Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)

1935-01-08 / 6. szám

V* XtfllL ivfolyom 6. «iám. Éra 10 fillér 1935. január 8. Kedd. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, zéchenyi-tér 4. - Telefonszátn 128 POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak i egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő, — Hirdetések díjszabás szerirt ■# ■aaennmoaiHMM^B A cseh katonatisztek már szeretnének mellökre tűzni valamiféle kiiüníetést, azért tehát javaslatot tettek a kormánynál »hősi érdemrend“ alapítására. Nagy fába vágták a fea<éjöket, &z bizonyos. Mert hát hősi érdemrend csak annak jár, aki hősiességével érdemet szerzett arra. De hát ki tud „hős“ cseh katonáról, ki be­szélhet arról, hogy a cseh had­seregnek egyik másik tagja „hős­tettet“ vitt véghez, amit, mint kiváló érdemet, jutalmazni kell érdemrenddel ? Hol járt háború­ban a esek katena? . . Igaz, résztvett a világháborúban, de csak addig, mig szembe nem ke­rült az ellenséggel. Akkor rögtön eldobta fegyverét, föltartotta ke­zét, megadta magát és — fog­ságba került. Hogy ebben a harci műveletben mi a hősiesség, azt a világnak legnagyobb katonai szak­értője sem tudná megmondani. De a cseh nem azért cseh, hogy egy jó adag impertinencia ne lakozrék benne. A „hódítási“ időt kinevezte hőskorának és a „hóditó“ hősöket, akik az 1918. október 28. és 1919. julius 31. közti harcokban résstvetíek, azo­kat illetné első sorban a hősi ér­demrend. Ebben az időben ter­mészetesen csak tisztán magyar alakulatok ellen folytak a harcok. De hogyan? Károlyi Mihály meg­tiltott minden ellenállást az or­szágba tolakodott csehek, szerbek és oláhok ellen abban a naiv föltevésben, hogy ez előnyünkre szolgál a béketárgyalásokon. Ha azután akadtak kisebb-nagyobb csoportok, alakulatok, amelyek mégis szembeszálltak a martaló- cekkal, a rendelkezésökre álló eszközök elégtelensége, meg Ká­rolyi tilalma miatt kénytelenek voltak a terepet átengedni a cse­heknek, akik Így igazán nem hős­tettek, nem vérontás árán szerez­ték meg a Felvidéket. Kun Béla vörösei elől azonban hanyatt- homlok menekültek. Félreértések kikerülése céljából meg kell je­gyeznünk, hogy ezt, csak mint száraz tényt említjük a csehek hősiességének kutatása közben. Hát a „hődiló“ hadjáratról, amelyben most, másfél évtized után a csehek egy csomó „hőst“ óhajtanának találni s őket érdem­renddel kitüntetni, mint ennek a hadjáratnak tanúja a következők­ben emlékezhetem meg. 1918 december 14-én a cseh „hódító“ hadsereg parancsnoka Poprádról üzenetet küldött Kassára a nem­zeti tanácsnak, hogy adja át a várost. Az üzenetre egy, 30 tagú katonai osztag páncélautón elin­dult Kassáról Poprádra, megmen­tette a vasúti pénztárt és szépen visszatért Kassára. Majd decem­ber 29 én, amikor Károlyi paran­csára a magyar katonaság eltá­vozott, Kassáról a csehek — bevonultak. Igaz, egy csapat tót lovast küldtek előre, hogy, ha esetleg baj lesz, a tólok pusztul­janak. A kiürített kaszárnyákba azonban csak akkor mertek bete­lepedni, amikor egy napi várako­zás után meggyőződtek afelől, hogy ott nincsenek pokolgépek. Azután következett — hogy m éri? — túszok szedése. Ez he­teken át tartott. A lakósság nyu­godtan nézett a jövendő esemé­nyek elé. Március 15-re virradó éjszaka a csehek nekitámadtak a honvédszobornak s azt ledöniöt- lék. A szobor egyik alakjának a feje letört. Még máig sincs meg. A dételőit folyamán a legnagyobb rendben tömeg gyűlt egybe a szobor helyén s a hős csehek, — bár rendzavarás nem történt, — egy leányt agyonlőttek. Juniu* 6 án a vörösök közeledtére a csehek megkezdték a kivonulást. Egy 14 éves fiúcska, Tirpák Jó­zsef, negyedmagával nézte a „ma- sirozást“ és azt súgta az egyik pajtásának, hogy ő Schőbel cseh generálist szeretné megdobálni. A legionérusok ezt meghallották, a fiúcskát megragadták, odaállítot­ták a város egyik terén álló ka­tonai lovaglóiskola fala mellé, hogy agyonlőjjék. A fiú sirt, jaj­gatott, a földre vágta magát s ott lövöldöztek rá. Mivel azonban a golyók a felrengő gyermeket nem találták halálosan, a légionáriusok késeikkel szabdalták szét s ott hagyták. Éjfélkor vertük föl álmából Hen- ncque francia tábornokot, hogy védelmei kérjünk tőle az ilyen hőstettek megismétlődése ellen. Henncque sírva fakadt, amikor elmondtunk neki részletesen min­dent. Megígérte, hogy a kivonu­lás ideje alatt rendet tart, majd ezzel végezte beszédét; sirok, mert én is atya vagyok. Másnap este felé az történt, hogy az utcán ment három kis­gyermekével Stock Béla szücs- mester. A kisgyermekek előre sza­ladtak, maid vissza atyjokhoz. Az apa m#st ?. fogadta őket. Épen akkor vo hűm*, rr.^ távozó légionáriusok. Mert SíbcK moso­lyogni merészelt, az utcán nyíltan leszúrták . . . Azután előállilgattak egy-egy csomó leányt, akik piros és fe­hér virág#! zöld levéllel tűztek föl, Wf>, ez már nem ment hős­tett számba. Másféle „hőstettről“ nem em­lékezik meg a történelem. így legalább mindenki tudhatja, mi­lyen „hősi érdemeket“ jutalmaz­nak a cseheknél. hf. Mussolini és Lávái m@p®cgsfMÍ mk, de as egyezmény szöveg« még ismeretlen. A világsajtót főleg Hlagproizág állásfoglalása érdekli. Róma, jan. 7. Mussolini és La­val francia külügyminiszter szom­baton és vasárnap ismételten hosszú tárgyalásokat folytattak a felmerült európai és afrikai kér­dések rendezése érdekében. Ere­detileg vesárnap délutánra várták a tárgyalások befejezését és a hi­vatalos jelentés kiadását. A gyar­mati kérdésben azonban kisebb nehézségek támadtak, s ezért a tárgyalásokat folytatni kellett. Vasárnap este vacsora volt a francia nagykövetségen, s utána Laval és Mussolini isméi tanács­koztak. A megbeszélések után mosolygó arccal jelentették ki: — Minden kérdésben sikerült megegyeznünk. A végleges diplomáciai okmá­nyokat ma, hétfőn írják alá és ma este adják ki a hivatalos je­lentést is. Ebben felhívják Német­országot, Magyarországot, Cseh­országot, Lengyelországot, Ro­mániát, Jugoszláviát, hogy csat­lakozzanak a francia-olasz egyez­ményhez. Beavatott olasz körök szerint a tárgyalásokon fontos eredménye­ket értek el és ennek megfelelően a megegyezés a következőket ál­lapítja meg: 1. Az általános po­litikai kérdésekben a felfogások azonosak. 2. Az utódállamokhoz ajánlást intéznek, hogy kössenek szerződést határaik tiszteletben tar­tására (?) és az egymás bel ügyei­be nem avatkozásra. 3. H? Ausz­tria függetlenségét veszély fenye­geti, akkor Olaszország és Francia- ország tanácskoznak a szükséges intézkedésről. 4. Megegyezés az afrikai kérdésben. XI. Píus pápa ma délben ün­nepélyes magánkihallgaíáson fo­gadta Laval külügyminiszteri. Hetven éve ő az első francia külügyminiszter, aki a pápánál megjelenik. A fogadtatás után Laval meglátogatja Pacelli állam­titkárt. Laval tiszteletére ma este a vatikáni francia nagykövet va­csorát ad. Ráma, jan. 7. Legújabb hírek szerint a megegyezésnek nincs olyan pontja, amely meglepetést kelthetne és sértené Magyaror­szág érdekeit. Páris, jan. 7. A római meg­egyezés hire éjfélkor érkezett meg és nagy megelégedést keítatt, ami­nek a sajtó nagy része is kifeje­zést ad. Remélik, hogy Európa a népek között való együttműkö­dés uj korszaka előtt áll. Laval és Mussolini ma délelőtt 10 óra­kor kötik meg a végleges meg­állspododást. A lapok közük azt a hirt is, hogy Benes cseh kül­ügyminiszter a jövő hónapban Rómába utazik. A francia sajtó egyrésze nem fűz vérme* reményeket a meg­egyezéshez, de fontosságot tulaj­donítanak annak, hogy sikerült elhárítani valamennyi akadályt az együttműködés elől. Az Excelsior szerint a megegyezés csak köl­csönös engedményekkel jöhetett létre. Az Echo de Párisban Per- tinax feltartja aggodalmát. A francia-olasz szerződés — írja — csan akkor kívánatos, ha nem fizetünk érte tulmagas árat. Lé­nyeges, hogy a szerződés ne bi­zonyuljon gyengének. London, jan. 7. A sajtó mege­légedéssel veszi tudomásul a ró­mai megegyezést, de felfüggeszti Ítéletét a részletek megismeréséig. Egyetértenek a lapok abban, hogy Németország és Magyaror­szág hozzájárulása a siker egyik fontos feltétele. A Daily Telegraph szerint Magyarország kikötötte, hogy nem szabad ulját vágni a revízióhoz fűződő jogának, de e kikötés nem érinti Ausztriát. A Daily Mail szerint az egyezmény kiküszöböli az Olaszország és Franciaország közti súrlódásokat. Tiltakozik a lap az eilen, hogy Anglia uj kötelezettséget vállal­jon az osztrák függetlenség ügyé­ben. Angliának távol kell magát tartani a középeurópai viharköz­ponttól. A News Chroncile meg­állapítja, hogy Mussolini és Lávái elhárították a háborús felhőket. Páris, január 7. A lapok élén­ken foglalkoznak azzal a kérdés­sel, vájjon milyen álláspontot foglal el Magyarország a római egyezménnyel szemben. A Paris Midi szerint sem Rómának, sem Párisnak nem érdeke, hegy Ma­gyarország Németország felé to­lódjék el. A Temps szerint Ma­gyarország támaszt majd nehéz­ségeket, de végül megbízik Mus­soliniban, mint ahogy a kisantant megbízik Lavalban. A Matin azt Írja, hogy Budapesten nem ellen­zik az egyezményt, de még hatá­rozatlanok és csak az egyezmény szövegének megismerése után nyilatkoznak. Németország maga­tartása óránként változik. Csütör­tökön a római német követ mo­solygós volt, pénteken a meg­egyezés első hírére izgatott lett, szombaton pedig, mikor Musso­lini és Laval először összeültek, két órás bizalmas tanácskozást folytatott a magyar követtel. Ráiöffek Sfarhem- berg herceg autójára Bécs, jan. 7. Vasárnap a Prá­terben Síarhemberg herceg aikan- cellár autójára kétszer rálőttek. A herceg nem ült a kocsiban. A merénylőket elfogták két kommu­nista személyében, akik beismer­ték, hogy meg akarták gyilkolni a herceget. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom