Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-02-05 / 29. szám

2. 7alamegyei Újság 1936. február 5. volt díszítve. A megjelentek között volt Maignan úr, a Párisvidéki Szoci­ális Gondozó Pénztár vezérigaz­gatója, Kozma Ferenc dr. magyar lelkész, Gabriel Asztrik premont­rei kanonok: Üdvözlő beszédet mondott Dobai Székely Andor, a Franciaországi Magyar Egyesüle­tek Szövetségének elnöke. Az est előkészítésén francia részről sokat fáradtak és nagyon eredményesen Delagrange kisasszony, ki mint a Szociális Gondozó Hölgyek titkára egyben attaséja a francia közjóléti minisztériumnak, Hardouin kis­asszony, a Szociális Munka igaz­gatónője, magyar részről igen nagy hozzáértéssel Kipper Berta és Tergina Irén dr. szociális höl­gyek s mindazok, akik a szép magyar táncot és énekeket bemu­tattak. Hogy végeredményben e2t a kitűnő és hazánk szempontjából igen magasra értékelhető estet Madame Anne Choletnek köszön­hetjük, az nem titok. Ő már ré­gebbi ismeretségei alapján is nagy .barátja a magyaroknak s tanulmányutjával valamint az ün­nepségnek megrendezésével is az volt a célja, hogy francia munka­társait megismertesse a magyar szociális gondozás mai állapotával, a magyar kultúrával, jellemmel és vendégszeretettel s hogy rá­mutasson a hazánkat ért rettene­tes igazságtalanságra is. Az est legteljesebb sikere egyúttal e cél­kitűzésnek a sikere volt. Benyovszky Móric gróf meghalt. A dunántúli közéletnek kiemel­kedő alakja dőlt ki az élők sorá­ból. Benyovszky Móric gróf, Pécs és Baranya megye főispánja, az Alsódunántuli Mezőgazdasági Ka­mara elnöke ma reggel a fővá­rosi Fasor-szanatóriumban hosz- szas, nehéz betegség után 64 éves korában meghalt. Benyovszky Móric gróf 1872 április 8-án született a pozsony- megyei Nagylégen. A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése uián a hadsereg kötelékébe lépett, de nem sokáig maradt aktiv szolgá­latban. Elvégezte a gazdasági akadémiát, majd a párisi és ber­lini egyetemek hallgatója lett. Hazatérve birtokain gazdálkodott. Nem sokkal később élénken be­lekapcsolódott Baranya megye közéletébe. 1905-ben a siklósi kerület függetlenségi programmal képviselőjévé választotta. A koa­líció alatt Baranya megye főis­pánja volt, 1910-ben pedig ismét a siklósi kerület mandátumával, Kossuth-párti programmal került a képviselőházba. A háború után is élénk köz­életi tevékenységet fejtett ki. Két Ízben is főispán volt, most ha láláig Pécs város és Baranya fő­ispánja. Évekkel ezelőtt az Alsó­dunántuli Mezőgazdasági Kamara elnökévé választotta a népszerű nagybirtokost. Nevéhez fűződik a kamarai tevékenység kifejlődése. Zala megye is az ő működése alatt jutott szorosabb kapcsolatba a kamarával. Mint ember is értékes és ro­konszenves egyéniség svolt. Nagy népszerűségének, kedves modo­rának tulajdonítható, hogy a gond­jára bízott kamarát és vármegyé­ket egyaránt harmonikusan tudta vezetni. Halála őszinte részvétet keltett nemcsak szükebb pátriájá­ban, de az egész Dunántúlon, s igy Zala megyében is. Halálát özvegye született Battyhány Lujza grófnő, két fia Vasárnap este fél hét és hét óra közölt éktelen káromkodás, szitkozódás és verekedés zaja verte fel Zalaegerszegen azt a vidéket, ahol a főtér kőzetében a Madách-, Rothermere- és Alsó­utcák találkoznak. A botrányos hangzavar oly nagy volt, hogy jókora körzetben lehetett hallani még a lakások bezárt ablakain keresztül is, egészen a templomig és a főtérig, mig végre az őr- szemes rendőr csendet teremtett. Ezek a botrányok azon a vi­déken elég gyakran megismét­lődnek, szinte naponta folynak — kisebb vagy nagyobb zajjal — a perpatvarok az ott lakó csalá­dok és szomszédok egy része között. Annyi trágár a beszéd, a szitkozódás és a káromkodás, Sós János, 15 éves, békéscsa- I bai fiút a szülői elküldték láto­gatóba nagyszüleihez Mezőberény- be, amely 18 kilóméterre fekszik Csabától. A fiút azonban aligha fogadták valami nagy szeretettet nagyszülei, azért elhatározta, hogy visszatér Csabára. Kisétált tehát az állomásra és bebújt egy, ott veszteglő vagónba. Az üres vagónt azonban, amely narancsot szállí­tott Mezőberénybe, visszairányi- tották Olaszországba s amikor aj­taját bezárták és leplombálták, nem is sejtették, hogy sarkában valaki meghúzódott. Két nap múlva nyílott csak meg a vágón ajtaja a — murakereszturi állo­máson. Ott a vámőrök és csend­őrök fogták vallatóra a szepegő, kiéhezett fiúcskát, akitől azonban Előző számunkban megírtuk, hogy Hári József Pecsketa, 38 éves zalaegerszegi napszámos, aki az utóbbi időkben a színházban segédkezni szokott s ezért ingyen mehetett be az előadásokra, szom­bat este részegen akart bemenni a színházba. Mivel azonban a színház személyzete nem engedte be, botrányt rendezett. Közbelé­pett Kiss I. István rendőr is, de és kiterjedt rokonság gyászolja. Batthyány Pálné grófné vejét vesz­tette el benne. | hogy sűrűn lehetne alkalmazni • az erkölcsvédelmi rendeletnek a trágár kiabálást és káromkodást büntető szakaszait. Különösen nyáron kellemetlenek ezek a bot­rányok. Tudjuk, hogy a rendőrség már többször lecsapott a botránykő- zókra, minthogy azonban még min­dig megismétlődnek a rendzava­rások, felhívjuk a rendőrség fi­gyelmét a foKozottabb szigorúság szükségességére. Ha majd rend­szeresen figyelik ezt a környéket, s a botrányokozásért gyakrabban kerülnek egyesek a rendőrségre és gyakrabban kapnak büntetést a káromkodásért, trágár beszé­dekért, akkor talán megszűnnek a botrányok a templom és a fő­tér közelségében. csak hosszas kérdezősködés után tudták meg, hogy kicsoda és mi volt a szándéka az utazással. El­mondta a többek között, hogy csak két évig járt iskolába, de ez alatt idő alatt is inkább munkába küldték szegény napszámos szülői, mint iskolába. Azután ta­nyára került és többet nem ta­nult. Nagykanizsának hírét sem hallotta, Budapestről hallott vala­mit, de nem tudja, hogy az fő­város. Amikor a vonatba beült, azt hitte, hogy az máshova nem is viheti, mint — Csabára. Hol­mija egy nyeleden konyhakés volt, amelynek a nyele elégett. A sze­gény fiút toloncuton szállították el, most már — csakugyan Bé­késcsabára. Pecsketa nem engedelmeskedett, hanem dulakodni kezdett vele és meg is ütötte a rendőrt. Sikerült azonban mégis megfékezni és a rendőrségen őrizetbe vették. Ma már bíróság elé is került és a törvényszék egyesbirája hatósági közeg elleni erőszak vétségéért jogerősen háromhónapi fogházra ítélte. „Tarka délután“ a Keszthelyi Katolikus Legény­egyesületben. Keszthely, február 3. Minden külön meghívó és re­klám nélkül is olyan nagyszámú közönség jött össze február 2-án a Kai. Legényegyesület nagyter­mében, amilyent csak a legvér- mesebb reménységgel várni lehet. A nagyterem zsúfolásig megtelt. Biztató jele ez annak, hogy a keszthelyi katolikus társadalom a dissidensek íávolléte s az egye­sület ellen folyó minden megbon- tási akció ellenére is egységesen és kitartóan ragaszkodik katolikus egyesületihez s ellenáll minden széthúzást szító törekvésnek. A közönség most sem csaló­dott várakozásában, mert olyan szórakozást nyert, amely minden igényét kielégítette. (Kulturelőa- dásként volt meghirdetve, de ne­vezhetjük — persze nem kabaré értelemben —kellemes tarka dél­utánnak is. Az előadás egyes szá­mait az egyesület tagjai konfe­rálták be nagyon ügyesen.) Ügyes szavalatok, Bakonyi Mihály zene- kisérettel előadott énekszámai s két fiatal egyesületi tag „száj- harmóníka“ játéka sok tapsot arattak. A „tarka délután“ fény­pontja az egyesület alelnökének, Kukuljevic József dr. akadémiai tanárnak előadása volt arról a nagyon időszerű témáról, „Hogyan szórakozzunk“. Kukuljevic dr. a nála megszokott széleskörű nagy tudással s vonzó előadási kész­séggel tárgyalta meg témájáért. A nagysikerű előadást két egyfelvo- násos kis vígjáték követte, ame­lyek sok derültséget s harsogó nevetést váltottak ki. Dnnántülon minden 79 lakosra jnt egy gyári mnnkás, Most készült el a hivatalos statisztika a magyar gyáripar fon­tosabb adatairól, törvényhatósá­gok szerint. Bár az adatközlés nem terjed ki az egyes iparágak elhelyezkedésére és országrészek szerint való megoszlására, de a munkáslétszám csoportosulása igen jellemző képet ad a magyar gyáripar területi tagoltságáról. Az 1934, évi gyáripari statisztikában szereplő gyáripari munkástömeg (195.992) csaknem felerészben Budapesten dolgozott (82.857). A Dunántúlon 34.324 volt a gyári munkásság létszáma, a Budapest nélkül számított Alföldön 59 878, az északi vidéken pedig 18.933. Az 1934. évi kiszámított népes­séghez viszonyítva ezek szerint Magyarországon minden 45. lakos gyáriipari munkás volt. Ez az arány országrészek szerint igen eltérő. Aránylag a legkisebb országrész, az északi a magyar vidék leg- iparosodottabb területe, mert itt 91 lakosra jutott egy-egy gyár­ipari munkás, mig a Budapest nélkül számított Alföldön csak 67, a Dunántúlon pedig csak 79 volt ez az arány, amely Buda­pesten 13. Az egyes törvényható­ságokban a gyáripar népeltartó ereje igen nagy szélsőségek kö­zött ingadozik. A legiparosabb törvényhatóság Győr városa, amelyben minden 9-ik lakos ke­reső munkás, a legkevésbé iparos Szatmár vármegye, ahol csak minden 887. ember dolgozik gyár- szerű üzemekben. Jó szemüveg, jó fényképezőgép, jó fényképkidolgozás ÁNFAI BÉLA optika és fotó szaküzletébeiu , Zalaegerszeg. Botrányok a templom közelségében. Üres narancsvagonban utazott egy békéscsabai fiú Murakereszturig. Pecsketa háromhénapi fog­házat kapott a rendőr bántalmazásáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom