Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-01-28 / 22. szám

í934 január 28 Zalamegyei Újság 3. A Heliconia corporatio műsoros estje. szemeit behunyva. Közben szün­telen csókolja a feszületet. Utána határozott léptekkel a nő a lel­kész és a fogházőrmester által vezetve, szemeit körülhordozza, vad tekintetet vet a bitófára. Ke zében imakönyve és zsebkendője. A lap ezután leírja az Ítélet végrehajtását, s idézi Spingler utolsó szavait: „Bocsássanak meg tekintetes urak “ Barátné az utolsó percben is sírva könyörgött, hogy mentsék meg életéi. Megemlíti végül az újság, hogy Barátné kivégzésének reggelén részben megváltoztatta végrende­letét. Mivel unokabátyja, kit álta­lános örökösévé tett, nem jött meg, ellenben meglátogatta meg­gyilkolt férjének testvére, pótvég­rendeletben ezt tette örökösévé. LEG JOBB,ezér t LEGOLCSÓBB a gyufa*skatulyán is hirdetett TATAI BARAB088ZÉH P5-20 T0JÁSBRIKETTP5-60 mm-kiat házkoz szállítja FISCHL fakareskedés* Telefon: 106. Eötvös u. 12. Legmagasabb áron veszünk friss, vagy száraz TŰZIFÁT, RÖNKÖT akár kitermelve, akár mint erdő EIsidé 50 mázsányi széna, méhkas aiá kisboconádi gyámotok kiépített keretekkel, boncodföldei tanítónál. r _______________ A keszthelyi kir. gazdasági | akadémia kebelében fennálló Eme- ; ricana Hiliconia corporaiioja most tartotta évi szokásos téli műsoros estjét a tagok rendkivüli érdeklő­dése mellett. A Boldogasszony anyánk éneke után Schürger Já­nos dr. prior, gazd. akad. r. tanár tartott igen magas szárnyalásu be­szédet, vázolva az emericana célját különösen a fiatalsággal szemben. A nagy tetszéssel fogodott be­széd után dr. Patonay László kir. járásbiró, a Heliconia öreg­ura tartott mélyen szántó előadást „Aktuális szociológiái kérdések“ címen. Az előadás első részében a marxizmussal, második részében a katolicizmus állásfoglalásával a marxismussal szemben, a har­madik részében pedig a külön­böző nemzeti szocializmusokkal foglalkozik. A marxizmus című részben ki­fejti az ó marxista álláspontot és vele szemben a neoszocialisták álláspontját. Ismerteti a marxismus válságát, beszél arió*, hogy a marxista kormányok hogyan for­dítottak hátat a szocializálásnak és nemzetköziségnek. A katolicizmus is foglalkozott a kapitalista lermelési rendszer hi­báival és a munkásság jogos sé­relmeivel és pedig XIII. Leó pápa „Rerum novarum“ cimü körleve­lében, XI. Pius pápa pedig 1931- ben a „Quadragesimo anno“ kez­detű körlevélben. Ez utóbbi a tő­két, a munkát és a vállalkozást egyformán termelési tényezőknek ismeri el. Kifogásolja, hogy a munkás bére a mindenkori kon­junktúrától függ. Eszményképe a „családi-bér“, ami a felnőtt mun­kásnak olyan nagyságú bére, amelyből a közepes nagyságú csa­lád a munkabíró családtagok se­gítségével tisztességesen meg tud 1 élni, a családanyát nem számítva ! keresőnek. A katolikus felfogás kívánja, hogy az azonos társa­dalmi funkciót végző polgárok „hivatás-szervezetben“— rendek­ben — csoportosuljanak. Kívánja a proletár állapot megszűnését. A magántulajdon elvét elfogadja, de a hibákat igazságos szociális re­formokkal kívánja kiküszöbölni. Foglalkozik továbbá a fasciz- mussal, amelynek megteremtője Mussolini, aki a pápasággal is kibékült. Mussolini munka-törvé­nyeivel a kollektiv munkaviszonyt szabályozta, az újabb alkotmánnyal pedig azt kívánja biztosítani, hogy a fascizmus a nemzeti tervgazdál­kodás felé haladjon, a kollektivi­tás figyelembevételével. Úgy Mussolininek, mint a né­met nemzeti szocializmus vezéré­nek, Hitlernek, elvitathatatlan ér­demük, hogy fellépésükkel hazá- jokat kiragadták a fenyegető bol- sevizmus örvényéből. A német nemzeti szociálizmus fundamentuma az árja fajiság, sze­rinte a poroszság a legtisztább árja faj. Pozttiv programmja a német, nép fajtisztaságának védel­me és fejlesztése. Az antiszemi­tizmus e programmponínak csak járuléka. A fajtiszíaság érdekében a „sterilitás“ elvét vallja úgy a büntetőjogban, mint a házasság­jogban. Minden párt megszűnt, csak nemzeti csociálista párt van, a pártvezérség és a birodalmi kancellárság egy kézben, Hitler Adolf kezében egyesül. Vallási téren a germán ősvallás feltámasz­tására irányuló törekvések mutat koznak és „némeí-keresztéfiy“ jelszóval meg is indult egy hit­mozgalom. Gazdasági téren az irányított termelés elméletét vallja, kelet felé is tekint és máris nagy tért hódított Ausztriában, Csehország*­— Pilsenben ? — Ott. Amikor berukkoltunk. Ezerkilencszáztizenötben. — Érdekes. — Nagyon. Édesapjával vol­tam egy századnál, alll-nál. — Én is ott voltán, — Emlékszem. Hiszen onnan ismerlek. — Mondd ei a doigot. Érdekel. — Hát, egyszer, amikor be- rukkoltunk, ott láttam a kaszárnya előtt egy uriasszonyi és vele egy szöghajú kislányt. — Biztosan várnak valakit. — gondoltam. — Amikor rám néz­tek, akaratlanul is szalutáltam és ők kérdeztek : — Önkéntes ur kérem a Sza- bady főhadnagy urat keressük, itt van ? — Itt — mondtam. Jöjjenek velem. Velem jöttek. Meg is ta­láltuk a főhadnagy urat. Aztáa évekig nem íaláikeztunk. Elmúlt a forradalom is. Már a békét kezdtük élvezni. Állásom nem volt, Diplomám otthon penésze­déit. Nehéz gondok ültek a szi­vemre. Egyik rokonom^ jó állású befolyásos ember volt akkoriban, magához hivott, hogy tesz vala­mit érdekembe«. Hát amint me­gyek az ismeretlen városban, egyszercsak kétségbeesett sikoltást hallottam. Hátra nézek, egy kis leány rohant utánam . . . —- Jaj védjen meg . . . — Mitől ? — kérdem. — Éltől a kutyától . . . Akkor már ott robogott mel­lettünk egy habzó szájú eb. Át- kaptam a leány derekát. Egész testében remegett. Könnyes volt mid a két szeme. — Ne féljen . . . A ház előtt kőpad volt. Leül­tünk. A leány hálásan mosolygott rám a „hőstett“ után. — Milyen bátor ember . , . — szólalt meg. — Szóra sem érdemes — sze­rénykedtem. De engedje meg kedves kisasszony, én Barna Ist­ván vagyok. —- Én meg Szabady Piroska. Újra ránéztem. Ismerősnek tűnt fel. Szép piros arca, fekete éj- szinü haja. Ragyogó szeme. — Mi már találkoztunk is — csicseregte tovább. — Hol? — Pilsenben. Hát elfeledte ? Nem szép. — Dehogy feledtem el — til­takoztam. — Akkor most jöjjön el hoz­zánk. — Megyek. — Jaj de jó lesz — tapsolt. — De ilyen ruhában? — Ilyenben is. — Elmentem. Száz szónak is egy vége van. Volt főhadnagyom a haza oltá­rán áldozta fel magát. Özvegye vendéglőt nyitott. Láttam a kö­rülményeket ... No és nem bántam meg. A kis asszonyka ismét megje­lent. Teil'vett. A komám tovább beszélt. — Szeretem, tiszta, takarékos, vallásos, ügyes kis gazdaasszony. — No ne dicsérjen már annyit —■ szólt erre már az asszonyka is. Jóból is megárt a sok. — Az én kis feleségem, éle­tem — mutatta be a férj. — Egykori barátom most itt főtisztelendő — mutatóit reám. A kis asszonyka most már kedvesen mondotta : — Fáradjanak beljebb, terítve van ebédhez. Öröme van a ház­nak. Régi hü szivek találkoztak. — Úgy bizony — helyeseltünk. — így lett az én kis feleségem Zsófika, — dicsekedett útközben jó komám és egy csókot lehelt az asszony homlokára.| g Üzlet­átheifezés miatt nagyon olcsó ónak TÓTH szabónál. ban a szudét-nemeiség Közt és a hazánktól elszaküott német ki­sebbségek közi, sőt az eddigi megállapítások szerint a hazai nyilaskeresztes mozgalom is en­nek hatása aiatt áll. Ebben a kérdésben a magyar bákerevizió szempontjai figyelembe veendők. A különböző világszemléletek­kel szemben, állásfoglalásunknál zsinór mértékünk az legyen, hogy ami ezen világszemléletekből a magyar viszonyoknak, valamint a keresztény világszemléletnek meg­felel : azt elfogadjuk, ami pedig ezekkel ellenkezik, azt kíméletle­nül elvetjük, mert a 8 milliós magyarság újabb kísérletezést és újabb megpróbáltatást már el nem bir. A nagy tapssal fogadott elő­adás után Balázs Gyula domin. candidatus adóit elő zugó taps­tól kísérve magyar nótákat zon­gorán. Lénárt Lajosnak „Regősének a XX. században“ c. költeményét Mold Béla apród szavalta el nagy hatással. Az ünnepséget a gazd. akadé­mia ifjúságának orchestere zárta ie a Himnusszal, Koller László dominus, karnagy vezényle e mellett Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik felejt­hetetlen jó férjem, IMarkoviis János nyug. elemi isk. igazgató, elhunyta alkalmával szives részvétükkel nagy fájdal­mamat enyhíteni kegyesek voltak, ezúton mondok há­lás köszönetét. Zalaegerszeg, 1934. évi január hó 28. özv, Markovits Jánosné elszesgénfedés alapja az életfogytiglani lakbérfizetés. és nyugodt családi élet alapja a saját családi ház, melyet a hosszúlejáratú előnyös BIB kölcsönnel sxeresiiet meg ! Részletesen és dijmente- tesen tájékoztatjuk: Bndapesti Ingatlan Bank Rt. Budapest, VII. Rákóczi u­Helyi képviselet: Gampjl István, Zalaeferpjí Zalai Napló szerkesztősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom