Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-02-25 / 45. szám
2 Zalamegyei újság 1934 február 25. Krónika. Téluram csak makacskodik, Búcsúzkodni nem akar, Pedig lejár ám ideje, Itt a tavasz egyhamar. Elmúlott már Mátyás nap is, Melegebb a napsugár, S Téluramat elviszi majd Magával a február. Tűrhető voit ez a telünk, De mit hoz a tavasz nekünk, Fölváltja-e a telet Örömteljes kikelet ? Mert az idő megváltozik, Ez egészen bizonyos. De változik-e a helyzet, Amely oly rossz, oly kínos ? Lesz-e munka, terem-e jól A sok szőlő és mező, Kap-e munkát a munkáskéz, S kenyeret az éhező? Februárnak utójában, A tavasznak kapujában Gondjainkkal igy vagyunk, Mert hát nagy a mi bajunk. De gondolunk még másra is, Ez jár folyton az észben : Szétdarabolt országunkat Mikor látjuk egészben. Minden újabb kikeletkor Oly biztosan reméljük, Hogy a béke papirrongyát Hamarosan eltépjük. £ tavasztól sokat várunk, Eredményt is talán látunk. Igen sokat tárgyalnak: Valamit már adjanak ! Sok bajunkban egy örömhírt Azért mégis hallhatunk : Harminc milljó esztendeig Sugárzik még ránk napunk, így számitá ki egy angol, Szerzett is nagy örömet, Az ember hát nem hagyja itt Egyhamar még e földet. Mi azonban, — ezt úgy véljük, Kevesebbel is beérjük : Tíz, húsz, ötven, száz elég Kinek több kell, kérjen még. Ipszilon. 70 ezer főre akarják emelni magyar hadsereg létszámát. Francia politikai és katonai körök a legutóbbi osztrák eseményekkel kapcsolatban megvitatták azt a kérdést, hogy az osztrák haderőt meb kellene erősíteni. Hivatkoztak tanácskozások során az angol leszerelési emlékiratra, — nevezetesen, hogy Magyarország, Ausztria és Bulgária számára ugyanolyan megállapodásokat létesítsenek, mint a nagyhatalmak számára. Az angol terv ugyanis a legnagyobb súlyt a jogegyenlőség kérdésére helyezi. Minthogy a német hadseregnek számát fe! akarja emelni, az angolok azi javasolták,! hogy a magyar had sereg létszámát 35 ezerről 70 ezerre, az osztrákokét pedig rövid szolgálati idő mellett 30 ezerről 60 ezerre emeljék. A kezesek helyzetének szabályozása a gazdavédelem kénül. A közigazgatási bizottság feliratát figyelembe vette a miniszter. A gazdavédelmi rendelet kiegészítésén dolgoznak most a pénzügyminisztériumban. A rendelet kibocsátásának kapcsán ugyanis egymásután nyilatkoztak meg a különböző érdekeltségek, autonom testületek stb. Az új intézkedések között az egyik legfontosabb abban az irányban rendelkezik, hogy a kataszteri tiszta jövedelem 40-sze- resét túllépő eladósodottság esetén teljesítsen az állam bizonyos kamathozzájárulást is Ezenkívül az adósságvállalásí is szabályozza a rendelet. A hozzájárulás mértéke még nincs megállapítva, azonban a jövő héten már várható a rendelet kibocsátása. A másik fontos rendelkezés a kataszteri tiszta jövedelem kérdésében intézkedik. Számos esetben a jelenlegi kataszteri jövedelem egyáltalában nem felel meg a tényleges helyzetnek s igy szükséges egységesen szabályozni ezt a kérdést is. A harmadik rendelkezés a kezesség kérdését szabályozza. Ennek a problémának elintézetlensége eddig is számos vitára adott lehetőséget. Szó volt erről vármegyénk közigazgatási bizottságának novemberi ülésén, amikor az ügyben fölterjesztést is intéztek a miniszterhez. Ez a kérdés ugyanis főként a körül bonyolódik, hogy a gazdaadós birtokának védetté nyilvánítása esetén perbevonható-e a kezes, illetően a jótálló ? Különösen az utóbbi évek folyamán vált gyakorivá a kezességi hitel- [ nyújtás és ez teszi szükségessé a rendeleti szabályozást. Az ipartestiiletek a tagdijhát- ralékokat nem engedhetik el. Több vidéki ipartestületben az a kívánság, hogy tagjaiknak az elmúlt év végén fennálló tagdij hátralékát a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel egészben, vagy részben elengedjék. Az Ipar testületek Országos Központja ezért figyelmeztette az összes ipartestületeket arra, hogy a hátralékok ily elengedése törvény- ellenes. A törvény ugyanis a testületeknek nemcsak jogot ad a tagdijak beszedésére, hanem azt kötelességükké is teszi. Az ipar- testületeknek feladatköre a kézművesipari érdekek képviselete, az iparosok társadalmi, kulturális és gazdasági helyzetének javítása terén oly széleskörű, hogy a testület sem mondhat le azokról a bevételekről, amelyek őt a tövény értelmében megilletik, feladatainak teljesithetése érdekében. A testületnek módjában áll esetenként és egyéni elbírálás alapján méltányosságot gyakorolni oly tagoknál, akik súlyos helyzetük következtében nem tudnak eleget tenni tagdíjfizetési kötelezettségeiknek. Ilyen esetekben a testület engedélyezheti a részletekben leendő fizetést, vagy méltányos halasztást adhat. Az év végén mutatkozó iagdijhátralékok behajthatatlan részét évi számadások elkészítése alkalmával a viszonyok mérlegelése alapján leírhatja. A törvény célzata, de a testület egészséges fejlődésének útja is az, tiogy az ipartcstületek lehetőleg a tagdijakból és nem az egyébirányú jövedelmekből (italmérés) szerezzen bevételt és tartsa fenn magát. Előadás Göcsejről Budapesten. Mélyen tisztelt Szerkesztő UrEngedje meg, hogy becses lapja hasábjain megemlékezzem Fára dr. főlevéltáros ur február 9-iki jól sikerült, tartalmas előadásáról. Ne vegye rossznéven, ha kissé hosszú lesz levelem, dehát Göcsejről van szó, azután egy, nekem igen tetszett, nívós előadásról, amellyel érdeme szerint szeretnék foglalkozni s igy igen nehéz rövidre fognom a mondani valómat. Szeretnék ezeken kívül besaámolni azokról a gondolatokról is, amelyek bennem az előadással kapcsolatban felvillantak. Nagyon szeretem Göcsej festői vidékét, kedves, becsületes népét, azért igen megörültem, amikor a Göcsejről tartandó előadás meghívóját megkaptam. Úgy látszik, az érdeklődés ^nemcsak nálam volt nagy, hanem másoknál is, mert a Magyar Mérnök és Építész Egyesület nagy előadó terme egészen megtelt érdeklődőkkel. A hallgatóság nagyobb része Pesten élő göcseji volt, köztük Göcsej két képviselője báró Kray és dr. Némethy, de voltak szép számmal érdeklődő festőművészek és építészek is. A látottaktól és hallottaktól mindenki el volt ragadtatva. Az elért hatásra jellemző, hogy Fára főlevéltáros úrnak az előadás után majdnem háromnegyed óráig kellett még felvilágosítást adnia egész idegen érdeklődőknek. Hálásak lehetnek a fővárosba szakadt göcsejiek a főlevéltáros úr iránt, amiért ezekkel a kitünően összeválogatott, jól színezett felvételekkel és zamatos előadásával Pestre varázsolta nekik Göcsejt. A kitűnő felvételek Serényi Árpád zalaegerszegi fényképészt dicsérik. Hogy annyian élvezhettük az elő adást, azt Trajber István dr. műegyetemi magántanár urak köszönhetjük, aki volt szives meghívókat küldeni az összes Pesten élő göcseji ismerőseinek. Az első gondolatom az előadással kapcsolatban az volt, hogy nagyon jó lenne, ha azt az Orsz. Népművelési Bizottság átvenné és beillesztené a műsorába. Göcsejt eddig csak a nyelvjárásáról ismerték, a Népművelési Bizottság feladata lenne, hogy a népművészetét is bemutassa az egész országban. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy Göcsejt Göcsejben is kezdik megbecsülni. Sajnos, elég későn. Régi magyar betegség, hogy a nagy idegen majmolás- ban a saját értékünket nem vesz- szűk észre, vagy lebecsüljük. Alig egy-két emelkedettebb lelkületű és nagyobb látókörű ember értékelte csak eddig a magyar nép művészetét. Ezek lelkes, küzdelmes munkája mentette meg a népművészetünk egy részét a közönség részére, ezek előadásai, cikkezése hívta fel a szélesebb rétegek figyelmét eme nemzeti kincsünkre. Még az u. n. intelligens osztály sem ismeri kellőkép a népművészet értékét, nagy nemzeti jelentőségét, sőt lebecsüli paraszti eredete miatt. Mikor jutunk el odáig, hogy az alacsonyabb kultúrájú rétegek is megbecsülik ? A faji öntudat ápolásának vagy fejlesztésének egyik igen hatásos eszköze a népművészet propagálása. De kevés magyar családnál talál az ember magyar népművészeti tárgyakat. Pedig úgy illenék, hogy minden jobbmódu családnak legyen egy magyar szobája is, ha erre nem telik, akkor legalább egy magyar népművészeti munkákkal díszített kedves szobasarokja. Néhány darab szőttes vagy hímzés, cserépedény, faragás, mézeskalács, esetleg tulipános láda stb. már kedves magyaros hangulatot teremt és kellő elrendezésben művészi hatást kelt. Ha az úri osztály magyaros ízléssel rendezné be lakását, azt átvenné tőle az iparosság és a földműves osztály is s így új lendületet kapna a háziipar s a népművészet. Sok nyugati államnak, ha van is népművészete, messze mögötte marad a magyarnak és mégis alig van ott művelt család, amelynél ne találna az ember népművészeti eredetű berendezési tárgyakat sőt gyakran maga a lakóház terve is népi eredetű. Ahogy néztem az előadás képeit, eszembe jutott, micsoda pompás, magyaros villákat lehetne tervezni, a padlástér man- zardszerü kiképzése mellett, a megvetett, zsuppos göcseji házacskák formájának felhasználásával. Példaképen legyen szabad felhoznom azt az aranyos, kis magyaros villát, amely a vonatból látszik az egerszegi „tanár- sor“-on. Amint megtudtam Tho- roczkai W. Ede tervezte, róla pedig köztudomású, hogy a magyar paraszti építkezésből indul ki s alkot oly nagyszerűt, hogy külföldön is nagy nevet szerzett vele magának. Képzeljünk el ilyen házakból álló utcát vagy épen várost ! Micsoda idegenforgalmat lehetne létesíteni ilyenek mellett? A most megtartott előadás főleg Göcsej építészetével foglalkozik, nagy szükség lenne egy újabb előadásra is, amelyből megismerné a magyarság a göcseji népművészet egyéb értékeit is. így pl. a hímzés és szőttes mintákat, a göcseji faragásokat és cserépedényeket. Össze kellene gyűjteni ezeken kivülGöcsej mese-, monda- és népdalkincsét is. Biztosra veszem, hogy Fára főlevéltáros úr is gondolt erre s talán
