Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)
1933-07-06 / 149. szám
Péntek, 1933 Julias T. (//NemxecfáA 7 Boldog szeretnék lenni! — mondja Ruttkay Gábor özvegye; MBIBMUfelllBMIIB'IIIIIHHIIIWII——■ Horogkeresztes rohamosztagok Afrikában London, julíus 6. aki ma délben férjhezment vitéz Sepsy Pál őrnagyhoz Ma délben 'érdekes uj házaspár lép ki az unitáriusok Koháry-utcai templomából. Szerény, finom emberek, most fogadtak örök hűséget egymásnak és legkevésbbé sem kívánják, hogy boldogságuknak a tolakodó nyilvánosság is tanúja legyen . , . Vitéz Sepsy Pál őrnagy tarozik az egyszerű templomból pár perces feleségével, aki e pár pero előtt még más nevet viselt, egy halott ember nevét: özv. Ruttkay Gdboménak hívták , , . A meghatott fogadalom, amely elhangzott odabenn és a névváltoztatás, hogy néhány pero alatt özv. Ruttkay Gá- hóméból vitéz Sepsy Pálné lett, odatette az utolsó pontot a sötét regény végére, amely földulta egy boldog család seép életét. Ez az Utolsó pont az utolsó fejezet végén végsó leszámolás a mnlt árnyaival. . . Mikor a törvény fölmentett» Llttke Kálmánnéi a szörnyű vád ál ól, hogy megölte Ruttkay Gábor koronaőnszázndost, — a tragédia legszánandóbb áldozata, özv. Ruttkay Gábomé gyermekeivel együtt eltűnt a nyilvánosság kegyetlen reflaktorfényéből. Volt oka irtózni minden feltűnéstől! ... Es a szenzációra éhes tömeg érdeklődését nj, meg uj események foglalták el . » . Hosszú hónapok múltak, a titokzatos módon elpusztult, férjért viselt gyász éve lejárt. És most az uj házasság egy percre ismét vlsaza citálja Hoór Hajnalkát, Ruttkay Gábor özvegyét a nyilvánosság arénájába. De csak egy percre ., * Ez a sokat szenvedett, finom asszony most már elvonni a magánéletbe, el a boldogságba, ahová nincsen belépése a nagy nyilvánosságnak. Á Pauler-utca 2. szám alátti házba kopogtattunk be. Néhány száz lépésnyire vagyunkcsak a koronaőr ségi palotától, az emlékezetes régi lakástól ... A harmadik emeleten Bakik Ruttkay G ábomé két kis gyermekével és édesanyjával, Hoór Ká- rolynak a híres szemészprofesszornak özvegyével. Az értékes műtárgyakkal, bútorokkal és szőnyegekkel megtömött lakás a nagy készülődés jeleit árulja eh — Már azt hittem *-* fogadott meglepődve Ruttkayné —-, hogy soha többé nem lesz dolgom a nyilvánossággal. Nálam senki sem irtózhat jobban a feltűnéstől és bizony az utolsó évben éppen elég részem volt henne ... Nem kívánkozom az emberek elé . . . — Nagyságos asszonyom, mindenki nagy részvéttel volt ön iránt a nehéz napokban. Érthető ha most is érdeklődnek további sorsa iránt! . , . Uj házasságát úgy sem lehet titokban tartani. — Nincs is semmi okom erre. Nincs titkolni valóm ... De azért megértheti, hogy new kívánkozom az emberek elé ,. . Hanem . . . abban a reményben, hogy utoljára imák rólam — mondotta futó mosollyal, — tessék, kérdezzen . . . — Mióta ismeri vőlegényét, vitéz Sepsy Pál őrnagyot? — Körülbelül háromnegyed éve. Balatonfüredan találkoztunk először. Mindketten a tiszti üdülőben laktunk. Azelőtt sohasem láttuk egymást. Megismertem és . , , megszerettem , i . Ennyi az egész , ,, Nagyon egyedül voltam — fűzte hozzá csendes visszaemlékezéssel. És azelőtt is katonaasszony voltam. Az is maradok , . , i— Kik az esküvői tanuk? Az én tanúm Keresztes-Fisoher Lajos vezérkari ezredes, a vőlegényemé Madaras Béla alezredes. Hol ezogiál az őrnagy nr? <— Eddig a budapesti 1. honvéd- gyalogezredben teljesített szolgálatot. Most vezényelték át a törzstiszti tanfolyamra segédtisztnek. A háborúban a debreceni 3. honvéd- gyalogezredben szolgált. Bátorságáért több ízben kitüntették. A Monte San Gábrielén vívott harcok után a vaskorona-rendet is megkapta. öt is vitézzé avatták, mint... — hallgatott el Ruttkayné, mert a befejezetlen mondat a tragikus Egy sóhaj... — Igen — hangzott csodálkozva a válasz. Mintha bizony a takarmányrépa és a tukoricatermelésen kívül egyéb szórakozás nem is wÁ.ia egy fiatalasszony számira. — Nem is engedném át másnak a gazdaság vezetéséi Szegény Gábor életében is én törődtem a birtok ügyeivel. Megtanultam a gazdálkodás ezernyi fortélyát, pedig az előtt semmit sem értettem hozzá. Városi lány vagyok, Kolozsvárét születtem, míg férjhezmentem, Budapesten éltem. Úgy tanultam meg a gazda teendőit, hogy együtt jártam a földeket nap-nap után az urammal •. . Később már csak magam, mert bizony, 6 szívesebben utazott el Pestre... — szakad fel a mély sóhaj Ruttkayné leikéből. Mély, fájdalmas sóhaj . » . Sóhaj az elsőért, akit , , . akit a másik elragadott tőle, a gyermekeitől és a földtől is . . . —. Amikor először jártam a földeket, azt mondták, hogy még a kacsát sem tudom megkülönböztetni a libától ., . Hát ez nem egészen igy volt —- jegyezte meg csendes mosollyal Ruttkayné — de annyi bizonyos, hogy new tudtam különbséget tenni a rozs és a búza között. Ma már jó gazdának tartom magamat. A birtokom tehermentes ... Volt végű koronaőrszázados emlékét idézte fel. A hallban ültünk le. A szobákban a huzattal bevont bútorok, a fölszedett, összecsavart drága szőnyegek elárulják, hogy a ház lakói hosszabb útra készülődnek. Az asztalon ezüsttárgyak, vázák sorakoznak ... A nászajándékok , , . — Esküvő után hova utaznak? —■ 8—10 napra Tihanyba. Több időt nem szakíthatok. Nem enged a gazdaságom ... 260 holdas bérletem van Nógrádkövesdem Ezt a pár napot is úgy tudom a Balaton mellett tölteni, hogy a rossz időjárás miatt csak 10—li nap múlva arathatunk. Ennél a munkánál nekem odahaza a helyem. Októberig azután lenn is maradunk , . . — Nagyságos asszony vezeti a gazdaságot? egy árnyék időm szakkönyveket bújni és a gyakorlatban elsajátítani a gazdálkodás osinját-binját az egyedüllét napjaiban ... 3 év óta egyedül intézem a gazdaság ügyeit Érezni lehetett hogy a sok bánattól gyötört asszony évek óta a munkában keresett vigasztalást. A földhöz menekült, amelyet megtanult becsülni és szeretni. — De nemcsak azért sietek vissza Nógrádkövesdre, mert hiva kötelesség, hanem ott vár rám két kis gyermekem is. ök voltak az én vigasztalásaim a nehéz napokban. A 8Yt éves Éva és a 7 éves Ad ám. Mindketten drága jó gyerekek, kitűnő tanulók. —- Milyen pályára neveli a fiát? ■— Katona lesz belőle ... 3 év múlva már a kőszegi katonaiskola növendéke lesz , . . Vőlegényem nagyon szereti két kis gyermekemet. ök is szeretik és ragaszkodnak hozzá. Ma még egyikük sem tudja, hogy milyen körülmények Jcözött veszítették el édesapjukat. Nem tudják felfogni a halála mögött meghúzódó szörnyű tragédiát. Ki járnak velem a temetőbe és csendesen imádkoznak édesapjulcért . . . — Milyen érzés megválni atTól a névtől, amelyet jóban és rosszban majdnem tiz évig viselt? Már nem haragszom. — Ehhez a névhez — válaszolta Ruttkayné elgondolkodva •— sok bánat és fájdalom fűződik ... De azért mégis furcsa érzés megválni tőle . . . Hiszem . . . remélem, hogy az életem fordulóponthoz érkezik. Szeretnék most már boldogabban és nyugodtabban élni. Már egyszer én is boldog akarnék lenni . . . — Haragszik ... a másik asz- szouyra? — Ma már nem ... — hangzott a megbocsátó válasz. A telefon csengője vágta el beszélgetésünket. Ruttkayné felemelte a kagylót: gratuláló jelentkezett. — Köszönöm a jókívánságát! — mondotta a telefonba meleg hangján. Újból a nógrádkövesdi gazdaságra tért vissza. — Alig várom, hogy odahaza legyünk és halljam az aratóink dalát, — a kaszák pengését ... A gyermekeimén és a birtokomon kívül nincs is más szenvedélyem — folytatta fölélénkülve — talán csak még egy: a porcellángyüjtés. Jöjjön, megmutatom magának a vitrinjeimet .... Egyenként magyarázta el az értékesnél értékesebb meisseni, sév- resi, koppenhágai, nymphenburgí, rosen daali és herendi porcellánok történetét. — Ez a drezdai porcellánváza tegnap került a gyűjteményembe, Ruttkay Udo barcelonai magyar főkonzul nászajándéka. Ruttkay Udó, meghalt fér jeninek rokona. A szobalány kopogtatott be: — Megjöttek a katonák, nagyságos asszonyom! Ruttkay Gábomé kisietett az előszobába, amelynek ajtaján két baka hatalmas tükrös szekrényt cipelt be görnyedve. Letették terhüket és a „rangidős“ bokáját összecsapva jelentette érkezésüket. — Jól van, fiaim, látom, még a tükör is ép! — dicsérte meg a legényeket a boldogságfelé induló fiatal katonaasszony. Gynlay Zoltán. A nemzeti szocialista rohamoeztagok megszervezése most már az egykori ná- metafrikai gyarmaton is megkezdődött. A Times jelentése szerint a nemrégiben kinevezett tanganyikai német konzul megalakította a hitlerista rohamosztagok tanganyikai csoportját, amelyhez már eddig is többszáz német telepes csat* lakozott. Az angol telepesek meglehetősen rossz szemmel nézik a horogkereex- tes szervezkedést a a nemzeti szcialista rohamosztagok e setleges akcióinak ellensúlyozására frontharcos légiót alakítottak. Ma: a kormányzói jogkör kiterjesztése A kormányt támadták a képvisdőhán szerdai illésén a szónokok, szinte kivétel nélkül. Tobler János, a Keresztény Gazdasági és Szociális párt tagja élesein bírálta az uj szervezkedést! metódust. A minisztériumokban — mondotta «• egyes főtiszitviselők állandóan hordják az egységespárt jelvényét• Figyeflmea- tette a kormányt, ne járassa le a nem* zeti egység eszméjét, ne kompromi tálja azt. A kormánypárt szervezkedési módszere egyes hivatalokban a tisztviselőket meg nem engedett módon kapcsolja be. Meg kellene végre határozottam mondani, hogy a jegyzői iroda nem pártiroda. (Be a Gömbösbe!) —• ezóltj közbe nagy derültség közben Hádossy Gedeon). Tobler János mások interpellációjában a Í0 órás munkahét bevezetése mellett foglalt állást és szóvá tette, hogy a magyar kormány megbízottja a genfi nemzetközi munkaügyi konferencián ellenezte ezt, már pedig a munkanélküliség megszüntetésének más útját nem látja. (Öngyilkosságba kergetik a munkanélkülieket! — szélt közbe egy kisgazdapárti képviselő.) Az éjszakai üléseik edlem tiltakozott harmadik interpellációjában Tobler, mert ez a parla* mentárizmus tervszerű lejárata. Az ülés elején egyébként elhatározták a képviselők, hogy valamennyijüknek az illetményéből önként hozzájárulnak a solymári bányaszerencsétlenség áldó- zatainak támogatásához. Zsitvay Tibor gerjesztette he az ülésen a közjogi bizottság jelentését a kormányzói jogkiterjesztésről, Farkasfalvi Farkas Géza válaszolt Gömbös minszterelnönek, aki, szerinte, mindenütt puha derekat és feltétlen behódolást szeretne látni. Marton Béla nagy zajban és közbeszólások pergőtüzében próbálgatta magyarázni, hogy mit mondott a Moréban, de annyira belebonyolódott a saját szavaiba, hogy Kasnya Bélának könnyű volt utána újból támadni a kormányt. Vidéken — mondotta — a túlbuzgó tisztviselők adó- elengedést Ígérnek azoknak, akik belépnek a kormánypártba és esküt tesznek. — Nincs eskü! — kiáltozta magából kikelve Marton Béla. Petró Kálmán energikus szavakkal magyarázta meg Marton Bélának, mi ad jogot a képviselőknek a kritikára, majd az egységespártban leteepdő fogadalomról beszélt. Ez csak arra alkalmas, hogy olyan embereket neveljenek vele, akik most leteszik ezt a fogadalmait és ha más ha. tatom következik, más fogadalmat tesznek. Kim Béla erőshangu interpellációban tiltakozott a tüzifamonopólium ellen, majd a szémmkartel árdrágításáról beszélt. Mojzes János az árverések dolgát, továbbá az építő-tatarékszö vetkeze - tek üzelmcit tetto szóvá, Dinnyés Lajos a tejkérdésben interpellált, Osváth Pál gazdaproblémákat tárgyalt, Gallasz Rudolf Ágost tiltakozott az ellen, hogy a gazdától már a cséplőgépnél elviszik a gabonáját adóba. A miniszterek egy interpellációra sem adtak válasz!. Érdekes hire a politikának, hogy n, kereszténypárt szerdán este elhatározta a parlamentben, hogy saját égisze alatt rendezi meg a vigadói legitimista ráesői át, amelyet előző nap a rendőrség betiltott. Ma délután Wolff Károly, Eckhardt Tibor a kormányzói jogkört kiterjesztő javaslat mellett, Griger Miklós, Farkas Tibor ellene szóualnak fel. A javaslatot el őrei áthatóan ma 1© i© tárgyalja a
