Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-01-31 / 24. szám
2 Zaiamegye? dfság 1934 január 31. A természettudomány az ipar szolgálatában. * Vezetőségük kapcsolatot keresett az exact tudomány és a tisztes ipar közt, a kettőt áthidalta, sőt' többet tett, megteremtette a harmóniát, amely minden haladásnak, az egész létnek alapja. Ez az elgondolás érlelte meg bennem mai előadásom tárgyát: a természettudományok szerepét az iparban. Az ipar — természetesen legkezdetlegesebb alakjában csaknem olyan régi, mint maga az emberiség. Az ősembernek nem volt kultúrája, egész élete csak a faj- fentartást szolgálta. Főtörekvése volt, hogy magának és családjának megszerezze a mindennapi élelmét, — szándékosan nem mondtam kenyerét, mert azt akkor még nem ismerték. Vadászott és halászott. Kőbaltáját, kőkését maga állította elő. Áilatbőrökbe burkolózva védekezett a2 idő viszontagságai ellen. Éjszakára fák tetején, barlangokban húzódott meg. A természeti viszonyok nem egyformák, egyik helyen egyik, másik helyen másik nyersanyag szerezhető be. Pl. nagy erdők közeiében faíárgyak, állattenyésztő népeknél, vadászoknál bőr, csont, szaruíárgyak, agyagos talajon edények készítésében tettek szeri nagy ügyességre. Ezeket a tár gyakat aztán más vidékek lakóival kicserélték. Megszületett a n é p i p a r. A könnyebb, kisebb testi erőt feltételező munkát pl. hálók fonását, agyagedények készítését a nők végezték. A népipar azonban mindig csak mellékfoglalkozás volt. S bár rájöttek arra, hogy a család vagy a horda egyik másik tagja valamilyen tárgyat jobban és gyorsabban tud elkészíteni mini a másik, mégis sokáig tartott mig egyes, igen nagy családokban, vagy még inkább sok rabszolgával — később jobbággyal — biró gazdaságokban egyes emberek csak bizonyos tárgyak készítésével foglalkoztak s ennek ellenében a többiek eltartották őket. A gazdaságsán — később, — az ókorban á rabszolgát, középkorban az iparos-jobbágyot bérért másoknak rendelkezésre bocsátotta hosszabb-rövidebb időre, Megalakult a b é r i p a r. Az ipart űző szabad polgárok aztán később, —■ főleg az idegenek betelepítése idejétől kezdve, — iassaként a városokba húzódtak, ott tömörültek. Megalakultak a céhek. A tőke felhalmozódása után a tőkés a háznál dolgozó iparosok készítménye t átvette és sokszor messze vidéken értékesítette. Természetesen most már az iparos mindig alkalmazkodott a tőkés I kívánságához, aki igy egész sereg iparos munkáját irányította, vagy közös munkahelyen gyűjtötte őket össze, megvetve czzeí agyáripar alapját. Az ember azonban nem elégedett meg azzal, hogy csak a maga ügyességé?, a maga fizikai erejét vesse latba, hanem igyekezett a a természet erőit is igába hajtani. Természetesen legelőször az állatok megszelídítése, háziasítása ut* Kukuijevic József dr. keszthelyi akadémiai tanárnak a zalaegerszegi Ipartestület kulturdélutánján tartott elő adása. ján használta ki azokat. Lovakat, ökröket, szamarakat fogott kocsija elé, vagy lóháton, szamárháton járta be a vidéket. Igás állatokat fogott a járgányba s vizet húzóit velük, stb. stb. Később a természettudományok fejlődése nyomán sor került a levegőre, a levegő mozgására: a szélre. Vitorlás hajókat építettek és építenek ma is s azokkal járták és járják ma is a világtengereket, noha ma már a vitorlás tengeri hajók száma meglehetősen megcsappant. Mindenki tudja, hogy az Alföldön hajdan sokvDlta szélmalom. Ma már: „áll a malom, áll a vitorlája“. Holland tájképek jellemző része a szélmalom. A szélmalom — helyesebben szélmotor — ma nemcsak lisztet őröl mint hajdan, hanem sckkai gyakrabban vizszivaityuzásra használják az öntözőmüvekben, kertészeikben. Szé járta vidékeken, — ahol ritka a szélcsend, — villamos áram fejlesztésére is használnak széi- motort. De mivel nagymértékben j függ az időjárástól és szélcsend idején szünetei, mindinkább háttérbe szorul s talán nemsokára csak mint a múlt emléke él még. Szolgálatába hajtőit az ember egy másik természeti erőt is: a vizet. Már az ókorban is ismerték a vizi malmokat. Eleinte egysze* rüen a folyó vízbe állították a kerekei s a viz sodra hajtotta a lapátokat. Később megfigyelték, hogy ott, ahol valamilyen természetes akadály vagy gát meglas silja a viz folyását, a folyó mí£~ duzzad, majd, ha felülemelkedik az akadályon, nagy zúgással rohan a mélybe s óriási erőt fejt ki. Egészen egyszerű emberek építettek ezen az alapon kisebb he gyi patakok mentén is malmokat, fürészmalmokat. Egészen kis hegyi patakok vizét több helyen is fel lehet duzzasztani, A lezuhanó viz mennyiségét zsilipekkel szabályozzák. A nagy erővel lezuhanó viz hajtja a iiszíőrlő malmot, fü- részmalmol, bányatelepeken a vízszivattyút is. A malomkerék tökéletesebb alakja a turbina, amelyet áramfejlesztésre használnak fel. Az igy fejlesztett villamos árammal világítanak, kisebb motorokat hajtanak, vasúti kocsikat vontatnak tova. A turbinák fejlesztette áramnak nagy jövője van, mert a szénkész- letek kimerülése miatt egyre nagyobb mértékben kel! más természeti erők kihasználására áttérnünk. (Foly. köv.) H ■ ■ Gép és villám nélküli tartós ondolálást a legtökéletesebben végzem. Teljes garanciával. A haj selymes és lágy marad. Nem göndör, hanem hullámos. Verasztó Lajos úri és hölgyfodrász Szigorúan büntessék azokat, akik nem tisztogatják rendesen a gyalogjárókat. A közelmúlt napokban irtunk arról, hogy egyesek mennyire figyelmen kívül hagyják a hatóságoknak a gyalogjárók tisztítására vonatkozó rendelkezéseit. Ma ismételten kell írnunk erről. Hétfőn reggel gyengébb havazás volt s ami kevés hó esett, a délelőtt folyamán az is elolvadt. Nem volt hát nehéz munka azt a gyalogjárókról leseperni. A legtöbb háztulajdonos? ei is végezte rendesen ezt a munkát, de akadtak olyanok is, akik a félig elolvadt havat ott hagyták az aszfalton és az az esti órákban jéggé fagyott. És, amint megfeledkeztek az illetők arról, hogy a havat !e kell takarítani, úgy megfeledkeztek arról is, hogy az ő nemíö- rődömségökből képződött jeget fel is keli hinteni. így azután több ház előtt ma reggel is veszélyes voií a közlekedés. Amikor ezt megírjuk, egyben kérjük a rendőrhatóságot, vizsgáltassa meg közegeivel az összes utcákat és büntesse szigorúan azokat, akik még annyi fáradtságot sem vettek maguknak, hogy a hétfői oivadás alkalmával leseperteíték volna házaik előtt a gyalogjárót. Az ilyen figyelmetlenekkel szemben nem ismerhet kíméletet a hatóság. Népmüíelési tanfolyam a tanitónöképzöben. Jelentettük inár, hogy a zalaegerszegi Notre Dame íaniíónő- képző V. éves növendékei részére február 5—10 ig népművelési előadói tanfolyamot szerveznek. A tanfolyam megnyitása alkalmával Bődy Zoltán alispán elnöki megnyitói mond Palkó János dr. kanonok, egyházmegyei főíanfe- lügyelő a nemzetnevelésről az iskoiánkívüii népművelésben, Fára József dr. vármegyei főlevéltáros vidékek ismertetéséről saját adatgyűjtésének alapján (vetített képekkel), Liiük Béla, népművelési titkár az iskoiánkívüii népművelés korszerű jelentőségéről tartanak előadást. Az előadói tanfolyam további munkarendje: II. nap, február 6. Ferenczy Zoltán áll. felsőkeresk. isk. igazgató: Képek Erdély történetéből. Vetített képekkel. Vitéz Barnabás István dr. kir. tanfelügyelő : Előadássorozat a Magyar Dalról. Gramofonlemezekkel. I. rész: A múlt dicsőségének ereklyéi, a jelen szegénységének kincsei a magyar dalok. II. rész : Emlékezzünk régiekről. L i 11 i k Béla: Az iskoiánkívüii népművelés mai szervezete. III. nap, február 7. Izsák Gyula áll. polg. iskolai tanár: Afrika állatvilága. Vetített képekkel. Vitéz Barnabás dr.: Magyar Dal. III. rész: Amikor a tárogató harsant ... IV. rész : Az első nótagyüjtők, dalszerzők. Liílik Béla: A népművelés ágazata és azok megszervezése. IV. nap, február 8. Móra János áll. reálgimn. tanár: Arany János. Vetített képekkel. Vitéz Barnabás István dr.: Magyar Dal. V. rész: Uj hajnal hasadásának, Petőfi Sándornak kora. VI. rész: Amikor a „Nemzet csalogánya“ dalolt. VII. rész : Bíborvörös rózsacsokor: Népballadáink. Lillik Béla: A népművelés segédeszközei. V. nap, február 9. Német János dr. városi tisztiorvos : Mit tegyen a tanítónő az anya és csecsomővédelem érdekében. Vitéz Barnabás István dr.: Magyar Dal. VIII. rész: Amiről népünk legszívesebben és legszínesebben dalol. IX. rész: A magyar zene uj, dicsőséges korszaka, Lillik Béla: Hogyan kell előkészíteni a hazafias és alkalmi ünnepélyeket. VI. nap, február 10. Vitéz Barnabás István dr. : A tanítónő nevelő hivaiása az iskolában ás az iskolán kívül, Békefi József dr, : Az édesanya alakja a magyar költészetben. Dalok. Bődy Zoltán : Elnöki zárószó. Jégünnepély. Keszthely, január 28. Ritka látványosság, üdítő szórakozás színhelye voit vasárnap délután a reálgimnázium jégpályája, amikor is a gimnázium „Bolond Sportköre“ a hagyományos, nagysikerű jégünnepélyét rendezte. Hatalmas nézősereg előtt kígyózva vonult fel a jelmezes diákság a „hőmérnök“ vezetésével. Azután a műkorcsolyázók mutatták be a tudományukat tapsor- káníól kísérve, majd a „fakutyaverseny“ ás a gyorskorcsolyázók szereztek izgalmas pillanatokat. Végűi a „hókiiők“ cíkkáziaü villámgyorsan a pályán, csattant a „buli“, Roppantak a bokák, hajrá — gól, üdvrivalgás! Műsor után szabad a vásár, azaz mindenki korcsolyázhatott. A szomszédos Jacht Club pályán megszólalt a gramofon, keringő ütemre bőgnizo nagyok között csetlő-botló apróságok törtettek, lánykákkal köröző diáklovagok és ketgeíőző bajnokjelöltek mellett kipirult arcú pöttömnyi gyerekek mamájukba kapaszkodva próbálták meg a csúszkálás örömeit. A versenyek eredménye : Műkorcsolyázás : 1. Csathó Egon VI. o. t,, 2. Egyházi Imre V. o. t. Páros műkoicsoíyázás : 1. Csathó —Kovács VI. o. tanulók, 2. Lúd- vig—Várnay VII. o. tanulók. Gyorskorcsoiyázás 60 m.: 1. Jekkelfalussy György II. o. t., 2. Waller Oszkár II. o. t. 100 m.: 1. Marossy Ferenc IV. o. t,, 2. Varnay Ferenc III. o. t. 300 m.: 1. Pósch Ferenc IV. o. t., 2. Csathó Egon VI. o. t. 1000 m.: 1. Ivanits Imre VII. o. t., 2. Péczely Andor VII. o. t. A győztesek ezüst és bronz érmeket kaptak. A hockey bemutatón a VII. osztály 8:1 arányban legyőzte a Vili. osztályt. - A jégünnepély rendezéséért minden elismerés és dicséret illeti Cziglin Károlyt, a reálgimnázium kitűnő testnevelési tanárát. (zs.) Szakképzett vincellér kerestetik. Uradalmi intézőség, Nova, Zalamegye. 45
