Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)

1936-07-28 / 171. szám

XIX. évfolyam 171. izAm. Ana 8 fillér 1936. julius 28. Kedd. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és Széchenyi-tér 4. kiadóhivatal: Zalaegerszeg,- ----- Telefonszám 128. mi maiMfMifBMK— POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Nem vagyunk egyedül... Hányszor kellett érezníink a tör­ténelem folyamán az egyedüllét, a rokontalanság nyomasztó hatását! Az utóbbi 15 év alatt pedig szinte már elviselhetetlenné vált ez a nagy magunkrahagyatottság. Most végre az osztrák-német megegyezés és a római jegyző- könyvi megállapodás mintha fel­szabadítana benünket az elszige­teltség fülledt atmoszférája alól s megkönnyebbülten vehetünk lé­legzetet, mert már nem vagyunk egyedül. Ezt az érzést támasztja alá az angol parlament magyarbarát cso­portjának állásfoglalása s a reví­ziót sürgető akciója. Ami pedig még örvendetesebb, az a japáni gesztus, ahogyan ez a távoli ro­kon nép ragaszkodását irántunk az interparlamentáris kongresszus után kifejezésre juttatta. Ennek a kongresszusnak japán delegációja kijelentette, hogy visszatérve ha- zájokba, megalakitják a magyar­barát japán képviselők parlamenti csoportját. Lehet, hogy lesznek, akik ezt a japán gesztust csak amolyan plátói értékűnek tekintik a sok ezer mértföídes geográfiai távolság miatt, aminek gyakorlati hasznát alig érezzük majd. Ez azonban tévedés, mert, ha Japán a nagy távolság miatt köz­vetlenül nem is nyújthat tényleges segítséget, annál inkább segítsé­günkre lehet parlamenti állásfog­lalásával, amelynek morális hatása nyomást gyakorolhat a nemzet­közi politikára s ellensúlyozhatja ellenségeink magatartását. De nem képzelhető el ennek az állásfoglalásnak aktiv értéke sem. Létünket eddig ugyanis két nagy­hatalom részéről fenyegette vesze­delem. A germán és a bolsevik! orosz birodalom versengésének ütköző pontjában bármelyik fél győzelme esetén a versengés ál­dozatai mi lettünk volna. Ez a veszedelem a német-osztrák meg­egyezés következtében elmúltnak tekinthető. Fenmarad azonban a moszko- vita nagyhatalom részéről fenye­gető veszedelem lehetősége, amit csak fokoz az orosz-cseh katonai együttműködés sa tótföldi repülő - bázisok kiépítése. És itt jelent számunkra nagy előnyt Japán tá­mogatása, amelynek hadserege a távoikeleten lekötheti s katonai beavatkozásával meg is béníthatja a vörös hadsereg támadását. Jogosulttá teszi ezt a feltevést Japán érdeke is, mert az orosz imperialista törekvések csak úgy fenyegetik Japán érdekeit, mint akár a mienket. Mivel a politiká­ban a legfőbb tényező mindig az érdek, feltehető, hogy Japán eb­ben az értelemben is jár el egy orosz támadás esetén. Minden érzelgősség nélkül, csupán a realitásokkal számolva mondhatjuk már, hogy nem va­gyunk egyedül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már biztonságunk te­kintetében az édes pihenés ván­kosára hajtsuk fejünket, hanem a múlhatatlanul szükséges nem­zeti összefogás jegyében haladjunk Czobor Mátyás, Zalaegerszeg városának 19 éven át volt pol­gármestere vasárnap utoljára gyüjté össze maga körül volt mun­katársait, a város összes alkalma­zottait, hogy velők együtt vegyen részt a plébániatemplom búcsúja alkalmából tartott ünnepélyes szentmisén és azután elbúcsúzzék tőlük. Szentmise után a városi alkalmazottak és sokan a polgár­ság köréből a polgármester hiva­talos helyiségében gyülekeztek, ahol bensőségteljes háziünnepély keretében vett búcsút régi hivata­lától és a városnak minden egyes alkalmazottjától a távozó polgár­mester. Czobor Mátyás régi Íróasztala mellett állva szó­lott a ^megjelentekhez. Beszédét azzal kezdette, hogy majdnem két évtizeddel ezelőtt munkatársainak élén a templomba vonult, hogy Isten áldását kérje polgármesteri működésére; ma ugyancsak az öreg templomba vonultak, hogy hálát adjanak Istennek, amiért együtt tudták eltölteni jólélekben, jóbarátságban, [szeretetben e két évtizedet. — Minden elmúlik — folytatá —■ csak egy nem, a szeretet, amelyről olyan szépen emlékezett meg mai szentbeszédében a pré­dikáló káplán. A mai ünnep a szeretetnek ünnepe, ami nem le­het csak üres szó, annak szere­tettel kell telítve lennie. A köny- nyes szeretettel is. En is mindig szeretettel végeztem dolgomat s ha néha tán erősebb bangót hasz­náltam is veletek szemben, ti azt mindig tudtátok, hogy azért a polgármester szive szeretettel van tele. Szivemnek szeretetével nem is akartam mást csinálni, mint mindig jót, már amennyire a tö­kéletlen ember jótakarhat és csi­nálhat. Most elérkeztünk ahoz a határkőhöz, ahol el kell válnunk. Ott vagyunk, ahol annyi könny hullt naponként, annyi sóhaj röp­pent el, — mindmegannyi törté­nelem — ezekben a szobákban. De mindent úgy igyekeztem elin­tézni, hogy az keserű nyomokat ne hagyjon senkinek szivében sem. történelmi hivatásunk célkitűzései megvalósításának utjain. Létünk és egész jövendőnk azon fordul meg, vájjon az utolsó órá­ban fel tudjuk-e fogni nagy tör­ténelmi missziónkat s tudunk-e áldozatokat hozni annak meg’ valósításáért! ? Németh János. — Hiú és kába ember az, aki azt hiszi, hogy maga meg tud mindent csinálni, eredményeket tud elérni. Egységes, vállvetett munkával, az erőknek összeíevé- sével tudtam én is csak eredmé­nyesen dolgozni 19 éven át a város érdekében, mert nem csak munkálkodtatok velem, de szere- te‘fe! dolgoztatok, hogy szinte mindig velem voltatok. — És még valamit. Hűségesek voltatok. Fölséges, isteni erény a hűség. Ezt tanúsítottátok mindig irányomban. Szívesen vettétek át és hűséggel teljesítettétek paran­csomat. Sohasem önös érdekből, hanem a város szolgálatában. — Kérlek benneteket, szeressé­tek egymást, szeressétek a gyer­meket, mert az a magyar jövő, szeressétek a szegényeket. Ha szegény jön hozzátok, az ő szem­üvegén át nézzétek a sorsukat. Segítsétek őket szeretettel sha mást nem tudtok nekik adni, legalább egy biztató szót, egy Ígéretet. Ez az igazi lélekpacifikác'ó. Szolgál­játok ki szeretettel azt is, aki fáj­dalmat okozott nektek. — Végül megköszönöm azt a sok jót, amit a városnak érdeké­ben cselekedtetek és, ha el is fedi a homály előttetek a polgár mestert, Czobor Mátyást, az em­bert, tartsátok meg emlékezetetek* ben. Járjatok mindig a szeretet utján, Isten áidjon meg bennete­ket ! A lelkes tapssal kisért búcsú­beszéd után Udvardy Jenő dr. kormányfőtanácsos, városi tiszti főügyész szólott Czobor Mátyás­hoz a tisztviselők nevében. Úgy szokás az, — mondotta — ha búcsú van a községben, az is­merősök, jóbarátok, rokonok, szü­lők, gyermekek búcsúfiát vesznek egymásnak. A mai búcsúnapján kellemetlen bucsufia jutott ne- a künk. Mert kellemetlen az, ha csak egy kedves tárgytól is kell megválnunk. De mennyivel fájóbb megválni egy baráttól, egy jósá­gos gondviselőtől. Te voltál a mi jóságos gondviselőnk, Czobor Mátyás! A te távozásod az a kellemetlen búcsúfia, amit ma kaptunk. Megköszönjük jóságodat, azt a szeretet, amit irányunkban tápláltál, amellyel munkánkat ki­sérted. S amit te dolgoztál, azt el nem felejtheti senkisem, az megörökitést nyer a város an- naleseiben. Mert dolgoztál, alkot­tál, félretéve minden kicsinyes­kedést, szenvedéseket. Csak a szürke, az átlag ember nem értékeli alko­tásaidat, amelyek jóval felülmúlták hibáidat. — Amikor elbúcsúzunk tőled, megemlékezünk atyai gondosko­dásodról és főkép arról, hogy szeretettel tanitoítál bennünket; te tanítottál arra, hogy jót tenni a legfőbb erény. Te, mint a város fogadott fia, úgy dolgoztál a vá­ros érdekében, úgy sze­retted ezt a várost, mintha itt ringott volna bölcsőd. Kérünk, felejtsd el botlásainkat, tévedéseinket. Adjon a Gondvise­lés jó erőt, egészséget, iegyen alkalmad meglátni, hogy amit dolgoztál, az javára szolgált a városnak. Isten veled ! A tisztifőügyész beszédét köny- nyezve hallgatták végig a jelenle­vők, akiktől meleg kézszoriíással és csókkal veti búcsúi a városnak bét hosszú és küzdelmes évtize­den át volt polgármestere, Czobor Mátyás. Távozáskor még Varga Mihály képviselőtestületi tag búcsúzott Czobor Mátyástól és kívánt neki minden jót. A fftákoczi-iiti házbeomlás. Budapest, julius 27. A Rákóczi úti házbeomlás miatt letartóztatott Halom István dr. bankigazgatót és Enyedy Béla mérnököt a vizs- gáióbirő vasárnap szabadlábra helyezte, de nem hagyhatták ei a fogházat, mert az ügyészség a vizsgálóbíró döntési? ellen felfo- lyamodási jelenteti be a vádta­nácshoz. A ház megmaradt részének alátámasztása még mindig folyik, s a Rákóczi-utón a rendes közlekedés kedd előtt aíigha in­dulhat meg. A házból több lakót ismét kilakoltattak. A szerencsét­lenség hatása alatt Budapesten megvizsgálják a régi házakat és kötelezővé teszik a tatarozást. Rekordot javított a Queen Mary. Newyorb, julius 28. A Queen Máry angol óriásgőzős ma reggel befutott a newyorki kikötőbe. Az óceánt 4 nap, 10 óra és 29 perc alatt szelte át és ezzel megdön­tötte a francia Normandie rekord­ját. Ha az időt hitelesítik, az an­gol hajó nyeri ei az óceán kék szalagját. A szeretet jegyében búcsúzott Czobor Mátyás volt munka­társaitól. A válás kellemetlen búcsúfia — mondotta Udvardy Jenő dr. búcsúzáskor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom