Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)
1933-07-06 / 149. szám
Péntek, 19S3 julius 7. {//Nemzedék Matuska Szilveszter tegnap délután papirt és ceruzát kért, hogy gondolatait leírhassa. Jegyzetei alapján meg gondolt abban akar felelni a vizsgálóbíró kérdéseire. A biatorbágyi rém egyébként lázat kapott az idegkimerültség következtében. Idegességét növelte az a körülmény, hogy Lévai Tibor dr., védő közölte vele felesége súlyos állapotát. A védő megmutatta Matuskának felesége levelét is, amelyben férje hogylétéről érdeklődik. Matuska fejfájásról panaszkodott és sétá- lásra kért engedélyt. Meg is engedték neki, hogy naponta kétszer egy-egy órát sétálhasson, azonban a többi foglyoktól teljesen elkülönítve, két szuronyos fogházőr kíséretében. Matuska tegnapi kihallgatása folyamán nagyon érdekes adatok merültek fel. Vallomásából kiderült, hogy az összes merényletek valamilyen dátumhoz fűződnek. lgy például az anschbachi merénylet, amely 1931 december 31-én volt, a névnapján történt, a mailen- bachi merénylet január 29-ére, a születésnapjára esik, a jüterbogi merényletet pedig házassági évfordulóján követte el. Lévai Tibor védő újabb szenzációs bejelentést tett. Előadta, hogy Matuska egyik volt tiszttársa jelentkezett nála, akinek a vallomása alátámasztja a feltevést, hogy a többször emlegetett Schlésinger Leó valóban létező személy volt. A volt katonatiszt elmondotta az ügyvédnek, hogy Matuskát és Schlésingert is ismerte és annak idején — 5 évvel ezelőtt — ez a Schlésinger egyik budai kávéházban spiritiszta szeánszokat rendezett. Azokon. Matuska is részt vett. A vizsgálóbiró, mivel az egyes személyekkel kapcsolatban nyomozati adatokra van szükség, felhivta Schweinitzer József dr. rendőrtanácsost, hogy folytasson nyomozást. A vizsgálóbiró ezeknek az adatoknak a birtokában dönt az új tanuk kihallgatásáról. Felszeghy Róbert dr. vizsgálóbiró ma reggel 9 órakor kezdte meg újból Matuska kihallgatását. Matuska, teljesen nyugodtan viselkedik, csak olykor-olykor tekint bele jegyzeteibe, többnyire emlékezetből adja elő a történteket. A vizsgálóbiró a jüterborgi merényletről hallgatja ki. Matuska elmondja, hogy 1931. márciusában Berlinbe utazott, azzal a szándékkal, hogy ott szektát alapít. Ki is bérelt egy helyiséget a Halley-strasse 20. számú házban. Hogy ne zavarják munkájában, riasztócsengőket szereltetett fel az ajtóra. Ez a szektaalapitási kisérlet azonban csak ürügy volt arra, hogy nyugodtan kidolgozhassa a második jüterbogi merénylet minden részletét. Nem érezte azonban nagy biztonságban magát, ezért Bécsbe utazott és egy vulkánfiber bőröndben autogénhegesztőt vitt magával, me’yet 258 márkáért vásárolt Berlinben. Amikor terveit már részleteiben is kidolgozta, a gépet visszaadta, mert pénzre volt szüksége. Bécsbe utaztában Linzben kiszállt és ott családi ügyei fölött való elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg. Édesapjával szemben ugyanis súlyos anyagi differenciák támadtak. öngyilkosságát be is jelentette, de miután csak egész könnyen Elmondja, hogy 1931 júliusában Tradigistiben 180 schilling havi bérért kőbányát bérelt ki s ugyanekkor robbantásokra kért engedélyt a St.-pplteni rendőrségtől. Havi 10 kg. ekrazit és dinamit vásárlására kapott engedélyt. Később Pappen- dorfban vasgyárat bérelt, amelyet azonban nem állított üzembe, csak kísérleti laboratóriumot rendezett be. A robbantásokhoz szükséges gyutacsokat Blumenauban, a Böh- ler-cégnél vásárolta. A gyujtószerkezetek működését laboratóriumában tanulmányozta. Ezután újból Bécsbe tért vissza és a Sehapler-oégnél 800 sohillingért elektromos gépet és gyujtógyapotot vásárolt, melyeket hátizsákba csoPontos és részletes feleleteket adott minden kérdésre. Tekintető sem járt nyugtalanul ide-oda a szobában, élénken figyelt a vizsgáló- biró minden szavára és azonnal megadta a válaszokat. Többször hangoztatta: — Egyáltalában nem vagyok bolond. A védőm beszélhet és csinálhat, amit akar: sohasem fogja kisütni rólam, hogy elme* bajos vagyok! Érdekes, hogy mai kihallgatása során már nem emlegette annyit Leó szellemet. Megnyugodott, igyekszik mindent a lehető legjobb emlékezete szerint elmondani. Nagyor. Miskolc, julius 6. Tegnap a déli órákban végigzu- gott a vészkiáltás Sajószentpéteri községen: — Tűz van! ... Ég az Andóék háza! Már akkor magasra csaptak a lángok. A szél vadul ragadta magával a tűz- és szikraesőt, belemart a láng a szomszédos házak zsupföde- lébe és néhány perc midva lángtengerré változott a kicsiuy „köz“, amely levezet a Sajó partjára. Rekedten recsegett a tűzoltók trombitája, az önkéntes tiizőrség tagjai percek alatt a helyszínén termettek, futva vonszolták maguk után a fecskendőt, rohantak a létrákkal é1? a szekereékkel, bátran ostromolták sérült meg, nem várta meg a hatóságok megérkeztét, hanem tovább utazott Linzből. A vizsgálóbiró ezután a jüterbogi merénylet műszaki végrehajtásáról hallgatta ki Matuskát. Matuska egy pillanatig gondolkodik, majd mereven egy pontra nézve, hadarva beszélni kezd. magolva vitt el kőbxnyájába, 6 ott sikeres próbarobbantásokat végzett. Augusztus 17.-én Jiiterbogba ment, ott a vasúti pályán fölszerelte készülékét és levegőbe röpítette a vonat előtt a síneket. Délelőtt fél 10 órakor a vizsgálóbiró befejezte Matuska kihallgatását a jüterbogi második merényletre vonatkozóan. Ezután rövid szünetet tartott, majd jegyzője kíséretében ismét visszatért a fogház könyvtár- szobájába, de nem azért, hogy a kihallgatást folytassa, hanem, hogy az eddigi kihallgatások eredményét jegyzőkönyvbe foglalják. Matuska az első nap izgalmai után ma már aránylag nyugodtan viselkedett. ritka kérdés, amelyikre azzal felel: nem tudom. Vagy: nem emlékszem. De ilyenkor mindig hozzáteszi: — Nem emlékszem, de amire én nem emlékszem, — tessék elhinni, vizsgálóbiró ur! — nem is fontos. Minden olyan dologra, ami lényeges, pontosan visszaemlék- szem. Valóban Így is van. Előadása az egyes merényletekről 'pontosan egyezik a nyomozás adataival. A vizsgálat első részének jegyzőkönyveit egyébként ma elkészítik és azután — valószínűleg csak holnap, — kezdi}* meg Matuska részletes kihallgatását a biatorbágyi merényletről. a félelmetesen recsegő zsarátnokot — mindhiába! A tűz messze látszott a határban, a félrevert harangok vészes zengése fölverte a szomszéd falvak népét. Sajókazáról, Sajókazincról és a környék többi falvaiból vágtató lovak hozták a fecskendőket és agyonhajszolt fogatok a bátor önkéntes tűzoltókat. A szél azonban széjjel- z.ilálta a tüzet <a háztetőkre, öt falu tűzoltói hiába birkóztak vele és végül Miskolcra kellett telefonozni segítségért. A miskolci tűzoltók gőzfecskendőkkel vonultak ki Sajó- szentpéterire és így sikerült végül megfékezni a tüzet. Hat ház azonban áldozatul esett a veszedelemnek. istállókkal, magtárakkal, gazdasági épületekkel együtt. Emberekben is kárt tett a vész: az önkéntes falusi tűzoltók közül többen megsebesültek. A csendőrök mindjárt hozzáláttak a munkához: nyomozni kezdtek, mert az világos volt, hogy a tüzet csak gyújtogatás okos- háttá. , Az Andó-család tagjai hajnal óta a mezőn dolgoztak, aznap nem égett tűz a házban, ahol csak az öreg Andóné bányászfia aludt, aki reggel jött haza az éjszakai munkából. Mélyen aludt és majdnem bennégett a házban. Az utolsó percben lehetett csak kimenteni. A csendőrök a leégett ház udvarán tartózkodtak, mikor szomszédok jelentkeztek. Egyik öreg ember igy szólt: — A Kovácsevicsnét, azt a bolondot láttam erre ma délelőtt ... 1 — Mikor láttál — Délfelé ment át az udvaron..f Meg-megállt . . . azután csak tovább ment ... ; özv. Kovácsevics Lajosné 75 esztendős koldusasszonyról volt szó. Hóbortos, furcsa teremtés, évtizedek óta kóborolt a határban, gyengeelméjünek ismerték. Mindig rettentő átkozódásra fakadt, ha valahol nem kapott köny őr adományt. Ilyenkor azzal fenyegetőzött, hogy fölgyujtja a házat. Estefelé újabb szenzáció verte fel Sajószentpéteri nyugalmát. A Sajóban lubickoló gyerekek sikoltozva rohantak végig a félig leégett „közön“. — Segítség! . . . Jöjjenek gyorsan . . . Kihúztuk... a vizből!... Ott fekszik... A csendőrök és néhány gazda a Sajó felé siettek. A parton öregasszony holtteste feküdt: a hóbortos özv. Kovácsevicsné volt! A für- dőző gyerekek találták meg a vízben — holtan. A csendőri nyomozás azután megállapította, hogy az elmeháborodott öregasszony öngyilkos lett. Valószínű, hogy ő gyújtotta fel Andóék portáját, azután pedig beleölte magát a Sajóba. 4 halálos Ítélet Berlinben A 2. számú esküdtbiróság ma mondott ítéletei, azok felett a banditák felett, a kik 1912 szeptember 15-én a Ctoarí Ottenburg! városháza közelében a német közlekedés! társaság egyik pénzszállítmányán rajtaütöttek és Mayer felügyelőt meggyilkolták. Az esküdtbiróeág négy esetben megáll apitot'ía a rablö- gyillkosságot és ezért Hildegrand Ervint, Hochleiter Alfonzot, Krebs Vilmost és Apfelclw.gel Eriiket halálra Ítélte. Egy vádlottat életfogytiglani, három vádlottat 10, 7, illetően 4 évi fegyházra ítéltek, egyet pedig 6 hónapi fogházra ítéltek. Az elÍtéltek-nyugodtan fogadták az Ítéletet. Előkészületek a koronaörválasztásra A szerdai koronaőrválasztás előkészületei már megkezdődtek. Bár- cziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár ma az ünnepi aktus lebonyolításának tradicionális külsőségeit megbeszélte a képviselőházban, ahol a kupolateremben tartja majd a két Ház együttes ülését. Wlassics Gyula báró és Al- másy László felváltva elnökölnek a koronaőrt választói ülésen, melyen a kormányzó is megjelenik. A koronaőrválasztást ez alkalommal is a szokott méltóságteljes formák között tartják meg és eszel az ünnepi eseménnyel záródik le a képviselőház szünet előtti tevékenysége. Fölgyujtott egy , azután a Sajóba ölte magát a koldusasszony H tömeggyilkosság „technikája“ „Nem vagyek boioml!“... hogy bolond vagyok!“ Matuska vallomása a vizsgálábirá elit!
