Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1933-07-21 / 162. szám

m. évfolyam 162. szám Apa 10 fillér 8633 Julius 21. Péntek, Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. iu*tí2 és íiadóMyatal: Zalaegerszeg, Száciesyi-í&i 4. faleíoBsz: 128. — FlútszerHesztöség: Keszthely, Eouutl L.-a. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengf, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Az aranysárga búzaiengernek nekilendüllek a kaszák. Erősen megkésve, erősen meggyötörve ugyan, de felvidult a határ, mert folyik az aratási munka. Tiz-tizenkét nappal ezelőtt még, amikor a rozsot teregette le a kasza, szomorúan kérdezgettük, mi lesz a búzával, ha még min­dig nem érett be. És pár nap múlva abba kellett hagyni a rozs aratását, hogy megkezdhessék a búzát. Ma már keresztekben szá­rad a sok drága szem és mihamar gépbe, vagy a szegény ember csépje alá kerül az aranysárga kalász, hogy kiadja az életeladó drága szemeket. Az iparnak és a mezőgazdaság­nak egymáshoz való viszonya az utolsó időkben erősen megválto­zott. A világháborút megelőző időkben tényleg agrárállam vol­tunk ; a nemzeíi munkában a mezőgazdasági termelés volt a legjelentősebb, a nemzeti vagyon­nak legnagyobb részét a földbir­tok, illetően az abba fektetett tő­kék alkották : a kereskedelmi mér­legben a kivitelnek oroszlánrésze a mezőgazdasági termékekre esett, mig a behozott áruk legna­gyobb része iparcikk volt. A vi­lágháború után eltolódás követke­zett be az ipari termékek javára. Része volt ebben az erőteljes iparosodásban annak a felisme­résnek, hogy az olyan országot, ahol négyzetkilométerenként 93 ember él, az egyoldalú mezőgaz­dasági termelés már nem tarthatja el. Azonkívül elősegítette a gaz­dasági önellátásra, az autarchiára való törekvés is, ami az európai államok új gazdasági politikájá­nak legjellemzőbb vonása. Ennek következtében a nemzeti vagyon­nak több, mint fele, ma már ipari jellegű s a kivitelben az iparcik­kek nagyobb értékkel szerepelnek, mint a mezőgazdasági termények. Természetesen ez nem jelenti a magyar mezőgazdaság alacso- nyabbrendüségét, hiszen az ipari termelés is a mezőgazdaságon épül föl. Ezért fordul az ország népének érdeklődése most foko­zottabb mértékben az aratás, az aratásról szóló hírek felé. Most már megy az aratási munka, sőt befejezéshez közele­dik. Mindenki a terméseredmé­nyek hírét várja, mert azt tudjuk, hogy ettől függ, lesz-e kenyér a jövő aratásig. Mintha őrködő szemek vigyáznának ránk, mintha jóságos kezek irányítanák a ma­gyarság sorsát! .Trianon óta nem volt a közepesnél rosszabb ter­mésünk. Létünk függ ettől, mert egy, katasztrofálisan rossz teimés, — iparosodás ide, iparosodás oda — kiszámíthatatlan bajoknak szülő ­oka lenne. A legutóbbi jelentések 23 millió métermázsára becsülik idei búzatermésünket. Három mil­lió métermázsával várhatunk tehát többet a tavalyinál. Megnyugtató és örvendetes kilátás. Lesz ke­nyere mindenkinek, mert tekin­tetbe kell venni még azt is, hogy a kapásnövények is kielégítő ter­méshozammal kecsegtetnek. A fő­dolog azonban mégis csak az, hogy gabonatermésünk jó s hálá­kat adhatunk a jó Istennek, hogy a nagy válságok közepette meg­adja a mindennapi kenyeret. A mostani kaszapengés ezért szebb zene minden zenénél s a termés- eredményekről szóló értesítés a legizgalmasabb olvasmány. Le­borulunk a Mindenható előtt s köszönetét mondunk irgalmáért. Zalaegerszeg város képviselőtestülete elitélte az alispán ellen intézett támadást. Ma délelőtt küldöttség hozta Bődy Zoltán tudo­mására a képviselőtestület határozatát. Zalaegerszeg város képviselő­testülete szerdán délután tartotta közgyűlését annak az indítvány­nak az ügyében, amelyet az al­ispánt ért sajtótámadással kap­csolatban nyújtott be 33 képvise­lőtestületi tag. Az indítványt nagy szótöbbséggel fogadta el a kép­viselőtestület, bizonyítván ezzel, milyen nagy szeretettel viseltetik Bődy Zoltán alispán iránt a város polgársága. Ez a megbecsülés különben az összes felszólalásokból kitűnt, s még azokból a beszédekből is kicsendült a támadás elitélése, amelyek az indítványnak a napi­rendről való levétele mellett hang­zottak el. A gyűlésen, amelyen vitéz Ta- másy István dr. h. polgármester elnökölt, a nyári meleg időjárás ellenére is 34 képviselőtestületi tag vett részt. A megnyitás után napirend előtt Kakas Ágoston szólalt fel, aki indítványozta, hogy a képviselő- testület fejezze ki részvétét Göm­bös Gyula miniszterelnöknek az őt ért mély gyász alkalmából. Vitéz Tamásy István dr. h. pol­gármester válaszában közölte, hogy még az indítvány beérkezése előtt részvéítáviraíot intézett a város közönsége és tisztikara nevében a miniszterelnökhöz. A képviselő- testület a bejelentést tudomásul vette. Ezután került sor az alispán ellen intézett támadás elítélésére. Az erre vonatkozó indítványt Mikula, Szigfrid dr. ismertette, majd Á r v a y László dr. indo­kolta meg az indítványt annak aláírói nevében. Beszédében töb­bek között a következőket mon­dotta : Igazi lelki nemességgel, a szivből fakadó embersze­retettel tölti be magas méltóságát Zalavármegye alispánja: Bődy Zoltán. (Éljenzés.) — És nem tudom, hogy kit he­lyezzek előbbre, a törhetetlen ma­gyart-e, a minden szép és nemes gondolatot, mozgalmat fáradhatat­lanul felkaroló, minden embert testvéréül tekintő alispánt-e, vagy pedig a mélyen vallásos, példás családi életű polgárt. — A régi idők patinás emlékű táblabirái jutnak eszembe, akiknek meleg szive, mindenre kiterjedő gondossága letörli az özvegyek és árvák könnyeit, akiknek meg­közelíthetetlen jelleme és feddhe­tetlen élete a magasabb erkölcsi rendüség követendő példáját tárja polgártársai elé. — íme, ezek a rugói annak a szeretetnek és megbecsülésnek, amely a mi alispánunk: Bődy Zoltán személye köré fűződik. De fűződik személyéhez a tisztelet és megbecsülés is, amely őt, mint Zalaegerszeg megyei város köz­vetlen felettes hatóságát, mint a vármegye első polgárát, mint Za­lavármegye történelmi múltú és hivatottságu tisztségének, az al- ispáni széknek birtokosát illeti meg. — Amikor tehát őt a Zalai Napló hasábjain tiszteletlen hangú támadások érték, mi nemcsak mint egyének vagyunk érintve, hanem érintve vagyunk, mint a polgár­ságnak képviselői, mint az ő bi­zalmukból annak a hatalomnak a letéteményesei, amelynek közvet­len bírája a vármegye alispánja s így az alispáni méltóság iránt városunk polgárai részé­ről megjáró tiszteletet megkövetelni nekünk hi­vatalos kötelességünk. — Nem szándékozom foglal­kozni a hírlapi támadások lénye­gével, még kevésbbé óhajtok an­nak taglalásába bocsátkozni. Le keil azonban szögeznem, hogy ezek a támadások figyelmen kívül hagyva a tárgyilagosság követel­ményeit erősen magukon viselik a cikkíró szubjektív érzései?, hang­juk pedig olyan, aminő Zalavár­megye köztiszteletben álló alispán­jával szemben semmi körülmé­nyek között meg nem engedhető. — Bármi lett légyen tehát az ok, ami a cikkírót közleményei­nek megírására késztette: ezt a hangot vissza kell utasítanunk, mert ezt a harcmodort elitéljük s az­zal egyetérteni nem fo­gunk soha. És nem hagyhatja ezt a hangot szó nélkül ez a testület sem, mert ennek a testületnek első sorban kötelessége őrködnie azon, hogy polgárai az alispáni szék mindenki által becsült betöltőjé­nek a köteles tiszteletet megadják. — Tudjuk nagyon jól, hogy az alispán ur Öméltósága nem szo­rult reá a mi támogatásunkra, de hiszen ilyen célja a mi indítvá­nyunknak nem is volt. Mi indít­ványunkkal egyrészt eleget akar­tunk tenni hivatalos kötelessé­günknek, másrészről pedig kife­jezésre akarjuk juttatni azt a mély tiszteletet és megbecsülést, amely- lyel ez iránt a melegszívű, nemes- Ielkü, feddhetetlen jellemű férfiú iránt viseltetünk. A beszédet töbször szakította meg az alspán éltetése és a he­lyeslés. Dombay János szólalt fel ezután, aki hangoztatta az alispán iránti tiszteletet, egyúttal azonban in­dítványozta, hogy a javaslatot ve­gyék le a napirendről. Indítványát ellentmondások fogadták, Árvay László dr. pedig. — az egységes­pártra célozva — ezt kiáltotta: — Sokan mennek bele abba a pártba, amelynek vezérszónoka szociáldemokrata !? Kakas Ágoston csatlakozott Dombay indítványához és sürü ellentmondások keretében magya- rázgatta a támadó cikket. Farkas Béla dr. csatlakozott Árvay dr. és társainak indítvá­nyához. Azt hangoztatta, hogy nem a hangszer, a tölcsér a bű­nös, hanem, aki a szócsövet hamis hangra állította, be. Majd han­goztatta, hogy a vármegye pol­gársága nem tűrheti, hogy így belegázoljanak a vármegye első tisztviselőjébe. Farkas dr. azzal az inditvány- nyal fejezte be beszédét, hogy azt az irányzatot Ítéljék el, amely ezt a cikket kitermelte. Pehm József apátplébános szólalt fel ezután, aki kijelentette, hogy politikamen­tesen akarja kezelni a kérdési. Hangsúlyozta, hogy ellenzi azt a javaslatot, amely a napirendről való levételt indítványozza. A javaslatot — mondotta, — csak abban az egyetlen esetben lehetne a napirendről levenni, ha a javaslat beadásától a jelen pil­lanatig eltelt időben teljes bocsá­natkérés történt volna a sértő ré­széről ás a sértett azt elfogadta volna. Ez nem történt meg, pedig megtörténhetett volna. Mert, ha valaki Bődy Zol­tán alispánnal szemben megadná az elégté­telt, az az elégtételadóra nem volna lealázó, más­részt nem volna helytelen a város és a vármegye

Next

/
Oldalképek
Tartalom