Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-03-18 / 65. szám

2. ______ Zalariiegyei Újság 1936. március 18. nyilv ánítása mellett. Nagy tapsot aratott Straub Tercsiké tudással és mély átérzéssel előadott sza­valata. A lélekemelő ünnepélyt a Cso­bánc dalkör a Himnusz elének- lésével fejezte be. A férfikart ifj. Kisfalusi Ferenc oki. kántortanitó vezényelte a közönség elismerése mellett. A „Voge“ tapolcai helyi cso­portja vasárnap délután 6 órakor bensőséges keretek között ünne­pelte meg március lödnek évfor­dulóját. A társaskör helyiségét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Puskás József állomásfőnök ha­tásos ünnepi beszédben üdvözölte a megjelenteket. Az ünnepi szó­nok Kiss htván esperesplébános volt, aki magasszinvonalu ünnepi beszédben méltatta a történelmi idők szellemét. Igazi magyar szív­ből fakadó, kellemes orgánummal előadott beszédét a hallgatóság lelkes tapssal és éljenzéssel jutal­mazta. Ifj. Zombory János szava­lata, Bernáth István énekszáma és a Csobánc dalkör együttese tették tartalmassá a szépen megrende­zett ünnepélyt. Keszthely nagyközség elöljárósága a leven- teifjuság, a gazdasági akadémia és a társadalmi egyesületek bevo­násával lampionos körmenet és műsoros szabadtéri ünnepély ke­retében emlékezett meg március idusáról. Csány László emléktáb­lánál Schreiner János iparos em­lékezett meg a vértanú miniszter­ről. Az Andrássy-téri szabadság­ünnepély a leventezenekar által előadott Hiszekegy-gyei kezdődött. Ezután Németh Dezső iparos­cserkész szavalata következett, ifj. Móring Gyulától : „Elég a szen­vedésből“. Szabados Irredenta énekét Iparosok Dalköre énekelte. Sajó S.: „Magyarnak lenni tudod mit jelent“ cimü költeményét sza­valta Petracsek Béla gazd. aka­démiai hallgató. A Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország c. dalt játszotta a leventezenekar. Szatmári: Nem, nem, soha cimü versét Molnár István levente adta elő. Az ünnepély a leventezenekar által előadott Himnusszal ért vé­get. A közös ünnepségen kívül Keszthely valamennyi iskolája és számbajövő egyesülete külön is megemlékezett a márciusi szabad­ságról. Murakeresztur horvátajku lakossága a magyar szabadságünnepet az idén is lel­kes ünnepléssel ülte meg. A második szentmise után az iskolába vonult a falu apraja, nagyja, hogy résztvegyen a gyer­mekek iskolai ünnepélyén, amely a következő műsorból állott: Hi­szekegy, énekelte az énekkar, Nemzeti dal, szavalta Bicsák László, Kovács Dezső ünnepi be­széde, Hová megy a vándor fecske, Március idusán és Három szin c. költeményeket Megyimo- retz Gizella és Kárász Katalin, Az oláhnak puliszka az ebédje c. vidám irredenta dalt, Magyar visszhang, valamint a Véres kar­dom körülhordozorn c. verseket Horváth László és Lichtnecker Ferenc VI oszt. tanulók szavaltak. Csóthi Géza prelátus a magyar ifjúság nevelésének fontosságáról és az elmélyített hazaszeretet szük­séges voltáról mondott hatásos beszédet. Az ünnepély a Himnusz hangjaival zárult. Kehidán a szabadság évfordulóját jói sike­rült ünnepséggel ülte meg a m. kir. Deák Ferenc mezőgazdasági szakiskola ifjúsági önképző gaz­daköre. A műsoron a szakiskola énekkara hazafias énekszámokkal, Gyenese Béla és Boros Béla ta­nulók szavalatokkal szerepeltek. Az ünnepi beszédet Kőmives La­jos II. é. tanuló, ifjúsági elnök mondotta. A szakiskola díszter­mét zsúfolásig megtöltő kehidai és környékbeli közönség sokat tapsolt a szereplőknek. A Náprádfa közelében fekvő Ujmajorban lakik Halász Sándor gazdálkodó, akinek szőlőjében a március 8 ra virradó éjjelen go­nosz kezek nagy rombolást vit­tek véghez. A hajléknak ablakait kitörték, a kereteket a kútba do­bálták. Bent a pincében pedig több, mint 20 akó bort kieresz­tettek a hordókból, úgy, hogy majdnem derékig lehetett gázolni a borban. A pincében tartott kü­lönféle szerszámokat is haszna­vehetetlenné tették a betörők, akik azonban csak romboltak, de semmit el nem vittek. Látszott tehát, hogy az illetőknek nem volt céljuk a lopás, hanem csak épen rombolni akartak. A csend­Az 1920. évi XVIII. t. c. élét- rehozta a magyar mezőgazdasági törvényes érdekképviseletet s ez­zel megadta az alapját és lehető­ségéi annak, hogy összefogással, egy meghatározott feliebbviteli utón politikamentesen vívhassa ki a gazdatársadalom anyagi jobb­létét s az ebből fakadó általános kereskedelmi fellendülést. Az 1920. évi XVIII. t. cikken munkálkodók göröngyös utakon elindult szakemberei eijutottak ma már a közvélemény ahoz az ál­lomásához, ahol már mindenki belátja és ahol már senki előtt sem kétes az a tudat, hogy csakis és kizáróan az összefogással vég­zett munkából fakadhat az a nagy energia, amely bennünket a gazdasági mélypontról a fel­színre hoz, — kiemel! — A törvény végrehajtásakor meg­szervezték már azt a mezőgazda - sági érdekvédelmi hálózatot, amely a községi-, városi-, járási- és megyei mezőgazdasági bizottsá­gokon át a kerületi és az orszá­gos mezőgazdasági kamarákban jut kifejezésre. Az érdekvédelmi közös cél A páka! ifjúság március 15-én délelőtt 11 órakor szépszámú közönség je­lenlétében hazafias ünnepélyt ren­dezett a templomtéren. Az ün­nepi beszédet Beznicza Péter kör­jegyző mondta. A műsoron sze­repeltek a pákái kezdő férfiének­kar számai, Temesvári István kán­tortanitó vezényletével, továbbá hazafias szavalatok és szavalókó­rus Mészáros Árpád tanító ren­dezésében. őrség megindította a nyomozást a tettesek kézrekeritése érdekében s amikor a terepet átkutatták, egy kalapot találtak ott. Ennek a kalapnak kellett valamiképen nyomra vezetnie a csendőröket. Nyomra is vezette őket. Azonban amikor a kalapnak tulajdonosát keresték, az nem volt otthon. Azt mondották, hogy vidékre ment. A csendőrök alapos gyanuokok alap­ján őrizetbe vették Sós Vendel 42, Göncz József 32, Király Ká­roly 54 éves náprádfai lakósokat, akiket ma beszállítottak a zala­egerszegi kir. ügyészség foghá­zába. Kihallgatásuk folyamatban van. azonban mindaddig cél marad, mig a tagok az önsegély létmentő gondolatáig el nem jutnak. — Minden megpróbáltatás edzi a testet, vagy fejleszti a jellemet s kitartóvá teszi az egyént. — Én hiszem, hogy Zala vármegye gaz­daközönsége is megszerezte a megpróbáltatások évei alatt az egymásra utaltság, az egymáson való segilés hitvallását. Rügyfakadáskor jöttem közibé- tek zalai magyarok, hogy meg­mutassam néktek azt a hatalmas isteni-erőt, mely tavasszal elindul a földből s a sokezernyi hajszál­gyökéren át a fa törzsén keresz­tül ezernyi színes virágba borítja a fát. Itt vagyok azzal a szent köte­lességérzettel, hogy rávezesselek benneteket, faluról-falura járva — magyar gazdatársaim, kik évez­redes nemzeti törzsünknek zalai gyökérzetét képviselitek, — hogy mit jelent az egységes nedvke­ringés a nemzet fájának életében. Az összefogó munkához azon­ban igazi szeretet kell. Kell, hogy szeretni tudd szomszédodat, kell, hogy megbocsátani tudj az elle­ned vétőnek, kell, hogy tántorít- látatlanul kitarts egy politikamen­tes szövetkezési elvben, s végül mindenek felett szeresd azt a föl­det, amelyet apáid vére oly sok­szor áztatott s amelyet ősöd mo- csoktalanul reád hagyott! Ha azután mindennek birtoká­ban vagyunk, ha a szépre, jóra magyar testvérem egyesülni tudsz, akkor az elaprózott nemzeti va­gyonból fakadó bimbó meghozza majd a bőséges és egységes ter­mést, melyért azután megkapha­tod a külföld minden aranyát. Igaz hálával mondok köszöne­tét e helyen is úgy a vármegye, valamint e szép kis város veze­tőinek azért a jóindulatú és sze­retetteljes fogadtatásért, melyben rajtam keresztül hivatalomat: az Alsódunántuli Mezőgazdasági Ka- msrát részesítették. Ez a megértő fogadtatás lesz a mozgató rugója annak a mun­kának, amelyet egyelőre a zala­egerszegi járás bejárásával meg­kezdek s remélem, hogy a járás gazdatársadalma megértve felhí­vásomat, egy emberként fog ál­lam mellettem e nagy cél eléré­sében. Pálvölgyi Pfeiffer István a zalaegerszegi járás kamarai, előadója. A serdülő fiú és leány lelkivilága cimen fog pénteken a jezsuita rend egyik fiatal, főkép ifjak pásztorációjával foglalkozó tagja, szülői értekezletet tartani. A meg­lehetősen sűrűén szereplő ünnepi előadások sorában különös figyel­met kell szentelnünk ennek az alkalomnak, mert az illusztris előadó olyan problémát szándé­kozik boncolgatni, amely ma minden szülőre és nevelőre kü­lönösképen aktuális. Nekünk a megcsonkított Magyarországon kicsi létszámú, állandóan süiyedő szaporodási indexet mutató né­pesedési statisztikával bíró kis hazánkban minden őszinte ma­gyar léleknek legdrágább kincse a gyermek kell, hogy legyen. Nem lehet tehát közönbös előt­tünk, hogy ez a megfogyatkozott számú gyermeksereg mily módon fejlődik lelkileg, minő külső és belső hatások érvényesülnek ké­pességei kibontakozásában. Nincs ország, ahol ma ne a gyermek állna a közérdeklődés homlokte­rében a legelső helyen. Német­országban, Olaszországban, Ame­rikában a gyermek féltett kincs, amelyben minden polgár a haza jobb jövőjét látja, ép ezért min­den a gyermekért történik. Még a gangszterek is belátták, mily érték a gyermek, mert az elrab­lód gyermekekből próbálnak újab­ban tőkét kovácsolni. Nekünk is fontos a gyermek kérdése. Hisz az idei katolikus nagygyűlést is a gyermek jegyében rendezték meg. A gondos szülői nevelésnek egyik legnagyobb feladata a gyermek lelkivilágába behatolás. Amikor aggódva lesi, várja az édesanya, mikor ejti ki gyermeke a legelső értelmes szót; amikor meghallja a fejlődő gyermekléiek legelső megnyilatkozását, az értelem ki­nyilatkoztatása végtelen értékek hordozóját sejteti meg vele. Ami­kor kiejti a legelső „Isten“ szót, a természetfeletti éiet jövendő várományosa revelálja magái. Ezt a problémát kell, hogy mindnyá­Jé sxeműve^i jé fényképezőgép, jó fényképkidolgozás BÁNFAI optika és fotó szaküzletébeiw Pécs, Zalaegerszeg. EL A Nem loptak a betörők, csak kárt okoztak egy újmajori gazdálkodónak. Felhivás a zalaegerszegi járás gazdatársadalmához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom