Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-08 / 82. szám
XIX, évfolyam 82. szám. Apa 8 fillér 1936. április 8. Szerda. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. POLITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Ba—mBiwiiMiiiiii»nMiiiii .............. mma i Elő fizetési árak! egy hónapra 1-50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint «ffillWIIIII—l aillMI III Nem győztek le — táviratozza a négus Asmara, április 7. Az olasz hadsereg megsemmisítő tüzelés alá vette a menekülő abesszin csapatokat. Az olaszok nagy zsákmányt ejtettek. Kezükbe került a négus luxusautója is. Az Asiangi tó mentén Vívott harcban már az átpártolt törzsek is részt- vettek. A menekülők üldözésében élénken réS2tvesznek a repülőgépek. London, április 7. A lapok Haile Szelasszie aláírással táviratot közölnek, melyben a négus kijelenti, hogy nem győzték le, nem kér békét és követeli a Nép- szövetségtől a megtorlások alkalmazását. Az angol sajtó ezzel szemben rámutat, hogy Abesszínia ellenállása megszűnt. Az olaszok bevonultak Gorboba és már csak 75 kilométerre állanak Deszjétől. Az abesszin csapatok eldobálták fegyvereiket és nyitva az ut Deszjé felé. A négus 60 ezer emberéből a legutóbbi csatában 15 ezer halt és sebesült meg, a többi menekül. Badoglio bármely pillanatban megadhatja a kegyelemdöfést. A novai templom festőművésze egy századdal megelőzte korát. Királyfalvi Kraft Károly nyilatkozata. Királyfalvi Kraft Károly festőművész, aki a múlt nyár óta a novai templom hires Doiffmeister freskóinak restaurálását végzi, érdekes nyilatkozatot tett munkájáról és Dorffmeisterről. — Mindenekelőtt rávilágítok, több évtizedes restaurátori tapasztalataim alapján arra a tényre, hogy igen meg kell rostálni egy iiyen templom művészi anyagát, mielőtt egy-egy alkotásra rámondhatnék, hogy ezt a falfestményt úgy kompozícióban, mint kivitelben Dorffmeister, vagy Mauhl- bertscii festette. A novai templom falfestményei közül Dorffmeister csupán a mennyezet nagy falfestményein dolgozott sajátkezüieg, a többieken csupán korrigált. Annak idején nyolcan-tizen dolgoztak itt egyszerre. Pontosan meg is tudnám haiározni, ki mit festett. — Dorffmeister kivételes művészi nagyságái az egész templom egységes megkomponálásában látom. Továbbá az általa sajátkezű- lég festett mennyezetképeknél a kompozícióknak térelosztásr természetességét, pompás, mondhatnám franciás könnyedségé fölényes rajztudását és színgazdagságát. Ami azonban legjobban meglepett, mondhatnám csodálatba ejtett, az a falfestményeinek plein air hatása és szinkezelése, vagyis: Dorffmeister, m á r több, mint egy egész évszázaddal a plein air festés felfedezése előtt, a plein air stúdiumok alapján festette meg ezeket a pompás alkotásokat, melyeken a plein air színek, reflexek, feloldott tónusok hibátlanul fellelhetők. Ha megnézzük az „angyali üdvözlel“-et ábrázoló mennyezetkép balsarkában lévő napsütötte tornyot, a reflexek által ezer színben feloldott árnyékaival, avagy a felhőkben úszó angyaltesíeket, mindenütt hibátlanul felleljük a plein air színeket, mintha a jelen évszázad elején, mai, modern művész keze alól kerültek volna a mennyezetre. De tovább megyek. „A gyermek Jézus bemutatásáét megjelenítő fejedelmi alkotáson festeti kupola látható (amely 15*20 méterrel magasabbá teszi a mennyezetei), ezen nem csak az architektúra perspektivi- vikus szerkesztését, napfény és árnyék szerkesztésének precizitását kell kalaplevéve csodálnunk, de e képen tudatosan szembe van állítva az aiakok és tárgyak plein air festése az íníerieurfes- téssel. Ugyanis több alak kint áll a napsütésben, a főjelenet alakjai pedig bent a templom kupolája alatti interieurfényben, s e két csoportnak szinkezelése frappánsan különbözik egymástól. Ez a titka annak is, hogy miért hatnak e másfél évszázados fal ■ festmények, még igy (sajnos !)ei- piszkosodva és megrongálódva is oly üdén és elevenen. Különben még egy érdekes dolgot fedeztem fel e festmények alakjainak tanulmányozása közben, vagyis, hogy azok majdnem mind, de különösen az angyalfejek, — novai típusok. — Ebből azt látom, hogy Dorffmeister mester a falfestményeihez stúdiumait Nován, novai modellek után készítette, szóval a mai novai lánykák ükanyáiról Beszámol ezután a művész eddig végzett munkájáról, amit már ismertettünk, majd igy folytatta nyilatkozatát: — Még ez év nyarán fogom folytatni és befejezni ezt a nehéz munkámat, ami abból fog áSlani, hogy az elpasztelesedeit falfestményeket óvatosan megtisztítom, uj kötőanyaggal látom el és a festményeken mutatkozó hiányokat csupán helyi retusálással (és nem barbár átfestéssel, mint azt, sajnos, sok kontár restaurátor megteszi) kiegészítem, majd az összes falfestményeket véglegesen konzerválom, miáltal ezek az al secco festett falfestmények is beláthatatlan időkig időállókká válnak. — Megállapíthatom, hogy a mi kiimánkon teljesen speciális módon kell a falfestmények restau- lását és konzerválását elvégezni, ha azt akarjuk, hogy az eredményes is legyen. így csak mosolyognom kell azon, ha olasz, német, vagy angol restaurátorok receptjei szerint akarnak egyesek a mi specifikus szélsőséges klímánkon restaurálni falfestményeket. Más itt a falaknak fizikája és chémiája s ezt csak évtizedes figyelmes megfigyelés és kísérletezés nyomán lehet megismerni és a resturáiás és konzerválás hasznára fordítani. A szovjet nevelés eredményei szüleik ellen is harcolnak a gyermekek. Bizonyos információk nyomán azt hihetné az ember, hogy a gyermekek sorsa Oroszországban a lehető legjobb. Annyira, hogy a „Nemzetközi kommunista“ (International communiste), a Komintern központi tanácsának sajtószerve, 1935. julius 20 án azt irta: „A proletarizmus diktatúrájának országaiban a gyermekek az egész világ Jegboldogabbjai, mivel ők a kommunista pártnak, a Lenintől és Stalintó! összekovácsolt bolsevibi pártnak gyermekei.“ És számosak azok a liberális polgárok, akik azt gondolják, hogy, ha az orosz forradalom kezdetén a gyermekek szerencsétlenek voltak, amint egyébként minden forradalomban, a helyzet ma már megváltozott, mivel a tanítás széles körben elterjedt, a nevelés a pedagógia és a higiénia legújabb elvei szerint történik. Ez azonban mind hazugság és káprázat, mivel a valóságban az elhagyatott gyermek nagy nyo mora dühöng Oroszországban. Az iskola vallásellenesebb, erkölcstelenebb, kegyetlenebb, részrehajlóbb, mint valaha, a gyermeki szeretet megkevesbedett, mialatt a szovjet-törvény hallatlan durvasággal viselkedik a gyermekek irányában, akiket bűnösöknek tekint. Tavdoui régi kommunista, aki elhagyta a szovjetköztársaságot, ahol jelentős állást töltött be, cikksorozatot adott közre a Ntw- York American ben, ahol íeirja a nagyszámú elhagyatott gyermekek tragikus sorsát a városokban. Hogy táplálékot szerezhessenek, mindenféle rablásra adják magukat és magában Moszkvában az Isvestia 1934. dec. 29*iki száma szerint a rendőrség nem képes őket megfékezni. 1935-ben a helyzet ugyanaz maradt: Grosuji- ban, Kramatoröwskaiban a gyermekek állandóan fosztogatnak és rabolnak. (Pravda 1935. ápr, 20., Isvestia 1935. jún. 8. és 20.) Egyébként a Troud újság 1935. aug. 6 án tudósítja, hogy még a kolkhozák gyermekei is, akik éjjel őrzik a mezőket és szántóföldeket, éheznek. A fiatal lányok élete különösen tele van fizikai és erkölcsi szenvedéssel. A szükség, karöltve a környezet erkölcstelenségével, természetesen a prostitúciónak kedvez köztük. Isteneilenes iskola. Az Antireligieux (A Vallásellenes) 1935. május—júniusi számaiban megmagyarázza, hogy Stalin elvtárs pillanatnyilag most visszatartja a túl durva rendelkezéseket, amelyek nem kívánatos visszahatást támasztanak (mint a külföldiek tiltakozását). De ez csak egy taktikai fogás, a cél ugyanaz: liquidálr.i a vallást. A Pravda és az Isvestia tudósítják, hogy a tanügyi népbiztosság szigorúan megfeddi a tanítókat, akik elhanyagolják vallásellenes munkájukat, különösen oly helységekben, ahol a tanulók még gyakorolják vallási szertartásaikat. Ily nevelés eredménye, hogy a gyermekek többé nem imádkoznak és a nagy Oroszország meg van fosztva a tiszta és önzetlen gyermeki imádságnak annyira hathatós és iermészeíföiötti segítségétől. Erkölcstelen iskola. Ha az elhagyatott gyermekek sötétlenek a romlottságban, a hivatalos iskolák tanulói sem erényesebbek, mivel egy valóban „speciális“ erkölcs vezeti őket is durva szemérmetlenségre, amelyben gyakran maguk a tanítók járnak elő rossz példával, A tanügyi népbiztosság hivatalos szerve 1935. március 18-án bejelentette, hogy Voronéj kerületben, Briansekban a nevelők és nevelőnők a gyermekeket véresre verik. Ugyanez az újság 1935. júl. 30-án tudósította a következő esetet, amely Lenchinsky mintaiskolában Leningrad közelében történt: harminc gyermek nem bírva elviselni a bánásmódot, amelyben részesültek, az év elején a szomszédos erdőkbe menekült. Nem is keresték őket. De júliusban 250 gyermek közül 140 követte az első harminc példáját. Az igazgató és a nevelő akkor a gyermekek üldözésére mentek az erdőkbe és puskalövésekkel kergették őket. Utána hosszú ideig voltak megtelve az iskola betegszobái a megsebesült gyermekekkel. A hatóság jóváhagyta az igazgató eljárását. Az Isten-ellenes iskola szűk- ségképen természet-ellenes ^cselekedeteket termei. Amint a kommunista kormányzatban a mezőket hivatalosan a kormány ellenőrzi, mint az aratások íalajdonosa,
