Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-11-05 / 250. szám
1933 november 5 ^aiamegyeí Újság 3 s tudomása szerint ilyenértelmü kijelentések sem hangoztak el felelős helyről. Ilyen kijelentést különben egyetlen kormány sem tehetne. Kérte Búzás Józsefet, hogy a kortesektől az emliteít ajánlatot kérjék Írásban s ha megkapják, küldjék meg neki. Ö azután majd megteszi a szükséges lépéseket illetékes helyen a felelőtlen ígérgetések miatt. A beszéd végeztével a megjelentek meleg ünneplésben részesítették képviselőjüket. _ a legmegbizhatóbb arc és bőrápoló krém. nagyd0!°M kapható mindenütt. Arisztokraták közelről. Nagyon jól mulattam a napokban egy arisztokrata viccen. És utána sorba vettem, azt az egykét embert akiket közülök láttam : „Haundokoskodik.kiszekirozzuk,“ határozta el negyvenöt leány, egy dohos intézeti nappaliban, mikor megtudták, hogy Mária grófnő Erdélyből bentlakó lesz. Argus szemekkel vártuk őt. Óra közben bejött az igazgató. Magas, pirospozsgás, szélesvállu leányt hozott magával. Mi száj- tátva bámultunk nem reá, hanem háziszőtíes konyhakötényére, bokáig érő szoknyájára, óriási kon- tyára. Infláció idején volt ugyanis, mikor térdig értek a ruhák, selyemharisnyát hordtunk s egyik leánynak milliós antilopcipői voltak. Négy párt kapott egyszerre. Féltett önérzetünk megnyugodott. Nem féltettük fölényünket a konyhakötényes grófnőtől. A grófnő elmesélte azt is, hogy, ha nem volt cselédjük, ö hozott mindig vizet a kútról. S mégis vizhordás és konyha- kötény ellenére, ez az élő Jókai regénybe való tökéletes teremtés, fölibénk került. Teljes tiszteletet vívott ki magának. Nem azért, mert a miniszterelnök rokona volt, hanem egyszerűen, ő volt a legtökéletesebb nő, testileg lelkileg. Nem volt okos, de azért öt nyelvet beszélt. Nem bizalmaskodott, de mindenkihez jó volt, mindenkinek segített. Charlotte bárónőt rr már teljes közönnyel fogadtuk. Ő volt a legszürkébb közöttünk. Szófián, kicsi sápadt kis leány volt, förtelmesen kinyulott, formátlan szwetterekben. De olyan csodálatosan szép barna Szeme volt, valami olyan lelkiség sugárzott belőle, hogy még most is emlékszem erre a tekintetre. Karének órákon ez volt a sportom. Én r néztem őt. Ő nézett engefn. Ö valószínűleg azért nézett, hogy én miért nézek. Én pedig azért néztem, mert olyan volt, mint egy nagyon szomorú, i szegény, árva kis leány. És én S nagyon szerettem volna rnegsi- mogatni őt. A Balaton niellett évről-évre találkozni szoktam a „Báró nénivel és gyermekeivel. A „Báró néniének“ tizennégyezer hold birtokuk van, Vasban, Sopronban, Somogybán, Zalában. Van valami, ami ebben az asszonyban megfog. Félénk és zavart leszek mellette. Ennek következtében ostobaságokat mondok. Ez nem lenne baj, ha ö is olyan megsemmisítő undorral nézne rám, mint a többi középosztálybeli asszonyok. A tragédia ott van, hogy minél zöldebbeket mondok, ő annál kedvesebb s szeretetteljesebb. Nem enged kezet csókolni, ellenben átölel, megcsókol, miközben rémülten próbálok visszaemlékezni, hogy nem-e valami hagymásat ettem ebédre. Pedig egyáltalán nem félelmetes. Múltkor kártyát is vetett nekem. Elsőrangúan mulattunk. De még meghaíóbb volt, mikor megmutatta a kis szőlejében leszedett almáit, saját kezűleg befőzött szilvalekvárjait. Hámozott szilvát kérem. Egyik penészes volt. Nem mertük megmondani. De azért fájó szívvel gondolok arra a szomorú percre, amikor újra lemegy a szőlejébe s megtalálja az immár teljesen penészes lekvárt. A nagyobbik fia tüzérhadnagy- Egy nyári vasárnap felvett bennünket autójára s el akart vinni fagylaltozni. Hét gyereket. Kétszer kipukkadt a pneumatik. Le kellett szedni a kerekeket. Ott ült a fűben feltürt ingujjal, vesződött egyedül. Mi meg ordítottunk körülötte. A szórakozás estig tartott. *Ez volt az ő vasárnapja. Az őszszel megnősült. Charlotte húgát vette el. Boldogan élnek. De ha moziba akarnak menni, előbb meggondolják. Tűnődnek rajta. „Elsőrangú lakás“, mondotta a Báró néni, télen, mikor lakást nézni utazott Pestről a fiataloknak. „Annyi bútort hagynak benne, amennyit akarunk. Nem kell sok uj darab a fiataloknak“. A kisebbik fiú természettudományi doktor. Tavaly — lakásán, kosztján, könyvein, ruháján kívül, egy szemeszter alatt két pengő nyolcvan fillért költött el. Hanna bárónő tavaly bálozott. Az idén nem fog. Nem akar. Mert nincs pénz. — A Báró néninek évi adója azonban hetvenezer pengő. Igényeiket a végletekig lefokoz- | zák. De ha szegényember vagy és bajod van, bizonyosan segítenek. Multkorában egy állatkiállitáson voltam. Jól sikerült. Két öreg parasztbácsi, valamelyik faluból, beszédet mondott. Megtárgyaltuk a dolgot egy urA jó lámpa az olcsó! A silány lámpa csak a beszerzésnél olcsó, az áramfogyasztásnál azonban annál drágább! Ne vegyen tehát mást, csak a fényerős, gazdaságos IZZÓ L PÁTI ral. Ez az ur hat nyelven beszél, igen józan és főképen okos, széles látókörű, sokat utazott ur, kinek az a nagy hibája, hogy szintén — gróf. „Ne higyje, tudja az a másik nem olyan karakterű, mint gondolja. Kétszínű ember.“ Hosszú pszihológíai magyarázatba kezd. Nekem meg leesett az állam, hogy ez az ember igy megfigyeli és látja a legegyszerűbb embereket is. Ez a magyarázat teljesen hasonlított, egy orvos anatómiai boncolásához. Nem arról volt szó, hogy ki, hanem, hogy milyen. Legvégül, a napokban beszálltam a motoros vonatba. Bászk sapkás szőke fiun akadt meg a szemem. Mellette vékony, negyon szép kis fekete asszonyka ült. Angol könyvet olvasott. „Ezek csak angolok lehetnek“, állapítottam meg. Idegenszerüek s nagyon szépek voltak együtt. Gondtalan, pénzes, szórakozást hajszoló „sporting people“-nek tartottam őket. Elkereszteltem Teddynek és Gladysnek a két szép emberpéldányt. T ermészete- sen Teddy megszólalt. Még pedig magyarul. Leszállás után becsapódott az ajtó Gladys előtt. Teddy hosszú lábaival kihajtotta az ajtót. Keze tele volt csomagokkal. „X grófék“ szólalt meg később az egyik utas. „Igazán“? kérdezte a másik. „Ezek azok ? Azt hallottam, hogy gyönyörűen élnek. Három gyerekük van. Az asszony kitűnő gazdaasszony. A férfi reggeltől estig kint van a gazdaságban. Nagyon keményen dolgoznak.“ En mindössze csak ezt a pár embert láttam közelről. Véletlenül ezek az emberek, úgy a férfiak, mint a nők, súlyos, nehéz történelmi nevet viselnek. Ezek a nevek olyanok a magyar történelemben, mint a kövek, az arany foglalatban. Én csak láttam, de nem ismerem ezeket közelről. Én nagyon szeretem az arisztokrata vicceket. De azért mégis bevallom, hogy örülök annak, hogy a defláció következtében uton-itfélen találkoztam arisztokratákkal. Legalább látjuk azt, hogy nem mindnyájan Taszilók és Ubulok. Nem ájuldozó őrgrófnék s hátratett kezekkel újságot olvasó őrgrófok. Nem parkettáncosok. Emberek. Legvégül: Amerika az ő milliomos papáival, hisztérikus leánykáival, éppen elég ideig volt életideálja az ifjúságnak. A felfelé igyekvő rétegeknek, mindnyájunknak jellemző sajátossága, az utánzás. Bevallom, mit tagadjam, ez a láz már engemet is utolért. A közeli látások rám is hatottak. Bevallom, mióta láttanra „Báró Néni“ csodálatos harisnyáját, melynek sarka tiszta stoppolásból állt, — azóta én is stoppolok. Boldogan. Nem érzem azt, mint eddig, hogy én egy szegény, rongyos nő vagyok. Lehet, hogy másnak más fog imponálni. Lehet, hogy más arisztokrata sajátságot utánoz. Lehet. Mert a választék sokkal nagyobb, mint az amerikai milliomoséknál. Mindent lehet és szabad. Csak egyet nem : Utánozni az ő jellegzetes orrhangjukat, idegenszerü kiejtésüket, két* három nyelvből kevert „beszéd koktéljüket.“ Ezt minden nagyrabecsülésünk ellenére is meg kell hagyni — nekik. Kéth Edith, | Olcsóbb Sett a zsir! 1 kg. I. rendű sertés zsir i*40 P-ért kapható. OLÁH hentes üzletében. Kossuth Lajos utca 31. Erzsébet királyné-szálló Budapest, IV. Egyetem-utca 5. A Belváros központjában.) Az Erzsébet pincében I pincér rendszer! 100 modern kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés. Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü la60 pengő.
