Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-06-06 / 129. szám
Jyo Szerkes ca kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ........—— Telefonszám 128. Fe lelős szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1’50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint, Nagy részvét mellett búcsúzott Zala vármegye vitézTabódyTibor főispántól. A beszenteiés után Pehm József apátplébános búcsúztatta a főispánt az egyház és a vármegye nevében. Vitéz Tabódy Tibor főispán hirtelen elhunyta mélységes részvétet keltett nemcsak Zala vármegyében, de országszerte mindenütt, ahol az elhunyt főispánt ismerték és megtanulták becsülni. A vármegye házára tegnap a délutáni és az esti órákban, valamint ma délelőtt tömegesen érkeztek a részvéítáviralok a családhoz és a vármegye közönségéhez, Részvéttáviratot küldött József főherceg is. Az esti órákban megérkezett Zalaegerszegre a főispán özvegye mély gyászban vejéveS, Maiíhyassich Ferenccel ás a család jóbarátjával, Huszovszky Lajos dr. országgyűlési képviselővel, Gaudernack Emil báró pedig Kőszegről meghozta a főispán legkisebb fiát. A családot Bődy Zoltán alispánék fogadták és igyekeztek fájdalmukban vigasztalni őket, Vitéz Tabódy Tibor főispán holttestéi a délutáni órákban a vármegyeháza nagytermében ravatalozták fel, minthogy a főispánt a megye a maga halottjának tekinti és a megye gondoskodik á temetésről. A sötét érckoporsőt magas kalafaikra helyezték s a ravatalt égő gyertyák, lobogó kandelláberek és örökzöldek tömege vette körül. A koporsó lábánál elsőnek helyezték el a vármegye gyönyörű babérkoszorúját. Délután 6 órától kezdve a késő esti érákig a ravatalhoz stiiün zarándokolt a megyeszékhely gyászoló lakossága és imát mondva a koporsó üvegíedelén keresztül egy utolsó pillantást veteti a halott főispán békés arcára. A nagyteremben egész éjszaka égtek a gyertyák és csillárok s egész éjjel djszőrség állott a koporsónál. Készülődés a temetésre. Ma kora reggeltől kezdve a gyász megható jeleit mutatta Zalaegerszeg főtere. Egymásután érkeztek autókon, kocsikon vidékről a gyászruhás vidéki küldöttségek, a törvényhatósági bizottság tagjai, a városok és községek küldöttségei. A temetkezési vállalat emberei ezalatt Siposs Dezső irányítása mellett áthelyezték a ravatalt a vármegyeháza udvarára, a temetési szertartás helyére és megkapó gyászpompával vették körül. Az engesztelő szentmise. Délelőtt 9 órakor a plébániatemplomban ünnepélyes engesztelő szentmise volt vitéz Tabódy Tibor főispán lelkiüdvéért. A templomot zsúfolásig megtöltötte a gyászoló közönség. A kegyúri padban foglalt helyet özvegy vitéz Tabódy Tiborné mély gyászban, valamint a család tagjai. A főhajó padsoraiban Bődy Zoltán alispán vezetésével ültek a megye tisztviselői, a yáros, a honvédség, a csendőrség, az állami hatóságok és hivatalok tisztikarai, a vitézek küldöttsége, valamint a nemzetközi lovastanulmányu? küldöttsége. Ott voltak az egyesületek, a testületek tagjai, a tanintézetek diákjai tanáraik vezetésével. Az engesztelő szentmiséi Pghm József apáiplébános mondotta papi segédletté!, majd a szentély előtt felállított katafalknál elvégezte az ünnepélyes gyászszertartást. A szentmise alatt Keískés Dezső kántor énekelt gyászénekeket. Beszenteiés a megyeházán, Szentmise után a gyászoló közönség a vármegyeháza udvarára vonult, ahol ekkor már felállították a ravatalra az elhunyt főispán koporsóját. A koporsót vitéz Tabódy Tibor fekete bársony máltai lovagi köpenye takarta, rajta a maítai kereszttel. Két oldalt gyertyák, kandelláberek égtek és a ravatalt körülvették a dísznövények. A ravatal lábánál bársony párnán az elhunyt rendjelei ás á koszorúk tömege sorakozott fel legelői az özvegy rózsakoszoruja, majd Kosma belügyminiszter, a vármegye, a vármegyei tisztikar, Zalaegerszeg város, Bődy Zoltán alispán és családja, Ostffy Lajos vas-soproni főispán, a főispán munkatársainak, Batthyány Pálné grófné, Keszthely, Czobor Mátyás polgármester, a lovas tanulmányul, a német lovasok, Nagy Béla dr. főispáni titkárnak, a főispán altisztjeinek : Ferencnek és Jánosnak, az áilamépiíészeti hivatalnak, a vitézeknek, a Nemzett Egység Pártjának, a Move- nak, a ZTE-nek, a Kereskedelmi Körnek, az ukki rk. Leányegyesületnek stb. koszorúi. A tágas udvart zsúfolásig megtöltötte a gyászoló közönség. A család a ravatal jobb oldalán helyezkedett el Bődy Zoltánnéval. Ott láttuk a vármegye tisztikarát Bődy Zoltán alispán vezetésével, a vármegyei hivatalokat, a honvéd- és caendőrtiszíikart, a törvényszék, járásbíróság, ügyészség tisztikarát, a város, a pénzügyigazgatóság, az adóhivatalok, számvevőségek, a rendőrség, az áliamépitészeíi hivatal, a posta, a vasút, az osztálymérnökség, az erdöhivatai, az OTÍ tisztikarát. Megjelent a főszolgabírói kar, az ügyvédi kar, az orvosi kar, a város képviselőtestületének küldöttsége; a kereskedők, iparosok és gazdák küldöttségei, a róm. kai. egyházközség küldöttsége, a protestáns felekezeíek küldöísége, az izr. hitközség küldöttsége, a helyi kormánypárt tagjai, a vitézek, Keszthely város küldöttsége, a vidéki jegyzők, tanítók és a törvényhatósági bizottság tagjai nagy számban. Az udvarban helyezkedtek el a Notre Dame iskolák növendékei, mig a kapunál a fiúiskolák tanulói és cserkészel álltak sorfalat. Oh láttuk vidékről: Ä belügyminiszter képviseletében Csa- táry Béla dr. miniszteri osztály- főnököt, Ostffy Lajos dr., vas-soproni főispánt, Tarányi Ferenc dr. és Gyömörey György nyug. főispánokat, Kroller Miksa zalavári apátot, Stefaiís Aladár keszthelyi apátplébánost, Farkas Tibor dr-1, Plihál Viktort, Batthyány Pálné grófné képviseletében Piriiy Árpád titkárt, Krátky István dr. nagykanizsai polgár- mestert, Reischl Richárd v. kép- ü viselőt, Teleki Béla grófot, a j lovas tanulmányút küldöttségét szines díszruhákban: vitéz Rúd- nyánszky Ferenc huszárőrnagyot, Karl Günther*, a thüringiai S. A. gruppenführerét, van Harrinxma báró holland főhadnagyot, Rai* haris lett századost és még sok vidéki társadalmi személyiséget. Háromnegyed 10 órakor harangzúgás közben megérkezett a papság és Pehm József apátplébános papi segédlettel elvégezte a katolikus egyház megrázó gyászszertartását, s beszentelte a holttestet. A latin zsolozsmákat könnyesszemü emberek hallgatják. Majd az egyházi vegyeskar énekelt Fürtös Lajos vezényletével megható gyászéneket. Pehm József apátplébános búcsúbeszéde. Pehm József apátplébános lépett ezután a ravatal elé, hogy az egyház és a vármegye nevében eíbúcsúzíassa az elhunyt főispánt. — A genovai világhírű temető hegyoldalában — kezdte beszédét — áll egy kis templom. Ennek egyetlen harangját szüntelen kongatják. Kondiíják, mint a halál hírnökét és prófétáját. Szüntelen szól a harang annak jeléül, hogy szüntelenül szólítja ki az embereket az élők sorából a Mors Imperator. Tegnap virradóra egy ismeretlen pillanatban a genovai harang egyik kondulása a tér mérhetetlenségén keresztül az ősi Zala vármegye régi székházának és annak egyik lakójának szóit. És e pillanatban lehanyatlott az élet és a közélet színteréről az ősi vármegye feje, nagy hatalom és méltóság viselője és birtokosa. — Amikor kiteszik a holttestet az udvarra, akár bogárhátu háznál, akár történelmi épület udvarán és az Egyház odaáll a Circuin dederunt megrázó énekével, akkor a lélek a legfőbb Biró által már megitélteteít. Ennek a nagy, yelőkig ható ténynek és igazságnak tudatában az Egyház nem lesz senkinek sem cirddás magasztalója, hanem egyszerűen meghirdeti a halál teológiájának nagy igazságát: el van határozva, hogy egyszer mindenkinek meg kelt halnia. A kinyilatkoztatás mondja: hiúságok hiúsága és minden csak hiúság, kivéve egyet: Szeretni Istent, az őrök Jót, az örök Szépet, az örök Igazságot. Az Egyház engesztelőnek áll oda a koporsó mellé, Isten Fiának szent vérét ajánlja fel az elköltöződért. Az Egyház imája szól az élet végezetéig az elköltözőitekért és szól mostani kedves halottunkért is. — Az Egyház imája elhangzott és most búcsúzik főispánjálói a tekintetes vármégye. Búcsúzik a főispántól a vármegye törvényhatósági bizottsága, búcsúzik elnökétől a közigazgatási bizottság, a kisgyülés, búcsúzik a vármegye alispánja segítő és megértő munkatársától, a vármegye tisztikara búcsúzik atyai felettesétől és a vármegye közönsége az ő atyjától, sorsának megértőjétől.
