Zalamegyei Ujság, 1935. április-június (18. évfolyam, 77-147. szám)

1935-04-21 / 92. szám

2. Zalamegyei Újság 1935 április 21. Hol fog lakni Ausztriában a királyi család ? A reichenaui Wartholz kastélyba, öttó születési helyére semmi körülmények között sem tér vissza az özvegy királyné. Jenő fhg. egykori badeni kis palotáját vásárolják vissza. Zita királyné legidősebb fivére, Elian herceg, a pármai ház feje, aki állandóan bécsi palotájában, a Metternich Gasse 7. szám alatt lakik, nemrégen különös kirán­dulást tett: Badenben járt. Tár­saságában volt a spanyol infánsnő, XIII. Alfonz húga. A pármai her­ceg a Frigyes herceg tulajdoná­ban levő Weilburgot kereste fel, majd innen gyalog lement az úgynevezett Eugen-villához. A villa ezelőtti mlajdonosát nem­régen rendőri asszisztenciával lakoltatta ki az adóhivatal. Jenő főhercegé volt az egykor ragyogó palota. A pármai herceg meg­nézte, rendben van-e a kastély, alkalmas e arra, hogy otthonul szolgáljon előkelő főúri családnak. Zita királyné fivérének badeni látogatásával kapcso'atban tárgya­lások indultak meg a bécsi Cre­ditanstalt igazgatóságával az Eugen-villa megvételét illetőleg. Illetékes helyről nyert információ szerint IV. Károly özvegye és árvái, udvartartásukkal egyetemben, a Bécs mel­letti Badenben lévő Eugen- villába, Jenő főhercegnek, a Német Lovagrend egy­kori nagymesterének pa­zar pompával berendezett palotájába költöznek be. Az adott körülmények között egyedül ez a megoldás biztosítja az ura kodócsalád megfelelő el­helyezését. Ebben a pillanatban ugyanis az a helyzet, hogy az 1919-iki forradalomban a köztársaság által lefog­lalt kastélyok közül a Habsburg család egyet­lenegyet sem kap vissza : úgy a Burg, mint Schön brunn, valamint a luxen- burgi palota „hofärarisch“ birtokok és ezekről Zita, illetve Ottó már előre lemondottak. Az egykori Habsburg-vags ön­höz tartozó kastélyok közül mind­össze kettő jöhetett számításba Zita és Ottó ausztriai tartózko dási helyét illetően. Ezek: a rei­chenaui Wartholz kastély, ame­lyet, — mivel ez minden kétsé­get kizáróan magántulajdon, — el nem vették IV. Károlytól. Eb­ben a kastélyban szü etett Ottó és ezt a kastélyt jelenleg egy Weinzinger nevű volt katonatiszt bérli. Az egykori császári lakosztály­ban penzió van. Hirek terjedtek arról, hogy a Habsburg vagyon kezelője a pen­ziónak felmondott és a kastélyt Zita és Ottó részére eiőkészitik. Strizl-Artstadt Frigyes báró bécsi udvari ügyvéd, IV. Károly csa­ládjának jogtanácsosa, akivel erről beszéltem, kijelentette, hogy , a kastéyt illetően minden forga­lomba került hir fantázia szülötte. A bérlőnek nem mondottak fel, jóllehet jelentős bérösszeggel van hátralékban, a kastélyt nem re­zerválják a királyi család részére. Zita királynő már régebben ki­jelentette, hogyha a család vissza is tér Ausztriába, Wartholzban semmi körülmények között sem laknék. És pedig azért nem, mert ennek a különben igen egyszerű kas élynak minden talpalattnyi helyéhez életének legfelejhetetle- nebb emlékei fűzik és nem lenne lelki ereje ahoz, hogy átlépje Wartholz kapuját. Számításba jöhetne még Eckartsau. Eckartsau inkább falusi kúria és nem al­kalmas reprezentativ célokra. Scwarzau, ahol Károly és Zita egybekeltek, pármai birtok és ezt a család nem óhajtja igénybe venni. Miután tehát a Habsburgok rendelkezésére álló épületek egyi­ke sem alkalmas arra, hogy benne a szűk keretek között mozgó udvartartást a családdal együtt elhelyezzék, gondoskodni keli arról, hogy vétel utján’ biz­tosi1 sanak otthont Ausztriában Zita és Ottó számára. Véletlen folytán esett a válasz­tás a badeni Eugen-villára. Az Eugen villa érdekes históriája. A villa még eddig minden gazdájára szerencsétlenséget ho­lott . . . A villát a vadregényes Hele- nenthalban, Suwechat egyik ága mellett, hatalmas park közepén j 1882-ben építtette a Német Lo­vagrend Vilmos főherceg szá­mára, Vilmos főherceg fia volt Károly főhercegnek, az asperni győzőnek és öccse Károly Fer- dinándnak, Frigyes és Jenő fő­hercegek atyjának Károly tőherceg Károly Ferdinánd fhg. Vilmos fhg. Frigyes fhg. Jenő fhg. Vilmos főherceg, mint a Német Lovagrend nagymestere, nem kötött házasságot. Bécsben a Strubenringben bocsátott a Né­met Lovagrend gyönyörű patotát rendelkezésére. A főherceg azon­ban nem szerette Bécset és ami­kor bécsi kastélyát a rendnek viss aadta, cserébe felépítették számára a badeni kastélyt. Az akkori idők egyik legnagyobb építésze, Neumann tervezte meg német renaissancestilusban a vil­lát, ahová ötven évvel ezelőtt költözött be Vilmos főherceg és azt a maga ízlése szerint ren­dezte be. Pár év múlva azután halálos szerencsétlenség érte. Abban az időben építették a badeni villa­most. A főherceg lovait hozzá akarta szoktatni a villamosok za­jához, azért minden reggel ki- lovagolt a Helennenthalba. Egy napon azonban kedvenc paripája ijedten felágaskodott, levetette hátáról gazdáját, Vilmos főherceg koponyaalapi rázkódtatást szen­vedett és meghalt. Utána Jenő főherceg örökölte a kastélyt. A forradalom zivataros napjai­ban azonban megvált tőle. Egye­sek szerint azért adta el, mert félt attól, hogy elkobozzák tőle. A vevő pedig alaposan be csapta. 1922. áprilisban kötötték meg a szerződést dr. Leuchtag Alfréd­del, aki tartozott volna a kasté­lyért négymillió papirkoronát fi­zetni. Meg is fizette, — csakhogy nyolc hónappal később, 1922. de­cemberében. Amig 1922. áprili­sában pontosa .1547 papirkoro­nát adtak egy aMnykoronáért, addig decemberben *|feipirkorona tűnek az összegnek a tizedét érte : A vételár kifizeté­sének napján 14.740 papirkorona ért egy aranykoronát. Dr. Leuch­tag, aki háború végén a brucki határnál rendőri szolgálatot tel­jesített, a csempészeket ellenő­rizte és hatalmas vagyonával onnan került Badenbe, a mai értékben negyvenezer schillinget sem fizetett a páratlanul szép palotáért, amelynek építése ötven évvel ezelőtt kétmillió aranyfo­rintba került. Állítólag még ezt a negyven­ezer schdlinget sem kapta meg Jenő főherceg, aki a baseli „Ho­tel drei Könige“ szerény udvari szobájában ebben az időben igen szomorú y szonyok között tengette életét. Állítólag minden­nap másik vendéglátó családnál evett. A vételárat felemésztették az ügyvédi és közvetítői költsé­gek. Idők jele: Leuchtag dr, a Creditanstalt, a végrehajtó, a főhercegi villában. Dr. Leuchtag a vétel idején Ausztria egyik leggazdagabb em­bere volt. Szerencsétlen spekulá­ciók azonban vagyoni romlásba kergették. Az Eugén-villát hatalmas ösz- szegekkel terhelte meg. A kastély sokszor került szóba a Creditans­talt külföldre szökött igazgatójá­nak, dr. Ehrenfesínek botrányával kapcsolatban. Ehrenfest igazgató 1924.-ben 400.COO dollár kölcsönt folyósított a viilára, abban az időben, amikor a dollár Ausztriá-. ' ban 7 Schillingen állt. Tehát a negyvenezer shillingért vásárolt kastélyra közel hárommillió shil­ling értékű jelzálogkölcsönt kapott a boldog tulajdonos. Egy év múlva, — ma sem tudja senki az okát, miért, — a Creditanstalt a kölcsön felét, 200.000 dollárt elengedett dr. Leuchtagnak, aki erre, ugyancsak Ehrenfest közve­títésével a hírhedt emlékű Amstel- banktól kapott második helyre újabb 150.000 dollár kölcsönt. Ebből az összegből százezer dollárt befizetett a Creditanstaltnál, de nem tőketörlesztés címén, ha­nem : mint százötven esztendei bérösszegei! A villát ugyanis egy korlátolt felelősségű társaság ne­vére iralta — persze ennek is ő volt egyedüli tulajdonosa — és maga mint bérlő szerepelt. Az adóhivatal végrehajtási eljárást indított ellene és vagyonfelügyelőt nevezett ki. A vagyonfelügyelő aztán a bíróság segítségével kila­koltatta a kastélyból az inflációs idők hírhedt lovagját. A kilakol­tatást megelőzően azonban Leuch­tag doktor egy országra szóló botránnyal tette híressé a nevét. Fényképészeti cikkek és fény képfelvételek kidolgozásának szaküzlete BÁNFÁI BÉLA »laegerszeg látszerész Nagyon olcsón husvétra csak a Fehérképi Csemegeházban vásárolhat. Csokoládé sfaniolos nyulak, tojások, báránykák már 5 fillértől Koestlin, stummer boon gyártmányok,művészi kivitelben minden igényt kielégítő óriási választékban fehérképi csemege áruházában

Next

/
Oldalképek
Tartalom