Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-05-03 / 102. szám
4. Zalamegyei Újság 1936. május 3. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely. Irta: Fára József dr. 1623-tól fogva csaknem egy félszázadon át Zala- megye területén a vármegye már csak ritkán tartott, közgyűlést, hanem mind Zala, mind a vele ideiglenesen egyesített Somogy vármegye nemessége egy harmadik vármegye városában tárgyalta meg ügyes-bajos dolgait hosszú évtizedeken át mindaddig, míg a török hatalma uralkodott a vármegye déli részén, — Az idegenben való bújdosásnak eme keserves idejéből fenmaradt jegyzőkönyvek és iratok a legékesebb bizonyítékai annak, hogy mennyire belerögződött a vármegye közönségébe az a tudat, hogy Egerszeg a vármegye székhelye. Sőt a megszokás hatalmánál fogva ez alatt a félszázad alatt is még három ízben: 1625 augusztus 19, 1628 szeptember 14-én és 1629 május 24-én visszatér közgyűléseivel Egerszegre, de egyébként a legnagyobb részt Körmenden, néhányszor Sümegen és még ritkábban Zalaszentgróton tartják meg a közgyűléseket. — A Körmenden tartott közgyűlések jegyzőkönyvei évtizedeken át nem mulasztják eí a legtöbbször megemlíteni, hogy miért tartja a vármegye idegen megye területén a közgyűléseit. Az e korból való közgyűlési és ítélőszéki jegyzőkönyvek csaknem állandó bevezető szavai Egerszeget legtöbbnyire „loco consveto celebrationis congregationum et sedriarum“; közgyűléseink és ítélőszékeink megszokott helyeként említik. — Tehát Zalaegerszeg, amelynek falai közt a török elől menekülő vármegye menedéket talált, ez alatt a pár évtized alatt jelentőségében nagyot nyert. — Ebben a korban I rakja le jövendő fejlődésének alapjait s kétségtelen, hogy a vármegyei székhely idehelyezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az addig csekély jelentőségű püspöki uradalomból, jobbágy községből lassankint számottevő hellyé;-vá-- rossá fejlődjék. — Ez a fejlődés, amely a török hódoltság alatt szünetel, a töröknek hazánkból történt kiűzése után annál fokozottabbá válik, — Tudjuk, hogy a török hatalma hazánkban a XV4I. sz, végén megtörik, Zalában pedig, Kanizsának 1690 tavaszán történt visszafoglalásával meg is szűnik. A töröktől való félelem azonban a század vége felé már Kanizsa visszafoglalását megelőzően is annyira csökkent, hogy a vármegye — hosszú számkivetés után — még Kanizsa visszavétele előtt sem tartja többé Körmenden közgyűléseit, hanem visszatérve a vármegyébe, gyűlési helyét újból Egerszegre tette át. — A Körmenden tartott megyegyűlések sorozatát egész határozottsággal 1678-ig követhetjük. Ettől az időponttól 1710-ig, a nagy felszabadító hadjáratok megindításával, II, Rákóczi Ferenc szabadságharcával bekövetkezett folytonos hadiállapot zűrzavarai következtében ennek a pár évtizednek megyegyűlési emléke oly kevés, hogy a megyeszékhely történetét ebben az időközben alig követhetjük. Közgyűlési jegyzőkönyveink 1678 évvel megszűnnek. Újból már csak 1716-ban kezdődnek s a közbeneső korból csak közgyűlési irataink maradtak meg. De az iratokból sincs az 1703-tól 1709-ig terjedő időből semmiféle emlékünk, úgy hogy a kuruc idők s az ezeket megelőző pár év megyeszékhelyi életéről képet nem alkothatunk .magunknak. A megmaradt iratok szerint az 1678-ban megtartott utolsó körmendi közgyűlés után 1689 szeptember 12-én tartják meg az első közgyűlést ismét Egerszegen, Ettől kezdve 1703-ig még szórványosan találunk nyomokat a közgyűlésekről. így tudjuk, hogy 1703 július 22-én Egerszegen tartanak közgyűlést, de ezzel a jegyzőkönyvvel adataink 1709-ig meg is szűnnek, mert ebből az időközből, amikor Rákóczi szabadságharca a legerőteljesebb volt vármegyénkben, a viszontagságos időkben írott emlékeink veszendőbe mentek. Ezeket az időket követő s a megye közgyűléseiről szóló első adatunk 1709 december 16-ikáról való, amikor is a vármegye a biztonságos sümegi várban tartotta meg közgyűlését. Ezzel közgyűléseink sorozata újból megnyílik, a megyegyűlések .helyét s a megyei székhely kialakulását most már akadálytalanul s megszakítás nélkül követhetjük. Az 1710-től 1716-ig sorozatosan meglevő irataink majd az ettől kezdve hiánytalanul meglevő jegyzőkönyveink szerint a közgyűléseket a megyei székháznak 1730-bän történt felépítéséig legnagyobbrészt Egerszegen tartották meg, bár elég gyakran tartottak másutt is, így: Sümegen, Keszthelyen, Kanizsán, Szentgróton, Lentiben. Azonban a gyűlések legjava részét Egerszegen- tartották s a közvélemény Egerszeget tekintette a megye legfőbb helyének, amint azt a megyei rendjeihez intézett iratokból látjuk, amik közül nem egyet egyenesen Egerszegre címeztek, de egyébként is az iratok ismételten úgy említik meg Egerszeget, mint a gyűlések „szokott helyét“. — A közgyűlések sorában kiemelkedik jelentőségében az Egerszegen 1711 június 25-én tartott gyűlés. Ezen a közgyűlésen a megye nemessége nagy tömegben vett részt. A közgyűlésen ünnepélyesen hozzák a megye tudomására az özvegy Eleonóra Magdolna királyné leiratát, amelyben bejelenti fiának I. Józsefnek a halálát, a szatmári béke megkötését és III. Károly trónutódlását. Ugyanezen a közgyűlésen közük a nádor felhívását a megye rendjeihez és minden, rendű és rangú lakosságához, hogy a korona és király iránti köteles hűségét őrizzék meg. A szűk szavú jegyzőkönyv a megye határozatát a szatmári békekötésről már nem örökiti meg. Ha III. Károly uralmának a kezdetén visszatekintünk a török hódoltsági idők megyei életére megállapíthatjuk, hogy a török hódoltság korszaka igen nagy befolyással volt általában a vármegyei szervezet fejlődésére. A vármegyék, amelyek a török hódoltság és a különböző belviszályok közt mindjobban magukra hagyattak, jelentőségükben nagyot nyertek. Önkormányzatuk fokozatosan nő s az alatt a másfél század alatt a meddig a török hódoltság tartott, a központi hatalom gyengesége folytán szükségszerüleg kifejlődött magasabb fokú megyei önkormányzat mindjobban állandósul és intézményeiben fejlődik. A központi Tatalomnak a háborúk és hódoltság okozta hanyatlása folytán a vármegye az egyszerű bíráskodáson és közigazgatáson túl magasabb államéleti feladatok részesévé is lesz tisztikara a hatáskör és a munka növekedésével mindjobban szaporodik, ügyeink vezetése mindig nagyobb gondot, körültekintést igényel és mind a közigazgatási mind a bírói teendők szaporodása is maguk után vonják azt, hogy állandó gyülekezési és Ítélkezési helyiségekre, levéltárakra, börtönökre van szüksége, ami a székhely megállapodását és külön erre a célra szolgáló helyiségek megépítését teszik szükségessé. Ez az országosan érzett szükség hívja életre 1723. évi 73 articulust, amely elrendeli, „hogy mindazok a megyék, a melyeknek megyeházuk még nincsen, ilyet gyűléseik és törvényszékeik tartása, levéltáruk és okleveleik megőrzése, a gonosztevők s foglyaik őrzése és a végrehajtások eszközlése végett, biztos és amennyire lehet, maguknak a megyebelieknek is nagyobb kényelmére, mindenik megye közepén fekvő helyen és (ha lehet) vá? rosokban vagy nagyobb és kiváltságos'abb mezővárosokban szerezzenek“. Zala vármegyének a törvény meghozataláig megyeháza, nem volt. — A Körmendre való költözés idejéig, amikor Egerszegen voltak a közgyűlések, ha azokat a városban tartották azoknak a- színhelye, — mint tudjuk — a teitní plom, ha nem a városban voltak a gyűlések, akkor a püspöki kastélyban (Castellum) tartották azokat. A Körmendre való költözés után nem is gondolhattak arra, hogy idegen vármegyében építsenek állandó székházat a megyének. Az Egerszegre való visszaköltözés idejétől a törvény meghozataláig eltelt pár évtized alatt pedig sem idő, sem mód nem volt hozzá, hogy más egyéb feladatok mellett erre is gondoljanak, Még, ha az egerszegi vár épségben fenn állott volna, akkor — a régi szokás szerint — a közgyűléseket ott tarthatták volna meg. — De a vár abban az időben meglehetősen rongált állapotban volt. — (Folytatása következik).
