Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-03-08 / 57. szám
1936. március 8. Zalamegyei Újság 3. de az egész Földközi tengerben sem él, hanem az Atlanti Óceánon. De az adriai „szardínia“ is jó. Óriás tengeri kígyók nincsenek. Általában egyméteresek, de előfordul négyméteres is. Valamennyi veszedelmes, mérges csúszómászó. Krokodilus könnyek nincsenek. A londoni állatkertben egy könnygázbomba felrobbanásakor mindenki könnyezett, csak a krokodi- lusok nem. A földi giliszta nem káros, ellenkezőleg rengeteget használ a gazdának. „Keresztyén“ és „keresztény“. A Katolikus Szemle egyik legutóbbi számában Horger Antal dr. egyetemi tanár kimutatta nyelvészeti szempontból annak helytelenségét, hogy a katolikus egyházat „keresztény“ jelzővel, a protestánsokat pedig „keresztyén“ jelzővel különböztetik meg egymástól. Megállapította, hogy a magyar nyelv fejlődési szabálya szempontjából a „keresztény“ forma a helyes. A soproni evangélikus hittudományi kar „Keresztyén Igazság“ című folyóiratában Karnek Károly egyetemi tanár most érdekes cikkben válaszol Horger Antalnak. Többek között ezeket írja: „E sorok írója úgy véli, hogy a magyar protestantizmus vezetői bölcsen cselekednének, ha számolva a nyelvészeti kutatás eredményeivel és legyőzve a múlt ta pasztalataiból táplálkozó, de mégis a változott viszonyok közt indokolatlan ellenszenvet a „keresztény“ alak iránt,,áldozat' árán is elfogadnák a magyar nyelvközösség túlnyomó többségétől használt alakot. Sokat a keresztyén magyarság egysége érdekében ugyan nem várhatunk ettől a változástól, mert a keresztyén egység más tényezőktől függ. Azonban a Révész által is emlegetett „zug-polémia" kezéből egy fegyvert kiütnénk, vagy annak a használatát legalább is megnehezítenék, ha nem lehetne többé elhatárolni egymástól a „keresztényeket" és „keresztyéneket“. És vájjon nem könnyitenénk-e meg az együttélést katolikus magyar testvéreinkkel saját híveinknek is, köztük különösen azoknak, akik katolikus környezetben élnek ? Aki ismeri a mai helyzetet, alig felelhet erre a kérdésre nemmel. Ha az a felismerés, melyet itt kifejtettünk, helyes, úgy nyilván csak a magyar protestáns egyházak vezetőinek egységes eljárásától lehet jó eredményt várni. Azért nem lehetnek egyesek a kezdeményezők. Kívánatos volna, hogy a két protestáns egyház vezetői higgadtan, menten a múltból kisértő ellenszenvtől, megfontolnák a kérdést“. — Erős, vérbő, kövér emberek igyanak naponként, reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes „Ferenc József“ kese- rüvizet, mert ez rendes gyomor- és bélmüködést biztosil, számottevően előmozdítja az emésztést és kitünően szabályozza a vérkeringést. Számos szakorvosi nyilatkozat tanúsítja, hogy a Ferenc József viz szív- és idegbajosoknak, vese- és cukorbetegeknek, valamint köszvényben és csúzban szenvedőknek is nagyon jót tesz. Visszaemlékezés Mi falusiak a nemzet szive dobogását csak rádión hallgatjuk s talán a kagyló közelsége miatt vesszük jobban észre a vitium cordis kihagyásos verését. Jobban, mint azok, akik a nemzet kebelén gondtalanul melegszenek. Sótalan sportfohász és foxtrott után adatik a falu tudtára, hogy febr. 24-ikevan; a katolikus naptár szerint szökőnap, a protestáns naptár szerint pedig Mátyás napja, sőt duplán is az, mert a nagy király nevenapján ül össze a Corvin láncosok és koszorúsok testületé serleges estére. Ötszáz év! Mi alig bírjuk az emlékezés ötszáz méteres — pardon — éves síkfutását, mert az idő óriási akadályokat mosott az útjába. Sőt egy puskalövésnyire is meg kell állnunk, mert megállít a Corvin- testület megalkotásának emléke. Amikor a nagy kulturhalottakat sorozták be a szegedi galériába, keserűen jajdultunk föl, mert épen a tudásban, szóban és írásban legnagyobbakat hagyták ki. Keserűségünkben észre sem vettük, hogy az idők besorozásánál is igy történt. Mit takargassuk az okát ? Azért történt, mert Mátyás napján a katolikusoknak szökőnapjuk van, vagy ahogyan öregeink szoktak mondani: Mátyásugrás. A világért sem az igazságos Mátyás ugorja át nemzete nagyjait, hanem . . . .“ Ez után a szivkönnyitő kis emlékezés után megbékélve, hallgattuk a katolikusok szökőnapján elhangzott áldomást. Hiszen, aki mondotta, nem csak elnöke a korvinusoknak és korvináknak, hanem jeles krónikás és kultur- vezér is. Gyönyörűség volt hallgatni a gondolatokban nagyon gazdag, a történetiró agyberendezését fényesen csillogtató serlegbeszédet. Bizonyára minden magyar kulturember hallgatta vagy olvasta s igy annak ismertetése is felesleges. Nem tudunk azonban szabadulni a gondolatoktól, amiket a beszéd egyik másik megállapítása váltott ki bennünk. Azt mondja a emlékbeszéd, hogy a történetiró a történelmi egyéniségeket nem másokkal való viszonylatban, hanem a maguk korában, a maguk környezetében és teljességében vizsgálja, mert a történelem a conceptiók reálpolitikai értékéről nem a tartós siker, hanem a korszerűség szempontjából Ítélkezik. — Mi úgy véljük, hogy ezt csak a történetíró teheti, de nem a történelem. Ott a korszerűség keveset számit. A korokat az idő szele kergeti. A kormányos kötelessége, hogy a földi elemeknél is erősebb törvények által meghatározott irányt kövessen. így tettek legnagyobb királyaink, közöttük a legelső is, aki ezer esztendővel előzte meg korát, amikor a magyar Szentkorona misztériuma bűvkörébe állította be a királyt és nemzetet s az államélet minden mozdulatát. Mátyás nagyságát nemcsak a korszerűség, hanem a szentistváni prófétaság lelke alkotta, hiszen magyar volt. Talán vérben is magyarabb, mint ahogyan az emlékbeszéd érinti. Aki Vajda- hunyad várát (nem a pestit a kitömött madarakkal) jól átvizsgálta, olyan falfreskót is látott, amely mást mond a tintával Írott történelemnél. a Corvin-estre. Azt mondja a serlegbeszéd, hogy „a nemzet szuverénitásának történelmileg kialakult elve Mátyásnak királylyá választásában jutott megvalósuláshoz." Itt — szerinte — a pogány vérségi jog helyébe az egyházjogi alkalmasság (idoneitas) elve lépett. A két elv ellentétbe állítása nem helyes. Hiszen az Árpádház vérségi jogát a nemzet épen az idoneitás elvének alapján fogadta el, mert a szabadkirályválasztás borzalmas küzdelmeit szinről-szinre látta a többi népeknél. Az alka'masság elvét azzal is megóvta, hogy a nemzet jogát az alkalmatlan király ellenében, annak uralkodási idejére is törvénybe iktatta. Az Árpádok kihalta után magától roppant össze a vérségi elv s csupán az alkalmassági elv uralta a királyválasztásokat egészen a pragmatica sandioig, amit megint a nemzet fogadott el a szabadválasztások gyötrelmeinek kizárására. Hogy ettől eltért a nemzet utolsó koronás királya halála óta, azt nem Trianon, nem is a pártok, hanem a nemzet tudná megmondani. Csak úgy mellesleg kell megjegyezni, hogy a nagy király „szabadválasztása“ nem is történt egészen alkotmányosan, hiszen a Duna jegén álló negyvenezer katona nem váltotta ki a szavazó céduláját. (Olyan lajstromosféle ajánlás volt az, mint a mai, csak azzal az óriási különbséggel, hogy az az egész nemzet akaratával egyezett, mig a mai épen azzal ellenkezik.) Ennél sokkal jobban elakadunk a serlegbeszéd azon kitételében, hogy: „az utókor a magyar nemzet önrendelekezési jogának, a nemzet szuverenitásának szimbo • lumát látta e választásban" Először is a nemzet önrendelkezése nem e választásban fejeződik ki: hiszen a nemzet az előtt is, mindig maga rendelkezett. Másodszor nálunk, magyaroknál az ön- rendelkezés (kifelé) és a szuverenitás (befelé) között óriási különbség van. Azért a Szentkorona tanát, amelyről itt szó van és ami a nemzet alkotmányának ősi egyetlen fundamentuma, egészen hibátlanul kell meghatározni. A Szentkorona minden más nemzetétől eltérően nem jelvény, hanem mysterium, amelyben a nemzet államalkotó erején kivül annak isteni küldetése is le van rögzítve. A Szentkorona nemcsak a magyar állam birtokállományának kerete, hanem az államalkatnak és minden jognak is forrása. Az egyén nem az összességgel s mint állammal, hanem ennél hatalmasabb és örökebb eszménnyel kapcsolódik az állami lét kötelékébe: a Szentkorona mysteriumába, amelyből minden nemzeti közhatalom — átruházás alapján — származik. (Hova gurultak el ettől a magyar eszménytől a mai öncélú, totalista, diktátura felé somfordáló, olasz-germán-muszka boszorkányoktól megrontott magyarok ? !) A nemzet minden tagja, mint a Szentkorona teste és a megkoronázott király, mint a test feje, együtt alkotják a közjogi szervezetet, ősi szóval a Szentkorona egész testét (totum corpus s. coronae), új szóval a magyar államot. Ezek szerint a király joga f T™ ITT AZ 1DO! RENDELJEN! Elsőrangú gyümölcsfát, diszfát, díszcserjét, bokorrózsát, fenyőt, örökzöld cserjét, futónövényt stb. szállít az állandó állami ellenőrzés alatt álló Unghvárf László Faiskoia Rt,, Cegléd % Budapesti iroda IV. Veres Pálné-utca 8. Telefon: 883—31. Képes árjegyzék ingyen * nem személyes felségjog, hanem a Szentkorona joga és ha nincs koronázott király, a magyar állam, mint közjogi szervezet . . . csonka. Viszont ez a legnagyobb biztosítékunk arra is, hogy a Szentkorona testéhez tartozó, most megszállt részek mindaddig tagjai a Szentkorona egyetlen államának, amig ezt a mysteriumot a nemzet öngyilkos kézzel el nem löki magától. Téves tehát azt állítani, hogy a nemzet a maga szuverén hatalmát a választással átruházta a királyra. Ide való a fenti haj- szálfinom, de az évezredet hordozó hibátlan meghatározás. A nemzet királyt választ, de az csak a prímás által felkent fejére tett Szentkorona átömlő mystikus hatalmával lesz: magyar királlyá. Ezt annyira érezték, tudták valamennyien, hogy a nagy Mátyás sem fogadhatta más szavakkal a Szentkoronát, mint ezekkel: Nos Mathias, Dei gratia, rex etc. Igen is, Isten kegyelméből előbb, mint „a szuverén nemzet átruházó akaratából". Ezt a szertartást, a Szentkorona alá rendelés fölséges aktusát, senki sem végezte az övénél nagyobb devocióval. Igazolja az is, hogy a koronázó székesfehérvári templomot, mint a szemtanú Bonifini leírja, „opere superbissimo" oly ragyogóvá tette, hogy a világ összes bazilikái fölé emelkedett. Mátyás a maga és édesanyja sírhelyét e bazilikának tartozéka gyanánt építtette meg. Mátyás páratlan szivjóságának, példaszerű igazságosságának, sőt bölcseségének és egész nagyságának alkotó eleme az a Dei gratia és a Szentkoronából leikébe rögzített apostoliság. Ezt tehát a jellemrajzoló nem mellőzheti el. A Korvin-esti kép, ha nem a korszerűség, hanem a mondottak domborittattak volna ki, nem csak szebb, nemcsak magyarabb, hanem igazabb lenne. A szabad- királyválasztó-szimbolum, a nemzeti szuverenség aláhúzása tapsokat válthat ki az erre es‘küvők között, de nem a szentistváni nemzet és Mátyás szelleme előtt. Ő sokat járt „rangrejtve“. Ha Szelleme leült a Hungária asztala végén üresen maradt teríték mellé, bizonyára elgondolkozott mindezeken, talán a társaság szökőnapi hiányosságán is és eggyel több homlokránccal távozott. Talán a pincérek meg is találják az utolsó tányér alatt a papirost, hogy : Hic fűit Mathias rex, Et. comedit . . . ova sex. _ ______ (Sz.) — Jó könyvek olcsón csak a „Zrínyi“ könyvkereskedés ben kaphatók! Zalaegerszegen, Óla u. 19 sz. egy nagy vendéglő lakásokkal, házhelyekkel, 3200 négyszögöl telekkel, mely részben park, kert és szántó, halálozás miatt telekárban eladó. 1352
