Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)
1935-03-19 / 64. szám
4 Zalamegyeí Újság 1935 március 19. meg a kereszt bibliai fenségében, mint a megváltás jele. (Nagy helyeslés). Kérte a támogatást Farkas Tibor számára, aki becsületesen fogja szolgálni az ország és a kerület ügyeit továbbra is. — A gyűlés Farkas Tibor éltetésével oszlott szét. Csácsbozsokon este 6 órakor volt népes és igen lelkes hangulatú gyűlés, mely egyúttal meleg kiráypárti tüntetésnek is számított. Farkas Tibor dr. sorra vette a politikai visszásságokat és gazda sági bajokat,frámutatva az orvosolás módjaira. Kifogásolta az álláshalmozásokat is. Ismét kifejezést adott annak, hogy mennyire szükséges a királyság visszaállítása (Éljenzés). Szólt arról, hogy vasárnap délelőtt Gyömörey volt főispán a zalaegerszegi gyűlésen úgy állította be öt, mint aki a megyegyüléseken minden jónak elrontója volt. Visszautasította ezt a beállítást. Részletesebben majd akkor válaszol, ha Gyömörey György beszédének szövegét megismeri. Majd rámutatott, hogy ö soha nem támadott egy valászt sem, de meg kell állapítania, hogy ebben az országban a 67 százalék katolikus nem érvényesülhet arányszáma szerint. Több kérdéssel foglalkozott még tetszéssel fogadott beszédében. Sümeghy József lendületes beszédében a király visszahozása mellett szólalt fel lelkes helyeslés mellett. Briglevics Károly dr. meleghangú beszédében ajánlotta a választók figyelmébe Farkas Tibort. A kormánypárt vasárnap délelőtt Zaleegerszegen a Bárány szállóban tartott gyű lést. Telman Sándor ér. elnök biztosította vitéz Tabódy Tibor főispánt, aki a béke olajágával jött, a párt bizalmáról és ragaszkodásáról. bői önként lávozott. Majd a hivatalos jelölt mellett nyilatkozott. A tapolcai kerületben Es'erházy Móric gróf pártja csak most tartot'a meg a jelölő gyű lést a volt képviselő gyengélkedése miatt. Az egybegyült választók nagy lelkesedéssel ünnepelték Esterházy Móric grófot, aki nagyhatású beszédben vállalta a jelöltséget. Esterházy grófnak máris többezer ajánlása van. A zalaszentgróti kerületben vasárnap Gyömörey Sándor Süme gén beszélt. Széli József független kisgazdapárti ma mondotta el beszédét Sümegen, Árvay lslBerlin, márc. 18. Két nap óta a nemzetközi politika nagy ese ménye, hogy Hitler kancellár a versaillesi békeszerződés rendelkezéseit semmisnek tekintve elrendelte az általános védkötele zettségel és 500 ezer főnyi hadsereg felállítását. Ezt közölte a külföldi követekkel és kiáltványban tudatta a német néppel. A német nép ujjongva fogadta a rendelkezést, amelyet az idézett elő, hogy Franciaország felemelte a katonai szolgálati időt egy évről két évre. Berlinben és a vidéken vasárnap ünneplő menetek vonultak fel és éltették Hitlert. A német védkötelezettség bevezetése lázas izgalmakat okozott ván dr. nyilas jelölt pedig szer dán szólal fel. A pacsai kerületben vasárnap Bosnyák András lelkes hangulatú gyűléseket tartott. Pa- csán délelőtt 9 órakor 230 ember, 11 órakor S entpéferuron 500, délután Hahóton 2000 ember hallgatta. Huszovszky hiva talos jelölt Pacsán 5—630 ember előtt beszélt. Bosnyák Andor holnap Nagyhorvátiban, Egerara- csán és Zalaszentmártonban tart gyüléieket. A haugulat mindenfelé egyre jobb Bosnyák iránt. Londonban, Rómában,*[de különösen Párisban és a kisantant fővárosaiban. A diplomáciai tanácskozások szünet nélkül foly- London, Páris és Róma között. A párisi sajtó arról ir, hogy Németország megszegte a békeszerződést. Hir szerint a hatalmak összehívják az ügyben a Nép- szövetséget. Londonban azt hiszik, hogy a kormány nyilatkozni fog az alsóházban. Valószínű, hegy Hil er elhatározása u'án Simon külügyminiszter berlini u'ja elmarad, de Eden elutazik Moszkvába és Warsóba. Nemzetközi politikai körökben az a vélemény, hogy a német lépés után a lesze- lés kilátástalan és még erősebb frgyverkezési verseny indul meg. Bethlen élesen támadta Gömböst és Eckhardtot Nagykanizsán. Rómától Londonig nagy az izgalom a némát védkötolezett- ség bevezetése miatt. Vitéz Tabódy Tibor főispán beszélt ezután. Hangsúlyozta, hogy a béke olajágával, őszinte szándékkal, meleg szeretettel jött Zala megyébe. Hazáját, namzetét szereti, büszke nemzetének ezeréves történelmére, büszke, hogy tagja lehet a magyar nemzetnek, amely a Duna völgyében igazi keresztény kultúrát teremtett, dolgozott, szenvedett, küzdött és nélkülözött. Ha meg akarjuk tartani azt, amink van, akkor meg kell fognunk egymás kezét, igy találhatjuk meg azt az utat, amely a trianoni határoktól a szcntistváni határokhoz vezet. A nemzeti egység azonban el sem képzelhető máskép, mint keresztény nemzeti alapon. Hangsúlyozta itt a főispán, hogy ő katolikus, jó katolikus és ezt bátran meg is vailja, de mélységesen tiszteli másoknak vallásos meggyőződését. Fontos az, hegy templomba járjunk, ott becsületes, őszinte szívvel imádkozzunk Istenhez. Ez a nemzetre, minden közületre csak hasznos lehet. Amikor eljött Zalába, a miniszterelnök lelkére kötötte a vallási békét is. Végül bemutatta a jelöltet. Zugó taps és éljenzés fogadta a főispán határozott kijelentéseit. Ezután Árvátfalvy Nagy István ar. beszélt, majd Gyömörey György volt főispán szólalt fel. Kijelentette, hogy a főispáni székNagykanizsa, márc. 18. Feszült várakozás előzte meg az egész országban Bethlen István gróf programbeszédét, melyet vasárnap délután fél 3 órakor mondott el az iparoskor emeleti dísztermében. Mintegy négyezer ember vett részt a gyűlésen, köztük a politikai élet számos előkelősége. Ott volt Horthy István ny. lovassági tábornok is. A Hiszekegy elmondása után Bertin Ágoston köszöntötte a meg jelenteket, majd óriási taps között emelkedett szólásra Bethlen István gróf. Az első szó, melyet Nagykanizsa független polgárságához intézek, — mondotta — a hálának és a köszönetnek szava. A hálának és a köszönetnek szava azért, mert akkor, amikor ebben a cson- kaországbin, — melynek felépítéséhez egy-két követ én is hozzátettem, amelyben a jelenlegi kormánynak bölcsőjét én ringat tam és amely két év óta abból a pártból táp'álkozik, melyet én készítettem, — megalázó feltételekhez kötötték a régi kerületem jelöltségét, akkor fordult felém Nagykanizsa új hajlékot kínálva fel nekem. A közelmúlt eseményei nem kedvetlenítettek el, friss életkedvvel és kemény elhatározással adok Önök előtt, .hogy ebben a percben változott viszonyok között felvegyem a küzdelmet, melynek hirdetője voltam a köziéiben 15 éven keresztül. Amint kiléptem a többségi pártból, készen volt a vád, hogy én akartam megbolygatni az egységet és meggátlója akartam lenni a re- formtörekvé eknek. Az utóbbi két évben csak külföldön szerepeltem és a magyar igazságnak voltam a hirdetője. Nem akartam a belpolitikába beleavatkozni, mert a látszatát is el akartam kerülni annak, mintha én a kormány felett gyámkodnám. Pedig sok dologban nem értettem velük egyet. Gömbös a nemzet „vezérének“ a címét vette magára kormányra lépésekor, pedig ezt a címet még nem adta meg neki a polgári többség. A világtörténelemben egyszer történt csak meg, hogy valaki saját fejére tette a koronát. Ez Napoleon volt, aki először száz és száz csatát nyerve beigazolta azt, hpgy méltó a nép vezérlésére. (Óriási taps.) Nem értettem egyet a társadalmi csapatok és a pártszervezés ama módjával sem, hogy fizetett élharcosokkal keltettek hangulatot és anyagi befolyással a legfüggetlenebb sajtót is elnémították. Az is bántott, hogy a fajvédőpárt levitézlett alakjai kerültek az élre. A telefon- cenzúra is elveimbe ütközött. Láttam, hogy ezek mögött nem ált egy messzebbmenő világnézet, de azért mégsem tettem ellene semmit. A jog- és közbiztonságot én alapoztam meg ebben az országban, elhihető-e, hogy a „reformtörekvéseknek“ én álltam volna az útjába, vagy a rendet én akartam volna feldúlni. De itt új pártalakitásra volt szükség, amelyben velem egyuton gondolkozóknak nem leti hely készítve. Kellett a régi fajvédő szellem és a független kisgazdapárt, melyhez a kisgazdáknak csupán annyi kö zük van, hogy — teljesen füg get'enek ettől a párttól . . . Ekkor láttam, hogy a helyzet nagyon kényes és kénytelen voltam a tárgyalásokat felvenni, hogy tisztán lássak mindent. Megindultak a tárgyalások, de ekkor már megindult egy ellenakció is és én egy harapófogóba kerültem, melynek egyik szárát Gömbös, a a másik szárát Eckhardt szorította. Ha a miniszterelnök ur hallgatott is, annál jobban dolgozott a sajtófőnök. Az egyik ellenzéki lapot megvásárolta magának és azt használta fel arra, hogy engem és táboromat kilőjjenek a közéletből és evvel ne lehessünk gátlói annak, hogy nagyszerű 95 pontját mielőbb megvalósíthassa. Személyem ellen is törtek, azt állították, hogy nagytőkéseknek vagyok a barátja. Utána díszsírhelyet kinál- tek fel a Pantheonban. Én ezekkel mind nem törődtem, csak akkor figyeltem fel, amikor az egységespártban szembeszálltak híveim Gömbössel. Ekkor megkeményült a miniszterelnök szava is. De mi volt ezeknek a rozsdás csáklyás petárdistáknak a követelésük ? Sok minden . . . De sikerült mégis megegyezni velem . . . Kikötöttem azt, hogy a házfeloszla ás nem fog bekövetkezni idő előtt, mert én is szükségesnek láttam egy új választójavas at letárgyalását. Vaj • jón miért kellett mégis házfeloszlatáshoz fordulni ? A miniszterelnök szerint azért, mert másképen „reformtörekvéseit“ nem tudta volna diadrlra juttatni. A telepítési töivényjavaslatot már én akkor mozgattam, amikor Gömbös és Eckhardt hátulgom- bolós nadrágot viseltek De ehhez, ahogyan én tudom és Gömbös is tudja: pénz kell ... A majorátusi törvényjavaslatot is én terveztem ki, ezt a miniszterelnökség egyik poros fiókjából szedte elő Gömbös és most úgy állítja be evvel magát, mintha ő lenne a korszakalkotó reformér. A Bethlen kabinet terített asztalának morzsáiból táplálkozik Gömbös és ha van szerzői jogbitorlás, úgy én most igényt jelentek be ezennel. Csak egy a baj. Mikor a fiókot kihúzták, a javaslat másik felét ottfelejtették, s bizonyára céltudatosan. A földbirtokreformot ugyanis én a róm. kath. egyház vezetőivel karöltve akartam véghezvinni. De az egyke kérdés is a Bethlen kabinet asztalának morzsái közül való. Még miniszterelnökségem első éveiben végeztem el azt az adatgyűjtést, melyet most a miniszterelnök használ fel e kérdéssel kapcsolatban. A közoktatásügyi reform és a tagosítás is Gömbös új dolgai közé akar tartozni, hololt ezzel a kérdéssel már az én kor- j mányom is foglalkozott. Minek ’ kellett feloszlatni a Házat, ami-
