Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-02-16 / 39. szám

XIX. évfolyam 30. szám! Ara 8 fillér 1936. február 16. Vasárnap. Felelős szerkesztő: Herfcjly Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1'50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Ne kÉoricázziink! Hol van még a magyar kuko- rícafosztás és máris huszonötezer vagon kukoricát hoztak be agrár Magyarországba. Ha igy folyik az export-üzlet, az őszig eljutunk az ötvenezreredik vagonig, ami öt millió mázsának és valószínűen százmillió pengő térítési kiadás­nak felel meg. Ennek a roppant vérveszteség­nek súlyát azzal sem lehet leta­gadni, hogy a kukorica költsége az ipari nagyhizlalók sertéskivi­telében megtérül. Igaz, visszatérül a derekapénz is (ahogyan a ma­gyar a tőkét szokta hívni), a re- bach is megleszen és a hizlaló tőkét hizlalja, de mégis az volna a dolog rendje, hogy magyar sertést magyar kukoricával hiz­laljunk, azt is lehetőleg ne tőkés ipari telepeken és azt adnánk el csehnek, németnek. A normális világban is igy volt. Kukoricater­mésünk 14-26 millió mázsa kö­zött mozgott. A 14-es esztendő­ben hétmilliót behoztak, a 26-os- ban kétmilliót kivittünk. Az átla­gos szükségletünk tehát 20 mil­lió mázsa körül volt. Ennek az abrakmennyiségnek hiányát a múlt száz év nyakába varrnunk még sem lehet, mert nagy hányad jut abból a pogá- nyul rósz gazdaságpolitikánknak is. A vezetést ugyanis a merkan­til körök ragadták annyira ma­gukhoz, hogy a valóságos gaz­daságpolitika szóhoz sem juthat. Takarmány magvakban, ahová az agyonadóztatott sör miatt, az ár­pát is kell soroznunk, sohasem kellene megszorulnunk, ha azok kivitelét „nemes valutáért“ nem hajszolnák olyan anyagok impor­tálására, melyek itt feleslegesek és nem magyar nemzetgazdasági, hanem csupán merkantilista ér­deket szolgálnak. Nagyra voltunk vele, hogy utolsó termésű gabonánkat előre elhelyeztük idegen piacokon, még pedig potom áron. Pedig akkor már ország—világ látta, hogy szűk termésünk lesz, Kivittük a másodrendű gabonamagvakat is, az elsőrendűvel annak korpáját és takarmánylisztjét is. Előre el­szerződött olajos magjainkban nem csak fontos ipari nyersanya­gunkat, hanem annak takarmány­részét is kihandlérozták. Es igy tovább. Most aztán a kivitt öt­millió mázsa kenyérgabona he­lyett behozhatjuk az ötmillió má­zsa kukoricát. Azt — úgy hallom — 12 pengőért, ezt — úgy ol­vasom a börzelapokban — 20 pengőért is. Kivittük a kalács-, behoztuk a máié anyagát. Az sem igaz egészen, hogy a ku­koricakészletünk egészen elfogyott. Van még dugaszban elég, csak a gazda 13—14 P-ért, ahogyan a hivatalos árfolyam „jegyzi“, nem adhatja, mert neki is többe van. Azután a gazdákat először a sa­ját hidasuk érdekli, azután a bél­és csak azután a külpiac. Rend­jén van ez, mert a józan nem­zetgazdaságnak először a belpia­cokat kell tökéletesen ellátnia és csak ezután indulhat távoli piac­kutatásra. Eme sorrend betartá­sának elmulasztásából auztán ko­médiába illő esetek is adódnak. Például azt halljuk, hogy Cseh­ország csapott föl gabonaexport­őrnek : ő látja most el az osz­trák gabonapiacot — valószínűen magyar gabonával. Nem azért teszi ezt, mintha mátkatálát akarná megtölteni Ausztriának. Nem. De hagyjuk ezeket a furcsasá­gokat és inkább tekintsünk vissza olyan négyezeresztendős esemé­nyekre, amikre ezek a fonáksá­gok terelik figyelmünket: József, az egyiptomi alkirály, már akkor tudta a hetes szám különlegességét. Szent volt ez a szám zsidónak, töröknek, görög­nek, magyarnak, de még az ör­dögnek is, mert az is hetedma­gával járt embert és világot ron­tani. Mindig hitték, hogy hét szűkesztendőre hét kövér követ­kezik és viszont. Ezt vallja a magyar falusi polgár is és erő­sen állítja, hogy az idei tavaszon lesz a forduló, (még azt is elfe­lejti, hogy mi kereken kétszer él­tük át a hét szűkesztendőt). Te­hát az idén fogy le a hét szűk- esztendő. No adná az Isten ! De a magyarnak hiába adja, mert az áldás el nem érhet hozzá. Ha fel­megy a búza ára, a búzája ke­vés, ha sok a búzája, az ára ke­vés. Kicsinálta azt a hétördög, hogy az áldást sohse ő kaphassa, hanem az, aki ott arat, ahol soha sem vetett. Dehát, ha a sze­gény magyart igy kinullázzák az Isten áldásából, legalább az or­szág vehetné hasznát. Senki se menjen gazdának, bérlőnek, ha legalább is egy esz­tendő forgótőkéje nincs a fiókjá­ban. A régi gabonakereskedő is azért nem bukott soha. Magtárá­ban hibátlanul ott volt a — mondjuk — 1000 mérő eleség. Amennyit eladott, ugyanannyit vett, de azonnal. Ki volt az 1000 mérő, megmaradt az árkülönbö­zet tisztességes haszonnak. Ez a becsületes világ azonban elmúlt. Ha a bibliai Józsefet hívnák ide tárnok- mesternek, (mert alkirálynak bi­zonyos állapotok miatt nem is hívhatnánk be), első dolga lenne állami és szindikális silókat emelni s azokba a 17—20 millió mázsa kenyérgabonát a kilencmil­lió magyarnak s ugyanannyi ta­karmánymagot a számos- és apró­marhának raktározna el és az új termésig egy mérőt sem adna el. Még csak p e n gő-bankó sem kellene ehez a tarta­lékoláshoz, mert megint csak négyezer évvel ezelőtt találta ki a kínai kormány a pien-csien nevű bőrpénzt, amit a raktáraiba betett áruért adott forgópénzül a bete­vőnek. Nem volt az infláció, mert százszázalékos volt a fedezete. Elég az hozzá, hogy mi se egyiptomi, se kínai előrelátással nem élünk és éves gabonatarta­lék nélkül olyanok vagyunk, mint a rossz cseléd, akinek előre mérjük ki a fertály-gabonáját. Meg is eszi előre és amikor áp­rilis elsején hely nélkül marad, egy pogácsáravalója sincs, amit helykereső útjára a tarisznyába tehetne. Szakasztott ilyen a mi országunk gazdálkodása is. Ezért kell most ötmillió mázsa kukoii­London, február 15. Az új an­gol haderőfejlesztési programm főbb pontjai a következők: 12 ezer új hadi repülőgép, 11 csata- , hajó, 36 cirkáló, 30 buvárnaszád, 110 torpedóromboló, 3 repülő- gépanyahajó, sokszáz harcikocsi, Budapest, február 15. A kép­viselőház bizottságai hétfőn kez­dik az ipari novella tárgyalását s a javaslatot szerdán már való­színűen a plénum tárgyalja. Szer­dán a bizottságok megkezdik a London, február 15. A Daily Maii pekingi jelentése szerint ot­tani diplomáciai körökben igen súlyosnak tartják a mandzsuriai és északkinai helyzetet. Tartanak attól, hogy a Japán védence, Mandzsúria és a szovjet védence, Mongólia közölt kitört határvil­longás alkalmat nyújt Japánnak arra, hogy elfoglalja Északkinát. Ez esetben visszaállítaná a kínai császárságot és a trónra védencét, Mandzsúria császárát ültetné, aki korábban már Kina császára volt. Kina a végsőkig ellenáll ennek a tervnek. A háborús rémhírek ha- I A tapolcai választókerület Ke­resztény Gazdasági és Szociális Pártja most tartotta értekezletét Badacsonytomajon. Az értekezlet tárgya a választmány kiegészítése és a pártélet felélénkitése volt. Az értekezleten a badacsony­tomaji párt vezetőin és tagjain cát vásárolnia. Pedig kétszer hét szükesztendőben megtanulhattuk volna, hogy a közgazdaságot nem csak a bankra és börzére, hanem inkább az agrárország természe­tes fundusára, a földre kell épí­teni. Azt is megtanulhattuk volna, hogy nem csak „az államháztar­tás egyensúlya“ a fontos, amit politikai és gazdasági félrefogá­sok mentegetésére szoktak emle­getni, hanem sokkal fontosabb a kilencmillió magyar háztartásának egyensúlya, mert enélkül amaz fordul fel. Ezzel az egyensúllyal tehát: ne kukoricázzunk ! több ezer ágyú, tízezer gépfegy­ver. A szárazföldi haderő létszá­mát 50 ezerrel, a légi haderőét 20 ezerrel, a tengeri haderőét 12 ezer fővel emelik és új erődöket építenek. közegészségügy államosításáról szóló javaslat tárgyalását, a jövő héten pedig a Ház elé kerül a telepítési javaslat is. Előkészület­ben van a munkaközvetítés álla­mosításáról szóló javaslat. tása alatt Mandzsúriából tömege­sen menekülnek a kínaiak. Moszkva, február 15. A szov­jet tiltakozott a japán kormány­nál, amiért egy japán osztag be­hatolt orosz területre. Japán ma megküldte válaszjegyzékét, amit az orosz külügyi népbiztos hamis- beáliitásunak minősített és vissza­utasított. Megismételte az orosz tiltakozást és követelést. A vegyes­bizottság kiküldésére vonatkozó orosz javaslatot Japán elfogadta, de a szovjet azt kívánja, hogy a bizottságban semleges tél is le­gyen. kívül résztvett a tapolcai keresz­tény párt ügyvezető elnöke: Csá- nyi Pál dr., Szánthó Géza párt­titkár és Keszler Aladár szerkesztő. Az értekezletet Varga Sándor plébános, a Keresztény párt bada­csonytomaji vezetője nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket és is­(Sz.) Hatalmas fegyverkezéssel készül Anglia a »békére“. Jövő héten tárgyalja a Hás as ipari novellát. Klisaöbön a háború kitörése a Távolkeleten. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt értekezlete Badacsonytomajon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom