Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-01-09 / 5. szám

Zaiamegyeí Üjsag 1934 január 9. & Rátért ezután a nyugdíjtörvényre, amely csak akkor hozhatna meg­nyugvást, ha a független bíró­ságra bízták volna azt a mun­kát, amit a megalakítandó bizott­ságok végeznek. A különben is a függő vi­szonyban levő tisztviselők helyzete ezzel kétségbe­ejtővé vált, különösen, amikor hire terjedt, hogy legközelebb 15 ezéret bocsátanak el. Politikailag a tisztviselők teljesen elvesztik önállóságukat. A tiszt­viselők nagyrészének nem tetszik a kormány politikája, de ben- vannak a kormány pártjában, mert féltik a kenyerüket. Nem azonosítja magát Göm­bös Gyulával közjogi kérdésben sen. Nem tudja, miért volt szük­ség arra, hogy a miniszterelnök annyira kiélezze ezt a kérdést, mondjuk ki: a kiralykérdést. Bethlen István alatt tiz eszten­deig teljesen nyugvóponton állt a kérdés és szabad volt bárkinek is a legitimizmus céljaiért küzdeni, miért volt hát szükség most arra, hogy a miniszterelnök olyan éle­sen lépjen fö! a legitimizmus ellen ? Azt ugyan nem mond­hatja senki sem, hogy a legiti­misták felforgató elemek! Egyetért abban, hogy a nem­zetnek egységesnek kell lennie, de más módszerekkel kell az egységet megteremteni és bizto- titani. Kérdezze meg politikáját illetően Gömbös Gyula a nem­zetet, mégpedig úgy, hogy meg­csinálja a titkos választójogot és kiírja az általános választásokat. Amíg a miniszterelnök ezt meg nem cselekszi, addig nem bizha- tik benne, addig ellenzéki állás­pontját föl nem adhatja. A titkos választások révén előálló több­séggel szemben — fejezte be beszédét Kray báró, — egyéni akaratát érvényesíteni nem fogja. Az egybegyűltek szűnni nem akaró tapssal fejezték ki azt, hogy mindenben egyetértenek a képviselővel, aki mindig számít­hat is támogatásukra. Ez után Komlós M. Miksa, Knvács Ernő és Friedlieb Béla adóügyekben intéztek kérelmet Kray báróhoz. Sommer Sándor érintette a nyilaskeresztes kilen­géseket, majd a vasúti és postai tarifákról mondott sok érdekeset. A felszólalásokra válaszod a kép­viselő. A legitimizmus kérdésében egy felszólalásra bő­vebben nyilatkozott Kray báró. A legitimizmusnak és revíziónak ellensége elsősorban is a kisán- tánt, mert a kisántánt államai féltik jelenlegi birtokállományukat és tudják, hogy hogy maga a koronázás ténye is olyan vonzó­erőt gyakorolna a megszállott te­rületek lakósságára, nemcsak a magyarokra, de az összes nem­zetiségekre, hogy visszacsatlako- zásági vágyuk teljes erővel jelend keznék s ez ellen alig tehetné nek valamtt a szomszédod. A horvát kérdés is szorosan össze­függ a legitimizmussal. Gazda­sági tekintetben föltétlenül szük­séges volna a volt monarchiára, mert annál ideálisabb gazdasági egység el sem képzelhető. Ez azonban másféle alapon nem ér­hető el, mint a volt uralkodó­családnak jogara alatt. Nem ta­gadható, hogy politikai téren sok hibája volt a monarchiának, de a restauráció esetén ezeknek eleje volna vehető úgy, hogy azok a régi hibák többé elő nem for dúlhatnának. Élénk helyesléssel vették tudo­másul Kray bárónak ezt a vála­szát is. Az Iparoskörben. Vizkereszt napján este 8 órakor az Iparoskört kereste fel Kray István báró. Itt Horváth István ipartestületi elnök köszöntötte a képviselőt, s kérte a kisiparosság részére további támogatását. Majd a nyilaskeresztes mozga­lommal kapcsolatos kilengéseket ítélte el az elnök, s utalt arra, hogy ma társadalmi és felekezeti békére van szükség ^ az ország­ban a revízió érdekében. Kray István báró válaszában az eddigieknél jobb esztendőt kí­vánt az iparosságnak. Majd han­goztatta, hogy bajaink főoka a megcsonkítás és gyökeres javu­lást nem várhatunk, amig meg nem jön a revizió és helyre nem áll a régi ideális gazdasági egy­ség. Nem helyes azonban min­dent Trianonnak tulajdonítani. Igazi jóakarattal még ebben a csonka országban is legalább el­viselhetővé lehet tenni az életet. Sajnos nem látja az erre való komoly törekvést. A kormány programmja igen szép, de nem tapasztaljuk azt a tempót és a bajok gyökeres kiirtását, amit Gömbös Gyulától elvárt volna. A nyilaskeresztesek. Bejelentette a képviselő, hogy legközelebb Müller Antal iparos­képviselővel jön el az Iparoskörbe, majd az elnöknek a nyilaskeresz­tes incidensekre tett észrevételé­vel foglalkozott. — A nemzeti szocialisták programmjában — úgymond — van sok rokonszenves, mint más pártok programmjában is. Még­sem tudja magát azonosítani a mozgalommal két oknál fogva. Az egyik ok, hogy nem tudja helyeselni az olyan szélsőséges mozgalmakat, melyek kilengések­hez vezetnek. A kilengések csak arra alkalmasak, hogy a békét felborítsák. Visszaemlékeztetnek azokra a szomorú időkre, me­lyekre nem szívesen emlékezünk. Nem szabad megengedni, hogy a nagy erőfeszítéssel helyreállott rend felboruljon, mert ez a kül­földön kompromittál minket. Ha revíziót akarunk — és akarunk —, akkor a belső rendnek példásnak kell lenni. A má ik ok, amiért a nyilaskeresztesekkel nem tudja magát azonosítani, az, hogy a mozgalom Németországból indult ki. Ha a zalai mozgalom nem is, de a központ bizonyos összeköt­tetést tart fenn a német horogke­resztesekkel. Már pedig a német hatalmi törekvésben nagy veszélyt lát Magyarországra nézve. Ha az Anschluss megvalósulna, a német terjeszkedés nem állana meg a magyar határon. A magyar nem­zetnek nem szabad idegen jel­vények után menni. Nem lehet ideálunk sem a szovjetcsillag, sem a horogkereszt, mert egye­dül az apostoli kettőskereszt ve­zethet ki nyomorúságunkból. Beszédét azzal fejezte be, hogy őszinte barátja az iparosságnak és mindig; mindenkinek rendel­kezésére áll. A hozzászólások során Schmidt Viktor iparosköri elnök azt fejte- í gette, hogy az iparosság munkát kíván, továbbá a közterhek csök­kentését. Bita István arról szólt, hegy munkás iparosságra és munkára van szükség. Horváth István ipartestületi el­nök záróbeszédében méltatlannak mondotta azt az eljárást, hogy a kormány a budapesti iparosság­nak megfelelő hitelt nyújtott, a vidékkel pedig nem törődött és a zalaegerszegi iparosságnak 700 pengős alamizsnát juttatott. A gazdaköri látogatás. Vasárnap délelőtt 11 órakor Kray István báró a Gazdakörben jelent meg, ahol számos helybeli és vidéki gazda gyűlt össze. Kovács Ferenc elnök megnyitó szavai után Kray István báró mondott beszédet a gazdakérdé­sekről. Kifogásolta, hogy a kor­mány még mindig tűri az agrár­olló tágulását. A nagyipar a vám­védelem folytán a múlt évben egymilliárd pengő hasznot vá­gott zsebre, amiből egyedül a textiliparnak 400 millió jutott. A súlyos helyzetet csak a vámso rompók lebontásával lehet orvo­solni. A kormányelnök keresse a gazdasági közeledést a szomszé­dokkal, elsősorban Ausztriával, melyben megvan a készség arra, hogy vámunióra lépjen velünk. Ezt személyes értesülései alapján állíthatja. Hiába beszélünk nem­zeti öncéluságról és hasonlókról, ha közben azt tapasztaljuk, hogy a múlt év óta a terményárak fe­lére estek, az aratás óta pedig újabb 30 százalékos zuhanás kö­vetkezett be. Megdöbbentő dolog, amit hivatalos jelentésből tud, hogy Alsópáhok környékén 80 fil­lérért vásárolják a rozsot. Mind­ezek azt bizonyítják, hogy a kor mány nem tudott piacot bizto­sítani. A gazdarendeletről szólva el­ismerte, hogy abban sok jóakarat van, de ezzel a megoldással mégsem érthet egyet. Először azért nem, mert ez a rendelet sem végleges megoldás, másod­szor túlságosan kedvez a rende­let a bankoknak. A helyes meg­oldás a zálogleveles adósságokra nézve az volna, hogy ne a ban­kok, hanem — újabb hitel segít­ségével — a gazdaadósok vásá­rolhassák vissza olcsón a zálog­leveleket. A rövidlejáratu váltó­adósságok rendezését pedig úgy kellene végrehajtani, hogy ezeket az adósságokat 20—25 éves le­járatú kötvényekké kellene változ­tatni, melyeknek évi törlesztése és kamata legfeljebb 5 százalék lenne. A kisbankok a kötvény­összeg feléig lombardkölcsönöket kapnának a Nemzeti Banktól — Végül hangoztatta a képviselő, hogy amig nem látja a kormány­nál a kisemberek erőteljesebb vé­delmét, addig nem adja fel ellen­zéki álláspontja^. Hozzászólások. Bencze Imre dr. ügyvéd felszóla­lásában azt kifogásolta, hogy a független kisgazdapárt eltért ere­deti célkitűzésétől és szerinte ma a feudális főurak nagybirtokpoli­tikáját szolgálja. A gazdaadóssá­gok ügyében sen tett életrevaló javaslatot. Majd Kray István báró működését birálta és kifogásolta, hogy a képviselő, mióta a zala­egerszegi kerületet képviseli, há­romszor cserélt pártot, asszerint, hogy melyik párt volt felül, s mi­lyen volt a hangulat. Kray István báró azonnal vá­laszolt. Visszautasította a pártja ellen emelt vádakat. A párt be­csületesen harcolt az egyetemes gazdaérdekért a gazdarendeletnél és máskor is. Bizonyítja ezt a képviselőház naplója. Hogy nem tudta megvalósítani célkitűzéseit, annak oka, hogy 25 képviselője van a 175 főnyi kormánytöbbség­gel szemben. Kérdezi, megvaló­sított komoly célkitűzéseket a je­lenlegi kormány? Pedig annak módja volna rá. Egyébként nem tartja szerencsés dolognak szem­beállítani a kisgazdát és a föld- birtokost, mikor ma mindketten egyformán szenvednek. Ezután a személyét érintő ki­fogásokra válaszolt. Nem érzi sértve magát, mert mindenkinek joga van működést bírálni, de rá kell mutatnia, hogy Bencze dr. tévedésben van. A képviselőnek legfőbb kötelessége, hogy meg­győződését kövesse, s ő ezt tette mindenkor. Nemzetünk nagy fia, néhai Apponyi Albert ismételten változtatta pártállását és senki sem hányhatta ezt szemére. Ő egyénileg csak veszthetett, mikor meggyőződését követve otthagyta azt a pártot, mely már 12 éve uralja az országot. Esetleg már elérhetett volna államtitkári ran­got, kaphatott volna igazgatósági tagságokat. De neki igazgatósági tagsága nem volt, nincs és nem is lesz soha. Akkor érhetné a vád, ha hatalmon levő párthoz csatla­kozott volna, de a kisgazdapárt, melyhez tartozik, sajnos, hatalmi tekintetben nagyon is alul van. Nem nőtt össze a mandátummal. A mai választási rendszer mellett nem is vállalna jelöltséget, csakis titkos választás mellett. Több kérdésre válaszolva Kray báró a nyilaskeresztes mozgalomra vonatkozóan megismételte az ípa- roskörben már kifejtett vélemé­nyét, majd kifogásolta a magas közterheket. Bedő Károly azt fejtegette, hogy a kormány szemet huny a súlyos bajok előtt. Ha az adóztatás és általában a kormányzás terén nem történik változás, akkor ne cso­dálja a kormány, ha a kisgazda­társadalom elsodródik a szélő­ségbe. Ezért az elsodródásért nem a kisgazdák iesznek a fe­lelősek. A felszólalást izgatott közbekiál­tások kisérték. Kray István báró megjegyezte, hogy a szélsőségbe sodródást okos gazdapolitikával kell megakadályozni és erre fel­hívja a kormány figyelmét. Megnyugtató választ adott Tor­nyos József ebergényi gazdának az utügyekben. Az összejövetelt Kovács Ferenc elnök zárta be. Megállapította, hogy az ország hangulata sokban hasonlít az 1918 as időkéhez és sajnálatos volna, ha hasonló ese­mények bekövetkeznének, mert a szélsőséges mozgalom levét min­dig az ország issza meg. Véle­ménye szerint a magyar gazda ma egyik pártot sem vallhatja ma­gáénak. Egyenlőre az szükséges, hogy a gazdák a pártpolitikát ki­kapcsolva összefogjanak, s ha majd eljön a titkos választás, dönteni fognak legjobb meggyő­ződésük szerint. Rámutatott vé­gül, hogy hosszú idő óta nincs tiszta közélet ebben az országban. Épen ezért meg kell becsülni Kray István bárót, aki egyéni és politikai tevékenysége közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom