Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)
1935-03-21 / 66. szám
Churchill: „Rosszabb a helyzet, mint 1914-ben" London, március 20. Churchill az angol légügyi költségvetéssel és a jövő háború veszedelmével foglalkozva, szószerint a következőket mondta: . — Politikai tekintetben komoly veszedelem korszakába léptünk. Nem csnpán komoly háborn lehetősége előtt állunk, hanem valami előtt, ami nagyon hasonlít az 1918. novemberében befejezett háború folytatására. Még van remény a veszedelem elhárítására, a helyzet azonban sokkal rosszabb, mint 1914-ben. VEN8ZELOSZ - GÖRÖGORSZÁG ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉGE! Athén, március 20. Az esti lapok azt Írják, hogy a görög kormány Venizelosz fejére vérdijat tűz ki és kikiáltja Görögország első számú közellenségévé. Eddig .250 katonatisztet állítottak hadbíróság elé. A Szent Szinódus vizsgálatot indított három ortodox püspök ellen, mert állítólag támogatták a forradalmat. A rendőrség leleplezte „a íctsisziaellenes munkásfront“ kommunista szervezkedését Az uj iöldesár sóhajtva néz körül az odor. kastélyban, amely az övé lett, földjével, erdejével, ezüstjével, műkincsével, mindenével, csak éppen a múltjával nem. Mindent megszerzett pénzzel, fortéllyal, mégis elégedetlen, mert hiányoznak a falakról az ősök képei. És az uj birtokost emészti a vágy, hogy a történelmi falakra odapin- gál'tasson egy darabka történelmet, amihez ő is just formál, ha csak egy icike-picikét is, éppen annyit, amennyi belefér egy nemesi címer rámájába. Az uj foldesur semmiképen sem egyezik bele, hogy a kastélyból kiköltöző, tönkrement uraság magával vigye az ősök képeit, Kivörösödött arccal protestál, pörlekedik, erőszakoskodik, hogy övé a kastély mindenestől, még a családi kripta is az övé, az ősök csontjaival. Megvette az elődök buzogányos képek, még a torony kísérteiét is megvette. Mindent, ami a múlthoz tartozik, mindent, ami az ősi patinát jelenti. Az uj-gazdag uj gazdák annyira közös szívfájdalma gyötri az ezeresztendős Erdély, Bihar és Bánát uj birtokosait, a román „honfoglalókat“ is. Minden az övék, mohón mindent lenyeltek, elvettek mindent attól, akié volt, mégis nehéz kórság rázza a tagjaikat, egy parányi történelemért, egy maréknyi múltért, valami szerényke családfáért. Nem baj, ha hamis, nem baj, ha megtoldják néhány utólag odapingált ággal, csak családfa legyen, a pénzükért . . . Erdélyi román urak között lábraka- pott a divat, hogy kikutassák családjuk történelmi múltját. Az erdélyi román urak kényesen megkülönböztetik magukat havasontúli nagyromán testvéreiktől. Nekik van múltjuk, nem hamis, nem pénzen vett, de igazi, ezeresztendős múltjuk: még pedig — magyar! Vajda-Vojvoda Sándor volt miniszterelnök példájára egymás után fedezik föl román közéleti nagyságok ősi magyar nemességüket. Okmányok után kutatnak, címereket pingáltatnak. E „nagyrománok“, akik az erdélyi magyarságot leigázták, akik „történelmi jogon“ fondorkodták ki a földet ezeresztendős urai alól, magyar történelmi ruhába öltözködnek, ha rangot, diszt, tekintélyt keresnek. Úgy törtek be egykor az ősi földre, hogy mindent el kell tiporni, ami magyar volt, mindent eltörölni, ami múlt, mindent felégetni, ami a tegnapba vezet vissza. És mire jóllaktak, mire kijózanodtak az első mámorból, egyszerre felfedezik, hogy valami mégis hiányzik. A címer. Az igazi címer. Amit nem adhat meg nekik más, mint az eltaposott magyar és megtagadott magyar történelem. Egyszerre fölsajog szivükben a honvágy a magyar ur egyszerű rangja után és lesütött szemmel ismerik el, hogy semmi hatalom, semmi bőség, rang és ordó nem versenyezhet azzal az előkelőséggel, amit a magyar embernek a maga ezeréves kultúrája adott. Keserű szatíra ez és döbbenetes tanulság a hazugságokkal altatott világnak! A Vajda-Vojvodáék ujra- pingáltatott magyar címerében álarc nélkül látjuk azt a nagy hazugságot, amelynek föláldoztak egy ezeresztendős múltat, egy virágzó, nagy kultúrát. És föláldozták Európa békéjét. Uj választási hirdetményekkel ragasztották tele a napokban a fővárosi házak falait. Különösen a külső kerületekben lehetett lépten-nyomon látni az eddig teljesen ismeretlen „fasisztaellenes egységes munkásfront“ hirdetményeit, amelyen bejelentik, hogy a választások alkalmával listát állítanak és csatlakozásra szólítják fel a szavazókat. A főkapitányság politikai osztályán Hetcnyi Imre főkapitány-helyettes, a politikai osztály vezetője megbízta detektivjeit, állapítsák meg, kik állnak emö- gött a megmozdulás mögött. A detektívek figyelni kezdték a Népszínház-utca 59. számú házban, a Gross-féle vendéglőben levő pártirodát és az odajáró embereket. Azt a meglepő megállapítást tették, hogy ismert kommunisták játszák a főszerepet az uj alakulatban. A listavezető A párt leendő listavezetője ifj. Kálmán János vasesztergályos volt, aki a Jász-utca 3. számú házban lakik. Régi ismerőse a rendőrség poli íikai osztályának, már tiz havi fogházbüntetést is kitöltött az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett miatt. A detektívek Kálmánt és a fasitaellenes egységes munkásfront több más szervezőjét előállították a rendőrségre. Köztük vannak: Löunnger Ferenc és Gylörgy bádogosok, akik kommunista magatartásuk miatt már régóta rendőri felügyelet alatt vannak, Gross Jenő mátékszaykai illetőségű kárpitos, Stern Antal szabó és több fiatalkorú, akiket szintén bevontak a kommunista jellegű párt szervezkedésébe. Az összes előállítottak lakásán házkutatást, tartottak és sok kommunista röpiratot találtak Megállapították, hogy az uj párt- alakulat vezetői valamennyien tagjai voltak a szociáldemokrata szak- szervezeteknek, ahol azonban állandóan ellenzéJdeskedtek és végül is kiváltak. A rendőrség most azt kutatja, honnan vették a pénzt a szervezkedésre és hogy vidékre is kiterjednek-e a szervezkedés szálai. Készülődés március 2í-re Mialatt a politikai osztály vezetőinek egyrésze a parlament felé törtető kommunistapárt leleplezésén iá radozott, az sem kerülte el Hetényi főkapitányhelyettes figyelmét, hogy a kommunisták nagyban szervezkednek a proletárdiktatúra kikiáltásának március 21-iki évfordulójára
