Zalamegyei Ujság, 1935. április-június (18. évfolyam, 77-147. szám)

1935-04-06 / 80. szám

XlfiSI. évfolyam 81. számi

Ara 10 fillér

1935. április 7. Vasárnapi

Szersesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4, r^'TTTT Telefonszám 128.

Felelős szerkesztős Herboly Ferenc.

POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban.

Előfizetési árak ; egy hónapra 2 pengi, negyedévre 6 pengd, — Hirdetések díjszabás szerint

Rákóczi.

Évfordulóhoz ériünk, nagy évfordulóhoz. Április 8-án lesz kétszáz esztendeje, hogy II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem, a legideálisabb szabadsághős, örök álomra hunyta le szemét. De nem itthon, nem annak a Hazának földjén, melynek szabadságáért föláldozta mindenét, hanem idegenben, számkiveiés- ben. És hú nemzete, a magyar, ezen az évfordulón mélységes hódolattal áldoz emlékének. Ezen a napon minden igaz magyarnak szivében megrezdül egy húr, amelyen a kegyeletes szent emlékezés kuruc nótákat penget, a szemek pedig az ősi kuruc város, Kassa felé irányzódnak, ahol a Nagyságos Fejedelem édesanyjával, a hőslelkü Zrínyi Ilonával és bujdosó társaival együtt pihen a hatszázéves Dómnak kriptájában. A Fejedelem, a magyar nemzet nagy hőse, majdnem két évszázadén át mint „felségsértő“ és „hazaáruló“ szerepelt a magyar törvénykönyvben, de 1906- ban a nemzetnek és uralkodójának együttes akaratával megsemmisült törvénykönyvünknek ez a fekete lapja és nelyét aranylap foglalta el, amely a nagy Rákóczinak dicsőségét hirdeti.

Emlékezem. Mintha ma történt volna . . . 1906 október 29 én, a kora hajnali órákban robogott át a szent hamvakat vivő vonat a Fejedelem sztilövármegyéjének, Zemplénnek földjén. A hegyeken örömtüzek hirdették jövetelét. A borongós, hideg őszi hajnalban nappali világosságot árasztott az örömtüzek láncolata. Az akkori koalíciós kormánynak tagjai —, Polónyi Géza igazságügyminiszter kivételével — kisérték a drága hamvakat, amelyek 6 óra után érkeztek meg Kassára. A nem- zetiszinü és a kék-piros Rákóczi zászlók díszében úszó város nem volt képes magába fogadni a zarándokok tízezreit, akik az országnak minden részéből özönlöttek, hogy jelen legyenek azon a végtisztességadáson, amelynek pompája valóban fejedelemhez méltó volt és egyben bocsánatért esdeklés a kétévszázados számkivetésért. Nagyszerűbb diadalut el sem képzelhető, mint az, amelyet a Nagy Fejedelem halóporaiban tett meg Orsovától Budapesten át Kassáig és különösen a kassai vasútállomástól a Dómig. A szent hamvakat magukban rejtő koporsókat biborszőnyeg takarta, amelynek négy sarkát a három Rá- kóczi-várrnegyének, ^Zemplénnek, Abaujtornának és Sárosnak alispánjai és Kassa szab. kir. városnak polgármestere tartották. És elhelyeztük a szent hamvakat a Dómnak kriptájában, amelynek lejáratához erősítettük a Rákóczi család megfordított címerét. Ott, az ö fővárosában kapott örök

nyugyóhelyet a Fejedelem, hogy örök zarándokhelye legyen az a magyar nemzetnek . . .

De csak tizenkét éven át zarándokolhatott sírjához a magyar... Tizenkét év óta bitorlók csizmái kopognak a szent hamvak körül, bitorlók őrzik a kriptát, de csak azért, hogy ne áldozhasson ott az egységes magyar nemzet a hős fejedelem emlékének. Haza hoztuk Őt, de megint nincs itt hon. Megint csak idegenben van. De mily nagy a különbség idegen és idegen közölt! Az egyik barátunk, aki mindig tisztelte nemzeti érzésünket; a másik vad

ellenség, aki az uralma alá vetett magyarok szivéből minden eszközzel ki akarja irtani a nemzeti érzést.

A nagy évfordulón a csonka hazának minden templomában buzgó imával fordul Istenhez a magyar, hogy Rákóczi sírját a többi elrabolt területekkel együtt mielőbb ajándékozza vissza nekünk, a tanuló ifjúság, a nemzet reménysége pedig ünnepségek keretében tesz szent fogadalmat Isten előtt, hogy addig nem nyugszik, amig a Fejedelem újra szabad magyar földben nem pihenhet, Herboly Ferenc.

— Akkor nagyon megmondanám a véleményemet.

— A jövőt illetően ? . . .

— Ki láthatja azt ma? Semmiféle jóslásba nem lehet bocsátkozni. Mo*t együtt van a parlament, ilyenmódon. Tudok esetet, hogy az emberek ott álltak, nem engedték őket leszavazni. Volt község, ahol kidoboltatták, hogy délután lehet szavazni. Közben lezárták a szavazást. Az emberek kérdezték, miért nem engedik őket szavazni ? Hja, nem jelentkeztek ! — válaszolták nekik. Hát lehet ezt csinálni ?

A családvédelem szükségessége számokban.

— De ezek mind efemer jelenségek — mondja a keresztény párt ősz vezére. — Dolgozni kell tovább és vinni kell tovább a keresztény politikát.

A katolikus egyház az idei évet a családvédelem gondolatának szentelte. A nap-nap után ismétlődő fővárosi és vidéki gyűlések és értekezletek mindegyike a családvédelem szükségességét hangoztatják. Úgy látszik, minden szónoklatot, előadást komoly ok tette szükségessé, mert különben maga az egyház sem állott volna a maga erkölcsi súlyával, a lelkek millióit uraló és magában foglaló tekintélyével ezen gondolatok szolgálatába.

De lássuk a rideg számokat, amik szükségessé tették a család- védelem gondolatának felvetését.

Míg az 1921—30 évben átlagosan 80 ezer házasságot kötöttek, addig 1931—33 évben ez a szám leapadt 73 ezerre, tehát három év alatt 21 ezer házassággal kötöttek kevesebbet. Ugyanezen idő alatt 90 ezer gyermekkel kevesebb született, viszont az évente született 200 ezer gyermek közül átlagosan 60 ezer törvénytelen volt. 1000 új házasságra 77 elválás esik, ezzel szemben Franciaországban, ahol a katolikus vallás bosszú időn keresztül el volt nyomva, csupán 57 válás esik ezer házasságra.

Hát a reformparlament . . .

— Kérem, én nem tudok elképzelni olyasmit, amit a kormánynak ez a parlament meg ne szavazna. Nem fontos. Kell vinni tovább a dolgokat, én meg .fogom tenni a magamét és lehet, hogy én öreg ember, már nem érem meg az uj küzdelmeket, vagy az uj eredményeket, majd jönnek a helyembe mások.

Választási hírek«

Budapest, április 6. Debrecenben befejezték a szavazatok öszEi*nszt Sándor a választásokról.

szeszámlálását. A kormánypárt

11.914, a nyilasok 11.285, a szociáldemokraták 7.678 szavazatot

Nem vonul vissza a politikától.

Ernszt Sándor, a kereszténypárt vezére, egyik lapban nyilatkozott a választásokról és saját magatartásáról a jövőben.

— Semmi szín alatt nem vonulok vissza a politikától, — mondotta Ernszt Sándor. Ott fogok állni a magam helyén, a pártban és teljesíteni fogom továbbra is a ..kötelességemet.

— Mi a véleménye, kegyelmes urnák a keresztény párt ötven százalékának kimaradásáról ?

— Nenf tartom olyan körülménynek — válaszolta Ernszt Sándor, — amely akár csak egy jottányira is érinthetné a keresztény politikai gondolatot, amit a mi pártunk képvisel. Nekünk már voltak ilyen napjaink, meg kellett küzdeni sok mindennel, de a mi eszméink embereken és mindenféle hatalmi eszközökön, vá- asztási trükkökön és arányszámokon túl, örökké élnek.

— Harminc egynéhány éve veszek részt a magyar politikai életben. Megértem sok mindent. Azt azonban, amit most láttam, amiről sajátmagam győződtem meg,

még soha nem tapasztaltam. Soha még ilyen választás nem volt* Magyarországon. Talán csak a Bánffy féle választás múlta ezt felül.

Idézi Ernszt Sándor a Bánffy- korszak emlékeit, a hires csaczai választást, ahol a választási elnök ezzel fogadta a szavazás megnyitásakor az ellenzéki képviselőjelöltet :

— „Én önt nem ismerem, tehát ön nem vehet részt a választáson, önre szavazni nem is lehet.“ Ezzel egyhangúan megválasztottnak jelentette ki a kormánypárti képviselőt, akinek az egész kerületben talán egyetlen voksa volt. Hívták pedig ezt az ellenzéki jelöltet — Csernoch Jánosnak . . .

— Nem hittem volna — mondja Ernszt Sándor —, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjanak. Pedig tudniok kellene, hogy nem lehet reakció nélkül kíméletlen eljárást alkalmazni. A politika finom metódusokat kiván.

— Szóval, ha kegyelmes ur tagja lenne a Háznak . , .

kapták.- A mandátumokat Lázár Andor igazságügyminiszter, Festetics Sándor gróf és Györki Imre szerezték meg, de Festetics lemond a következő jelölt javára, mivel Enyingen már megválasztották.

Szegeden jelenleg a szavazatok állása a következő : kormánypárt 17.706, Rassay-párt 5.332, szociáldemokraták 5.266.

Hódmezővásárhelyen folyik a szavazatok összeszámlálása.

A magyaróvári választást a nyilasok megpeticionálják, mert Mosonszolnokon és Máriakálno- kon közei 2 ezer embert kizártak a szavazásból. A győrszentmár- toni kerületben, ahol pótválasztás lesz Csikvándi Ernő kormánypárti és Pálffy Fidél gróf nyilaskeresztes között, Peidl Károly nyuli állatorvost kiutasították az egész vármegyéből. A megokolás szerint nincs lakóhelyén illetősége és magatartásival veszélyezteti az állam érdekeit.