Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-05-06 / 103. szám
2 Zalamegyei Újság 1934 május 6. türelmetlenül vonaglik és kétség- beesett segélykiáltásban tör ki. A láz és a végtelen nagy szeretet azonban megemészti, letöri az emberi természetet. Panaszos, elhaló hangon fejezi be a kar: „. . . miért hagytál el engem“. Remek megoldás, lélegzet visz- szafojtva hallgatom. Ettől már csak néhány perc a halál, az áldozat befejezése. A pap elolvasta a passiót imádkozik minden rendű és rangú emberért, azután fölmutatja a keresztet. Magasra emeli és diadalmas hangon énekli: íme a kereszt fája. A kar a „Vexilla regís . . . Királyi jel . . .“-lel köszönti. Telt diadalmas akkordok és dallamok köveik znek szokatlan befejezéssel; az öröm mellett is nyugtalanságot keltve. Szabó Jánosnak, a kőszegiek karmesterének széleskörű zenei tudását és felkészül'ségét dicséri a darab. Mintha azt mondaná: Krisztus győzelmesen befejezte munkáját. E jelben győzni fog a bűnös, de ő is vegye föl a harcot. A hívők utána csókokkal borítják el a keresztet. Mig a tiszteletadás folyik, a kar nyelvén párbeszédet folytat Krisztus az ő nemzetével: „Popule meus . . . Én nemzetem, mit vétettem ellened ? vagy mivel szomoritottalak meg! Kihoztalak Egiptomból és te keresztet készítettél a Megváltódnak. Lágyan, szelíden szól Jézus hangja és a bánatos felhívásra a hívők megtört, bűnbánó kara felel. Irgalmazz nekünk szent halhatatlan Istenünk. ^Picka Fr. a szerzője a darabnak. A lélekbe markol, könnyeket csal a hallgató szemébe és mellét bűnbánóan veri, mint a Kálvária hegyéről távozó zsidó nép. Krisztus egyedül marad a kereszten, temetése következik. A szertartásban a pap befejezi a csonka misét, azután Krisztus valóságos testét arany szentségmutatóba helyezi, hófehér lepellel befödi és megindul a menet a szentsir felé. Csendesen, lehajtott fővel ballag mindenki, mint Krisztus temetésekor. A .kórusról Gallus örökszépségü kara követi „Ecce quomodo . . . Íme igy hal meg az igaz“. Béke, megnyugvás az egész kar. Magára eszmél benne az ember. Vívódik egy ideig a gonoszság az igazsággal, a halál az élettel, minden poli- fonikusan egymáshoz simuló akkordokban jut fájdalmasan megnyilatkozásra. Végre megnyugszik abban, hogy az igaz sirja fölött béke honol és az Ur városában él ő tovább. Nagyszerű élményt, zenei élvezetet okoz minden darab. Hálásak lehetünk a Zalaegerszegi Egyházi Ének- és Zeneegyesület vezetőinek azért, hogy a hangversenyt megrendezi. A zene kifejező művészete eszköz arra, lágy vallásunk igazságait, szer- ortásunk szépségeit lelkűnkhöz köze ebb hozza. Az Egyház érzi a zene hivatását, azért ápolta kezdettől fogva, azért tökéletesiti fejleszti. Az egyház szándékát a kőszegi és zalaegerszegi egyházi énekkarok tökéletességre vitték. Mivel tehát egyházi ügyről, két derék kar lelkes fáradozásának elismeréséről és lelkünk tartalmának nemes élményekben való gazdagításáról van szó, hiszem, hogy az egész város katolikus társadalma megmozdul erre a hangversenyre és az felejthetetlen órákat okoz mindnyájunk lelkében. Sághy Elek. Egy volt zalaegerszegi hittanár a franciaországi munkáspapokról. PETTZSElO ZÖLD POROK HELYEIT SZŐLŐBEN. cvOhOlcsősben BIZTOS HATÁSÚAK HEH PERZSELNEK olcsók. Kozma Ferenc dr. volt zalaegerszegi hitlanár, jelenleg párisi magyar lelkipásztor irta az alábbi cikket a Korunk Szavában. A napokban délfranciaországi nagy ipartelepeken tettem látogatást. A környék gyönyörű. Lyontól Saint-Eíienneig autóbuszunk hegyeken, dombokon, majd erős síkságon vezet át. A magasabb hegyek a mi Bakonyunk vidékére a szőlővel beültetett dombok a mi szépségében utolérhetetlen Göcsejünk vidékére emlékeztetnek. Friss patakok szaladnak az országút mentén, virágos rétek üdvözlik az által menőket. A honi vidékeink illúzióját azonbnn hamarosan megismétlik azok a képek, melyeket falvak és városok nyújtanak ezen a vidéken. Gyárkémények sötéten ontják a füstö-, mely szürkére permetezte már régen a házakat, ipartelepek rozsdás vasrácsai kilométereken ijesztik az embert, itt ott kellemetlen, orrfacsaró szag lep meg, a viscose-nak az átható párlata, mely különösen a reggeli órákban embermagasságban terjeng a selyemgyárak közelében. Saint Etienne környékén pedig feltűnnek a szénbányák aknatornyai, koksz- égetői, melyek különösnn az éjjeli szürkeségben kísérteties világításukkal teljesen a lapos pas- de calais i binyavilág mását adják. Alkalmam volt itt ott francia lelkipásztorokkal beszélgetni. Különösen emlékezetembe vésődött- egy fiatal káplánnak a markáns, elhatározott arckifejezése. Etső találkozásra látja az ember, hogy nem Íróasztal mellett tudományos munkával foglalkozó pappal van dolga, hanem egy kemény és áldozatos életet élő aktiv mun- kásielkésszel. Szobájában egymás hegyén hátán az előző vasárna pon rendezett szeretetvásárbóí megmaradt ajándékcikkek, melyeket nem ért rá elraktározni, ifjúsági olvasmányok, melyek patro- nage-ában közkézen járnak, itt egy futball a fiai számára elő- mára előkészítve a délutáni mérkőzésre, ott sportingek, amo(t egy félbenmaradí lombfürészmun- ka és újra sajtótermékek: J 0. C. (Keresztény Ifjúmunkás Szervezet) lapjai százával, La Crox Le Nord Induetriel példányai, kis katekizmusok és sok por, szemét, amit nem ér rá eltakarítani a házigazda. Pénze pedig nincsen, hogy takarítót fogadjon fel, hát igy marad munden. Hálószoba, munkaszoba, sportszer tár, raktár, minden ez a szoba és hű képét adja annak, hogy a lakósa is mindene a munkásnép nek. Iskolájába indul a fiatal káp Ián és én elkísérem őt. Bár a lakósságnak túlnyomó része alig részesült a régebbi időben hitoktatásban, s mind-mind munkás- nép, teleitatva a legtarkább szociális tanokkal, a papot köszöntik, aki itt is, ott is megáll s egy-egy szót vált az emberekkel. Megállapítható, hogy az emberek nem beszélnek vele, a mi fogalmaink szerint nagy tisztelettel, de szeretet árad a szemükből és e szeretet olyan sok mindent pótol. Régenmosott ruháju kis proligyerekek messziről sza ladnak felé és nyújtják bizalmas kézfogásra maszatos kis tenyerüket. Csupa mosolygás, ahogy ezek az emberek a papjukkal beszélgetnek. S közben beszél a kedves abbé hozzám is. Megtudom, hogy a polgármester a kommu nista párt embere, de azért el jön a plébánia szeretetvásárára, mert tudja, hogy annak minden, egyes fiiérje e maszatos kis gyermekek nyaraltatásának javára megyen. A városháza közel van a plébániához, melynek nincsen telefonja, s ha a papok telefonálni akarnak, a városháza telefonja mirdig szívesen a rendelkezésükre van bocsátva. Természetesen ez a humanizmus, ami a társadalmi érintkezésben ilyenképen megnyilvánu1, nem jelenti az», hogy az az óriási szakadék, mely a világnézetek között van, áthidalódott volna. A kommunisták továbbra is hirdetik az oszlály- harcukat, vezetik a gyűlölet poli tikáját, vallják az anyagelvüsé- get és küzdenek a földi paradicsomért. Az Egyház papjai pedig prédikálják Krisztus békéjét s azt, hogy igazi földi paradicsom az áteredő bűn következményeképpen soha sem valósulhat meg a földön s a gyűlölet helyett a szereteted az osztó igazságosságon alapuló szeretetel hirdetik s rámutatnak a kommunista tanok tévedéseire. A két világnézet között áliandó a fmrc, de nem olyan brutális formában, hogy elfeledtesse az emberre!, hogy érző és jót akaró emberrel áll rzemben s nem vadállattal. Ma már igen sok munkás, aki testvérének érzi a papot, tagja az otiani keresztény munkásszervezetnek s egyre erősödve, izmosodva szemben áll az anyagelvü kommunisták tábo rával és folyik a küzdelem, de emberies formában, ku’turember hez méltóan. Afrancia munkáspapoknak azon ban — sajnos — fel kell venmök a harcot egy másik csoporttal is, egy másik érdekszövetséggel is, a gyárosok érdekszövetségével. Talán helyesebb, ha igy mondom: bizonyos gyárosok érdekszövetségével. Vannak a nagyiparosok között és éppen Franciaországban, igen szép számmal krisztusi módon szociális árzéküek. Az ő gyáraikban dolgozó munkás valóban megtalálja emberhez méltó megélhetését és nem dolgozik kény- szerűségből vasárnapokon is, mint a gép, miol az állat. Ezek azok a mélyen vallásos lelkek, kiket olyannyira meg lehet csodálni és tisztelettel kell nevüket említeni. Találkozni lehet azonban olyanokkal, akiknek a pénz, a kényelem ES KIPRŰBÁLATIAH HATÁSTALAN SZEREKKÉ NE KOCKÁZTASSUK A TERHEST! LISZTHARMAT ellem AMONIL EGYÜTTES EH VED GOMBA BETEGSÉGEK ÉS RAGd-KAWTV©K mm NOSPRASEN vagvTUTOKIL Az összes szőlő- és gyümölcsvédelmi szerek gyári áron kaphatók s Dr. MÁNDI JENŐ „Szentháromság“ c.gyógyszer- tárában, Zalaegerszeg. az istenük, akiknek minden eszköz szent és megengedett, ha a saját zsebüket tömi, még a vasárnapi munka is, a Bedeau rendszert hajcsárkodása, a 12—14 éves gyermekek bányába küldése. Akik takarékoskodnak a munkás bőrére és egészségére akkor, amikor a néhány frankért beszerezhető gázálarcokat s más védő eszközöket a gyilkos kémiai anyagok ellen nem szerelteik fel a dolgozó munkásra s ennek következtében a munkásnak az egészsége, a szemevilága, a tüdeje, a gyomra (selyemgyárakban, festékgyárakban síb.) teljesen tönkremegy pár év alatt, de a „patron“ nak egy pár ezerrel több marad. Ezek a gyárosok a vallást valóban ópiumnak tekintik s pártolni igyekeznek, de csak azért, hogy a munkási szelíd tűrésre, áldozatos munkára serkentsék a papok. Mikor aztán a papság a vasárnapi munkaszünet érdekében felszólal, vagy egészségügyi rendszabályokat kíván, mikor a tízparancsolatot a munkaadóra, a gyárosra és vezetőségre is kötelezőnek hirdeti, akkor a tőke és tekintély minden energiájával megindul az Egyház és a munkáspap ellen s az a küzdelem, ami ilyen alkalmakkor k fejlődik a pap és gyáros között, valóban késhegyig menő harc. Ez a harc a pap részére sokkal több megpróbáltatással, sokkal több szenvedéssel jár, mint az előbbi. Itt megmaradni kereszténynek, a magántulajdon elvén állónak, gyű lölködésnélkülinek és mégis erős- kezünek, itt megőrizni az Egyház függetlenségét, erős és kemény embert kíván és sok, igen sok áldozatot. „A mi küzdelmünk ez a másik küzdelem főképen“ — mondja fiatal káplán barátom s közben bevezet patronage-helyiségükbe s Fillérekbe kerülnek a felvételei, ha azokat a díjtalanul rendelkezésére álló laboratóriumomban sajátkezüieg dolgozza ki Bánfai optika és foto szakQzlet ZALAEGERSZEG.
