Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-02-04 / 27. szám

Xfll. évfoíy«m 27. uóm Ára 10 fillér 1934. Február 4. Vasárnap. m *»* f6tisxAe \endő Gosí O\ébános «naVl ,tonvv L&SX' xatecskW 4. 54 .... Zalaegerszeg, Telefonszám 128. ,.~ius szerkesztői Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban, Előfizetési árak j egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Két évig várni nem lehet. ■ ■ Kormánykörökben két évre szá­mítanak, mig a gazdasági válság­ban javulás áll be s a gazdasági és ipari termékek áraiban, vala­mint a pengő belföldi és külföldi értéke között meglevő diszparitás , megszűnik. ^ Reméljük a jobbat és tegyük ■«st. fel, hogy ez igy is lesz ! — Két év a békeidőben nem volt va- r lami különösen nagy idő, de ma a napról-napra változó, egymást kergető események sodrában majdnem két évtizednek számit, Megengedjük, hogy azok a ke­vés szerencsésebbek, akiknek még a mai leromlott gazdasági hely­zetben is legalább viszonylagos jólétben van részük s a megél­hetésért nem kell küzködniök, ezt az orákulumszerü két évet türe­lemmel bevárhatják; de mi lesz azokkal a falusi tömegekkel, akik a nagy pénzhiány miatt a legele mibb életszükségleti cikkeket sem tudják már beszerezni ? Ezekre gondolt bizonyára Bethlen István gróf is, mikor debreceni beszé­dében leszögezte, hogy ,,az or­szágban nagy bajok vannak, mér­hetetlen szenvedéseket kell elvi­selni.“ — Mint logikus követ­kezményre, rámutatott arra a nagy elégedetlenségre is, mely a nyo­mornak szükségképeni következ­ménye s hogy r miatt, de a sok be nem váltott Ígéretek miatt is „napról-napra fogy az a szug- gesztiv erő, melyet a miniszter- elnök gyakorolt.“ A nagy pénztelenséggel járó bajok egyik főokát úgy Bethlen István gróf, mint Wolff Károllyal együit sokan mások a pénzügyi kormányzat deflációs politikájában látják. Ennek dacára a kormány sie­tett kijelenteni, hogy ragaszkodik eddigi pénzügyi vonalvezetéséhez. Erre a nyilatkozatra ugyancsak Wolff Károly dr. azt a kijelentést tette, hogy nem észszerű a teme tői hangulatot állandósítani. Az ország népének, különösen a falu népének hangulata pedig ma tényleg temetői hangulat, de sze­rintünk a veszedelem épen e han­gulatban van, mert baljóslatúan hasonlít a vihar előtti hangulat­hoz, a mélységes csendhez, mely­ről nem lehet tudni, mikor és hol robban ki belőle a vihar. . . Nem lenne tehát okos politika, ha a fenyegető veszedelemmel homokba dugott fejjel néznének szembe. Addig is tehát, amig a várt javulás bekövetkezik, leg­alább annyit tegyen a kormány, hogy a rettenetesen nélkölöző nép a legnélkülözhetetlenebb életszük­séglethez hozzájuthasson ! A legelső teendő e tekintetben a vasúti tarifák leszállítása lenne, ami minden nagyobb nehézség nélkül egy-kettőre keresztül is vi­hető volna Ami amellett, hogy a vasúti forgalmat növelné, a falusi népnek is megkönnyithetné a vá­rosok piacainak megközelitését s terményeinek értékesítésével egy kis pénzmaghoz jutását. Mert, ahogyan ezt most teheti, kész drámai látvány, tes i épsé­get és egészséget veszedelmeztető állapot. Jóravaló falusi asszonyok hó­ban, fagyban, sárban, vízben gá­zolva 5—12 kilométeres utakat kénytelenek gyalog, fejükön má- zsányi kosaras terhekkel megtenni, a nagy felhozatal mellett der­mesztő hidegben 4—5 órát a pia­con álldogálni félig megfagyottan és mig néhány pengőhöz juthat­nak áruik eladásából, — sóra, petróleumra, gyufára, no meg az apjuknak egy két pipadohányé­vá lóért. Hát a kormányzat tovább már igazán nem nézheti tétlen a nép­nek ezt a szenvedését.. Tenni kell valamit, hogy ha a nép sze­gényebb része nélkülöz is, de legalább a szenvedésektől meg­szabaduljon, mert e.ek is benne vannak azokban a nagy bajokban, amelyek ma az országban meg­vannak. Mivel a kormány eddig az ipari és kereskedelmi árukban sem volt képes a kartelek ki­zsákmányoló politikája miatt je lentősebb ármérséklést elérni, nyissa fel a vámsorsmpókat és mérsékelje a vámtételeket, amik az árak azonnali leszállítását vonnák maguk után s lehetővé tennék, hogy a népesség olcsób­ban szerezhesse be ruházati s egyéb szükséges cikkeit. Kormány- és bankkörökban ta­gadják, hogy defláció volna, mert hiszen szerintük a jegybank tár- caálománya. 600 millió pengő körül mozog. Bankjegyforgalmunk lecsökkent mértékben is 299 mil­lió körül van, circa 60 millió váltópénz forgalommal ! De ha ez igy van, ha van pénz, akkor hogyan van az, hogy mégsincs pénz, akkor hát hol van a pénz? — Erre azt válaszolják, hogy a bankjegyforgalomban be­állott csökkenést az állami giró- számlákon történt befizetések s az adófizetések okozták! De a kincstár csak nem tezaurizálja s a harisnyaszárba sem teszi azo­kat a pénzeket ? Akkor mért nem bocsátja a közforgalomba, a gaz­dasági vérkeringés megmozgatá­sára ? A bankok is ugyanezt a pénzpolitikát folytatják. Iparos, kereskedő, gazda ma ICO pengő hitelhez sem juthat, ha ezzel va­gyonát és családját is menthetné meg a végromlástól! Lenne, de van is mód legalább ad interim segíteni a mai tarthatatlanná vált helyzeten, ha a kormány nem ragaszkodnék csökönyösen mai pénzügyi vonalvezetéséhez, még a saját „szuggesztiv erejének“ fel­áldozása árán is ?! Vegye azért sürgősen revízió alá pénzügyi politikájának vonal- vezetését, mig nem késő, mert a nagybajok orvoslásával két évig várni nem lehet! — A többi na­gyobb koncepciókat kívánó gazda­sági és pénzügyi intézkedéseket ■ pedig e két év alatt készitse elő, hogy a beígért javulás ne ma­radjon csak Ígéret, mint sok olyan más, különben beteljesed­hetik rajtunk is az evangélium szava, hogy „ennek az embernek utóbbi állapota rosszabb az el­sőnél.“ Németh János. Dollfuss a Népszövetség elé viszi az osztrák-német viszály ügyét. A Heimwahr csapatai megszállták a Németország felé vezető hegyszorosokat. — Százezer paraszt tüntetett Dollfuss kancellár mellett. Bécs, február 3. Gyertyaszen­telő ünnepén az alsóausztriai parasztság nagy felvonulással és gyűléssel adta jelét a Dollfuss kormány iránti hűségének. A be­jelentett 70 ezer paraszt helyett százezer ember érkezett az osz­trák fővárosba. Először nagy fel­vonulást tartottak, s tisztelegtek a kancellár előtt, majd a hasz­nálaton kívül álló nyugati pálya­udvar hatalmas csarnokában gyűlést tartottak. Először Reiter tartományi főnök szólalt fel, aki hangoztatta, hogy az alsóausz­triai parasztság szilárdan kitart a kormányzat mellett és követeli, hogy a most már erélyesen szá­moljanak le a nemzeti szocialista terroristákkal. Dollfuss kancellár mondott ez­után beszédet állandó éljenzés mellett. Rámutatott a kormány gazdasági politikájának ered ményeire, majd a német kormány válaszjegyzékével foglalkozott és kijelentette, hogy azt az osztrák kormány elégtelennek tartja. Éle­sen támadta a horogkeresztes agitációt és terrorcselekményeket, s beszédét azzal fejezte be, hogy lankadatlanul küzdjenek a sza­bad és független Ausztriáért. A nemzeti szocialisták a pa­rasztok felvonulását meg akarták zavarni és 3 papirmozsarat dob­tak a menetbe, de azok számot­tevő kárt nem okoztak. A rend­őrség számos embert letartózta­tott. Különböző szabotázs-cselek­ményeket is végrehajtottak a ho­rogkeresztesek. Hir szerint a pályaudvart, ahova a parasztok vonatai befutottak, fel akarták rob­bantani. A rendőrség egy házku­tatás alkalmával talált is 40 kiló veszélyes robbanóanyagot, amit állítólag erre a célra akartak fel­használni. Több helyen külön­böző eszközökkel elérték azt, hogy a vonatok késtek. Egy helyen például táblát mutattak fel a vo­nat előtt, hogy „vigyázat, a pá­lyán bomba van“. A vonat meg­állt, csendőrjárőr vizsgálta meg a pályát, de bombát nem talált. Osztrák kormánykörök nagy jelentőséget tulajdonítanak az al­sóausztriai parasztok nagyszabású felvonulásának, mert bizonyítékát látják ebben annak, hogy a pol­gárság józan eleme a kormány mellett van. Most más taromá- nyokból is hasonló felvoulásokat terveznek. A parasztság felvonu­lása, valamint a tiroli Heimwehr fegyverbe állása lényegesen meg­erősítette Dollfuss kancellár és Fey alkancellár helyzetét. A Heimwehr védőcsapatok felvo­nulása valósággal háborús képet teremtett az ország városaiban,. A Heimwehr megmozdulása kü­lönösen Tirolban nagyszabású. A csapatok megszállták a hegy­szorosokat és Innsbruck városát, s készek arra, hogy az esetleges horogkeresztes megmozdulást vér­be fojtsák. Steidle, a Heimwehr egyik vezére Innsbruckba utazott, s oda várják Stahremberg ve­zért is, mert fontos tanácskozá­sok kezdődnek Ausztria védel­mének ellátásról. A tiroli Heim- werh követeli a politikai pártok feloszlatását, s a horogkeresztes terror erélyes elfojtását. Az or­szág nyugalmának helyreállítása céljából a kormány erélyes lé­pésekre készül. Újból foglalkozott a kormány az elutasító tartalmú német vá­lasszal is. Legközelebb rendkívüli minisztertanács vitatja meg a szükséges intézkedéseket. Bécs, február 3. Tegnap újabb ezer segédrendőrt állítottak szol­gálatba. Az éjszaka a keleti határvidé­ken egy védőcsapat rajtaütött egy lerrorisía csapaton, mely egyik állomást akarta felrobban­tani. Húsz kilogramm amonitot találtak náluk. Tizennyolc embert letartóztattak. Berlin, február 3. A német kor­mány, mivel az osztrák minisz­tertanács nem kielégítőnek mon­dotta a német válaszjegyzéket, egész terjedelmében közzétette a német jegyzéket. A válasz utal arra, hogy a zavarokat Ausztriá­ban nem a német propaganda okozza, hanem az osztrák kor­mánynak az a magatartása, mely- (Folytatása a 4-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom