Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-03-02 / 49. szám

X ill. évfolyam 49. számi ■ í924. március 2 péntek, Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szí ..„oz-ioség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. nHBMBmwaa—raiiMBBbob POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi", negyed« évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin RssEB&g^z HBB amaaBaaEHHKBBSHms Még egyszer a szovjetről. Egyik előkelő fővárosi kor­mánylap keddi számában Lon­donból keltezett cikkben foglal­kozik a londoni éhségtelvonu- Iással és a többek között a kö­vetkezőket írja : „Bizonyos, hogy azok az olva­sók, akik nem ismerik eléggé a való helyzetet, a híradások nyo­mán azt hiszik, hogy Angliában éheznek a tömegek és ezek az éhezők anyagi tehetőség hijján kénytelenek ezer kilométereket gyalog megtenni. Ez a föltevés teljesen hamisnak bizonyulna, mert az éhségfelvonulás nem va­lamely önkéntes megnyilvánulás, hanem tüntetés, amelyet a Füg­getlen Munkás Párt és a moszk­vai kommunisták szerveztek meg. Az éhezők legnagyobb része kommunista kiküldöttek, kisebb részben félrevezetett munkanél­küliek, vagy amint egy munkás­párti vezető személyiség találóan mondta : hivatásos munkanélkü­liek. Az egész vállalkozásnak célja kommunista agitáció és az éhezéssel ennek a felvonulásnak természetszerűen semmi kapcso­lata nincs“. Angliából egyszer már kiuta­sítottak a szovjet megbízottait, mert beigazolódott, hogy kom­munista propagandát folytattak. Azóia a szovjet már többször megígérte, hogy nem zavarja meg Anglia békéjét, nem izgatja a lakósságot, nem fejt ki kom­munista agitációt Az éhségfelvo­nulás azonban — a cikk szerint — épen az ellenkezőjét mutatja. Mert Moszkvából irányították az éhségfelvonulást. És, amikor az illető lap ezt keddi számában nyíltan megiija, vájjon nem igazolja-e azokat a jogos aggodalmakkal, amiknek ki­fejezést adnak nálunk a keresz­tény tömegek akkor, amikor el­lenzik a Szovjetoroszországgal való diplomáciai összeköttetés fölvételét. Hát nem tarthatunk-e mi is attól, hogy Moszkva ná­lunk is rendeztet majd hasonló felvonulásokat, vagyis hozzáfér­kőzik a tömegekhez és dirigálja azokat ? Ahova a szovjet beteszi a lábát, ott elhinti eszméinek magvait is és gondoskodik arról, hogy ezek a magvak ki is kel - jenek ... A kormánylap, a kor­mánynak szócsöve, hozza tudo­másunkra a szovjetnek ezt az újabb „csinytevését“. Vájjon mi­lyen szándékkal ? Hogy okul­junk belőle? De akkor a kor­mány miért hireszteli az ország és a nemzet szempontjából olyan jelentős eredménynek azt, hogy diplomáciai összeköttetésbe lépünk a szovjettel, nem felejtvén el hangsúlyozni, hogy az előkészítő munkálatok — Rómában folytak és, hogy a pápa is keresi az oroszokkal való összeköttetést. Nem akarunk most az Egy­háznak oroszországi akciójával foglalkozni, mely akciónak föl- emlitése valóban iskolapéldája az erősen sántí'ó hasonlatnak, csak épen annyit mondunk rá, hogy : a megszorult ember úgy segít magán, ahogyan tud ... A kép­viselőházban a kereszténypárt minden lehetőséget fölhasznált, hogy ezt a kérdést napirenden tartsa. Még a napirendi vitába is belevitte. Most azután ezt „megunta“ a kormány és pártja. Bessenyey Zénó alelnök ki is jelentette, hogy mivel napok óta a napirendi vita során ugyan­azt a témát (t. i. a szovjettel való összeköttetést) hozza szó­ba más és más szónok, ezt fel­tűnő visszaélésnek tartja a ház­szabályokkal szemben és a jövő­ben ezt a házszabályellenes ma­gatartást nem fogja tűrni. ‘ Helyes ! De akkor kérik a keresztény tömegek, írasson a kormány lap­jaiba a föntemlitett cikkhez ha­sonló tájékoztató közleményeket s szóljon ő maga az országgyű­lésen úgy, mint lapja ír. Mondja el a miniszterelnök a képviselő­házban, hogy a londoni éhség­felvonulást Moszkva rendezte. Végezetül nem felejtjük el meg­említeni, hogy ez a régi, kétség­telenül előkelő kormánylap a képviselőház üléséről közölt tu­dósításának a napirendi vitáról szóló szakaszát ezzel a címmel látta el: „Az elnök véget vet az orosz kérdésben folyó locsogás­nak1“. No lám, a kormány szócsöve „locsogásának nevezi a keresz­ténypárti szónokoknak olyirányu felszólalásait, amelyek a szov­jettel való ölelkezésre vonatkoz­nak. Pedig épen erről irt előtte való napon. Valóban udvarias, ildomos „nívót emelő“, de a „Pesti müveit társalgó“-ból min­den bizonnyal hiányzó kifejezés. Enyhül a horogkeresztes agitáció Ausztriában. Bécs, március 1. A Reichspost jelentése szerint 20 osztrák szo­ciáldemokrata vezér ellen haza­árulás miatt bűnvádi eljárás indul. Vádat emelnek a külföldre szö­kött vezérek ellen is. A letartóz­tatott vezetőket a napokban át­adják a bíróságnak. A hazaáru­láson kívül eljárás indul ellenük a védőszövetség felfegyverzése és az általános sztrájkra való fel­hívás miatt is. Habicht, az osztrák nemzeti szociáiisták németországi fel­ügyelője, mint ismeretes, ultimá­tumot intézett két héttel ezelőtt az osztrák kormányhoz a rádión keresztül, s ebben kijelentette, hogy február 28-ika után ismét megindul a horogkeresztes agitáció, ha a kormány nem egyezik meg a horogkeresztesekkel. Az ultimá tűm tegnap lejárt, de nem kö­vette sehol sem jelentékeny rend­zavarás. A sajíó szerint Habicht kegyvesztett lett és rövidesen megjelenik a lemondása. A nem zeti szociálista agitáció gyengült. Ezentúl papirmozsarakkal nem dolgoznak a horogkeresztesek, csakis röpcédulákkal. Róma, márc, 1. A Messagero a német-olasz viszonnyal foglal­kozva rámutat arra, hogy Habicht képviselő megbízatását az osztrák kérdésben visszavonták. Európa 15 évvel a háború után nem is tűrhetné a béke ilyen veszélyez­tetését. London, márc. 1. A News Chronicle Ausztria jövőjének kér­dését megfejthetetlennek tartja. A magyar—osztrák uniót a kisan- tant ellenzi, német betörés ese­tén pedig Olaszorrzág avatkoznék be fegyveresen. Ausztria pedig önállóan nem tud fenmaradní, s igy valamilyen megoldást kell találni. Prága, március 1. A külügy­minisztérium lapja arrót ir, hogy a Habsburg restaurációt Cseh­ország bármilyen eszközzel is megakadályozza, mert Oltó visz- szatérése veszélyeztetné a fenn­álló békeszerződéseket. Közel tizenöt éve jogtalanul birtokolnak a szerbek 150 hold zalai földet. Megindult az eljárás a határ kiigazítására. Zala vármegye alispánjának érdekes adatok jutottak tudomá­sára, amelyek szerint a szerbek közel 15 év óta jogtalanul birto­kolnak mintegy 150 hold magyar földet Szabólakos-puszta környé­kén. A jogtalan birtoklás egy adókivetéssel kapcsolatban tudó­dott ki. A trianoni békeszerződés meg­kötése után tudvalevőleg vegyes határkiigazító bizottságok működ­tek, amelyek térképeknek megfele­lően pontosan megállapították az országhatárokat. Mikor a zalai magyar-jugoszláv határ megálla­pítására került a sor, a vegyes bizottság kimondotta, hogy Rédics környékén a rédicsi körjegyzőség területe képezi a határt a két állam között. Ennek a határozat­nak megfelelően a térképen ki­jelölték a határt és leütötték a határjeleket. Ezen a vidéken, mint ismeretes, az Esterházy herceg­ségnek vannak nagyobb birtokai. Nemrégiben a hercegségnek feltűnt, hogy az uradalmat egy olyan 150 holdas földdarab után is megadóztatják, amely jelenleg jugoszláv területen fekszik. Ér­deklődni kezdtek a dolog után, eljártak az adóhatóságoknál és a megyei hatóságoknál az ügyben. Az alispán vizsgálatot rendelt el, s ekkor kitűnt, hogy a 150 holdat jogtalanul birtokolják a szerbek, mert ez a terület a határkiigazí­tási egyezmény értelmében Ma­gyarországhoz tartozik. Annak idején a tévedés onnan eredt, hogy a határ kijelöléséhez oiyan térképet használtak, amely 1872 előtt készült, amikor a szabó­lakosi határ még nem tartozott a rédicsi körjegyzőséghez. A ha­tárok kiigazításának időpontjában azonban ez a terület a körjegy­zőség határában volt. Mivel a megállapodás szerint a határt a rédicsi körjegyzőség területe ké­pezi, nyilvánvaló, hogy tévedés történt és a 150 holdra Magyar- ország jogosan igényt tarthat. Az újabb adatok birtokában a vármegye alispánja a külügy­minisztérium utján megindította az eljárást, hogy a régi tévedést kiküszöböljék és a 150 hold visszakerüljön Magyarországnak. Érdekesnek tartjuk megemlieni, hogy a legutóbbi határincidens körülbelül ezen a vitás földdara­bon játszódott le, ott lett Raga- dics Béla magyar határőr a szerb golyók áldozata. Oifé király nem feit nyilatkozatot. Brüsszel, március 1. Az ausz­triai Habsburg* restaurációról szóló hírekkel kapcsolatban külföldi iapok Ottó király állítólagos nyi­latkozatát közölték. Most Stee- nockerzelben közleményt adtak ki, amely szerint Ottó király a sajtónak nyilatkozatot nem tett. Császárrá kiáltották ki a mandzsu államfőt. Tokió, márc. 1. Pu Yi-nek, a mandzsu állam fejének megkoro­názása ma megtörtént nagy töme­gek jelenlétében. Először a vallási szertartások folytak le, majd Pu Yi a császári palota tróntermébe vonult, ahol a hivatalos formasá­gok történtek meg. A főpecsétör átnyújtotta a császári pecsétet, mint az alattvalók közfelkiáltásá­nak jelét. A kormány tagjai ezután mély meghajlással elvonultak az új császár előtt. A császár új ne­vet (nyugalom és erély) vett fel. A koronázási szertartásokról han­gos film készült, s közvetítették az ünnepségeket rádión is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom