Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-01-21 / 16. szám
1934 január 21. Zalamegyeí Újság 3. Az idő sodrában... Ötven év előtti nyilt levelek arról, hogy egyformán értelmezik-e keresztények és zsidók a felebaráti szeretet parancsát. Ferenc Jóska kiállott a kapuba... abba a boldog naiv világba, amikor még . . . Ferenc Jóska mezítláb ment ugyan szántani, de a bojtár bekötött szilreujjában tapló mellett százforintos bankó volt , . . Abba a daliás világba, amikor a kaposvári fiuk cézári önérzettel fuják, hogy . . . nincs párja a 44 es bakának. Mikor a 6-os huszárgyerek ráfaragta a legelső lócára, hogy az egerszegi szobalánynak nincsen párja . . . És amikor huszár, baka, civslnép- ség megegyezett abban, hogy . . . Csak egy kislány van a világon... Vagy hat, ha úgy fordul!, — hát: azért csillag, hogy ragyogjon . . . Erre a boldog korra jött a háború, a magyar nótafának bőtermő ideje. Virágzott, termett a nótafa, — öntözte melegét a sok sok meleg piros magyar szív. . . Felhangzott a régi nóta . . . Lóra magyar, lóra ! . . . Elindultak a magyar fiuk s csakhamar zengett a hányaveti büszke nóta : Megüzentem a varsói bírónak, márványküvel rakassa ki az utat ... Hej hiszen rakatta is, rakatta ... de bizony az a sok márványkü, — magyar fiuk, sok-sok derék, baka szive vérével volt összeragasztva . . . Szólt a nóta, — termett a nótafa. Az itthonvalók romantikus fantáziája hangulatos tábortüzek mellé képzelte katonáinkat. Éhez a hangulatos képhez szabódtak a nóták, melyek, a jóságos Isten tudja, de a rádió nélkül is eljutottak, ha nem is a hangulatos tábortűz, de a lövészárok életet és romantikát pusztító fedezékeibe, valahogy mégis rettentő jólestek egy-egy elkeseredett ka- tonafiu szivének . . . Tartották bennük a lelket, tartották a bizodalmát, hogy . . . nem lesz ez mindig igy . . . Hát nem is lett . . . lett ez még ugyabban ! Kit erre, kit arra kergettek a háború szélvészei és mikor már minden elfogyott és mikor már a hit is alig alig pislákolt az elfásult szivekben . . . egy egy eldudolt, eldanolt magyar nóta valahogy ismét magabizó emberré emelte fel, újra bizólelkü emberré formálta a már-már összeros- kadókat is. Áldottak legyenek azok a nó- tásajku fiuk, katonák ! De sok családnak ők hozták vissza mesz- sze Szibériából, sokszor az ön- gyilkosság partjáról, a végleg elkeseredett apát ... de sok köny- nyesszemü asszony karjába ők hozták vissza az urát! Virágozzék, teremjen, soha soha ki ne száradjon a magyar nótafa! Különösen most, mikor olyan rosszul megy a sorunk, hogy tán erre gondolt az a régi, régi nótafaragó, mikor azt da- noita', hogy ... ha benyúlok a kislajbim zsebébe, hej, de kevés százasbankó van benne . . .! Szegények lettünk, kifosztott koldusnépek, — egy kincsünk maradt, — a magyar nóta! Óvjuk, védjük, ápoljuk, szeressük ezt a kincset! Ne hagyjuk elveszni, ne hagyjuk elpusztulni az egyre nagyobb térifoglaló ostoba Gassenhauerek kedvéért, ne hagyjuk elpusztulni a hottentottáktól ellesett jazz-muzsika kedvéért! Szeressük, ápoljuk, énekeljük, — hallják meg a véres barázdán túl is, hogy . . . amig van egy magyar nóta, amig lesz egy piros rózsa . . . Felejteni parancsszóra nem lehet. Gödbaum Józsefné. Irtunk már a közelmúltban arról, hogy ötven év előtt sajnálatos zsidóüldözés hullámzott át az országon a liszaeszlári perrel kapcsolatban. Különösen Zalában fa jultak el az események, aminek azután több zsidó és keresztény élet esett áldozatul: a zsidók a csőcselék ke-éíől, a keresztények a katonaság fegyver- használata következtében haltak meg. A zavargások teremtette hangulat uralia az 1884-ben megtartott zalai képviselőválasztásokat is. Majd minden kerületben állított jelölteket az antiszemita párt is, de csak egyben, a tapolcaiban tudta jelöltjét behozni. Zalaegerszegen az antiszemita Tamássy Józseffel szemben Farkas Dávidod, a város jótevőjét választották meg, akinek nevét ma is jótékony alapítvány hirdeti. A függetlenségi párthoz tartozó Farkas Dávid, mivel abban az időben betegeskedett, megválasztását a Zalame- gyében közzétett nyilt levélben köszönte meg. A levélben kifejti politikai nézeteit, s többek között ezeket Írja: Egy képviselői kijelentés. „Az úgynevezett antiszemitizmus sem kerületünkben, sem megyénkben eddig nem volt, de szükségét sem látom annak, hogy az antiszemitizmus a függetlenség elveinél előbbre tétessék, mert a függetlenség elvében is megvan a zsidó kérdés megoldása, mi halad is előre, mert a zsidóság, belátva a kor kívánalmait, minden esetre maga fog ez ügyben segíteni és hitágazatai közé azt felvenni, hogy szeresd felebarátodat, mint ö-nmagadaí és „mit nem kívánsz magadnak, masnak ne cselekedd.“ Ezzel meg lesz oldva a zsidókérdés.“ A válasz. A képviselő e kijelentéséből érdekes vita fejlődött ki Farkas Dávid és dr. Gráner Mihály kö^ zött. Gráner dr. nyilt levelében a képviselő kijelentésének idézése után igy válaszol: — A zsidóság azonban a szeretet e parancsát nem fogja felvenni. — Ki is hihetné komolyan, hogy az a zsidó vállásban csakugyan hiányzott volna ? — Édes jó Istenem! Negyed- félezer év nem csekélység. Elfelejthette az emberiség nagy része, hogy épen a zsidóságnak hitágazataiban való felvételre ajánlott mondat kiválólag zsidó vallási, azaz ótestamentumi parancs, ha a Pentateuch nem tanúskodnék mellette. Elmondom, hogy az említett felebaráti szerétéiről szóló pa- parancs oly régi, mint a zsidó vallás, mert Mózes volt az első, aki azt parancsolta: „Szeresd felebarátodat, mint önönmagadat." Tette pedig azt már negyedfélezer évvel ezelőtt, III. könyve, 19. fejezet, 18. versében. — A felebaráti szeretet alapján tehát a zsidókérdés meg volna oldva, de a zsidóknak ezen hitágazatot újból felvenni -— miután már úgyis megvan — szükségtelen. Ep oly szükségtelen, mint amilyen káros hazánkra az antiszemitizmus és amilyen felesleges a függetlenségi párt programm- jában a zsidó kérdés. Ellenválasz. Farkas Dávid újabb nyilt levelében igy válaszolt: — Elismerem, hogy már Mózes könyvében bennfogialtatik az (t. i. a szeretet parancsa), sé! azt sem habozom k mondani, hogy erről alapos tudomásom is volt és, hogy mégis nyilt levelemben kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy a zsidók ezen parancsolatot vegyék fel hitágazaíaik közé, ennek indoka abban rejlik, mert a zsidóság ezen szeretetparancso latot kizáróan saját felekezetére alkalmazza és őszintén be kell vallanom, hogy valóban dicséretet érdemelnek azon példás szerétéiért, mellyel saját felekezetűk híveit a szükségben gyámolitják. Sajnos azonban, hogy más val- lásuak irányában a felebaráti szeretet e nemét nem gyakorolják. — Velük elleniétben az ujszö vetségi szeníirásban foglalt sze- reteíparancs kiterjed minden fe- lekezetre, sőt követeli, hogy még ellenségeinket is szeressük . . . Midőn tehát én azt mondtam, hogy a zsidók vegyék fel hitágazataik közé ezen parancsol: „Szeresd felebarátodat, mint őnönma gadat“, azt hiszem, igazságot mondtam, mert ily valódi értelemben iiitágazafukban nem foglaltatik. — Hogy folytatólag a hitágazatba való felvétel végett ezt is ajánlottam : „Amit nem kívánsz magadnak, ne cselekedd másnak“, oka, mert én ezt épen a zsidó felekezet között nem tapasztaltam. Keresztény felekezetű felebarátait ugyanis a zsidóság vállalatában vagy üzletében nem hogy elősegítette, de sőt ellenkezőleg, ha egyeseket a vállalkozásban nem gátolhatták meg, tömegesen annak elnyomására törekedtek, holott ilyenkor valósíthatnák meg azon magasztos elvet ; „Amit nem kívánsz magadnak, másnak ne cselekedd.“ Megvallom egész nyíltsággal, hogy a zsidóság műveltebb és felvilágosodottab osztályában többen vannak, akik e tekintetben dicséretes kivételt képeznek és az ily üzelmektől magukat egészen távoltartják. — Egy becsülettel betöltött hosz- szu kor áll’mögöttem, melyből senki sem fogja legkevésbé sem kimagyarázni, hogy a zsidóság iránt gyűlölettel vagy ellenszenvvel viseltettem volna, sőt igyekeztem a jótékonyság terén is ügyüket előmozdítani. Fáj lelkemnek, hogy agg napjaimban oly mozgalmat látok felszínre verődni, mely hogy minő lesz végeredményben, bajos volna előre megjósolni, ép úgy nem, mint nem tudjuk, hogy a hegyek csúcsáról megindult kőtömeg minő rombolást idézhet elő lent a völgy ölében. — Csak lelkem sugallatát követtem, midőn a mozgalmat békés utón igyekezvén megoldani, ama tanácsot adtam. S újból egész nyíltsággal ragaszkodom szavaimhoz, mert erős a hitem, hogy azáltal a zsidókérdés minden további zavargás Anélkül megoldható. rgem ázik át. tartóssága csodával határos Az én talpam Okmatalp Kevés pénzért soká tart A vita lezárul. A vitát Gráner Mihály dr. zárta le. Mindenekelőtt Mózes könyvének idézésével bizonyítja, hogy a zsidók számára a más vallásuak szeretete is parancs, majd igy folytatja : — Igaz, hogy az uj szövetségben foglalt azon parancs „Szeressétek ellenségeiteket“, az ószövetségben nem fordul elő, de az sem, hogy „gyűlöld ellenségedet“, mivel minden ember, ha ellenség is, felebarát marad és vallásom- béli is ellenségem lehet. „Amit magadnak nem kívánsz, másnak ne cselekedd“ szinte nem fordul elő, de az elsőbbség nem az Evangéliumé, hanem a most annyira zaklatott Talmudé, melyben e mondat már ötven évvel Krisztus születése előtt a zsidóság egyik bölcsétől meg lett örökítve. — Farkas Dávid képviselő ur hazafiassága, jellemszilárdsága, általános emberszeretete minden kétségen felül áll, zsidóság iránti ellenszenvről vagy gyűlöletről szó sem lehet. Ha tehát a hitágazatban való felvétel végett ajánlott „mit magadnak nem kívánsz, másnak ne cseleked“ ről azt állítja, hogy ő ezt épen a zsidó felekezet között nem tapasztalta, azt mint egyéni észlelést el kell hinnem. Mások észleletével nemcsak, hogy feltűnő ellentétben áll, de Mózes nyilt parancsa ellen sem bizonyít semmit. — Nekem például lerombolták házam redőit, bezúzták ablakaimat, összetörték fiam állkapcáját, később fel is gyújtották pajtámat. A felebaráti szereiet melyik neméből tették mind ezt?, a közönségesből-e vagy pedig abból, mely épen a zsidó felekezet között nem tapasztalható ? Ily észlelés mai nap országszerte sem feltűnő, sem ritka ugyan, de az Evangelium nyilt parancsa ellen mégsem bizonyít semmit, csak annyit legfeljebb, hogy „Peccatur intra et extra“ (Vétkeznek mindkét részen). Az érdekes levélváltáshoz azt füzzük hozzá, hogy abból ma is le lehet vonni a tanulságokat pro és kontra. Ma is vannak feszültségek, melyek — hála Istennek — közel sem vezettek olyan méretű kilengésekhez, mint amilyenek az ötven év előttiek voltak. És, ha az ellenfelek megmaradnak annál a higgadt hangnál, melyet Farkas Dávid és Gráner Mihály dr. használtak, akkor bizonyos, hogy kirobbanásoktól nem kell tartani.
