatonon kivilágított palota úszik. A keszthelyi hajó lámpáit veri vissza a viz. Nyomában hatalmas hullámok érkeznek a partra . . . Egyszer csak piros fény villan fel valahol Berény közelében, utána fellobban a láng Szigliget oldalán, Badacsonyban, Fonyódon mindenfelé. Cserkész tábortüzek. Hosszan elnézem őket. Szép tüzek ! Szép magyar tüzek ! LobogI földművelésügyi minisztérium támogatja a zalai nemes rák A szentistváni állameszme és kisebbségvédelem.
