Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)
1935-02-10 / 34. szám
1935 február 10. Zalainegyei Újság 3 Reflexiók, Megszűnik a kenyérjegy .. . A „Sarló és Kalapács“ (a „Szovjetunióban élő magyarajku dolgozók lapja“) 1935 január 1-i számában olvassuk: „Mikor a Mjaszohladosztroj- gyárban a munkásság között elterjedt annak a hire, hogy a Szovjetkormány rendeletére 1935 január 1-én a Szovjeunió területén megszűnik a kenyérjegy, a munkások valóságos örömrival- gásba törtek ki. A cehekben egymás után kiabálták a munkások: „Elvtársak, ide figyeljetek, megszűnik a kenyérjegy!“ A gyárban a munka 5—10 percig szünetelt, mindenki az újságolvasók köré csoportosult s figyelmesen hallgatták a híradást, amely futótűzként terjedt el az összes műhelyekben. Voltak olyanok, akik nem hitték el. De, amikor a rendeletet hallották felolvasni, akkor az mondották a munkások, „Hej, ez a mi Sztálinunk nagy vezér és nagyon jó ember.“ Mások azt mondták : „Lesz itt egy-két év múlva már minden a világon. Lehet már lisztet is szabadon vásárolni. Volt, aki azt mondotta: Lássátok, megszűnik a sorbán- állás is.“ Íme szószerint leközöltem, amit olvastam. Tessék csak mégegy- szer elolvasni, nincsen tévedésről szó. A Szovjetunióban megszűnik a . . . kenyérjegy, nemsokára már lisztet is lehet szabadon vásárolni és megszűnik a . . . sor- banállás is. Hogy jobban megbizonyosodjam e hir valódiságáról, más, idegennyelvü kommunista lapokat is kézbevettem. Azokban is örömujjongással hozzák a felséges hirt: megszűnik a kenyérjegy ! Őszintén mondom, nem értem ezt a lelkesedést és megfoghatatlan előttem, hogy ilyesmivel még dicsekedni is lehet. A marxizmus földi paradicsomot Ígért. Elfogadom a tételt, hogy nem lehet máról holnapra egy ' hatalmas birodalom gazdasági rendjét megváltoztatni, hogy emberileg lehetetlenség egy ilyen Ígéretnek a negyedrésznyi beváltása is, olyan értelemben, hogy legalább minden negyedik embert tudják megelégedetté tenni. Legyen. Ám mégis csak arcpiritó dolog, szégyenletes hazugság kommunista paradicsomról beszélni akkor, amikor a majdnem huszesztendős vörös diktatúra után annyira „javultak“ az állapotok, hogy meg lehet szüntetni a kenyérjegyet, remény van arra, hogy lisztet is szabadon lehet vásárolni és vége lesz a jegyekért való sorbanállásnak is, talán .. . Húsz esztendő igen hosszú idő és ha ezalatt az idő alatt a vörös diktatúra csak any- nyit tudott elérni, hogy ily mélyre züllesztette a gazdasági állapotokat s ha Sztálin azért nagy vezér és nagyon jó ember, mert végre megszünteti a kenyérjegyet és kilátásba helyezi, hogy* nemsokára lisztet is jegy nélkül lehet vásárolni, ha csak ilyen paradicsomi állapotokat tudott teremteni, mi a sajnálkozás mély részvétével hajolunk az igába gö'- nyesztett és éhhalállal küzdő szegény, jobbsorsia érdemes orosz muzsik és munkás felé és undorral fordulunk el a „jó“ Sztálinok és hájas Litvinovok hipokrizisétől. Amit a francia sajtó elhallgat. Francia ismerőseim közül gondolhatott rám valaki s megküldte címemre a „Latin Unió Liga“- jának lapját, a „L’Oeuvre Latiné“ 1935 januári számát, melynek vezércikkét Follereau Rezső, a liga elnöke irta. Egészen érdekes Ez kell vízhatlan Önnek! box cipő 6 havi írásos A Q gQ jótállással 10 pengő, minden számban taráSzéchenyi tér. szemszögből nézi a közelmúlt politikai eseményeket és nagy szimpátiával ir a magyarokról. Follereau-ék ligája a latin népek unióját akarja s természetesen éles szemmel figyelemmel kisérik a politikai eseményeket, különösen azokat, melyek ezt az uniót előmozdíthatják, vagy szisztematikusan megakadályozzák. A marseille-i gyilkosságban főképen azoknak a kezemunkáját látják, kik ezt az uniót megakadályozni igyekeznek. A gyilkosság után az első napokban a sajtó kiméletle nül támadta Olaszországot, mint a gyilkosság szervezőjét, majd Magyarországot, Olaszország szövetségesét és barátját. Ebből az egyöntetű, erős támadásból arra lehet következtetni, — irja Follereau ur —, hogy a gyilkosságot is gzért rendezték, hogy Olaszország és Franciaország kibékülését, melyet Sándor kjrály útja előmozdított volna, megakadályozzák és a gyilkosság után Olaszország és Magyarország ellen akár háborús kenyértörésre vigyék a dolgot. Különös szerencse az, hogy a római egyezmény megkötésekor mégis a józan ész kerekedett felül és két latin népnek a barátsága megköttetett, melyből kifolyólag a szándék most az, hogy a két barát barátait is megbékéltessék. Nekem az az érzésem, hogy Follereau ur a marseillei gyilkosság előzményeiben kissé tulmesszire megy a következtetéssel. Érthető, mert a latin népek uniójának szemszögéből vizsgálja az eseményeket. Mennyire igaz, szellemes, éles szemmel meglátott dolog azonban mindaz, amit arról ir, hogy a francia sajtó minden oly hirt, mely a magyarokat, Olaszország barátait, kedvező színben tünteti fel, szisztematikusan elhalt gat. Magyarországot úgy tünteti föl a francia sajtó, mint nyakig felfegyverkezett államot, de nem irja, hogy csak 35.000 katonája van; mint a nemzetiségek kegyetlen és kérlelhetetlen elnyomóját, de nem hasonlítja össze az 1868 as magyar törvényeket a nemzetiségekről az 1919 és 1920 években kötött nemzetközi megállapodásokkal a nemzetiségi kérdésről, mert az olvasó az ellenkezőjéről győződnék meg hamarosan. Magyarországot, mint a francia nép ellenségét állítja be a francia sajtó, de nem ir a két nép rengeteg baráti kapcsolatáról. II. Szilveszter pápáról, az Anjou- házbeli magyar királyokról, arról, hogy 1871-ben Irányi Dániel emelte fel szavát a magyar képviselőházban a francia Elzász- Lotharingia érdekében, hogy a háború alatt a magyarok nem internálták a francia alattvalókat, hogy Tisza István ellenezte a háborút. A francia sajtó hallgat arról, hogy, ha a magyarok elkeseredetten küzdenek a jelenlegi megcsonkitottság ellen, az azért van, mert Magyarországot érte a legkegyetlenebb büntetés, hogy a csehszlovák hatánrál ásitoznak az ágyuk Budapest felé, hogy Magyarország csak békés revíziót akar, hogy a Kellog-paktum klauzuláját, mely az aláírókat kötelezi arra, hogy mindenben békés megoldást keressenek, a Népszövetség 50 állama közül csak 15 állam irta alá s Magyarország ez utóbbiak közé tartozik. Follereau ur kijelenti, hogy nem szándéka pro Hungária védőbeszédet mondani, csak tárgyilagos megállapításokra szorítkozik. A marseillei gyilkosság után megindult az egyöntetű rágalomhadjárat Itália, majd Magyarország ellen, bőven kommentálták a francia lapok a szerbek elkeseredését, panasziratát de a magyar védöbeszédet csak olasz és angol lapok közölték egészében és ha elolvassuk a Népszövetség határozatát a jugoszláv panasz ügyében, vájjon nem arról bizonyosodhatunk-e meg, hogy Magyarország a józan, elfogulatlan ítélet világában el nem marasztalható. Mi lehet a reflexiónk e nagyszerű cikk olvasása után ? Örvendezés. A jólelkiismeretüek örülnek mindig az igazság napvilágra- jutása felett, hát még akkor, mikor az igazságtalanság átkát a ■ saját bőrükön érezték. Örülünk annak, hogy az igazságot elfogulatlanul kereső franciák végre kezdik felfedni és felmutatni azt, amelyen egyedül épülhet fel a tartós béke. Ha még szórványos jelenség is a francia sajtónak ez a tárgyilagos igazságmegtalálása, mégis örvendetes és sok reményre biztató, mert az el hallgattatott lelkiismeret állapota csak addig kóros, amig a lebunkózott, letorkolt erkölcsi Ítélet első szavakhoz nem jut. Ha a lelkiismeret szóhoz jutott már, az biztos jel arról, hogy él, hogy beszélni és tenni fog még. E nagyszerű cikk elolvasása után méginkább bízom abban, hogy a francia lelkiismeret hangosan kiáltozni is fog még egykoron. Talán nem is vagyunk oly messzire attól az időtől már. Kozma Ferenc dr. {Párizs)
