Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-04-01 / 74. szám
Xtfll, évfolyam 74. izém Ara 10 fillér 1034. április I. Vasárnap. tisztelendő Gosztony. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc, Szerkesztőség és Széchenyi-tér 4. kiadóhivatal: Zalaegerszeg, ■------- Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP ..Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Feltámadás. Krisztus Urunk életművének koronáját, a feltámadást, a valóság erejével s bizonyos drámai erővel jeleníti meg Szent Márk evangélista. A tények alapján erre ráeszméltek az akkoriak és ujjongva vesszük tudomásul mi, akiknek a világegyetem útvesztőiben biztos és szilárd eligazodást nyújt. Harangok allelujáján át zúg ez a szó, a jeruzsálemi sír nagy Ígérete, az élet nagy fáradtságának sokkal nagyobb jutalma, elesettek mankója, kimerültek gyámolítója. Benne reszket az oltár száz ujjongó gyertyaszemében, benne a virágok illatáldozatában, ott él a jeruzsálemi asszonyok ajakán, ott virraszt a haldokló körül, amikor a sír éje riasztva nehezül lehunyó szemére ez a szó: feltámadás. Mert eljött a Megváltó, aki Ádám bűnének sötét, jajgató, viharos éjszakájába belenyúl vérző kezével, hogy szivéből kifolyó vérével enyhí se az emberi nyomorúságot, hogy szeretetével napsugarat támasszon az elveszett paradicsomot elfedő ködös semmiben, hogy fölemelje a fáradtakat, letörölje a könnyeket. Eljött, hogy megmutassa, járhatóvá tegye a gyenge emberi láb számára a nehéz, nagy utat; végigment a Golgotán, hogy szive szeretetével bársonyozza be a Kálvária szúrós töviseit, vérző köveit. Kitárta karjait az egész nagy világ átölelésére, hogy megtanítsa az embereket erre: a szeretet az én vallásom. Leszállt a pokolra, hogy a tűzben égő ielkekre ezt a szeretetet harma- tozza, hogy kézenfogva vezesse arra a helyre, amit „Ádám elveszített, de amelyet Ő kínjai árán ismét visszaszerzett. És, hogy betetőzze a nagy művet, Húsvét- vasárnapjának virágos, örök- ragyogású hajnalán visszatért, annak bebizonyítására, hogy nagy a szeretet s örök a jutalom : a feltámadás. Húsvétvasánap! — Ember, ott állsz a nagyhét fekete éjszakája után s az új élet ragyogó fényében, ott állsz az üres sír előtt. Végigmentéi az elmúlt héten a Golgotán, láttad meghalni érted, a bűnösért, a halandóért az Ártatlant, az Istent. S ez az Isten, ime, ma odanyújtja neked véres áldozata nagy jutalmát, szeretete örök virágát: a feltámadást. EI- fogadod-e, kinyújtod-e a kezedet érte? Gondolsz-e arra, amit Ő mondott: szeressétek egymást, mert a ti Isteniek szeret titeket ? Gondolsz-e arra, hogy megérdem- led-e ezt a jutalmat? Nem kell-e szemedet lesütnöd? — Ó, ember, ha isten nem isteni szeretettel szeretne téged, bizony nem adná átlyukgatott kezével neked ezt az ajándékot. Hányszor gyűlölködtél egy darab kenyérért, hányszor perlekedtél egy darab földért s „ezért a kenyérért elvesztetted az Ö testét, azt a kenyeret, amit lelked táplálására adott s megfeledkeztél e földért az Ígéret földjéről. Voltak napjaid, amikor a templomban meghatott az orgona búgása, a kórus éneke, a gyertyák csillogása, a pap beszéde s megfogadtad : igen, szeretni fogom az embereket. És, amikor kiléptél az életbe, amikor találkoztál ezekkel az emberekkel, — emlékszel, mennyi ideig tartott ez a fogadalom ? Istened vérző karjait a keresztfán is kitárta és te egyszerű, sokkal kényelmesebb utadon ösz- szecsukod azokat. Isten egész lángoló szívét megnyíotta az embernek s te bezárod a tiedet, hogy csak a magadé maradjon. De azért igényt tartasz a paradicsomra s zúgoiódol, ha nem történik minden a te akaratod, óhajod szerint. Húsvétvasárnap ... A * harangok hangja visszatért, ujjongva alleluját zúg. Glóriás magasságból hallszik a hang, de abban nem a bosszúálló Jehova dörög, hanem a szeretet Istene mosolyog. Ha máskor nem, épen most, a húsvéti örömet hirdető harang szavára kell érezned, hogy testvér vagy, akit a másikkal összeköt a véres könny, amit az egyetlen Tökéletes éried hullatott. Ilyenkor fölemelkedik a főid az éghez, az ember szivén megpattan a vas-zár, lelke mélyén megpendűl egy húr és — hallga csak, — lágyan csilingel, mint az oltár icsengő, amikor áldozáshoz hiv. Csak tőled függ, hogy szeretettel kinyújtott kezed nyomán hatalmas orgonaszó csattanjon ki a csengő szavából, hogy a szív megújult kapuján mindent elöntő árban csobogjon ki a szeretet. Mily boldog lehet a keresztény hivő, aki biztosan tudja, hogy a „Mors Imperator“ le van győzve, halál nincs, csak új életfakadás. Innen van az igaz keresztény hivő világnézetében annyi derű, megértés, szeretet. Krisztus Urunk megmondotta, hogy harmadnapon föl fog támadni. Hipokrizis minden, evvel ellenkező vélemény. Ez a természetfölötti megvalósulás, Krisztus testének a lélekkel való egyesülése, a megsemmisülés, az enyészet árnyékából egy új életre ébredés záloga nem csupán lelkünk jövőjének, hanem biztosítás, hogy a földi élet zűrzavarában, nagy aránytalanságaiban a szenvedések és tipródások tövises útjain szüntelenül ragyog az égi fény, mely előbb, vagy utóbb beleállit mindenkit a feltámadás gyújtópontjába. E nélkül nem tudunk megfejteni semmit, sem megnyugvást, sem biztonságot teremteni a szociális nyomor gyors ütemü életében, sem pedig — más téren. A föltámadás reményébe vetettjhittel várjuk, hogy Ezt a kérdést teszi ma fel napnap után minden magyar hazafi önmagának és ismerőseinek anélkül, hogy megnyugtató választ tudna adni, vagy kapni. A római hármas találkozó és utána Mussolini beszéde az érdeklődést még jobban felfokozta. Lesz-e hát revízió ? Lesz ! Mikor ? Nem a közeljövőben! Miért nem hamarosan ? Mert sem a | magyarországi, sem a külföldi I helyzet nem érett meg a revizióra. Magyarország még mindig a csodavárás stádiumában van. Még mindig azt hisszük, hogy a külföld belátja igazunkat és segít rajtunk. Pedig, ha be is következett volna a belátás, akkor sem adna senki egy csepp vért sem a mi igazunkért. A külpolitikában nincsen szerelem. Hogy saját érdekükben fognak a nagyhatalmak közbelépni, hiszen a inai helyzet előbb-utóbb háborúba rántja őket ? Nem a tények a fontosak a külpolitikában, tanultam gróf And- rássy Gyulától, hanem a tényekről való vélemények. És a nagyhatalmak közvéleménye nem látja olyan veszedelmesnek a duna- völgyi helyzetet, mint mi. Lehet, hogy tévednek, de az rajtunk nem segít. Hogy a kisantant államok megoldhatatlan belpolitikai nehézségekkel küzdenek ? Igaz ! Ha népszavazás volna, teszem azt, Jugoszláviában, a négymillió hor vát közül ezer sem szavazna Bel- grádra. De nem lesz népszavazás ! Tankok, repülőgépek és ágyúk ellen nem sokat nyom a latba egy leigázott nemzet óhajtása. Egyszer eljön Szerbia órája is; de mikor? És valóban az-e a helyzet az utódállamokban, amit mi hiszünk? Hány magyar ember van, aki valóban tisztában van egyik, vagy másik szomszédunk viszonyaival ? Gondoskodunk-e arról, hogy a felserdülő ifjúság az iskolában és az iskolán kívül foglalkozzék szomszédainkkal? Optimista hangulatú hírlapi cikkekkel nem lehet a kérdést elintézni. És eljutolt-e a hivatalos magyar külpolitika odáig, hogy világos koncepciója volna a revízió kérdésében? Semmi jele. Valami olasz-német antanttól vártuk a rea szeretet visszatér az emberek szivébe és ez a szeretet megtermi, kisarjazza azt az igazságot, amit mi, magyarok is várunk s amitől nemcsak a mi boldogulásunk, de egész Európának, sőt mondhatjuk az egész világnak nyugalma függ. Hozza meg a Húsvét az igaz szeretetet és Magyarország feltámadását ! —y. vízió megindítását. A franciákat, mint a kisantant protektorait, minden kombináción kivül hagytuk. Ellenben ugyanekkor hol az egyik, hol a másik kisantant állammal próbáltunk barátkozni, ami előreláthatóan céltalan kísérlet volt. Ausztriát elkönyveltük német szo- vinciának. Egy szép nap aztán kiderült, hogy olasz-francia közeledés van, mely Ausztriát minden poklokon keresztül megvédi, ellenben Németország semmit sem törődik a magyar revízióval. Gazdasági, sőt politikai közeledést talált a kisantant államaihoz és az ottani német kisebbségeket a magyar revízió ellen sorakoztatja fel. Ez a külpolitikai débacle nem arra vall, hogy a revizióra nagyon felkészültünk volna. És még a római találkozó alatt is a rendszer atyja azt magyarázta egy cikkében, hogy revízió nélkül ne mentsük meg Ausztriát. Mintha Ausztria léte nem magyar érdek volna és mintha Róma akár Párizzsal és Londonnal együtt is ma revizióra tudná kényszeríteni a kisántántot ? Méltó mellékzöngéi e külpolitikának a balkáni blokk jelentőségének le- tagadása és a rejtelmes szovjetbarátság. Legyünk tisztában vele, hogy az elszakított részek soha vissza nem kerülnek, ha ők maguk nem akarnak visszakerülni. Magyarországnak tehát olyan politikát kell csinálnia, mely számukra kívánatossá teszi a visszatérést. Látniuk kellene, hogy itt komoly szabadság van, hogy másnyelvű testvéreink nyelvét és kultúráját megbecsüljük és épen úgy szeretjük, mint a magunkét, hogy nem uralkodni akarunk felettük, hanem a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásával a dunavölgyi kis katolikus nemzeteket valamennyiünk hasznára egy államszövetségben kívánjuk egyesíteni, hogy a regnum Marianum eszméjét nem adtuk fel, hogy a legdicsőbb európai uralkodóházat visszaiktatjuk jogaikba, azt a dinasztiát, mely a katolicizmusnak és a kis nemzetek jogainak mindenha hűséges őre volt, ha kellett, a magyarsággal szemben is. Lesz-e revizió? Irta: Bajza József, egyetemi tanár.
