Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1933-09-14 / 207. szám

2 Zalamegyei Újság 1933 szeptember 14. Húszéves érettségi találkozó.* Irta: Dr. v. Duzár József egyetemi tanár, a pécsi Erzsébet Tudomány­egyetem Gyermekklinikájának igazgatója. I. Meghaíottan állok meg annál az asztalnál, amelyről 20 év előtt mi nyertük el egy évi szorgalmas önképző munkásságunk legna­gyobb gyümölcsét, a ma is ked­ves ereklyeként őrzött jutalom- könyveket. A Te Deum meleg himnusza és az évzáró ünnepély örömei mindig mély nyomot hagytak bennünk, tanárban és tanítványban egyaránt. De a mai nap Te Deuma különös meleg­séggel töltött el bennünket, mert erre a Te Deumra 20 évi távoliét után azért jöttünk össze ebben az intézetben: annyi törékeny szárny­próbálgatás „gyermek reményeink s bánátink“ tanyájára, hogy ta­lálkozzunk egymással azok, akik 8 évi ifjúságban, annak minden örömében és bánatában, együtt­voltunk és hogy lerójuk hálánkat, tiszteletünket és el nem múló nagyrabecsülésünket felejthetetlen tanári karunk iránt, amelynek el­sősorban köszönhetjük, hogy ez az elmúlt 20 év eredményekre tekinthet vissza. 20 év után jöttünk vissza, de oh nem volt nehéz visszatalálnunk. Hányszor jártunk azóta itt emlé­kezetben, minden évben. Katona­szóval futottunk át a kerten, az ismert gyalogsági indulóra Dunán­túl vármegyéit ismételve: Moson, Sopron, Győr, Komárom stb. Be­zúdulva a nagy tölgyfa* kapun, előbb boldogult tanárunk: Bencsik János előírása szerint ráléptünk az intézet alapítási évszámának : 1896-nak egyesére, hogy a meg­maradt számok sohse hagyják elfelejteni a magyarok bejövetelét. Becsöngettek már, elkéstünk. Za­josan rohantunk tehát fel a fo­lyosón; de jaj egy szigorú hang: „Haszontalan gyerek“ és egy me­reven ránk szegezett kulcs állított meg bennünket, amelynek tulaj­donosa szigorúságánál csak diák- barát szivének jósága volt nagyobb. Alig hagyott futni tovább bennün­ket a direktor már lihegve be is rontottunk osztályunk latin-órájára, ahol osztályfőnökünk lesújtó te­kintete fogadott bennünket: „Cur sero venisti?“ „Domine Professor! horologium nostrum' non bene meiitur“. „Az óránk rosszul jár“. „Flecte genua!“ „Térdelj ki“. Dörrení el a megérdemelt bünte­tés a legklasszikusabb óra fegyel­mének megsértéséért. De ezután csak elmúlt a latinóra, esetleg a kiszámíthatatlan számtan is, vagy a szószerint értendő történelem és mi hangos-vidáman gurultunk a torna-terembe, ahol fiatalságunk minden zabolát)an3ága egyszerre robbant volna ki belőlünk a szív- üditö gyürühinták és egyebek láttára, ha sordinot nem paran­csolt volna a sok komoly felírás; esetleg boldogult örökifjú torna­tanárunk Takács József jobb célra hivatott csattogtatója. Aztán jöttek a tízperces szünetek, kiröppenés az udvarra, ahol a gesztenyefák minden kéreggyürüjét és levelét, a kerítés minden lécét külön is­mertük; és azután a nagyszerű tornakirándulások, amelyeken baj­* 1933. junius 25-én. Zalaegerszegen az áll. reálgimnázium évzáró ünnepélyén tartott előadás. Nagy pedagógiai értékei aktuálissá teszik közlését' most, az iskolai év elején, noki mérkőzéseket vívtunk füles­ben, footballban. Mind — mind felejthetetlen, sokszor visszavágyott és azóta sokszor átélt kedves emlékek. De minden visszaemlékezésünk őnkénytelenül is mindig tanáraink­hoz vezetett bennünket. A mai 20 éves találkozó hálás megem­lékezése is nem az intézet kere­teinek, a testnek szól, hanem elsősorban azoknak, akik ezen falakat nemes szellemükkel, lélek­kel betöltötték. Ha a férfi érettség objektivitásával is bíráljuk meg azt a tanító és nevelő munkát amelyet ezen intézet lelkes, ambi- tíosus tanári kara csak a mi osz­tályunkban végzett 8 esztendőn keresztül, akkor is meggyőződés­sel kell mondanunk, hogy ez a tanári kar már a mi korunkban is önmagát múlta felül és paeda- gogus-kartársait messze megelőzte azzal a tanítással és neveléssel, amelyben nekünk részünk volt. Mert lehet-e természetrajzot job­ban tanítani, mint ahogy azt Haerter Ádám tette, akivel ősszel kikiricset, télen mohákat és zuz­mókat, tavasszal hóvirágot és mocsári gólyahirt kerestünk és A sümegi Darnay Muzeum vég­leges elhelyezésének kérdése már hosszú idő óta foglalkoztatja az illetékes köröket. Darnay Kálmán ugyanis már huszonhat évve! ez­előtt fölajánlotta azt a kormány­nak, de az üggyel csak Klebels- berg Kunó gróf volt kultuszmi­niszter foglalkozott érdemben s úgy határozott, hogy azt a keszt­helyi Balatoni Múzeummal egye­síti, hogy igy a vármegyének le­gyen egy nagy múzeuma. A vár­megye helyeselte Klebelsbergnek ezt az elgondolását s azért nyolc évvel ezelőtt átadta a Balatoni Múzeumnak a Zalaegerszegen föl­halmozott muzeális anyagot. Mi­vel azonban a keszthelyi muzeum épületének befejezése sok ^aka­dályba ütközött s mivel időköz­ben Zalaegerszeg is meggondolta a dolgot és akart a maga részére is biztosítani valami értéket, ami a várost emeli, bejelentette igé­nyét a Darnay Múzeumra. A kér­dést az új kórház építésével kap­csolatosan látta könnyebben meg­oldhatónak. Ha ugyanis az új kór­ház fölépül, a régi kórházépület fölszabadul s ott megfelelő átala­kítások után nagyszerű elhelye­zést nyerhet a muzeum. így ter­mészetesen minden reményünk megvolt arra, hogy a mienk lesz a Darnay Muzeum, mert a készt­Az éjszaka Nagykutas község­ben 12 óra tájban a házak mö­gött levő szérüskeríekben nagy tűzvész ütött ki. Kigyuladt Zup- pán Imre gazda pajtája és a lán­gok gyorsan terjedtek tovább. Hamarosan további három pajta, valamint számos kazal állott Ián gokban. A tűzhöz kivonult a kör­nyék egész tűzoltósága, majd megérkezlt a ^zalaegerszegi tűzöl- , (óság is egy motorfecskendővel i és ettől kezdve gyorsan haladt szedtünk rendszerbe, s igy mindig a szabadban, a természet gyönyörű évszakos színpadjain, játszva és a gumók, szirmok összekapargá- lásában versenyezve, tanultuk meg­ismerni a nagy természet törvény­szerűségeit. Van e tökéletesebb földrajz, mint az, amelyet mi Bencsik Jánostól kaptunk, aki hajóskapitányi múltjából meritve, mindig arról a földrészről tudott egy-egy saját történetet, személyes kalandot elmesélni, amely ország­nak, vagy városnak földrajzát meg akarta velünk ismertetni. És lehet-e jobban nyelvet tanítani, mint ahogy azt latin tanárunk tette, aki az első naptól kezdve, ahogy a latin órán megjelentünk, 8 éven keresztül minden órán ki­zárólag csakis latinul beszélt ve­lünk. És, ha valaki egy leckét nem tudott, hát azt akár 8 éven át naponta fel kellett mondani (pl. „De consulibus“.) Ép igy elsorolhatnám összes volt kedves tanárainkat, a most is itt műkö­dőkön kívül Fehér Miklóst, Tuczy Jánost és Udvardy Vincét; de annyi mondani való lenne mind­egyikükről, hogy arra a mai egész nap sem volna elégséges. (Folyt, köv.) helyi muzeum épületének befeje­zése egyre késett. De az új kór­házból semmi sem lett Ez azon­ban nem jelenti egyben azt is, hogy le kell tennünk minden re­ményről. Zalaegerszegnek úgy is, mint erősen fejlődő városnak, úgy is, mint megyeszékhelynek, meg kell szereznie a Darnay Múzeu­mot, ami nemcsak kulturális, ha­nem idegenforgalmi szempontból is nagyot lendítene rajtunk, ügy tudjuk, hogy a polgármester ál­landóan keresi a lehetőséget a muzeum elhelyezhetése érdekében s ha sikerülne megkapnunk, el is helyezhetnők azt. Szükséges azért, hogy a város most már behatóbban foglalkozzék ezzel a kérdéssel és minden lehetőt kö­vessen el, hogy a Darnay Muzeum Zalaegerszegre kerülhessen. Akkor számíthatnánk arra, hogy föllen - dü! idegenforgalmunk. Mert egy ilyen hatalmas kultúrintézmény szerezhet nevet a városnak és, — a mai körülmények között, — amikor itt hely biztosítható a muzeum részére, aligha várnának illetékes körök arra, mig a keszt­helyi muzeum teljesen fölépülhet. A Darnay Muzeum pedig egyre sürgősebben követeli, hogy vég­leges elhelyezést nyerjen, amit Sümeg meg nem adhat neki. az oltás, de igy is nagy volt a pusztulás. Leégett 4 lábas pajta, bennük sok széna és gazdasági eszköz, továbbá rengeteg szalma­kazal. A károsultak: Zsuppán Imre, Sifter Zsigmond, özv. Smo- dics Jánosné, Vincze Ágnes és Pihés István. A tüzet minden va­lószínűség szerint gyújtogatás okozta, s ez irányban folyik a nyomozás. A kár jelentős. A zalaegerszegi tűzoltóság haj­nali fél 5 órakor vonult be a tüztől. A jamboree hatása. Dr. Tadeusz Strumillo, egyetemi tanár, a nemzetközi kilenctagú cserkészbizottság újonnan válasz­tott lengyel tagja, a Jamboree táborparancsnokság külügyi cso­portjának vezetőjéhez, dr. kaposi Molnár Frigyeshez irt levelében a következőket Írja: „Szivem sze­rinti szükségnek teszek eleget, amidőn a Jamboreeről hazatérve felkeresem soraimmal és kifeje­zésre juttatom ama munkásság feletti csodálatomat, amelyet Ön személyesen és szövetségük vég­zett azért az ügyért, amely mind­nyájunknak szívügye. Legszivé- lyesebb szerencsekivánataimat tol­mácsolom a Jamboree csodálatos sikeréért“. Marian Lovinszki, lengyel iá- borparancanokhelyettes távirata Fülekről: „A magyar határát­lépésekor leghálásabban köszönöm azt a szivet, amellyel a lengyel cserkészeket fogadták“. Juan Antonio Dimas, spanyol főcserkész: „A spanyol cserkész- szövetség végrehajtóbizottsága nevében és jómagam is arra ké­rem, hogy az érdekelt uraknak, táborparancsnokságuk összes tag­jainak és segítőtársaiknak legna­gyobb hálám kifejezését, őszinte, lelkes szerencsekivánatainkat, va­lamint legmelegebb üdvözleteinket tolmácsolni szíveskedjék“. Valusis, litván külügyi főtitkár: „A litván cserkészszövetség ne­vében van szerencsém a magyar cserkészeknek leghálásabban meg­köszönni a gödöllői Jamboreet és azt a meleg fogadtatást, amelyben litván cserkésztestvéreiket részesí­tették“. Rövid táviratok. Bécsben a török ostrom alól való felszabadulás emlékünnepén a Heimatschutz gyűlést tartott, amelyen Stahremberg herceg azt kérte a kancellártól, hogy szün­tesse meg a bécsi városházán a vörös uralmat. — Dolfuss kan­cellár október elejére három na­pos vadászatra hívta meg Göm­bös miniszterelnököt és két mi­nisztertársát. —■ Lezuhant Ju­goszláviában egy repülőgép és nyolc utasa meghalt. — Egymil­lió mázsa adógabonát vár a kor­mány. Az adógabona egy részét az inségakció céljaira fordítják. — Göbbels német propágandaügyi miniszter nagyszabású akciót in­dítóit az inség és a hideg jelien. Minden német családnak hozzá kell járulni az Ínségesek megse­gítéséhez. — Betiltottak egy arab lapot Bagdadban, mert azt irta, hogy Feysal király öngyil­kos lett. — A francia légügyi miniszter és társai megérkeztek Moszkvába, ahol ünnepélyesen fogadták őket. A foradalom óta első eset, hogy francia miniszter orosz földre lépett. — A magyar reálisták látogatásáról továbbra is nagy lelkesedéssel Írnak az olasz lapok és kiemelik a magyar fiuk fegyelmezettségét. Krisztus- szobor a Roucky Mountains hegységben. Newyork, szeptember 13. A Roucky Mountains hegységben 3.100 méter magasságban óriási Krisztus-szobrot áilitanak fel. A szobor kétszerakkora lesz, mint a délamerikai Andesekben felállított Krisztus-szobor. A Darnay Muzeum és Zalaegerszeg A városnak behatóbban kell foglalkoznia ezzel az Qggyel. Veszedelmes tűz pusztított az éjszaka Nagykutason.

Next

/
Oldalképek
Tartalom