Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)

1934-04-01 / 74. szám

10 Zalamegyei Újság í934 április 1. Gazdaság. Rovatvezető : a kehidai m. kir. gazdasági szakiskola tanári kara. A három hónapos mangalica hizlalása. Irta : Ambrus János, mezőgazdasági szakiskolai igazgató. IV. A’három|hónapos malac-süldők­nél az 1 kg-os fejadag kb. 4 hé­tig marad. Utána a fejadagot a süldő súlya szerint fokozatosan emeljük úgy, hogy a hizlalás má­sodik hónapjában 1*5, a harma­dik hónapban 2-kg. negyedik hó­napban 2*5 kg, ötödik hónapban 3, hatodik hónapban 35, hetedik 4, a nyolcadik hónapban fokoza­tosan csökkentve 3-kg lesz a sül­dőknek adandó abrakmennyiség. A hizlalásnál használt abrakkeve rékben a felvett takarmányok és azok százalékaránya természete­sen változik. A hizósüldők ugyan is a hizlalás kezdetén több emészthető fehérjét kívánnak, ké­sőbb ebbeli szükségletük jóval kisebb. A keményitőértékarány a hizlalás folyamán az alábbi legyen: a hizlalás 1 hónapjában l:4v. ­a 79 2 1:5, a 3 1:6, a n 4 1:6*5, a 77 5 1:7, a 79 6 1:8, a 77 7 1:8*5, a 79 8 1:9, A hizlalás első két hónapjában célszerű Pekk-et is adni a hízóba állított malacoknak és pedig min­den 100 kg. takarmányra 0*5 kg. Pekk adagolandó. Később aPekk adagolás elmaradhat, csak abban az esetben adunk a hizlalás har­madik hónapjában is Pekk-et, ha a malacoknál feszitő menést ész­lelnénk. A hizlalás folyamán nem sza­bad megfeledkeznünk szénsavas mész és só adagolásáról. Szén­savas mészből minden 100-kg. abrakra 2-kg. adunk. A szénsavas mész adagolása legfeljebb csak a hizlalás utolsó két hónapjában maradhat el. Sóból 4—5-g ot adunk a malacoknak darabonként. A helyesen vezetett hizlalásnál a takarmánykihasználás és a na­ponkénti és darabonkénti suly- szaporulat az alábbi szokott lenni : takarmánykihasználás, sulyszaporulat a hizl. 1. hóban 28 °/o 0-28 kg. a 77 2. 77 26 „ 0-36 „ a 77 3. 97 25 „ 0-45 „ a 77 4. 77 25 „ 0-50 „ a 77 5. 77 22 „ 0-60 „ a 77 6. 77 21 „ 0-65 „ a 77 7. 97 19 5„ 0-75 „ a 77 8. 77 18 „ 0-60 „ Az előbbiek szerint járva el és helyesen vezetve a hizlalást, a három hónapos korban befogott malacok 11 hónapos korukban készek lesznek. A kihizlalási vég- suly kb. 180-200 kg. között szo­kott változni. Vége. A legelőre való kihajtás egyike a legnagyobb gondoknak, melyek a gazdaembert eltöltik. Mindenütt örömszámba megy a legelőre való kihajtás, különösen napjaink­ban, a szűkös gazdasági viszo­nyok közepette, mert mi tűrés, tagadás, sok helyütt a gazda ma is azt tartja — sajnos nagyon helytelenül, — hogy a legelőre járó állatot nem kell takarmá- nyozni, az megél a legelőből is. Csodálkozik aztán, ha állatja a legelőrejárás következtében le­romlik, elpusztul stb. Nem szá­mit ez a gazda arra, hogy a le­gelő egymagában nem elégséges az állatok fentartásához, hogy a legelőnek inkább élettani hatása van és az különösen tenyészállat számára elengedhetetlen szüksé­ges, mert legelő^nélkül, jó, edzett tenyészállatot felnevelni nem lehet Én ezúttal nem erről akarok beszélni, hanem a legelőknek egy másik, sokkal nagyobb veszélyéről, arra az esetre, ha mi a legelőre való kihajtást nem végezzük el kellő körültekintéssel és elővigyá- zattal, vagyis nem számolunk a legelők esetleges fertőzöttségével, amit sok esetben a legnagyobb odaadással sem tudunk megszün­tetni, tekintve, hogy igen sok legelő talaja olyan, hogy az egyes ragadós állatbetegségek legjobb melegágya, különösen esős idő­szakban. Mint mondom, sokszor a leggondosabb fertőtlenítéssel sem tudjuk fertőtleníteni, magá­ban hordja a betegségek csiráit, ha nem is hajtjuk ki az állatokat, de a rajta termett növényzet is, ha valahogy az állatetetésre hasz­náljuk fel, fertőz. Mindezeknek elejét vehetjük ma már a nagyon is bevált ojtások- kal, melyek részint élőcsirás anya­got tartalmaznak, részint széru­mok, mely utóbbiakat redszerint veszély esetén, mint gyógyító oj- tásokat alkalmazzák, avagy kom­bináltan élőcsirás anyaggal, hogy netaláni előzetesen történt fertő­zés esetén, ne legyen elhullás az ojtásból kifolyóan. Nagyon sok helyütt a talaj lépfenével, sercegüszökkel, or- bánccal, mirigykórral, stb. fertő­zött, sertéspestissel, amik ellen ma már védőojtásokkal tudunk védekezni hathatósan. Igen sok helyült a gazdák ilyenkor ta­vasszal összeállnak és beojttatják állatjaikat. Így kisebb a költség és kizárható a veszteség. Az ilyen tömegojtásnak az az előnye, hogy az egész állomány egy­szerre válik mentessé és nem veszélyezteti egyik a másikat, de de nem fertőzi a legelőt sem, miáltal nagyobb járványoknak vehetjük elejét. Külföldön igen sok helyütt közlegelőre csak az az állat me­het, amelyet az azon a vidéken leggyakrabban uralgó ragályos betegség ellen beojtottak. Ilyen ojtás leginkább árteres, iszapos, kiöntéses területeken szükséges, mert a nedves iszapban felgyü­lemlő fertőző anyag a legjobb melegágyra talál és ott elszapo­rodik, befertőzi a talajvizet, a nö­vényzetet, kutakat és különösen, ha aztán meleg is éri a talajt, annál jobban szaporodnak el a baktériumok és fertőznek. Somogybán annak idején járá­somban már egészen megszokottá vált az ojtás kihajtás előtt, sőt itt közelemben az egyes közsé­gekben, ahol a talaj vizenyőssége folytán állandó a lépfene, ott is mindég ojttatnak. Ha egész községek ojttatnak, egyszerre, mindenki a községben, akkor alig egy pár fillérbe kerül az ojtás és a gazda nyugodtan a'hátik, hogy nem éri károsodás. Az ojtás akkor lesz igazán ered­ményes, ha senki sem marad ki, mert ahoz, hogy a legelő, viz, növényzet fertőződjék, elégséges, ha csak egy beteg á'íat kerül a legelőre és annak váladéka be­szennyez] a legelőt. A védőojtásokon kívül időszerű a legelőre való kihajtás előtt az állatok átkezelése, féregellenes szerekkel, ott, ahol ugyancsak a legelő talaja e tekintetben fertő­zött pl. mételykórral, mely aztán bizony nagy károsodást okoz. Ott, ahol a lege őkön sok a csiga, azokat össze kell gyűjteni, to­vábbá ajánlatos a fertőzött legelőt meszezni. Ugyancsak igen gyak­ran fertőződnek a legelő állatok a tüdőférgességgel. A legelőre való kihajtás előtt az állatokból féregüző szerekkel ki kell hajtani a férgeket, hisz ilyen szerekkel ma már rendelkezünk, magyar gyártmányokkal (Chinoin, Marek és Kossá állatorvosi főiskolai ta­nárok hosszú évi tanulmányi alapján előállítva) és amelyek ugyancsak biztos védelmet nyúj­tanak már. Zalában, ahol évekkel ezelőtt igen nagy pusztítást vitt véghez a mételykór, ajánlatos a distolo- zást most is végrehajtani, hogy nagyobb károsodás e téren ne következzék be. Ugyancsak elég gyakori Zalában a tüdőférgesség is, de, tekintve Zala kiterjedt ser­téstenyésztését, ajánlatos a sertés- pestis ellen is idejében felvenni a harcot és már eleve szimultán ojtással védekezni. Mindezeknek most van az ideje és tekintve, hogy állatállo­mányunk a nemzeti vagyon egy tekintélyes részét képezi, azt min­denkinek kötelessége jól felfogott saját érdekében is megvédeni, minden rendelkezésre álló esz­közzel. Dr. K—c. „Pro EcJesia 6t Pontifice" pápai érdemkereszttel kitüntetíe, MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORÚS MESTERE SZLEZÁK LÁSZLÓ harang- és ércöntíde, harangfelszerelés és harangláb gyára BUDAPEST, IV. Frangepán-u. 77. — Telefon: Aut. 913—53. \ Az 1900. évi párisi világ­kiállításon díszoklevéllel, az 1921—23. évi vasipari kiállí­tásokon aranyéremmel, az 1925—26, évi kézműipari tár­latokon kormánydiszoklevél- lel, az 1927. és 1928. évi bu­dapesti, székesfehérvári, szen­tesi és szombathelyi kiállítá­sokon nagy aranyérmekkel ésg az 1930. évi „Nemzetközi! Vásáron“ emléklappal kitün-5 tetve. Számos egyházi elís-l merőlevél! Költségvetéssel dij-| mentest n szolgálok I 8 Előnyös fizetési fel-i tételek I ■ Legjobb divatu mixelt és fényesített olcsón, javítások divatszerint, legizlésesebben vállal: Szalay János Nagykanizsa Deák-tér 15. Békebeli éeak V I D A füszerüzletében NAGYKANIZSA Horthy Miklós ut. Paradicsom 7* kg-os —'60 f. Paradicsom Vb kg-os —*32 f. Cukorborsó 1 kg-os —*80 f. Cukorborsó V* kg-os —*44 f. Sardinia Vz kg-os 1.12 f. Sardinia Vb Portugal —-’et f. Sardinia Vio kg os —*30 f. Tarhonya fehér . . —--60 f Tarhonya 2 tojásos —*72 f. Az állati védőojtások szüksé­gessége és időszerűsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom