Zalamegyei Ujság, 1935. április-június (18. évfolyam, 77-147. szám)

1935-06-23 / 142. szám

2 Zaiamegye! Ujsas 1935 junius 23. A románok eredete. Irta: Tuczy János nyug. áll. fő- gimnáziumi tanár. Dies a román nyelvek hires tudósa azt mondja : „Emez keleti, paraszt román nyelvben alig a fele latin, a szótár „B“ betűje alatt 42 latin és 105 idegen szó van. Különösen sok a szláv szó és pedig az ó-szláv.“ Schafarik, szláv iró szerint: „Az összes oláh nyelvkincsnek egyötöd része szláv.“ Ezek az idegen szavak és nyelvi sajátságok csak ezekkel az idegen népekkel való hosszas érintkezés után kerülhettek az oláh nyelvbe. Az oláh népnek pedig ilyen érintkezése Erdélyben el sem képzelhető, mert itt albá­nok, trákok, görögök nagyobb számban sohasem laktak, szlávok pedig a római uralom után szá­zadok múlva jöttek. De igen is felvehették ezeket az idegen szókat és nyelvi saját­ságokat a Balkánon, ahol a ke­reszténység első századai óta be • szélték a latin paraszt nyelvet. A thrák, latin, görög, albán né­peken kívül sok itt a szláv, hisz a bulgár nép egészen elszlávoso- dott, Rumelia e népek közé vala ékelve, az érintkezés mindegyik­kel a legkönnyebb. Megvolt tehát a sokféle nép a keveredésre, kí­nálkozó alkalom az oláh nép ke­letkezésére ; megvolt a latin pa­rasztnyelv, éltek itt görögök, szlá­vok. Rumélia szomszédságában terültek el Thrácia, Macedonia, Albánia, Bulgária és 600 után Szerbia. 7. Mindezekre ráteszik a ko­ronát a történelmi feljegyzések, amelyek szerint 1200 előtt az oláhok mindig a Balkán félszi­geten szerepelnek, Erdélyben so­hasem. Íme egypár adat: 968-ban Macedóniában David nevű bulgár vezért megöli néhány blach-oláh utazó, 1027-ben a gö­rög császár seregében Sicilia ellen vlachok-oláhok harcolnak. 1091-ben I. Alexios görög csá­szárnak a kunok ellen harcoló seregénél vlachokat-oláhokat talá­lunk. A 111-ik keresztes háború vitézei dicsérik a Thessalonika (ma Szaloniki) közelében fekvő Vlachia oláh tartomány bőségét. 1183-ban II. Izsák görög császár a Haemus hegység és Duna kö­zötti tartomány (mai Bulgária) lakóira nagy adót vet ki. Emiatt két oláh atyafi Péter és Asán fel­lázadnak. Hogy Erdélybe és Magyaror­szágba mikor kezdtek az oláhok bevándorolni, nem tudjuk, való­színű 1150 körül. Ezóta százado­kon át tartott az oláh beszivár­gás. Okleveleinkben, az első, leg­régibb említésük II. Endre által az erdélyi szászok részére kiadott r .^ptYiry<|Tja--||ialgT»»riii.fiiW irriiiTi’'!' -i~|grrnrrnrTTirr-~ -M-m—, -v> Tökéletes gép és gépnélkUli DAUER leszállított árban VERAS STá hölgyfodrásznál. szabadságlevélben (1224) fordul elő. Egészen eddig nincs törté­nelmi tanúság az oláhokról se Erdélyben, se Moldvában,! se Oláhországban, amint ezt Roesler megállapifja. Azt hiszem, ennyi elég jannak bizonyítására, hogy az oláhok őseit nem a római császárok te­lepítették Dáciába, a későbbi Er­délybe. És, hogy a magyarok bejövetele előtt nem éltek száza­dokon keresztül mai hazájukban, amint Titulescu Genfben ezzel dicsekedett. Az oláhok őshazája a Balkánon keresendő és itt fel is lelhető. (Vége.) Egy magyar fiú útja három óceánon át. Filigram, de annál élénkebb eszü, csintalan gyetek volt Molnár Kálmán negyedik elemista a vörsi iskolában ! Molnár Kálmán azon­ban nem volt rossz a szó erkölcsi értelmében, csak eleven, izgékony, aki mindig valamin löri a fejét... A negyedik elemi „kivégzése“ után bizony fel kellett öltenie a Kálmán gyereknek a zöld kötényt, mint a papája asztalos műhelye „ifjú munkásának“. Falusiasán bizony tislér inas lett belőle! Ez azonban sehogysem smakkolt Kálmánnak. Valamire nagyon vá­gyott. Egy szép napon búcsút mondott az asztalos műhelynek, meg a zöld köténynek és Buda­pest felé vette útját. lit a meha- nikai ismeretekben akarta magát kiképezni, hogy mint villanysze­relő keresse meg a kenyerét. De a nyugtalan Molnár Kál­mánt ez sem elégítette ki, neki­vágott tehát a nagyvilágnak! Pontosan hat évvel ez előtt, az akkor még 18 éves Molnár Kál­mán két pengővel zsebében elin­dult a nagy útra s meg sem állott, amig Hamburgig ki nem jutott! Az utazás két pengővel persze csak úgy volt lehetséges, hogy bizva a jó szerencsében, vasúton, autón, kocsin mint ven­dég, magyarul mint potyautas sikerült magát keresztül vágni a mintegy 2000 kilométeres távol­ságon a nagy kikötővárosig. Innét az Atlanti Óceánon át egy nagy német óceánjárón megint csak pénz nélkül az Újvilág felé vette útját s a nagy felhőkarcolók váro­sában, New-Yorkban az igazolta­táson szerencsés elmésséggel át­esve befelé vonult az Újvilág ismeretlen utain s Pütsburgban telepedett meg s látott munka- alkalom szerzéséhez. Első útja azért vezetett e nagy gyárvárosba, mert szülei a nagy kivándorlási konjunktúra idején szintén itt tele­pedtek meg s a jenkinek induló Kálmán gyerek is itt született! Ám Molnár Kálmán nem akart szárazföldi ember lenni s mivel a szive is a tengerhez vonzotta, visszatért New-Yorkba, ahol egy óceánjárón nyert mint matróz al­kalmazást. Végighajózta a Sárga tengert. Járt a Felkelőnap orszá­gában, Japánban. — Az Indiai óceánon is. Ahová az amerikai imperium elért, megjárt minden szigetet a katonaszállitó hajókon, amelyek az egyes szigeteken állo­másozó őrségek leváltására szál­lítottak embereket. A fehér arcú gyerek olajbarna arcú fiatalember lett a tropikus vidékek izzó napsugara alatt. De aztán mint sok annyi elsodort, világjáró magyaron, Molnár Kál­mánon is erőtvett a honvágy I Hazajött óceánon, országokon keresztül dunavölgyi kis hazájába Csonkamagyarországba a nagyra nőtt Molnár Kálmán. — Belgi­umban vásárolt motorkerékpárján Száguldott Passanig a kis duna- menti osztrák határvároikáig. — Itt azonban egy kis baj esett mo­torjával, mert olyan vámot akar­tak nyakába akasztani, amit Mol­nár Kálmán nem akart elfogadni s inkább leszerelte és eladta mo­torját. De hagyományos szeren­cséje itt is kisegítette. Magyar úri autóvezetővel hozta össze szerencséje, akinek autóján költ­ség nélkül érkezett Budapestre és onnét szülei látogatására le a Kisbalaton mellé Vörsre. Most itthon tölti hat heti szabadságát a matrózból hajókormányossá avanzsált Molnár Kálmán. Ha szerencséje kitart mellette, reméli, hogy még mint hajóskapitány is hazalátogathat. Ami, tekintve Fényképészeti cikkek és fényképfelvételek kidolgozásának s z a küzlete BÁNFÁI BÉLA 9 á t s z e r é sx ZALAEGEftSZEG ügyességét, szolid életmódját, - ez pedig a tengerészeknél elég ritka dolog, — még be is követ- kezhetik I Mer! világjáró útjában önképzéséről sem feledkezett meg. Anyanyelvén kivül hibátlanul be­szél angolul, tud németül és ismeri a francia nyelvet is. Fizetéséből - távoliéle alatt szép summa dol­lárokkal is megemlékezetr szülei­ről s takarékosságával 3500 pen­gőt gyümölcsöztél a jövőre ! Arra a kérdésemre, hogy óceán­járó útjában nem fenyegette-e tengeri vihar é3 veszedelem, nagy nyugalommal csak annyit mon­dott, hogy „Akárhányszor hegyma- gasságu bullámok mint kis dió­héjat hányták-veteíték hajóját s a hullámok oly magasan törtek a fedélzetre, hogy derékig vízben kellett járniok, — de nagyobb baj nem érte, mert az Isten job­ban szereti a vizi, mint a száraz­földi embereket“, Stella maris nem hagyta el őket! Végül azzal fejezte be Molnár Kálmán szavait, „ha minden magyar fiatalember úgy gondolkoznék, mint ő, már nem volna csonka a régi Nagy- magyarország !“ Mire majd a Molnár Kálmán kalandos óceánjáró útjait olvassák már ő ismét útban lesz a nagy óceán felé, hogy az óceánjáró kormányát ismét kezébe vegye ! — Reméljük ez az útja ismét olyan szerencsés lesz, mint az eddigi. Németh János. A szombathelyi hadsereg sportversenyek. Szombathelyen most folynak a 3. vegyesdandár sportversenyei, amelyeken az 5. gyalogezred za­laegerszegi zászlóaljából is többen résztvesznek: Bárdosi Béla száza­dos, Reidner László főhadnagy, Závodszky István főhadnagy, Ciente István hadnagy. Az első napon bonyolítják le a vívóversenyeket. A kardcsapal- versenyt a repülőtér csendőrkü- lönitménye nyerte. Az 5. gyalog­ezred csapata a harmadik helye­zést érte e!. Az egyéni kardver­senyt Kalasánszky Tibor főhad­nagy, az egyéni tőrversenyt Fü- löp István főhadnagy, a párbaj­tőrversenyt Blascsók László fő­hadnagy nyerte. Ugyancsak első nap tartották a legénységi ököl­vívó versenyeket. A pehelysúlyban és a nehézsúlyban az 5. gyalog­ezred versenyzői győztek. Ma délelőtt és délután lovas­versenyek voltak. Holnap, vasár­nap a következő számok kerül­nek lebonyolításra: Szabadgyakor­latok, altisztek dijugralása, staféta, boxolás, kézigránát dobás, dij- és akadályhajtás, fogatszépségver­seny, bemutató, gymkana, vadász­ugratás, korszerű harcmozzanatok, tüzér karusszel, Rákóczi staféta, látványos hazafias zárójelenet. — Kongregációs jelvények kaphatók a Zrínyi könyvke­reskedésben. Erőt, egészségei, frissesével ad a kitűnő izü fehérképi arany kávékeverék. Fdhérképi Cf^emegeházban fehérképi csemege áruházában

Next

/
Oldalképek
Tartalom