Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)
1936-07-26 / 170. szám
4. 2Jamepyei Újság 1936. julius 26. Cigány a harctéren. Irta : Gyutay István. Már nem tudom, mi volt a neve, Kalányos-e, vagy Talyigás. Cigány volt, a javából. Valamelyik zalai kis falu végén épült kunyhóban látott napvilágot. Azután vándorolt erre is, arra is. Először az anyjával, később anélkül. Senkisem tartotta számon, hogy hol s merre jár, csak a törvény, mert bizony úgy besorozták, mint a többit, mint másokat. Pedig nagyon tiltakozott ellene. Felsorolta minden képzelt baját: jáj á hátám, jáj á sivem... De mindez hiába volt, a számára is varrtak „angyalbőrt“. Amikor eljött az ideje, bevonult. Gyakorlatozott, mint a többiek. Volt, akin túl is tett. Jókedvű volt, de borúra fordult, ha eszébe jutott a háború, a harctér. Ilyenkor megvakarta a fejét, izgett- mozgojt. — Ázsá balond golyó... A bajtársak vigasztalták, hogy csak minden második talál, a többi világgámegy. Megaztán a cigány még a golyónak sem kell. De mindez nem nyugtatta meg. — Astán, hátha ázsá másadik tálál á bardám közsé... Hej, te, segin csigán... Ilyenkor mindig a torkában érezte dobogni a szivét. Remélte, hogy a harctér gyakori idézgető- se szívbajt eredményez s ő idehaza tovább élheti vig cigányéletét. De a cigány tervez, az orvos végez. Aki egészséges, menjen a harctérre. Oda is került. A századparancsok-főhad- nagy bizony nem igen örült a „szerencsének“. Ismerte már a cigányfélét. Használni csak az ütközeteken kívül lehetett. Mókázott, bolondozott. Mikor aztán jelentkezett, a századparancsnok- főhadnagy kurtán megjegyezte: — Azután, cigány, ha különb nem leszel a többinél, vasraveret- lek, vagy mit tudom én . .., de megemlegeted... A cigány pislogott. — Májd meglátjá... De azért ást á cigarettát ... A főhadnagy elmosolyodott. — Itt van, nó ! De azután... Ujjával megfenyegette a cigányt. A cigány vigyorgott, sunyitott s élvezettel eregette a cigaretta- füstöt. Telt az idő. Állóharcban volt a század s fedezékét jól kiépítette. ELADÓ VIL!LA SZŐLŐVEL «SMillllW'll—HHMHIIIIiaDHII a várostól 15 percnyié*® A villa állandó lakáéra is alkalmas. A szőlőhöz teljes felszerelés és 130 gyümölcsfa. A szőlő a legjobb karban. Bővebbet Kovács igazgatónál a Vármegyei Bankban. Csak kisebb „csete-paté“ fordult elő. Többször támadtak odaátról, rohamozták a fedezéket. De mindig megkapta az olasz a magáét, visszaverték a mieink. Azonban a cigány ilyenkor nem mutatkozott. Mintha a föld nyelte volna el. Természetesen a századparancsnok mindenkor megbüntette. Hiába, a cigány csak „lógott.“ Egyik büntetés kiállása után, úgy látszik, az igen erős volt, javulást ígért cigányunk. — Ezs vált azs [utolsó! Nem büntet meg engem .. . A főhadnagy kétkedve csóválta meg fejét. — Jó, jó, cigány, nem is lesz rá szükség, mert ezentúl velem rohamozol. Ott leszel mellettem, érted, ott leszel, velem, ahova legjobban lőnek. A cigánynak valahogy tetszett is ez a fenyegetés. Valami olyan fordulhatott meg a fejében, hogy a főhadnagy - úr majd csak kikeresi a „jobb helyeket“, ahova nem potyog a „szilvamag.“ Világos, hogy neki a főhadnagy úr mellett a helye! Csak már jönne az a támadás. Majd megmutatja ő .r. . És elérkezett a várt támadás. Egész délelőtt nyugtalankodtak odáátról. A mieink nem tűrhették, támadásba mentek. Először szőkéivé próbálkozott a század. Magas domboldalaktól határolt völgyben haladt előre. Egyik felől is, a másik felől is lőttek a bakákra. A századparancsnok persze elől, ott, ahol a szükség kívánta és csodák csodája, mellette a cigány. Egy fa mögött találtak fedezéket. A századból hol az egyik, hol a másik nyomult előre, csak a cigány nem mozdult Tekintgetett jobbra-balra, előre meg hátra. Mindig hevesebb és hevesebb lett a válasz a mieink támadására. És mintha csak tudták volna, hogy mi a „kommandó“, valóságos golyóesőt küldtek a cigány fedezéke felé. A cigány pedig mintha bánta volna a főhadnagyával vállalt „sorsközösséget“, mindig nagyobbakat pislan- tott s közelébb csúszott a fedezékül szolgáló fához, körültapogatta s megcsóválta a fejét, azután maga elé morgott: — Ezs bizsony nem galyóálló. Lyukás. . . És mire a főhadnagy észrevette, eltűnt mellőle a cigány. A támadás pedig tartott tovább. Innen is onnan is sebesültek az emberek, sőt már többen meg is haltak. Dehát ilyen a katonasors! Még hevesebbre fordult a harc. De megint leginkább csak a századparancsnok irányában lőttek. Épen meg akarta dicsérni a cigányt, mikor észrevette, hogy az eltűnt mellőle. Körülnézett megcsóválta a fejét. — Hiába, a cigány csak cigány marad ? De amint oldalt tekint, észreveszi, hogy valaki integet feléje. A kormos kéz lódul előre, azután hátra. A főhadnagy jobban megnézi, megismeri a cigányt. Megfenyegeti öklével s parancsolóan int, hogy térjen melléje vissza. De a cigány csak megint integet. Fejét rázza s mutatja a kormos tenyerét. Azután az ujját begörbíti s mint ahogy a falusi bálo- zók szokták táncra hívni a leányokat, integet a főhadnagyának. Mintha táncra hívogatta volna, kacsintott is hozzá. A főhadnagy elmosolyodott. Autó duccozást, kocsifényezést és kárpitos munkát legszakszerüebben és leg- jutányosabban készít KISS BALÁZS autó- kocsifényező és kárpitos Zalaegerszeg, Dla-ut I6> Telefon hivó 43. — Hát, hiszen tánc ez is, de nem neked való, cigány ! Hanem várj! . . . Megint fenyegeti a cigányt. A század előbbre tört, vele a századparancsnok is. Az előretörés során véletlenül a cigány mellé került. Még el sem helyezkedett az új fedezékben már magyarázott is a cigány : — Kenyergem, ez sokkál jább, mint ottán ázs! Csák ázsért inté- gettem... — Te, . . . te . . . És már a főhadnagy rázta a cigány üstökét. A cigány feljajdult. — Jáj, várján csák a főhád- nágy úr! Jáj,... hisen én mentettem meg á drága életét. . . Csókolom a kezsit, lábát. A főhadnagy megint mosolyog. — Hogyan, te, cigány ? — Hát csák úgy, hogy ide csá- logáttám. így ni.. . Mutatta is, hogy hogyan. A főhadnagy még bosszankodni sem igen ért rá, annyira lövöldöztek. A cigány még közelebb húzódott hozzá. Megint magyarázott: — Csah ázst csadálom, hogy nem vette ésre . . . — Mit, te, cigány ? — Hát csák ást, hogy ázsá fá lyukas volt. — Lyukas? — Lyukas hát! A közsepét kiégették . . . Hogyan tudod, cigány ? — Hát megnézstem, megtapogattam, azsért kormos a kezem. Azstán jobb fedezséket kerestem, itt ni. . . Hát nem já ? Astán még magának áll féljebb ? mágá sidjá azs embert. . . Az századparancsnok megcsóválta a fejét. Látta, hogy a cigány bizonyos hála megnyilatkozást vár. Hát megveregette a vállátt. — Jó, jó, cigány! De azért a parancs mégis csak parancs; Erről majd beszélünk a támadás után. — Páráncs ? , — Igen, az volt, hogy mellettem maradj. Nó, megállj! A századnak megint előre kellett mennie s a főhadnagy kiadta a parancsát : — Előre ! Előre ! Utána felugrott. A cigány utána. Ez egyszer nem maradt el. Rohant előre. A század megnyerte az ütközetet. Persze a cigány azt magának tulajdonította s mondta is : — Há én ott nem vágyom . . . — Nagy zsák- és ponyva« készlet a Schütz Áruházban gyári ároíír MODERN LAKBERENDEZÉS otthonos ízléses és nem drága, kedvező feltételekkel is kapható KOPSTEIN bútoráruházban
