Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-04-24 / 92. szám
Xifif. évfolyam 92. tzim. SO fillér <«34. április 24. Kedd. Felelős szerkesztő! Herboiy Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ......=------= Telefonszám 128. PO LITIKÁI NAPILAP MegjelenfiChétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak j egy hónapra 2 pengi, negyed- óv/e 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Felavatták Tissa István gróf szobrát. Nagyszabású megmozdulás volt a 4S«asok zalaegerszegi találkozója. KS^ggvalésulás; előtt az ezi»@dü hősi szobra. férfiúi nagyságát, majd Sipőcz polgármester vette át a szobrot a főváros nevében szép beszéd keretében. Ezután a szobor megkoszorúzása következett megható jelenetek közepette. A szoborra a koszorúk tömegét helyezték el. Este ünnepi vacsora volt, ame- Károlyi Gyula gróf mondott emlékbeszédet. Meggyőző erővel méltatta Tisza tiszta jellemét, önfeláldozó hazafiságát. A kereszténység ellen. és Jézus Krisztus isteni személye ellen durva támadást intézett dr. béréi Nagy Eiek „A magyar társadalom turánizálása“ cimü röpi- ratában. Hogy milyen felháborodást váltott ki a magyar katolikus társadalomban ez, a valóban rejtett kommunista agitáció, annak fényes bizonyságát szolgáltatta Huszár Károly, volt miniszterelnök a „Nemzeti Újságában, valamint abban a beszédében, amit az Actio Cathoiica esztergomi gyűlésén mondott, továbbá a keszthelyi Credo is. A turáni mozgalmak vezetői is megnyilatkoztak az ügyben, h Turáni Társaság vezetősége a „Nemzeti Újság“-ban azt állapította meg, hogy „szélsőséges felelőílen elemek, sajnos, mindenhol találhatók, de ezeket komolyan venni, vagy írásaikat komoly mozgalom terhére Írni nem volna szabad“. A Turáni Szövetség vezetője pedig Huszár Károlyhoz intézett levelében azt irta, hogy „a Túrán Szövetségnek sem közvetve, sem közvetlenül semmi néven nevezendő befolyása nem volt béréi Nagy Elek könyvének megjelenésére,“ — Huszár Károly a „Nemzeti Figyelő“ legutóbbi számában ismét foglalkozik ezzel a veszedelmes ügy- gyei, még pedig válaszul Mezey István dr cikkére, mely a „Nemzeti Figyelő“ április 15 i számában jelent meg. — Mi két Ízben szólottunk a dologról: először akkor, amikor a keszthelyi Cre- dónak tiltakozásáról adtunk hirt, másodszor pedig külön vezető cikkben. Azóta csak vártuk, mi lesz a folytatása. Már tudniillik nem az istentagadő, turanizálva paganizáló új „vallásalapitó“, hanem a hatóságok részéről. Ez ideig azonban még nincs tudomásunk arról, hogy történtek volna megtorló intézkedések. Ezeket az intézkedéseket természetesen föltétlenül várjuk. Nem is tértünk volna vissza most erre a rettenetesen veszedelmes ügyre, ha Huszár Károlynak a „Nemzeti Figyelő“ legutóbbi számában megjelent cikkéből nem tudtuk volna meg, hogy dr. béréi Nagy Elek megyénkbeli ember, mert ezidő8zerint balatonfüredi segédjegyző. Most tehát fokozottabb érdeklődéssel várjuk a fejleményeket. Maradhat-e a keresztény Magyarországon közhivatalban olyan egyén, aki, mint Huszár Károly irja: a régi szabadkőműves galliieista és kommunista egyházpolitikai követeléseket nemzeti köntösbe bujtatja és mint a turánizmus előfeltételeit és konzekvenciáit tünteti föl? Az egykori zalai 48 as gyalogezred vasárnap Zalaegerszegen ezrednapot tartott, amely nagyszabású megmozdulása volt a háborút járt hős zalai katonáknak. Eljöttek az ünnepre az ezred \ egykori parancsnokai és tisztjei közül Schöffi Rezső ezredes, Bremser Gusztáv alezredes, Finta József őrnagy, Szatmáry százados, Kunstädter Andor főhad nagy, s igen nagy számban vonultak fel a városból és a zalai falvakból a volt 48-asok. A régi bajtársak délelőtt 9 órakor zárt sorokban vonultak fel a plébánia- templomba, ahol szentmisét hallgattak. Délelőtt 11 órakor a vármegyeházán diszgyülés volt, ahol megjelent a helyőrség tisztikara, a csendőrtisztikar képviselői, Bődy Zoltán alispán, Czikó János törvényszéki elnök, Pehm József apátplébános, Czobor Mátyás polgármester, s a hivatalok, intézmények képviselői. Az iparos dalárda Bálint Béla vezényletével a Magyar Hiszek egyet énekelte, majd Mikula Szigfrid dr. városi főjegyző, az ünnepség rendezője köszöntötte a régi parancsnokokat, a vendé geket és kegyelettel emlékezett meg az ezred 10 ezer hősi halottjáról. Vitéz Bákéssy Rudolf vitézi székkapitány a helyőrség tisztikarának üdvözletét tolmácsolta és jeladására a tisztek háromszoros éljení kiáltottak a háborús bajtársakra. Schöffi Rezső ny. ezredes, a 48-asok parancsnoka szólalt fel azután. Mindenekelőtt az ezred hősi halottai emlékének áldozott, s felszólítására az egybegyűltek felállással rótták le kegyeletüket. Az ezredparancsnok megnyitó beszédében az ezred hősi halottai emlékének megörökítéséről szólt. Örömmel jelentette, hogy a 48-as emlékmű felállítására irányuló mozgalom másfél év óta szép wedményt ért el. A gyűjtés nagy erővel indult meg, 8 ezen a téren J különösen sokat köszönhetnek az utődezred, a nagykanizsai 6 osok ezredparancsnokának, vitéz Barlay Jánosnak. Néhány megható jelenséget mondott el a gyűjtésről, majd közölte, hogy még négy hónap és megindulhatnak a volt bajtársak Nagy- kanizsa felé a szobor felavatására. Finta József őrnagy mondott ezután nagyhatású, költői gondolatokkal teli, gyönyörű beszédet az ezred múltjáról és világháborús ténykedéséről. Elmondotta, hogy az ezredet 1798-ban állították fel 1. Ferenc király rendeletére, s azóta a löldbajtókás zalai katonák a dicsőségek sorozatát aratták Európa minden részében. Dicsőségesen küzdöttek Napóleonnal és Napoleon ellen, megjárták Párisi, az Alpokat, Rómát, Nápolyi. Palermo!. A dicsőséges múlttal léptek a világ háború véres útjára és az ezred mindenütt becsülettel megállta helyét. Két éven át vérzett a keleti hadszíntéren és mikor a kárpáti fronton összeomlott az oroszok offenzivája, az ezred létszáma negyedére olvadt le. De Zala új embereket, új hadsereget küldött a becsület mezejére, s folyt tovább a véráldozat az olasz fronton, Görznél, a Piavená!; az ezred egy része pedig Erdélyben és d Balkánon állta meg a helyét becsülettel. A háború vége is töretlenül érte az ezredet, mert mikor mindenfelé meglazult a fegyelem, a 48-asok akkor is szilárdan tartották magukat és 18 napos gyaloglás után zárt sorokban tértek vissza Nagykanizsára. Poetikusan szólt az őrnagy a háború sok eseményéről, megelevenítette a hadviselés egyes mozzanatait. Utalt arra, hogy a hősi halottak vére kötelezettséget jelent az életben maradottak számára. Meg kell örökíteni a hősök emlékét. Szüksége van erre a késői nemzedéknek és szüksége van erre a mi kegyeletünknek. Percekig zugó taps fogadta a pompás beszédet, majd Brand Sándor dr. vármegyei főjegyző tolmácsolta Zala megye üdvözletét. Hangsúlyozta, mennyire szüksége van a nemzetnek különösen ma a vértanuk kultuszára. Zala vármegye 90 ezer katonát állított fegyverbe a világháború idején, s ezeknek 40 százaléka dicső 48-as volt. A vármegye büszke rájuk és büszkeséggel vesz részt megmozdulásukban. Tudja ez' a vármegye, hogy az egészséges, munkás és műveit nemzetnek a katonai erényekre is szüksége van, hogy megnyerhessük a nemzet legnagyobb csatáját. Tivolt Ernő Petőfinek „Magyarok istene“ című költeményét szayalta. Kunstädter Andor főhadnagy tolmácsolta Zsívkovics Sándor tábornok, a 48-asok köre elnökének üdvözletét, majd beszámolt a szoborbizottság munkájáról. Köiöite, hogy az emlékművet Zala szülötte, Kisfaludy Strobl Zsigmond készítette. A művészi szobor egyesíti a világháboros vonatkozásokat és az ezred múltjának emlékér, mert az egyik szoboralak háborús honvéd, a másik pedig Petőfi Sándor, aki 1839—40-ben az ezred katonája volt. A szobor érdekében Nagykanizsa hozta a legnagyobb áldozatot. A város 7.500 pengőt adott, a lakósság pedig adományokkal járult hozzá. Résztveíí az áldozat- készségben Keszthely és a budapesti 48-asok, most folyik az akció Zalaegerszegen, Tapolcán és Sümegen. Kakas Ágoston a zalaegerszegi szoborbizottság jelentését ismertette. Az énekkar szép hazafias éneke után Árvay László dr. mondott záróbeszédet. Visszaemlékezett a háborús hadbavonulásokra, a háborús eseményekre, majd rámutatott arra, hogy ez az ezred mindenkor szilárdan kitartott Istennek, a hadúrnak és a hazának tett esküje mellet]. Ez a lelki fegyver, az eszmékhez való törhetetlen ragaszkodás az, amely az ezredet a háborúban fokozott erőkifejtésre késztette, s ez az, amelytől ellenségeink leginkább rettegnek. Ez a fegyver vezet Magyarország feltámadásához. Az ünnepség után a megjelentek felvonultak a Horthy-téri hősi Budapest április 23. A parlament előtt vasárnap avatták fel Tisza István gróf szobrát ünnepélyes keretek között. Az avatáson megjelentek a közélet e.lő- kelőkelőségei, köztük Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás, a kormány tagjai és Tisza barátai. Mikor a kormányzó képviseletben megérkezett a miniszterelnök, megkezdődött az ünnepség. Ber- zeviczy Albert ünnepi beszédében méltatta Tisza István gróf állami i ^ a a i > Hi in I» -*«■ ^ **
