Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-02-23 / 45. szám
2. Zalamegyei Újság 1936. február 23. A szűkebb haza! A közeli csillagot a nap is izzóbban melegíti, mint a távolit. A haza szeretete is a szíikebb országrészt öleli melegebben. A szűkebb haza Erdélynek székely megjelölése, amit egész szivével szeret és csak ennek feleslege re zeg tovább Nagymagyarország felé. Most, hogy a „Nagy“-csonka lett s a szűkebb hazát oláh bocs- kor tiporta a szolgaság sarába, a székely szűkebb honszerelme még nagyobb lett, hiszen a szerencsétlen anyát is jobban kell szeretni a boldognál. Ebben van a székely lélek hatóereje, amely nemcsak a maga fényét, hanem árnyékait is átoltja környezetére. Az árnyékot azért, mert az a fényt mindig megelőzi és felülmúlja a természetben is. Például a székely szójárás szépségeit észre sem vettük, már is ott éktelenkedik íróink és szónokaink ajkán a magyartalan székely „kell, hogy“, vagy a magánhangzók ép sorát megcsonkító nyílt ,e’ utálatos erőltetése. Fájdalom, a székely lélek szuggeszliv ereje csak tüskétlen virága volt az ő honszerelmének. Talán ezért tudott felette fészket rakni az oláh fajzaí. Egészen másként fest egy másik szűkebb hazának, a kunok és jászok alföldjének lokálpátrióta sága. Nem akarom én itt feljegyezni, hogy annak patetikus hosz- szu í-je ú-ja a mienktől elütő útat és igét hirdet az ídvességre, mert hiszen ez a pátosza nem is keleti kun, hanem inkább nyugati helvét forrásból bugyog, hanem azt a felette dicséretes erőfeszítését említem, amellyel szűkebb hazáját még mások szűkebb ha zájának rovására is boldogítani akarja. Bizony, bizony, mikor Árpád apánk a Csepelszigetről a Dunán- innenre és Dunántúlra küldötte magyarjait, Előd és Töhötöm, Bulcsu és Lehel, meg a népeik úgy elbúcsúztak egymástól egy ezeresztendőre, hogy Pannónia és Alföld egészen külön szűkebb hazája lett a két felekezetnek. A Duna feküdt közéjük, a hidíalan Duna! A pesti hidak sem kötötték össze, hanem kegyetlen vámjukkal elválasztják azokat. Két külön világ az: külön nyelvjárás, külön lelkiség, külön viselet . . . Sohse láthattuk ezt jobban, mint ma, mikor a rádió antennája drótozza össze a nagy messzisé- get. Ezen keresztül ismerjük meg az ő szűkebb hazájuk fanatikus szeretetét is ... a mi okulásunkra. Tudjuk, hogy az Alföld erdősítése országos programm. Készen az ingyen csemeték és a fásítás költségének pengő milliói; folynak a szikesjavitás, a homokmeg kötés, az artézi kútfúrások munkálatai, A Mussolini stilusu ba- tagliák: a legjobbnak hirhan- golt (reklám) tiszavidéki búza, a kecskeméti, körösi szegedi, termény-különlegességek batagliái. Legújabban a balkezü magyar vizlecsapolások he yreütését célzó alföldi öntöző csatornahálózat ügye van napirenden. Egyetlen élelmes amerikai egy millió pengőt kapott tőlünk a múltkor az ő tervéért. Persze a magyar mérnök nem ért hozzá . . . itthon. Az csak Amerikában érték. Megille- tődve gondolunk a nagy magyar mérnökre(V.), aki egyedül helyes módon, mély, szűkebb, önmagát tisztító tis'amedert követelt és terve helyett idegen rossz tervet fogadtak el: a folyást távolból követő edszapositó vizgátat. A nagy magyar mérnök látva a felháborító ostobaságot, felindulásában agyvérzéstől húottan esett a térképek fölé. De azért jöjjön megint az ameríkánus! Vagy negyven éve K. E magyar mi niszteri főthztviselőnk dolgozta ki az Alfö d öntözésének tervét. Azt mondot ák rá: Bolond ember az, aki pulutykát akar ott termelni, ahol a búza is megterem. Ez azonban nem az alföldiek hibája. Nem bo ondok ők, mert azóta is pulutyka-páriiak maradtak s ma ott üléseznek a Hírős városban. Az érdekképvise etek majából messze kiágoskodik a Gesztelyiek hangja, s a szűkebb hazafiság túlzásaival hirdeti, hogy: az Alföld népe a legmagyarabb, ott van Európa éléstára, a fővároson kívül magának köveié i a Balaton piacát, ahová idegen bulgár tolakodott s a magyar kertészet szépét és hasznát veszi el stb. stb. Hát bizony ez okos beszéd, dacára annak, hogy jászkun sacro egoizmusával a pannonok yuksremén üpródik. A mukkor ban ugyanonnan azt hirdették, hogy a dunántu’i magyarok csak olyan nyugaú lelkiséggel bé élt puruttya-népség. Isten ments, hogy vasi kapával, fehérvári bicskával, za!ai fokossal, v.rgy somogyi kisbabával védjem a magunk magyarságát. Csak úgy atyafiságos kötődéssel szólunk át a hirös városiakhoz, talán fán nem o'vas'ak még a maguk napkeleti kacskaringós u já- nak históriáját ? Mert mi olvastuk. Ösmeriük mi is Ede, Edömér, Bars Kunkapitányok vitézi felvonulását Árpád apánk oldalán, de azt is tudjuk, amik még régeob n íródtak meg. Az írás mondja, hogy Noé apánk Chám fiainak ivsdéki a fiiiszteusok a Vörös- tenger kele i oldalán tanyáztak vaia, amikor Mózes azért volt kénytelen a tengeren át száraz utat vágni csodatévő vesszejével, mert tudta, hogy a fiüszteusokkal nem jó találkozni Ugyanez a chámivadék nagy Ázsia felé csavarodott el és Cumániát fette hazájává a mostani Oláhország helyén. II. András királyunk idejé ben uralkodott Róbert esztergomi érsek keresztelte meg Bomborch fejedelmüket, vagy tizenötezer férfival 1227-ben. Később András k rály hazánkhoz csatolta országukat. A kumánok, azaz kunok innét szivárogtak be az Alföldre, de még itt is vissza-visszatértek pogányságukra. XXIII. János pápa Zsigmond királyunknál levő követének 1410-ben ezeket írja: „A keresztény hitre nem régen tért kun-tatár-filiszteusoknak parókiákat iparkodjék alapítani, hogy hitbéli állhatatlanságukat megtörhessék“. Hát mond valamit a pápa, mert ezek a fránya fiiiszteusok hétszáz esztendő után is 1919-ben alkotmányozó gyűlést tartottak és mint „pogánymagya- rok“ követelték szűkebb hazájuknak Kumániának megszervezését, sőt mindjárt akadtak közöttük olyan félcédulás kolomposok is, akik sebtében fehérlóval akartak áldozni a Hadúrnak. De fel is hagyhatok ezzel a kis atyafiságos böstörködéssel, mert csak annyit akartam mondani, hogy ne beszéljenek olyan fehérlóhátról a pannonokkal, mert azokat sem a gólya költötte és vannak olyan súlyosak magyarnak, mint jászkun atyánkfiái, sőt ha kulturböstörködésbe keverednénk, abban sem maradnánk alul. Egyben azonban nagyon alulmaradtunk: a szűkebb haza érdekeiért való buzgólkodásban. Mi szívből kívánjuk és zsebünkből rogyásig támogatjuk Alföldünk felvirágoztatását, de mégis sajnáljuk, hogy miért nincs a Dunántúlnak is egy-két fanatikusa, akik az alföldiek tüzével követelhetnék, hogy a központi honszerelem napja ide is süssön, ne csak az alföldi homokra. Mi még kevesebbel is beérjük, mint azok, s amit mi áhitunk, az nekik is használ. Nyugati aszfaltos autó- utról nem beszélve miért nincs átlós vasutunk a nyugati ország- szélről — mondjuk — Tihanyig s ott a Balaton szorosát s az útban eső Dunamedreí áthidalva egyenesen szelné át az Alföldet akár Debrecenig. A budapesti károsan központosító kerülőt kizárva megindulhat a két szűkebb haza egézséges csereforgalma. A keleti rész gyümölcse, kerti terméke, kendere, lenje és miegyebe elöntheti a Balatont és Bakonyt. Viszont Pannónia nektárja, hala, vadja, szene, fája, mesze, márványa, bazaltja és számtalan különlegessége táplálja föl az ilyenben szűkölködő keleti részeket. A termelések egymást kiegészítő viszonossága egészen új világot teremtene nálunk. Öntöző müvek ? Pannónia száz patakja tolvaj módra bujkálva, naplopó tempóban ballag át a völgyeken és a karteles üzértőke diktálására energia-törvénnyel gátolják meg, hogy kin- csetérö természeti erejét nemzet- gazdasági igába foghassuk. De még az alföldi öntözés gondolatához is felérő vizmü lehetne, ha a vaál-völgyi ős-dunaágát Komáromtól Ercsiig megásnánk. Annak partján is új paradicsom lehetne, sőt Ercsinél a neveletlen nevű Sörkevárnál akkora vízesést kaphatnánk, hogy elég volna a főváros és vidéke villamos ellátására, ha ugyan a Talbot és „PanJő sxemflveg, jó fényképezőgép, jó fényképkidolgozás Á M FAI BÉLA optika és fotó szaküzletében. Za laegerszeg. nonia“ kegyesen megengedni méltóztatnának. Hatalmas kincsek rejlenek a Bakony és Vértes gyomrában. Amit eddig feltártunk, hallatlan öntudatlansággal do- náljuk az üzérkedés kezére, hogy mint a kondorkeselyü a zsákmányát sziklafészkébe vigye és ott költse el. Pedig ezek a kincsek itt feldolgozva e szűkebb haza népének jólétéi teremtenék meg. Ah, mennyi volna itt a tennivaló, mennyi a szószáíyárkodás tárgyává lett honfoglalás utja-módja épen itt, a mi Pannóniában! De a mi megyeváraink legfelebb díszokleveleket szerkesztenek és nem a boldogulás plánumait. Még Gazdakamránk is hallgat, mig az alföldiek ugyancsak ontják az okos szót s kötik az ebet a karóhoz. Akárki megláthatja, hogy a szóáradatból öntöző viz lesz, a kutya helyett a homokot fogják megkötni s a most kalap mellett lengő kun-magyar árva- lányhaj helyett bor-buza-békesség terem a sziken és a laposok erdeinek árnyéka elcsalja a Bakony fekete rigóit, hogy ne a pannonoknak, hanem a kunoknak fütyüljenek. Igaz, hogy a fekete rigókat az Arany János fülemiléje előzheti meg, aki csak a vezér- igazgatóknak fütyül, nem csak a hagyma és kamilla, hanem minden más kartel hangnemében is. Teheti, mert Mózesék 6000 év után már nem félnek a filiszteu- soktól. Azonban száz szónak is egy a vége. Azt kellene megértenünk, hogy, ha alföldi atyánkfiái a fent dicsért egoizmussal és bátorsággal lépnek a fellendülés léghajójába, Pannónia is találja meg a maga kezét-lábát és a maga hangját, hogy az ő szűkebb hazája se maradjon le a csillagtu- ráról. (Sz.) Ötzülfharc a réten, legelőn. Nemcsak az emberiség, hanem a természetes gyepek, a rétek és legelők növényíársadalma is osztályokra oszlik, ame:y osztályok egymással állandó küzdelemben élnek. Persze ilt nem a hatalomért, igaz, vagy hamis jelszavakért folyik a harc, hanem az éltető napsugárért, levegőért, tenyész- terüietért. Emberi szemmei, hasznosságuk szempontjából tekintve, 3 osztályt különböztethetünk meg : a hereféléket, a füféiékeí, a gyomokat. Amint az emberek között is szabályozatlan társadalomban a nagyhangú, könyökkel dolgozó, de rendszerint üresfejü emberek törtetnek előre, ép úgy gondozatlan réten, legelőn is a gazok, gyomnövények terpeszkednek, elnyomva az értékes füveket, pillangósokat. Ha azonban gondozzuk a mezőséget, pl. mütrágyázzuk, hamarosan az értékek kerekednek felül. A szuperfoszfát foszforsavának hatására nemcsak több lesz a hozam, hanem elsősorban a pillangósok, a herefélék gyarap- szanak, de a föfélék is, a gyomok azonban lemaradnak; egyszóval javul a széna, a fü minősége is. Vizállásos réten a csáté, meg a békarokka uralkodnak, de ha lecsapoljuk, alagcsövezzük és mütrágyázzuk (mert istállótrágya nálunk a mezőségekre nem jut), egy-kettőre az édesfüvek jutnak uralomra.
