Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1933-07-09 / 152. szám

8 aReccel LEGENDA A WALESI HERCEG TIZENKÉTÓRÁS PESTI LÁTOGATÁSÁRÓL (A Reggel tudósítójától.) Délután öt óra, opálszínű felhők húznak el a Duna fölött, a nap félénken, őszies tartózkodással surran végig a dunaparti korzón. A Ritz kapuja előtt gyönyörű túraautó áll meg. Sunbeam- gyártmány, a karosszériáján kétujjnyi vastag arany- sáv. Angol rendszám van rajta, és a brittek büszke lobogója leng az első balkerék fölött. Elegáns, nyú­lánk, a középtermetűéi valamivel magasabb, szőke fia­talember száll ki a kocsiból, bemegy a csapóajtón, a portás pultja előtt sem áll meg, belép a hallba, egy percig tétovázva körülnéz, majd meglátja a lépcsőt balkéz felől és szapora léptekkel felsiet az első eme­letre, ahol a 43-as szobát keres). Senki sem állja útját, senki sem kérdezi: kit keres? Nyomában imásik két jólöltözött ember siet: az egyik komolyan egyszerű uniformist visel. Ez a sofőr. A másik a civilbe öltözött nagyúri komornyikok jelleg­zetes fekete ruhájában követi gazdáját. A szőke, eny- bény barnapiros fiatalember tovább megy a folyosón a 43-as szoba felé, míg kísérői az előre elfoglalt 44-es, 45-ös és 46-os szobákat keresik. Az idegen úr megkopog­tatja a 43-as szoba ajtaját és belép. Ebben a szobában jnár napok óta lakik az angol királyi család egyik távoli nőrokona, lady Monntbatten, a szenvedélyes pilótahölgy, aki egyik nap Londonban, másik nap Budapesten buk­kan fel. A 43-as szobából néhány perc múlva meg­szólalt a csengő. A pincér tiszteletteljesen bekopogott. Néhány perc múlt el újra ég a pincér ezüst tálon szend­vicseket és vermutot vitt be a 43-asba. A falon és az (A Reggel tudósítójától.) Vasárnap délelőtt bevitték az angyalföldi tébolydába Eszlári Ká- rolyné, Siklóssy-Szabó Ilonát, akin súlyos elmebaj tört ki. Eszláriné nemrégen öngyilkosságot akart elkö­vetni: a József körút 16—18. számú ház harmadik emeletéről készült levetni magái, de megakadá­lyozták. A boldogtalan fiatalasszony tragédiájá­nak előzménye az a házasság, amelyet Eszlári javad almi felügyelőhelyettessel kötött. Eszlárinak a nevét abból az időből ismeri a nyilvánosság, amikor néhány évvel ezelőtt revolverlövésekkel megölte a Deák Ferenc nceában Frivaldszky Kornél bankhivatal­nokot, volt kollégáját. Eszlári ugyanis Friváldszhynah tulajdonította, hogy B-listára 'került és felelős­ségre vonta tisztviselőtársát az ucoán. Fri­Dinich Ödön kisgazdapárti képviselő őszinte levele Lázár Miklóshoz Kedves Barátom! Nagybecsű lapodnak A Reggel- vek. múlt számában a tejkérdéssel foglalkoztál. Ettől, a különben meggyőző erővel írt cikkedtől nem voltam elragadtatva! Megmondom ezt őszintén, mert írásaid­dal mindig elkényeztettél bennünket, — olvasóidat. Akármilyen tárgyról írtál, írásod stílusába és irány­zatába belevitted szinte kirobbanó temperamentumodat és ennek hatása odaviszi olvasóidat, ahová akarod. Szó, ami szó, a tejcikked is, — aminek levelem a bi­zonysága — megmozgatta hatalmas olvasótáborodat,, de nem abban az irányban, amint Te azt megszokhattad. Kedves Miklósom, vigyázz a tejre! Ez a kérdés még á borkérdésnél is veszedelmesebb! Borkariéi ngyanis még nincs, de tejkartel már sajnos van. Megfigyelhet­tük az elmúlt évtizedben: ha valamibe jó üzlet kínál­kozott, azonnal jött a kartel. A tej pedig közszükségleti cikk, a jó és olcsó tej fogyasztóinak se szeri, se száma— Sokszáa év óta a pestkörnyéki gazdák Budapest tej- szállítói. Közel 70 pestkörnyéki községnek fö'drajzi adottsága, az, hogy a fővárosi lakosság élelmi szükség­leteit, termelje és ideszállítva adja el. A gazda azért ragaszkodik körömszakadtáig a szabadforgalomhoz, mert amikor kis tehenészete termékeit behozta Buda­asztalon szanaszéjjel a lady képei: fotográfiák, yach- ton, motorcsónakon, autóban, repülőgépen, lady Mount- batten és György walesi herceg, az angol trónörökös. Együtt. A képek valamennyien meleg rokoni ajánló­sorok a hercegtől a lady számára ... A pincér kezében e?y percre megremegett az ezüsttál, az arcszíne is valamivel halványabb lett: feltűnő... ez a hasonlatos­ság! Hiszen a 43-as szoba szívesenlátott vendége — aki negyedóra múlva átmegy a saját 44-es szobájába, hogy azt elfoglalja — senki más, igazán nem lehet kétség.., mint maga a walesi herceg, aki szigorú, sőt legszigo­rúbb inkognitóban érkezeit a budapesti Ritz-hotelbc ... Nem is mozdult ki szobájából, csk az erkélyen látták napnyugtakor, amint a budai panorámában gyönyör­ködött. A vendégkönyvbe a komornyik írt fel egy sem­mitmondó nevet és amikor a pincér rémülten közölte felfedezését egyik fellebbvalójával, az szigorúan rá­szólt: (»Hallgatni... Maga semmit se látott. Érteltet!) Félbatkor reggel a kocsi mégegyszer feltűnik a szálló előtt, de csak egy pillanatra. A komornyik — olyan, mint egy lord — beszáll és az autó a Lánchíd felé ka­nyarodik. Nekivág a balatoni országúinak és délben már Siófokon van, a stranddal szemben áll. Néhány nappal később lady Mountbatten nyúlánk alakja ismét feltűnt a mátyásföldi repülőtéren. Elfoglalta megszo­kott helyét a Londonba induló luxusrepülőgépen. Üjabb napok teltek el, a felhők finom pasztellszíne el­halványodott a pest-budai égbolton, szikrázva tűz már alá a júliusi nap a hotelre és megindul a suttogás szájról szájra, mgszületik a legenda a titokzatos herceg­ről, aki tizenkét órát töltött Budapesten, megnézte még a Balatont is anélkül, hogy az angol követség tudott volna róla .., Igaz-e, nem-e? Ki tudja ..« valdszky arcul ütötte, miro Eszlári revolvert rán­tott elő és agyonlőtte kollégáját. Büntetésének ki­töltése után került Eszlári a székesfőváros java- dalmi őrségéhez, mint tisztviselő. 1926-ban nősült meg, de néhány évvel ezelőtt házassági bontópert indított felesége ellen, aki viszont nőíartást köve­telt tőle. Több izgalmas tárgyalást tartottak a házaspár ügyében, do a legutóbbi tár­gyalást már a nyilvánosság kizárásával kellett folytatni, mert Eszlári néhány barátja rendkívül kíméletlen és a női becsületbe váigó tanúvallomást tett Eszláriné ellen. Az egyik ilyen tanút, Piro- vics Lajost, a végsőkig felizgatott asszony a bí­róság tárgyalótermében inzultálta. Ezek a bíró­sági izgalmak eredményezték, hogy Eszláriné idegrendszere teljesen megbomlott. pestre s elvitte azokhoz a házakhoz, ahol hosszú évek óta megelégedésre adta el a tejet, egyúttal behozta azt a pár kiló gyümölcsöt, két-három pár csirkét, 20—30 tojást is, ami kisgazdaságában termett, felgyülemlett s ezt, ugyanott adta el, ahol a tejet, túrót, tejfelt. Ebből éh a termelő, ebből fizetett adót, ebből vásárolt a pesti boltokban ruhaneműt s minden mást, amit falun nem kaphatott... Most aztán mindennek vége! A tej-frontra, is lecsapott a kartel! Hiába rúg, kapá­lózik a gazda ellene, nincs irgalom, agyon akarják menteni. A 14 filléres tejet 32 fillérért adják! A külön­bözet szép pénz, óriási összeg, érdemes érte hadakozni. Még arra is vállalkoznak, hogy a tejeskofákat anyagi­lag kárpótolják. Nem az őstermelőket kedves Miklósom, hanem a tejeskofákat... A Te helyes agrárálláspontod arí, hogy elsősorban az utolsó években nagyszerűen fej­lődő állattenyésztésünket kell megvédeni és biztosítani, aztán arra ügyelni, hogy egészségügyi szempontból 1« kifogástalan tejet mérjenek a fogyasztónak. Mind a két szentenciádat aláírom. De az utóbbiról kedves Miklós kérdezzük meg a fogyasztókat! Vájjon mi az 6 vélemé nyük, melyik tej jobbf Az-e, amelyet a szövetkezet »kezel« vagy az, amelyet egy kisgazda hoz fel Buda­pestre. Te érdemes horvidéki képviselő vagy. A hrg> aljai borok is sokfélék. Ha a Hegyalja összes borát összeöntenék, ez a keverék is bizonnyal hegyaljai bor maradna, de hová tűnne egyéni ize, zamata,, tüze és 1933 Július 1(5. US DiTcm Váci ucca 9 Model occasióárusítás illatai Ugyanígy van a tejjel is, sőt minden egyéb tej* termékkel! Hagyják meg tehát továbbra is a szabad forgalmatl Ez jobb a termelőnek és jobb a fogyasztónak is, de jobb magának a fővárosnak, amely a termelőket meg­adóztatja, jobb a pesti kereskedőknek, akik visszakap­ják falusi vevőiket. Állj mellénk ebben a közérdekű harcban kedves Miklós! Hidd el ez méltó Hozzád, harcos egyéniségedhez, népszerű meggyőződésedhez, politikai pályafutásodhoz. Emlékeztetlek tokaji jelmondatokra: »Az erősek igazsá­gait ám védjék mások, az én helyem szóval és tollal a gyengébbek pártján van!* Szeretettel üdvözöl igaz ba­rátod: Dinich Ödön országgyűlési képviselő A törvényhozás őszi munka­programja : nyugdíjtörvény, gazdaadósságok rendezése, telepítési akció (A Reggel tudósítójától.) A kormány tagjai leg­utóbb minisztertanácson tárgyalták le a törvényhozás őszi munkaprogramját. E minisztertanács határozatár ról neon szivárogtak részletek a nyilvánosságra. A Reg­gel értesülése szerint azonban a képviselőháx őszi munkája október 24-én a nyug- díjtörvényjavaslat tárgyalásával fog megindulni, majd a gazdaadósságok rendezéséről és a telepítésről szóló törvényjavaslatok kerülnek napirendre. A kor­mány tagjai egész sor törvényjavaslatot kivárnak * nyári szünet alatt kidolgozni. A gazdaadósságok rendet zéséről szóló törvényjavaslatra természetesen n gy ha­tással lesz a londoni konferencia, mert hiszen ebben a tekintetben sok függ attól, létrejön-e a hitelezőkkel valamiféle megállapodás vagy sem, velük egyetértésben vagy tőlük függetlenül kcll-e gondoskodni a gazdaadósságok rendezéséről. A telepítési' probléma megoldása adóreformokkal effyütt fog bekövetkezni, amennyiben lehetővé teszik, hogy az adóhátralékokat bizonyos feltételek mellett ter­mészetben, földben is lehessen törleszteni és ezek a földek szolgálnak majd alapjául a telepítési akció megindításának. Jubileumi nyári vásárt rendez a Magyar Divatcsarnok A Magyar Divatesarnok Kákóczi úti művészi kira­katsorai fölött hatalmas feliratok hirdetik: az áruház ma, hétfőn reggel kezdi meg jubileumi nyári vásárát. A Rákóczi út vasárnap délutáni forgatagában egyre újabb csoportok gyönyörködtek a Magyar Divatcsarnok kirakataiban kiállított rengeteg árucikkben, amelyek felett az ár jelző cédulák eddig nem tapasztalt olcsósá­got hirdetnek. Mindenki megáll a sokatmondó és még többet ígérő kirakatok előtt. — Jaj, de édes ez a virágos ruhácska! — mondja egy fiatal lány az édesanyjának — és nézd csak, megvethe­tem a zsebpénzemből! Iparoskülsejű ember noteszt szorongat a kezében: mellette áll a felesége és diktálja az árakat. Minden kirakatot végigböngésznek és földerült arccal számít- gatják, kevés pénzért mi mindent vásárolhatnak a ju­bileumi vásáron. — Hiszen ez szemfényvesztés, — mondja egy ele­gáns fiatalember — ezeket a. finom divatcikkeket ilyen árak mellett csak ráfizetéssel léket adni. Egy komoly úr magyaráz: — Ez az, amit csak áruház tud nyújtani: olcsó árakat, kitűnő minőséget. — Szeretek idejárni, — hallatszik egy sarokból — itt tudom meg, milyen a legújabb divat és még akkor is érdemes végigmennem a helyiségben, ha nem is vásárolok. A közönség már tudja, mi ennek az olcsóságnak <% titka: ebben az évben lett negyvenéves a Magyar Di­vatcsarnok és jubileumán olcsósággal kedveskedik kö­zöncégének. Amit az áruház a nyári szezónra beszerzett, szinte fillérekért adja el, jövő évre semmit sem tesznek el... Ezt a titkot mindenki megérti, nincs szükség kikiál­tókra. Maguk a kirakatok, amelyek előtt szinte észre­vétlenül cserélődik a tömeg, egyetlen óra alatt ezreket győz meg a Magyar Divatcsarnok u túlérhet eilen olcsó­ságáról. A jubileumi vásárnak azonban van egy általá­nos jelentősége is. Akik a kirakatok elől eltávoznak, amíg arról beszélgetnek, hogy végre elérhető árakon jutnak mindaihoz, amire szükségük van és ábrándoz­nak az új ruháról, elegáns fehérneműről és oly sok más szükséges holmiról, amelyet végre ők is megvásárol­hatnak maguknak, nemcsak a legjobb és a legolcsóbb reklámjai a Magyar Divatcsarnoknak. Ezek az emberek ízlésükben is megfinomodtak és rossz helyen, rossz árut. többé nem fognak vásárolni, Tébolydába szállították Eszlári Károlynét, akinek a férje néhány év előtt agyonlőtte tisztviselőtársát a Deák Ferenc uccában

Next

/
Oldalképek
Tartalom