Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-12-22 / 288. szám
IM. 288. szánt 10 fillér Sí 3 3. December 22. Péntek, llllliWII "Hl MII i Ilf Mill Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. - = Telefonszám 128 Felelős szerkesztő: Herboiy Ferenc. iHHeannBnnHBaiHi POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi, negyedévre 6 pengő. \— Hirdetések díjszabás szerint v A tótok sohasem haragudtak a magyarokra, még kevésbé voltak a szó igazi érteimében ellenségeink. A tót mindig magyarnak vallotta magét. Olyan magyarnak, akinek anyanyelve tói. A nyugati tótok között akadtak izgatók, árulók, mert a csehek lepánze!lék őket. Ne gondolja azonban senki sem, hogy ezek az izgatók, ezek az árulók a „lói nép“-bői kerültek ki. Néhány megurasodotí lót nem tudott máskép érvényesülni, felcsaptak tehát izgatóknak, abban a biztos tudatban, hogy a türelmes magyar reájok sem hederit; felcsaptak nemzeti hősöknek abban a reményben, hogy, ha valahogyan mégis sikerülne az elszakadást megcsinálni, poziciókat nyerhessenek. Azzai azután, hogy mi lesz a „tót nép“-pel, épenséggel nem törődlek. És, hogy mennyire nem törődlek, annak bizonysága a Felvidéken uralkodó szörnyű nyomor és a szinte elképzelhetetlen arányú kivándorlás. Jellemző egyébként arra az igazi ragaszkodásra, amely a tótokban mindig élt és é! is a magyarok és a magyar haza iránt, az az anekdota, amely arról szól, hogy Rómában találkozott egymással két drótostól s igy üdvözölték egymást persze tót nyelven : szer vusz földi, te is magyar vagy ? Az alábbi esetek azonban már nem anekdoták, hanem valóban megtörtént dolgok. Amikor a keleti tót vidéken jártak a „hódítók“, az egyik csen légionárius kapitány nagy beszédben magasztalta az új köztársaságot s beszédének elhangzása után odakiáítozlák neki : mondja el most beszédét tótul is, meri nem értették a cseh nyelvet. Ez az a nagy cseh-íói egység! — 1919. elején a csehek az összes hivatalok vezetői székébe cseheket, vagy behódolt tótokat helyeztek. A „tót nép“ csak ámuit-bámult, miféle alakok költöztek például a főszolgabírói hivatalokba. Természetesen nem adták meg nekik azt a tiszteletei, ami a magyar tisztviselőknek kijárt. Az egyik főszoi- gabirói hivatalba szájában pipával állított be egy jól megiermett tói, aki végigharcolta a világháborút. Az új főszolgabiró rákiáltott tótul, mire a tót igy válaszolt : nem értek. Akkor a főbíró, aki tudott magyarul, magyar nyelven rivalt rá : hogy mersz ide bejönni pipával ? Mertél volna-e az előbbi főszolgabíró előtt igy megjelenni ? A tót nyugodtan odavágta : nem. És miért nem ? — pattogott a főbíró. Hát azért, — feleli a tót, — mert az — úr volt. Kimegy az új tanfelügyelő az egyik faluba, hogy beiktassa az úi tanítót hivatalába és bejelentse a népnek, hogy ezután már csak tótul, azaz szlovákul tanítanak az iskolában. Tiszta tót község volt. Megszólal az egyik atyafi: Nem úgy van az kérem. A gyerekek tanújának csak továbbra is magyarul az iskolában. Tótul megta nuihatnak odhon is. Csehül pedig ne tanúson senki, mert annak baja lesz. — És a nép kiüldözte az új tanítót, mert nem tanított magyarul Felsőzempiénben nagyon gyakoriak voltak a betörések. A la • kősság állandóan panaszkodott és ostromolta a Nagymihályban székelő zsupánt, hogy tegyen valamit, mert maholnap mar a házat is ellopják a nép feje fölül. Meg is erősítették az összes csendőrötöket. Csak úgy hemzsegett ott a sok csendőr (cseínyk). Ez az intézkedés azonban nem bizonyult eredményesnek, mert a betörések, lopások, rablások tovább is napirenden voiíak. Egyszer | csak többszáz főből álló küldöttség vonult föl a zsupáni hivatal elé. A megjelent zsupántól, azt kérték, hogy kölcsönözzön néhány magyar csendőrt Sátoraljaújhelyről. Azok majd teremtenek itt rendet. A költségeket viselik a Jakősok. A zsupán természetesen nem teljesítette kérésöket, mire a tömeg elvonult, de ezt kiabálta vissza a zsupánnak : Ha nem jöhetnek magyar csendőrök, akkor majd csinálunk rendet magunk, de akkor azután ti is szaladhattok ám csetnyikjeitekke! együtt. Ha ezek az esetek meg nem történtek volna és nem ismétlődnének ma is, nem kellene a cseheknek azokhoz az atrocitásokhoz fordulniok, amelyekkel a tótoknak visszacsatiakozási vágyát akarják elfojtani. csak igy tud célt érni és pro- grammját megvalósitani. Antal István dr. miniszteri tanácsos, sajtófőnök mondott ezután nagyszabású beszédet, melyben több érdekes megállapúás volt. — A magyar közvélemény — mondotta, — erős optimizmusban él, mert azt hiszi, hogy békebeli igényeket lehet követelni. Csakhogy háború van most is, mely már folyik 15 éve szakadatlanul. Ebben a háborúban tönkre megy a gazda, a kereskedő, az iparos. („Már áönkre is ment!“ — hallatszik a karzatról egy elkeseredett közbekiáltás.) Szóit a sajtófőnök arról, hogy a kormány hivatalos programjába iktatta a revíziót. Revíziót a politikai fronton, piacteremtést a gazdasági oldalon. Mély elismeréssel emlékezett meg Bethlenről és Eckhardt- * ról, a magyar ügy lelkes harco- v sairó). A Népszövetséget említve, kifejezte óhaját, bárcsak a Népszövetség a jog, az igazság, a béke intézménye lenne. A királvkérdésről, - a vallási ellentétek elsimításáról es a .muviselőkéídésről beszélt ezután. Kijelentette, hogy ő nem legitimista, de keresi a kapcsolatot a legitimisták és a nem legitimisták között, mert meggyőződése, hogy mind a kél táb2r a nemzet érdekeit akarja szolgálni. És, ha ez igy van, akkor a királykérdés megoldása szerinte csak másodrendű kérdés (?), Vészíeijes dolognak tartja azonban ezt a kérdést a közvélemény homlokterébe állítani akkor, amikor Franciaországtól kezdve Benesig mindenki beleszólna e kérdésbe s nem a nemzet lenne az, amely döntene saját sorsa felett. A végzet tragédiájának tartja, hogy a nemzet nem egységes val- lásu. Aki ellentéteket keres vallás és vallás között, az nem cselekszik Krisztus szellemében. Magyarországnak ezeréves alkotmánya van s nincs szüksége más országokról kopirozott vagy onnan importált dolgokra. A magyar alkotmányt nemes hagyományossággal kell megbecsülnünk. Utalt ezután arra, hogy a zaia- megyeí sajtóban haliotí olyan hangokat, amelyek ellentétben vannak az olyan hangokkal, melyek a közvélemény mai meg-= nyilvánuiásai. (Itt valószínűen lapunk „Megtört az egység“ című vezércikkére céloz) A tisztviselők problémáját nem tartja a legnagyobb horderejű kérdésnek, mert más társadalmi osztályoknak is megvanak a súlyos problémáik. Felhívja figyelmét hallgatóságának és a tiszt- viseiőíársadalomnak, hogy faluhelyen a 45 pengős jövedelmet élvező vasúti váltóőr még irigyelt tagja tagja a vidék társadalmának a 100-120 holdas gazdák mellett. (Nem mindig volt ez igy, csak most — hangzott egy közbekiA Balatoni intéző Bizottság és a népművelési bizottság balatoni propagandája. Bődy Zoltán alispán tegnap érkezett haza Budapestről, Siói a Balatoni Intéző Bizottság ülésén vett részt. Az ülésen szóba került a balatonfüredi vizvezeiék és csatornázás ügye. A munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy a jövő év első feiében be is fejeződnek. Azután kerül sorra Keszthely, hol szintén sürgős megoldásra vár ez a kérdés. Tárgyaltak a balatoni propaganda ügyében is és ennek során Bődy alispán bejelentette, hogy az iskolánkivü i népművelés keretében elkészítették a göcseji tájakat és népszokásokat ismertető díapozitiveket, valamint a kisérő szöveget és a vármegyének nagyobb helyein már be is mu- mutatták azokat. Úgy a képek, i mint a szöveg mindenütt a legnagyobb érdeklődést és a legteljesebb elismerést váltották ki. Most következik a Balaton. A bizottság nagy elismeréssel nyilatkozott a népművelési bizottság eddigi munkájáról és nagyon so kai vár a balatoni fölvételektől. A propagandának leghaíhatósabb eszköze az, amelyhez a népművelési bizottság folyamodott. Ennek meg is lesz a kívánt eredménye. Ismertették az ülésen még azokat a terveket, amelyeknek kivitele nem mozog a lehetetlenségek között, amelyek tehát a balatoni propagandának eredményesebbé tétele céljából megvalósíthatók» Végül a balatoni szabályrendeletről tárgyaltak. Antal István dr. sajtófőnök előadása Nagykanizsán. Nagykanizsa, december 20. Antal István dr. sajtófőnök szerdán délben Nagykanizsára érkezett és este előadást tartott, amely tulajdonképen a kormánypárt kanizsai zászlóbontása volt. Az Iparoskör emeleti termében megjelent közön ség nagy része hivatalnokokból állt. A karzaton az egységespárí ifjúsági csoportjának tagjai he lyezkedíek el. A gyűlést Qyömörey István pártelnök nyitotta meg, majd Gyö- mörey György főispán üdvözölje a megjelenteket^ Beszéde elején annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Nagykanizsán még nem értették át a nemzeti egység nagy gondolatát. Tudja azt, hogy a teremben is sokan vannak, aki ket nem a meggyőződés hozott ide, hanem vagy a kíváncsiság, vagy az érdek. Szólt ezután a nyilaskereszíes nemzeti szocialisták zalai szervezkedéséről, s Ízléstelennek minősi tette, hogy Isten házának kapuira is jelvényeket festenek. Nincs szükség idegenből importált zászlóra, Csak az egységespárí zászlajának kibontását látja jónak, mert, ha más jön, akkor — szerinte — megütik a nemzet halál- harangját. Majd elismerte, hogy a katolicizmusnak ebben az országban nagy ereje van, s elismerte, hogy sérelmei vannak. Ezeket úgy kívánja orvosolni hogy pártjának tagjai közé hivja a katolikusokat a Vezér zászlaja alá, mert akkor el tudják intézni a sérelmeket. Végül türelmet kért, mert a Vezér
