Zalamegyei Ujság, 1935. április-június (18. évfolyam, 77-147. szám)
1935-05-19 / 115. szám
2 Zalamesyei Újság í935 május 19. Véres harcok folynak Horvátországban. Tiz bevonuló újoncot lelőttek. K p ó n i k a. Nyilvánosság elé viszi Ügyét a két testvérnép. Újságírók és nyomdászok, Határozták ezt ilykép. Leszámolni valójuk van ősidőktől egymással, Döljön hát el a hosszú per Egy kis labda rúgással. Hát az bizony szenzáció, Mikor ez a két náció Lába alá vesz labdát, Hogy kivívja igazát.. Győzelmüket a nyomdászok Már biztosnak tekintik. És én tudom, hogy a reményt Érre honnan merítik. Csapatukban pehelysúlyú Nyurga legény elég lesz: így például Arany Károly, Kámán, Prikler és Venesz, Ahol van négy ilyen jeles, A föltevés igen helyes. S ha már négy ily ékes, A többi mind mellékes. Újságírók táborában Szintén lobog ám remény. Hiszen tudjuk, hogy ott is van Néhány derék szál legény. Első sorban Hajós Pubi, Ki fürge, mint az agár, Nincs őnála az országban Semerre sem jobb csatár. S mellette a másik Hajós, Ki a sportnak már rég adós. De ott aztán nem pipál, Ha a sorból ki is áll. Jön azután Dávid Jóska. Tudjuk, szeret „futkosni“ (!) No itt nyílik majd alkalma Bőven labdát rugdasni. És aztán egy csomó Ferenc: Hevesivel Lendvay, Winklerrel meg — nem mondom ki Még egy „fürge“ valaki. Hátul Lőrinc László uram Emelkedik a kapuban S veri vissza a labdát, Félnek tőle odaát. Sajnálom, hogy a többit most Bemutatni nem tudom. Majd a meccsen, hogyha őket A pályára bedugom. De — mondok most még valamit — Sármi lesz az eredmény, Rajtam az már nem változtat, Ezt én mondom, — a legény. Mivel, bárha vérem cseppen, Nem irok én mégsem szebben. Sajtóhibát is hagyok, Mert nagy úr csak igy vagyok. IpSZÜOM. A német sajtó támadja Litvániát. Berlin, május 18, A német horogkereszteseket a litván felsőbíróság is halálra ítélte. A hir igen nagy izgalmat keltett egész Németországban. Kőnigsbergben tüntetés volt Litvánia ellen. Felháborodással ir a berlini sajtó és megállapítja, hogy a halálos Ítélet a litvánok németgyülöletének eredménye. Hangoztatják, hogy az ítélet végrehajtására nem kerülhet sor. London, május 18. A lapok belgrádi jelentése szerint a Jeftics kormány helyzete rendkívül súlyos. A választásokon Jeftics másfélmillió, Macsek 1,3C0,C00 szavazatot kapott, s ezért az uralkodó herceg elégedetlen Jdtics- csel. Macsek követeli Jefiícs lemondását és az új választás kiírását. Horvátországban a zavarok most már állandósulnak. A nemzeti zászló aiatt bevonuló újonA zalaegerszegi törvényszék most hozott ítéletet az utóbbi időben aránylag eléggé gyakori úrbéri perek egyikében. A keresetet a sümegi volt úrbéresek indították Sümeg nagyközség ellen és azt kérték, hogy a Sümeg nagyközség nevére telekkönyvezett 1.500 hold községi erdő egy részét a törvényszék ítélje oda az urbé reseknek, mivel az erdő úrbéri eredetű. A pereskedés közvetlen előzménye, hogy Zala vármegye közigazgatási bizottságának gazdasági albizottsága 1928 október 25 én kelt határozatával a Sümeg nagyközség állal kezelt erdőt úrbéri eredetűnek minősítette és utasította a község elöljáróságát hogy a sümegi volt jobbágyok jogutódainak erre a vagyonra vonatkozólag úrbéres közönséggé megalakulását, amit a múltban többször meghiúsított, a jövőben ne akadályozza. A földművelés- ügyi miniszter által is jóváhagyott határozat alapján 1930 augusztus 10-én megtörtént az úrbéres közbirtokosság megalakulása, s elkészült a közös erdő jogosultjainak névjegyzéke is. A község az erdő békés utón való kiadását ezek- után is megtagadta, mire az úrbéri közbirtokosság pert indított a zalaegerszegi törvényszéknél a község ellen. cok és a rendőrök között véres harcok folynak. Eszéken 10 újoncot lelőttek, mert horvát nemzeti zászló alatt vonultak. Bródban 3 ember veszítette életét. Laibach- ban, Slavonia fővárosában is súlyos zavargások voliak. Zágrábban az a meggyőződés, hogy azok a nehézségek, melyek miatt Jeftics lemondta olaszországi útját, nem szorítkoznak kizárólag Horvátországra, hanem Szerbiában is fönnállanak. A törvényszék előtti eljárásban évszázadokra visszanyúló érdekes előzmények kerültek szóba. Bemutatásra került, mint legfőbb bizonyiió erejű okmány, egy kiváltságlevél, mely megállapítja Sümeg laKosságának legnagyobbrészt nemesi eredetét. A kiváltságlevelet magyarbéli Bosnyák István veszprémi püspök, mint földesur, adta 1643 március 27-én. A kiváltságlevél megállapítja, hogy a Sümeg városában lakó és betelepedett nemes és „agilis“ (szabados) lovas, valamint gyalogos katonák az előző veszprémi püspök hozzájárulásával elfoglalták a „ török elől menekülő régi sümegi lakosok helyét, házakat építettek, s a házakhoz tartozó földeket az erdőből irtották és teremtették meg a török részről fenyegető állandó életveszedelem közepette (tehát egyik kezükkel a kardot forgatták, másikkal dolgoztak). Ennek a magatartásnak jutalmazásaképen és azért, hogy a sümegiek saját és határaik védelmére jobban ösztö- kéltessenek, Bosnyák püspök a kiváltságlevélben kimondotta, hogy Sümeg város akkori és jövőbeli lakói közül senkit se lehessen bírói határozat nélkül házából és a püspöki joghatóságnak alávetett javaiból kizavarni, sőt még annak is meglegyen a telje* jogosultsága — a püspök előzetes értesítésével — háza és birtoka eladásához, akit birói Ítélet méltatlannak mondott ki a Sümegen iakásra. Ezt a kiváltságlevelet a césőbbi püspök-föidesurak, köztük padányi Biró Márton is megerősítették. A kiváltságlevél megadását követő időben többször volt vita főleg Sümeg mezővárosnak úgynevezett bástyán kívüli lakósai és a veszprémi püspökség mint földesur közöli. A vita birtoklási és obbágyi természetű szolgáltatások kérdésében folyt. A sümegiek azonban mindig tiltakoztak az ellen, hogy őket jobbágyként kezeljék, s tőlük jobbágyi szolgáltatásokat kívánjon a földesur. Mária Terézia kérdőponljaira 1780 .júniusában a sümegiek ha'ározottan állították, hogy a sümegiek „mezővárosbeliek lévén, urbáriumuk emlékezettük szerint nem volt“. Hivatkoztak arra, hogy Bosnyák Is.ván püspök őket a jobbágyi terhek viselése aiói felszabadította, s a kiváltságot megerősítő Esterházy Imre gróf püspök is csak egyhónapi fegyverviselésre kötelezte őket háborús időben. Elismerik, hogy padányi Biró Márton idejétől kezdve teljesítettek bizonyos szolgáltatásokat, de csak „mint püspöki és papi jövedelmet“, s adtak bizonyos ajándékokat. De mindez csupán a püspök iránt való alázatos engedelmességből s egyedül kedveskedésből és ajándékból. Hangoztatják, hogy amijük van, azt hajdani szabadságból részben irtották, részben vásárolták. A vita 1811-ben birói egyezséggel zárult. Ebben az akkori püspök megerősíti Sümeg kiváltságait, viszont a város kötelezte magát egyes földesúri szolgáltatásokra. Ezt követően újból keletkeztek viták a birtokviszonyok szabályozása és a tagosítás kérdésében. A püspökség állította, hogy a sümegieknek mindig volt jobbágyi szolgálmányuk, de Sümeg község ezt mindenkor tagadta, hivatkozva a kiváltságlevélre és arra, hogy a lakósok házaikat, birtokaikat mindig tulajdonul bírták. 1862-ben újabb egyezség zárta le a vitát, A kettős egyezség egyikében a püspökség kielégítette a bástyán belül lakó 15 sümegi lakóst. A másik egyezség a püspökség é* a város között jött létre. Ez többek között meghagyta a várost a már eddig is elkülönitett erdő birtokában. Ekkoriban történt a tagosítás és a helyszínelés, amelynek során Sümeg mezőváros nevére telekFényképészeti cikkek és fényképfelvétel ek kidolgozásénak sz a kiizlets BÁNFÁI BEA I á t s z e r é sz ZALAEGERSZEG Nemesi vagy Jobbágyi eredetű kfizség volt-e Sümeg? A törvényszék elutasittotta a volt úrbéreseknek Sümeg község éllen indított kerssstét, mellyel s községi erdőt akarták megszerezni. Erőt, egészséget, frisseséget ad a kitűnő izü fehérképi arany kávékeverék. Fehérképi Csemegeházban fehérképi csemege áruházában
