Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)

1935-03-21 / 66. szám

Churchill: „Rosszabb a helyzet, mint 1914-ben" London, március 20. Churchill az angol légügyi költségvetéssel és a jövő háború veszedelmével foglalkozva, szószerint a következőket mondta: . — Politikai tekintetben komoly veszedelem korszakába léptünk. Nem csnpán komoly háborn lehetősége előtt állunk, hanem valami előtt, ami nagyon hasonlít az 1918. novemberében be­fejezett háború folytatására. Még van remény a veszedelem elhárítására, a helyzet azonban sokkal rosszabb, mint 1914-ben. VEN8ZELOSZ - GÖRÖGORSZÁG ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉGE! Athén, március 20. Az esti lapok azt Írják, hogy a görög kormány Venizelosz fejére vérdijat tűz ki és kikiáltja Görögor­szág első számú közellenségévé. Eddig .250 katonatisztet állítottak hadbíróság elé. A Szent Szinódus vizsgá­latot indított három ortodox püspök ellen, mert állítólag támogatták a forradalmat. A rendőrség leleplezte „a íctsisziaellenes munkásfront“ kommunista szervezkedését Az uj iöldesár sóhajtva néz körül az odor. kastély­ban, amely az övé lett, földjével, erdejével, ezüstjével, műkincsével, mindenével, csak éppen a múltjával nem. Mindent megszerzett pénzzel, fortéllyal, mégis elégedetlen, mert hiányoznak a falakról az ősök képei. És az uj birtokost emészti a vágy, hogy a történelmi falakra odapin- gál'tasson egy darabka történelmet, amihez ő is just formál, ha csak egy icike-picikét is, éppen annyit, amennyi belefér egy nemesi címer rámájába. Az uj foldesur semmi­képen sem egyezik bele, hogy a kas­télyból kiköltöző, tönkrement uraság magával vigye az ősök képeit, Kivö­rösödött arccal protestál, pörlekedik, erőszakoskodik, hogy övé a kastély mindenestől, még a családi kripta is az övé, az ősök csontjaival. Meg­vette az elődök buzogányos képek, még a torony kísérteiét is megvette. Mindent, ami a múlthoz tartozik, mindent, ami az ősi patinát jelenti. Az uj-gazdag uj gazdák annyira kö­zös szívfájdalma gyötri az ezeresz­tendős Erdély, Bihar és Bánát uj birtokosait, a román „honfoglalókat“ is. Minden az övék, mohón mindent lenyeltek, elvettek mindent attól, akié volt, mégis nehéz kórság rázza a tagjaikat, egy parányi történelem­ért, egy maréknyi múltért, valami szerényke családfáért. Nem baj, ha hamis, nem baj, ha megtoldják né­hány utólag odapingált ággal, csak családfa legyen, a pénzükért . . . Erdélyi román urak között lábraka- pott a divat, hogy kikutassák család­juk történelmi múltját. Az erdélyi román urak kényesen megkülönböz­tetik magukat havasontúli nagyro­mán testvéreiktől. Nekik van múlt­juk, nem hamis, nem pénzen vett, de igazi, ezeresztendős múltjuk: még pedig — magyar! Vajda-Vojvoda Sándor volt miniszterelnök példájára egymás után fedezik föl román köz­életi nagyságok ősi magyar nemes­ségüket. Okmányok után kutatnak, címereket pingáltatnak. E „nagyro­mánok“, akik az erdélyi magyarsá­got leigázták, akik „történelmi jo­gon“ fondorkodták ki a földet ezer­esztendős urai alól, magyar törté­nelmi ruhába öltözködnek, ha ran­got, diszt, tekintélyt keresnek. Úgy törtek be egykor az ősi földre, hogy mindent el kell tiporni, ami magyar volt, mindent eltörölni, ami múlt, mindent felégetni, ami a tegnapba vezet vissza. És mire jóllaktak, mire kijózanodtak az első mámorból, egy­szerre felfedezik, hogy valami mégis hiányzik. A címer. Az igazi címer. Amit nem adhat meg nekik más, mint az eltaposott magyar és meg­tagadott magyar történelem. Egy­szerre fölsajog szivükben a honvágy a magyar ur egyszerű rangja után és lesütött szemmel ismerik el, hogy semmi hatalom, semmi bőség, rang és ordó nem versenyezhet azzal az előkelőséggel, amit a magyar ember­nek a maga ezeréves kultúrája adott. Keserű szatíra ez és döbbenetes ta­nulság a hazugságokkal altatott vi­lágnak! A Vajda-Vojvodáék ujra- pingáltatott magyar címerében álarc nélkül látjuk azt a nagy hazugságot, amelynek föláldoztak egy ezereszten­dős múltat, egy virágzó, nagy kultú­rát. És föláldozták Európa békéjét. Uj választási hirdetményekkel ra­gasztották tele a napokban a fővá­rosi házak falait. Különösen a külső kerületekben lehetett lépten-nyomon látni az eddig teljesen ismeretlen „fasisztaellenes egységes munkás­front“ hirdetményeit, amelyen beje­lentik, hogy a választások alkalmá­val listát állítanak és csatlakozásra szólítják fel a szavazókat. A főkapitányság politikai osztá­lyán Hetcnyi Imre főkapitány-he­lyettes, a politikai osztály vezetője megbízta detektivjeit, állapítsák meg, kik állnak emö- gött a megmozdulás mögött. A detektívek figyelni kezdték a Népszínház-utca 59. számú házban, a Gross-féle vendéglőben levő pártiro­dát és az odajáró embereket. Azt a meglepő megállapítást tették, hogy ismert kommunisták játszák a főszerepet az uj alakulatban. A listavezető A párt leendő listavezetője ifj. Kálmán János vasesztergályos volt, aki a Jász-utca 3. számú házban la­kik. Régi ismerőse a rendőrség poli íikai osztályának, már tiz havi fogházbüntetést is kitöltött az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűn­tett miatt. A detektívek Kálmánt és a fasitaellenes egységes munkás­front több más szervezőjét előállí­tották a rendőrségre. Köztük van­nak: Löunnger Ferenc és Gylörgy bádogosok, akik kommunista maga­tartásuk miatt már régóta rendőri felügyelet alatt vannak, Gross Jenő mátékszaykai illetőségű kárpitos, Stern Antal szabó és több fiatal­korú, akiket szintén bevontak a kommunista jellegű párt szervezke­désébe. Az összes előállítottak lakásán házkutatást, tartottak és sok kommunista röpiratot ta­láltak Megállapították, hogy az uj párt- alakulat vezetői valamennyien tag­jai voltak a szociáldemokrata szak- szervezeteknek, ahol azonban állan­dóan ellenzéJdeskedtek és végül is kiváltak. A rendőrség most azt ku­tatja, honnan vették a pénzt a szer­vezkedésre és hogy vidékre is kiter­jednek-e a szervezkedés szálai. Készülődés március 2í-re Mialatt a politikai osztály vezetői­nek egyrésze a parlament felé tör­tető kommunistapárt leleplezésén iá radozott, az sem kerülte el Hetényi főkapitányhelyettes figyelmét, hogy a kommunisták nagyban szervezkednek a prole­tárdiktatúra kikiáltásának már­cius 21-iki évfordulójára

Next

/
Oldalképek
Tartalom