Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)
1935-02-20 / 42. szám
Ura 10 fillér 1935. február 10. Szerdai XVIII évfolyam 42. szám. Felelős szerkesztő: Herb oly Ferenc. Szrkesztöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széhenyi-tér í. - Telefonszém 128 POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. IWHIB1^™—— umi.ii—"ju i——— Előfizetési árak ! egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Gyikolt az elválás! Egy,lelkében, de tűián elméjében i: meg/avarodo t anya kétségbeess őrületének esett áldozatul l'é filial leányélet a február 16-ita virradó éjszakán. És, hogy a renség még teljesebb legyen, az aiya halálos sebet ejtett önmagád i. Az ok, mert erre a virradó ’napa kellett volna elhagyni azt családi házat, amelyet férjével közösen építettek fel s amelynek falai között25 éven át éllek békét házas életet! Mind addig, amig a törvény közbe nem szólt s szétbotiotia ezt, amit Isten összekötött. Ide vezetett Irhát a liberális törvényhozás „bücgesége“, amely csak azért, hogy a házasságot egyszerű szerződés szintjére le száliithassa, me^lagadta annak szentségi jellegét : törvénybe iktatta felbonthatását. Hogy hány házasságot tett tömre ez a törvény s hány családi életet bomlasztott szét, menny vér és köny tapad ahoz, ki tudnámegmondani ebben a pillanatban’.? Vájjon ha élnének azok a sza badeivű képviselők, akik talán jobb meggyőződésük ellenére szavazták meg a szabadiőmüvesek, galileisták és a kereszténység többi ellenségeinek örömére a polgári házasságjogról szóló 1894. évi XXXI. löt vényt, nem borzadnának-e meg attól az eredménytől, amit a törvény ellenzői előre megjósoltak!? Azért, ha van még komoly élniakarás ebben a pusztuló keresztény társadalomban, az ilyen, szinte már napirenden levő családi tragédiák után, mint egy ember áll az A. C. mozgalma meilé és pedig felekezeti különbség nélkül s követeli a házasságjognak olyan revízióját, amely örökre száműzi a törvénytárból a házasság felbonthatóságát. És a magáévá teszi azt a törvénytervezetet, amelyet a bíboros hercegprímás alkotott s a kormányhoz eljuttat. Mi, katolikusok pedig, követeljük a házasság szentségi jellegének elismerését is, mintahogyan azt a magyar törvényhozás 900 éven át mindig is elismerte és a más vallásuak házasságjogát is tiszteletben tartotta. Ez a nemzet öngyilkosság nélkül tovább már nem tűrheti azt a pusztulást, amit a polgári házasságjog soraiban végzett! — Tengerré dagadna az a sok vér és könny, amit ez a törvény a nemzet testében és lelkében felfakasztott! Ezer és ezer családi élet katasztrófális szétbomlása, mint szörnyű vádirat szól ellene s vádolja azt a szabadelvű rendszert, amely ezt a veszedelmét a nemzetre zúdította, s nem csekély mértékben részes abban a példátlan szerencsétlenségben is, amely magát az országot is végromlásba sodorta I Azt már régen megszoktuk, hogy a katolikus kívánságokat a mindenkori kormányok nem honorálták olyan mértékben, amdyen mértékben azt számunknál, történelmi mulíunknái és érdemeinknél fogva várhattuk volna; most már tovább igy nem mehetnek a dolgok, mert már e legnagyobb elszántsággal küz- •dünk azért, hogy ez a követelésünk teljesedjék s a kormány annak elismerésével vessen véget az elválási epidém áriak s iktassa törvénybe a házasság felbontba- tatlanságát. Nem fogjuk engedni, hogy a bíboros hercegprímás javaslata is a vasárnapi munkaszünet sorsára jusson a minisztériumok iktatóinak aktasü'yesztőlben. Mert a Megiríuk, hogy Vas megye kisgyülése indítványt terjesztett a közgyűlés elé, hogy a vármegye foglaljon állást a hercegprímásnak a polgári házasság kényszerének eltörléséről szóló javaslata melieít. A vármegye közgyűlése tegnap foglalkozott ezzel az indítvánnyal. Szendy László dr. — az indítványtevő — nagy beszédben szólt a házassági jog reformjának szükségességéről. Számadatokkal ismertette azt a pusztítást; amit a polgári házasság a nemzet életerejében okozott és utalt arra, hogy egyetlen kiút a fokozott családvédelem. Éhez pedig hozzá- tarlozik az is, hogy az egyházi A volt magyar hadifoglyok emlékmű formájában le akarják róni kegyelmüket a hadifogságban elhunyt bajtársaik iránt, s az anyagi eszközök előteremtése céljából megrendezik az egyik iegérdeke- sebbnek ígérkező kiállítást: a hadifogolyemlékek kiállítását. A vezetőség ebből az alkalomból a következő felhívással fordult a volt hadifoglyokhoz: Évek óta él az a szent akarás, hogy azoknak a hadifogoly testvéreknek emlékét, akik messze idegenben, a szomorú hadifogságban mellőlünk haltak el és kiknek az sem adatott meg, hogy testük a drága hazai földben nyugodjék, méltó módon megörökítsük. Hogy ezt a minden veit hadifogolyra szent kötelességet jelentő emléket felállíthassuk, elhatároztuk, hogy e cél javára még ez év családi tragédiákra most már senki sem mondhatja, hogy azok szói vány os jelenségek s egyes viszálykodó házastársak torzsalkodásai; — ez már járvány, ez már epidémia, ami nem élvezhet tovább törvényes szabadalmat anélkül, hogy hazánk veszedelmét is ne okozná! Itt már nem csak vallási, nem is csak családi, itt már nemzeti nígy érdekek öl van szó. Azért nem lehet helye sem az elhallgatásnak, sem az alkudozásoknak és kisérleíezésnek, — üt már csak a cselekvésnek lehet helye! És mi, katolikusok cselekedni is fogunk s reméljük, ebben egyek lesznek velünk más vallásu testvéreink is! Egy becsületes ember sem tűrheti, hogy tovább gyilkoljon az elválás! házasságot az állam egymagában is érvényesnek elismerje. Bécsi Sándor ev. lelkész üdvözölte a javaslatot, de egyben aggályát fejezte ki, hogy az összes felekezetek egyenlőséget kapnak e a reform során. Ostffy Lajos főispán megnyugtatta a lelkészt, hogy aggodalomra nincs ©k. Sem a hercegprímás, sem a kormány nem akarják sérteni egyik felekezet egyenjogúságát sem. A közgyűlés ezután egyhangúan elhatározta, hogy kéri a kormánytól a hercegprímás házasságjogi javaslatának törvényhozási tárgyalását. első felében Budapesten országos jellegű, nagyszabású, több hétre terjedő „Hadifogoly emlékkiállítás“-! rendezünk, hazánk jeleseinek vezetése és támogatása alatt. Becsüleies és szent célunk, akarásunk erkölcsi és anyagi sikere érdekében kívánatos, hogy hazánkban élő, minden volt hadifogoly, — tekintet nélkül arra, hogy tiszti, altiszti, vagy legénységi állománybeli volt, — jelentkezzék nálunk. Nem kérünk tőletek anyagi áldozatot ! Csupán azt kérjük: közöljétek velünk, — lehetőleg mielőbb — pontos címeket, (név, katonai rang, jelenlegi foglalkozás, lakcím). Ezenkívül mindazok, kiknek van valamilyen emléke, melyet a hadifogságban készített, gyűjtött, legyen az bármilyan tárgy is, vagy kép, stb., Írják meg részletesen, hogy mikből állanak ezek az emlékek ? És tudassátok velünk, hogy ezeket az emléktárgyakat jószivvel kölcsön adjátok-e a kiállítás idejére, hogy neveinek alatt kiállíthassuk. Természetesen egyenlőre csak értesítést kérünk a tárgyakról. Az emléktárgyakat majd később fogjuk összegyűjteni. A hadifogságban elhalt, vagy fogságból hazaérkezett és itthon elhalt bajtársaink hátramaradott családját szintén kérjük, hogy az elhunyt bajtárs adatait, valamint az esetleges meglévő emléktárgyak leírását közöljék velünk. — Azt is említsék meg, hogy van-e drága halotlukról fényképük ? A kiállításban ugyanis egész küiön osztályt akarunk felállítani a rabságban vagy a már itthon elhalt bajtársakról. A magyar jegyzői és tanítói kart pedig hazafias tisztelettel kérjük, hívják fel a körzeteikhez tartozó legénységi állománybeli volt hadifoglyok figyelmét; ezek címeit, az esetleg nálunk lévő emléktárgyak jegyzékével együtt küldjék be jószivvel hozzánk. Ezt, a jócél érdekében történő nagy akarásunkat, amely falán az utolsó megmozdulásunk lesz, fel aksrjuk használni arra, is, hogy a kiállítássá! kapcsolatosan kiadandó emlékkönyvben meg akarjuk örökíteni és felsorolni mindazon bajtársakat, kik a világháború során hadifogságba jutottak és ott szenvedlek. Abban a reménységben, hogy kérésünket valamennyi volt magyar hadifogoly megszívleli és szeretettel teljesíti, várjuk mielőbbi jelentkezéseiteket ezen a címünkre. „Hadifogoly kiállítás bizottsága" Budapest. IV. Curia u, 2 sz. (az apponyiléri királyi bérpalotában). Az előkészítő bizottság nevében bajtársi üdvözlettel: vitéz Kratochwill Károly ny. altábornagy, vitéz Galánthay Tivadar ny. tábornok, báró Piret Bihain Gyula cs. és kir. kamarás. Rih- mer István ny. tábornok, Konkoly Thege Kálmán ny. huszárezreees, v. orsz. képv. Izgalom Eckhardt támadása miatta Budapest, február 19 Eckhardt Tibor szentesi támadása igen nagy izgalmat keltett egységespárli körökben Berki Gyula éleshangu nyilatkozatban utasította vissza Eckhardt beszédét. Heves támadást intéz a független kisgazda- párt vezére ellen a „8 Órai Újság“ című kormánylap is. Óvatosan, de szintén helyleienitően nyilatkozott Gömbös miniszterelnök. Több pártonkivüli és ellenzéki politikus is az elitélés hangján szólt. Különösen kifogásolják azt a kegyeletsértést, amit Eckhardt beszéde az elhunyt Vass Józseffel kapcsolatban jelent. Németh János. Vas megye közgyűlése is állást foglalt a hercegprímás javaslata mellett. Kiállításon tárják áss ország elé a hadifogoly-emlékeket. Felhívás a volt hadifoglyokhoz.
