Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)
1933-07-18 / 159. szám
Kedd, 1933 Julius 18. 7 U/NemseeMk Holland és magyar földgázszakértők a medgyesi tüzoszlopnál Medgyes, julius 17. Ä román Nemzeti Földgáz Részvénytársaság kétégbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy Kiskapus és Nagykapus között, a medgyesi síkon az ötödik számú kút mellett támadt kráter lángoszlopát eloltsa. Harmadik napja már, hogy megérkezett a speciális földanyag, amelynek segítségével az ötödik számú kutat el akarták tömni és igy a földgáznak a kráterhez jutását megakadályozni, ötven egynéhány ember dolgozik ennél a munkánál — amint ma megEte romváros, julius 16. A Sárköz lankái, hajdani árterületek lapályai fölött trapezoid alakú dombtető magaslik. Kúpját mintha legyalulták volna: egyenes és sima, mint a tükörlap. Egyik szögletén Decs nagyközség gulyája legelget, mögötte karikás ostorát pattogtatva baktat a csordás . . . A falusi csendélet láttán se akisem gondolná, hogy a közel kétszáz holdnyi sík dombtetőn terült el valaha Ete, árpádházi lúrályaink iparról, kereskedelemről hires városa. Pedig féfesztendei szorgos kutatás után itt akadt rá a hajdani városra Pilisy Elemér dr, szekszárdi királyi ügyész és Csalo- govits József dr., a Nemzeti Museum fiatal archeológusa. Most már méteres gödrök mélyén, fehéren világitó zománcos téglák, feltárt kályhás műhelyek, lakóházak és templomok kövei bizonyítják, hogy itt hajdan virágzó város élete lüktetett, amíg a török hódoltság után a visszavonuló janicsárok fel nem állapítható — hiába. A tüzoszlop változatlan erővel lobog, éjszakánként bevilágítja a medgyesi erdőt. Elhomályosítani emberi erő nem tudja, csak hajnalonként látszatra — a nap. A kráter 40 méteres szája még nagyobbra tárult. Az égő földgázoszlop még magasabbra nyúlt és a munkálatokat vezető társaság embereinek ma már be kell vallani, hogy nem bírnak a tűzzel. Nemcsak a tűz ég és lobog, hanem félelmetes földgyujitották és a tűz, viz, szél el nem pusztított itt mindent, ami valaha munkát, kereskedelmet, középkori magyar művészetet jelentett. Árpádházi ipar és népművészetek nyomai Ete városa és annak pusztulása nem volt ismeretlen. Holub József dr. pécsi egyetemi tanár kutatásai szerint Ete 1570-ben, a török hódoltság elején még fennállott. Nagyságára mi sem jellemzőbb, mint hogy a törökök előnyomulása után is 190 ház adózott a defterek (adóívek) tanúságba szerint a töröknek, míg Szekszárdnak, a megye jelenlegi székhelyének ugyanezen időben csupán 80 háza volt. Sajnos, ennél többet nem tudtak Étéről az írott kútfők, de annál többet tudott a nép. Decsen apáról- fiúra szállt a hagyomány, hogy szemben a községgel valaha nagy város állott; 18 temploma volt, hizakatolnak a kráter alatt, amelyeknek zaja Medgyesig ér. A Román Nemzeti Földgáz Rt. táviratilag négy holland mérnököt hivott a helyszínre, akik a magyar földgáz szakértőkkel karöltve átvették az oltási munkálatok vezetését. Károly király a közeli napokban Mihály vajda társaságában megtekinti a lángoszlopot, amelynek csodájára esíéről-estére százával vonulnak fel a környék lakói. Messze vidékről jönnek az emberek, hogy megesodáljá/c a 89—90 méter magas és 40—50 méter széles láng félelmees lobogását. rés művészek, iparosok és kereskedők lakták. A Városhely-dülő ma is oda vezet az egykori város helyére; ott kezdődik Decsen, a főtéren és ott ér véget a szőllőkalján, a legelő előtt. Ezen az utón indult el az ősi magyar város felkutatására Pilisy Elemér és Csalogovits József. Tolna vármegye áldozatkészsége, folytán két hétig folytak az ásatások és ma: méteres gödrök mélyén körülárkolt műhelyek, égető kemencék, templomok maradványai és temetők részei határozzák meg Ete város egykori körvonalait. Munkások serege közepén, ingujjra vetkőzve, napernyőnek is beillő, széles- karimáju szalmakalappal a fején, egy fölásott földkupacon ülve beszélget az ásatások eddigi eredményeiről CsálogöVits József. — Rendkívüli szerencsével — beszéli — hármas emberi településre bukkantunk. Az első: lakóüregek és mészbetétes edények a bronzkor második periódusából, tehát a Krisztus előtti 1600-as évekből valók. Erre az ősi településre és a föléje került mintegy másfél méter magas, természetesen képződött fedőrétegre épült — minden bizonnyal árpádházi királyaink alatt Ete városa. Leletei rendkívül becsesek: teljesen ép buboskemencéi, sarkantyúk, pajzsok nyílhegyek, IV. Béla király érmei értékesek a régészet számára, hiszen éppen ebÄ fölcső bulorboltl £Ti Legolcsóbb készpénzdrak : Betétes hálóit, complett ..............145-től Te le hálók, complett........................ 220-tól Né met íavon hálók, complett 205-től Kombinált berendezés......... 280 tói Eb édlöberendezés....................300-tol Ko nyhaberendezés ............- 68-tol Kü lön mübator osztály t bútorbolt vm. 8ZENTKIRÁLY1-U. 45. Baross-u. és Üllői-ut között, awwwwmwtmMMumMCHW»***«* bői az időből igen kevés emlékünk maradt vissza. A cölöpváros — Számos Lakóház nyomait tápláltuk. Eleinte, akik még nem igen értettek a vadvizek lecsapó 1 ásához, a mocsaras területen cölöpökre építkeztek. A házfalakat vesseőkből fonták és sárral tapasztották be. Csupán a cölöpök és a sövényfonatok karóinak nyomai maradtak; meg, de olyan pontosan, hogy muzeum számára pontosan rekonstruálhatók. — A város — beszéli tovább Csa- logovics dr. — az ásatások adatai szerint elpusztult és csak két évszázaddal később, a XV. században épült újjá . . . Legjobb leleteink a város életének második feléből, a XV-XVI. századból valók. Ebből a korból származik a templom, a házak serege, a temető, a cserép- és fajanszégető műhely. A naiibely két földhányás között itt van előttünk, most gipszelik agyagfalait a munkások, hogy aztán szétfíirészeljék és darabokban a szekszárdi múzeumba szállítsák. A vályogból készült, vöröses tüzelő szekrény fölött a gömbalaku, Öt méter átmérőjű kemence terebélyesedik. Egy betört résen keresztül jól látható a sok küllőjü égetőlap, amelyen az edényeket helyezték el és egyúttal a lángok szabályozására «5 ao Igáit. — Égés sereg égetésre váró növényindákkal díszített reneszanc-stilü kályhacsempét találtunk ebben a kemencében — beszéli Galogovits dr. — Ete város pusztulásának pillanataiban sértetlenül maradt vissza az utókor számára. Rendkívül értékesek ezek a csempék, mert fejlett művészetről tesz•* nek tanúbizonyságot. Földes Béla. alatti morajlások és dübörgések is Ősi magyar iparosváros romjait ásták a sárközi dombok alól fffé&'má&yt fiit-ezek vtüskik (pénztárblokkjaink tanúsága szerint) Bsasmsmmsm ily derűs arccal távozott áruházunkból, o Nyári CorVIII^isál elmúlt hetébe fokezeSi i/ábásiűót tudunk még vásár-ajánlataink alapján úgy kiszolgálni, hogy ép oly derűs arccal hagyják el áruházunkat, mint baloldali vásár-jelKépűnk
