Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-03-13 / 61. szám
1936. március 13. Zalamegyei Újság 3. Suarc auf veissIlyen világosan szeretnénk kimutatni, hogy kinek van igaza abban a harcban, melyet mostanában két hazai nagyhatalom jelesei vívnak egymással. A Gazda- kamara Elnöke, a válságba döntött gazdasági életet megmentő planumát s^jtótudósitók nélkül kívánta nyilvánosságra hozni. Mi természetesebb, mint hogy a saj tón esett sérelmet meg kell torolni. A sértett irói Rend vérmesebb képviselői vért kívánnak és kardot köszörülnek, a higgadtabbak a saját fegyverüket a tollat ragadták kézbe, hogy az elnököt a sárga földig leszúrják. Majd esek elintézik ezt az affért, de nem hallgathatunk akkor, amikor az elnök szive mögött a halálosan beteg magyar őstermelést jis megszurkálják, különösen nem akkor, mikor erre a súlyos tekintélyű N. U. vállalkozik. Ha az elnök az export-import ügyének elintézését a vámsorompók felnyitásában látja, szemére lehet vetni, hogy a liberális szabadkereskedelmet kívánja vissza, de nem lehet a mai ipari giündo- lások mellett olyan panegirikont írni, mint a N. U. március 8-i száma tette. A nagyipar azelőtt fundamentális alapitás volt véibeli iparosok, sokszor iparos dinasztiák kezében. Ma azonban kon- junkturázó kiélésre berendezkedő merkantil tőkés vállalkozók foglalják le a kikészítések egész mezejét. Ezek üzemei még csak nem is állandóak, mert papir vagyonuk egy nap börzei manőverével jut a másik üzér kezébe. Szabad e elfeledni, hogy ezek a karteles egyedáruságok és árdiktaturák főfészkei ? Ha a keresztény morálnak választani kellene a két rossz között, nem tudom, nem a szabadkereskedelem mellé állna-e inkább, mint a karteles árdiktaturák mellé? Az míg nem hit- lerizmus, ha valaki a magyar ér telem és szorgalom számára kö- yetel helyet az ipar és kereske- delerti terén és nem tud belenyugodni abba, hogy magyarok alamizsnáért kilincseljenek a vállalatok vezérigazgatóinál. Még csak abban sincs sémi üldözés, ipar- rombolás, ha egy kis sorompó- mozdításai ijesztik szerénységre diktáló hatalmukat és alábbszál- litásra kiélő árszabásaikat. Ezerszer verik fejünkhöz a nemesvaluta, a nyersanyagszükséglet, a tőkeképződés és a mérlegek körmönfont ürügyeit. Nagyon kell sajnálnunk, hogy nincs helyünk azokat értékükre leszállítani. Régen elment a kedvünk azt olvasgatni, hogy a bankok hány millióval mulatják ki „tiszta“ nyereségüket, hány százmillió lett a betét- és folyószámla emelkedése (Ki tette be? Kié a tőke képződés ?) és különösen, hogy hány ipari üzemnél „vállaltak érdekeltséget“. Nem lehet gyönyörűségünk benne, mikor a magyar oithona: a föld indul meg., dobszóra (hinaus I), mikor egy- egy osztály pusztul el és a nemzet zöme nyomorodik le. N ncs gyönyörűségünk az idegenből be- setlenkedőkben, kik itt egy két év alatt üzemek és bankómilliók birtokosaivá lesznek. Hallatlan naivság ettől az iparfejlődéstől a nemzet gyökeres megerősödését várni. Ha például vámmal azért gátolják a kitűnő angol szövet betörését, hogy a védeti magyarországi gyár ötszáz százalék haszonnal adhassa készítményét, élhetetlen, vagy bűnös munkát gyámoli'unk. Vagy ha a N. U, nemzeti veszedelmet tát a müncheni sör behozatalában, miért nem gondolja meg, hogy a magyar árpából készült müncheni sör a maga reális árában teljes joggal konkurrálná asztal alá a magyar árpából itthon készült sört, melynek palackja 70 fillér, holott az sehol és soha nem volt magasabb egy kiló árpa piaci áránál. Ez a hallatlan, 400 százalékos profit öli meg a magyar sör fogyasztását és ami még nagyobb bűn, a magyar, csodás fehérárpa termelését. így van ez az egész vonalon. A sorompó nem csak be, hanem kifelé is nyílik. A magyar jó textiláru, a magyar árpából itthon gyártott és az egész világon elsőrendűnek elismert sör a világpiacot hódíthatja meg becsületes kezekben és nem arra való, hogy alacsonylelkü üzérkedés vámsorompók gyáva védelme alá bújva a nemzetet nyomorítsa silány „közgazdasági tevékenységével“. A nemesvalulának és az ipari nyersanyag behozatalának untalan hajszolása is nagy tájékozatlanságra mutat. Mi javarésrben olyan nyersanyagainkat handlérozzuk ki — valutáért és idegen anyagért, amit csak tovább készített formában kellene kivinnünk (oszt, tészták, keményítők, dex.rinek, cukrok, szesz, zsírsav, szappanok, olajok és száz más). Ehelyett gabonát, olajos magvat, hasitolt sertést, nyersbőrt, aztán ezernyi ezer vagon bauxkoí és nem fémalumi- niumo*, boluszokat és nem kész festéket hordunk ki. Ez a sorozat szinte beláthatatlan. Epen a ma- gye r közgazdaság nevében ne beszéljenek az óriás tömegű gyapotbehozatal szükségességéről sem. Ilyen nincs, vagy nem szabad lennie. Ha texilanyagokról van szó, a magyar ipar ne divatos pelenkagyártáson törje a fejét, hanem a magyar kincsnek, a hazai fonalasoknak feldolgozásán, hogy a nemzetet becsületes mezbe öltöztesse s a kender és len csodás szépségű és jóságu patyolatával és vásznával a világot hó- hódilsa meg, mert ennek meghódol. Ha müselyemre kell a gyapot, akkor ne ölje meg az ásatag finánc-politika, mint eddig is tette. E'őször igaz, hogy gyapot- tinterből, de magyar spirituszéterrel gyártottuk a kordonét selymet. A spiritus adó megölte. Jött az acetat-selyem. A jégecet is magyar még, de az is alkoholból készül : megölte a finánc. Jött a bemberg-seiycm rézszulfáttal. Ezt nem öli meg a finánc, de linfer- oldó anyaga már nem magyar. A magyar müselyem minden porci- kájában magyar lehet, mert nem csak gyapotból, hanem sok magyar növényrostbó! lehet lintert gyártar.i, csak ember és nem üzér kell hozzá. A N. U. nak egészen természetesen a papiros fáj legjobban. Tudni kell, hogy a cellulózét nem csak osztrák fenyőfából lehet előállítani, hanem hazai anyagból is. Japán pálmarostból, rizsszalmából és nemesebb fonalasakból a világ legjobb papirosát gyártja, amely jó testi ruhának is, háztetőnek is, sőt vasúti sínnek és vagonkerekeknek is. De nem a mindenhez érlő bankárok, hanem a fajukban és energiájukban tőrőlvágott japánok gyártják, így van minden tökéletes nemzeti munkánál, igy kell lenni ná lünk is. Magyar ipart, amely fun damentumális, nem teremthetnek Galíciából be elepedő gründolók havibéres, szomorúan inaktiv lelkű mérnökökkel, hét végén kidobhaló munkásokkal. Vérbeli magyar iparos való oda, aki agyában a szakértelmet, szivében a magyar nemzeti jobblétért izzó szeretetét hordozza. Ezzel a kettős karral alkotni és a tökély magaslatára törni lehet és ennek a hátamögött nem kell lehúzni a sorompót, hanem sarokig kitárni. Nem mondjuk, hogy nincsenek rátermett merkantil- ipari férfiak ebben az országban. Csak a három legnagyobb Veiss- re mutatunk. Egyik a bányáknak, a másik cement-szén-villanynak, a harmadik a vastól a szövetig sok mindennek az ura. A történelmi főrend páholyában ülnek, a címük is fejedelmi kegyelmes cim, jövedelmük felér egy egy vármegye földjáradékával. A sajtó, a N. U. is meghajolhat ekkora érdemek és érdekek előtt. Az igazi érdemtől mi sem feledkezünk meg, de nem vehetik bűnnek, ha az agráriusok, sőt mi is sokan az ország népét a veissok mellett svarcnak látjuk. Pesti Zsargonban a leégett (bukott) üzletet szokták svarcnak nevezni. No, hát mi a merkantil érdekek mellett a nemzetet szeretnénk látni, amint a mgga le- égettsége kormából — svarc auf veiss — kiemelkedik. (Sz.) Hivatalos Jelentés vármegyénk mezőgazdasági állapotáról. A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelő az alábbi jelentést terjesztette a közigazgatási bizottság elé: Az időjárás február hó folyamán az évszakhoz viszonyítva aránylag enyhe volt. Kisebb mérvű fagyok csak a hó elején jelentkeztek, ezek azonban néhány nap múlva meg is szűntek. Kárt ez a hideg idő nem okozott, de lehetővé tette, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyekben a termékek nyári lehűtése okvetlen { szükséges, jéggel elláthassák magukat. Ez alatt az idő alatt meg lehetősen erős viharok is dúltak, s nagy károkat okoztak úgy az építményekben, mint a faállományban. A hónap folyamán ismételten bőséges csapadék hullott le és biztosította a talajnak téli nedvességgel való ellátását. Az őszi vetések telelése egyelőre kielégítőnek mondható, s mérsékeltebb károk csak a mélyebb fekvésű helyeken jelentkeznek ott, ahol a csapadék vízmosásokat okozott. A gazdasági munkák főként csak a házkörüli teendőkre szorítkoztak, minthogy az erősen felázott talajon külső munkákat végezni nem lehetett. A gazdasági munkák emellett még a fakitermelésre és szőlőkben a forgatásokra szorítkoztak. $$ A jószág egészségi állapota meglehetősen ,;;gyenge kondíció mellett, dacára —- a nagy takar- mányhiánynak —egyelőre kifogástalannak mondható. Az állatárak egészen csekélymérvü javulásukat a hónap folyamán is megmegtartották. A gabonaárak csekély változás melleit hasonlóak az előző hónapéhoz. A mezőgazdasági munkásság aratásra és cséplésre való elhelyezkedése szerződések utján jórészt megtörtént, részben még folyamatban van. —■ A szerződésileg kikötött munkabérek általában véve hasonlóak az előző éviekhez. Zala vármegyében a búzavetőmagot szaporító gazdaságok száma 1935. év folyamán 19 volt, átlag termésük kát. holdanként 10.70 q. —■ Az átlag hektóliter súly 84 42 q. volt. — A kiosztást illetően már korábban történt részletes jelentés. A takarmányinség enyhítése szempontjából a földművelésügyi minisztérium közbenjárására szárított cékorrépaszelet és takarmánycukor kiosztási. akciót indítottak a cukorgyárak. — A szárított cukorrépaszelet ára q-ként 6 P, a takarmánycukor q kénti ára pedig 11 P a sárvári cukorleleprőí. Az alispán engedélye alapján e hó folyamán újabb megyei tenyészállatvásárlásokat fog eszközölni a felügyelőség.
