Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)

1933-06-21 / 138. szám

Ol- éw#»ís?«m 138 $£ém, 10 filSéir 1833 Junius 21. Szende, Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. lisrKeszíoséa s: iiadóMratai: Zalaegerszeg, Síécfieayi-tér l ggftíBlíií: 128 sz. — Flóíszariresztöség: Kssxtlieíy, Kossnm l.-e. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Gyermekkirályról beszélnek egynémely lapok azóta, mióta a miniszterelnök egyik par­lamenti beszédében azt mondotta, hogy, ha ő legitimista volna, óva intené legitimista elvbarátait attól, hogy a mai rendkívülí nehéz idők­ben huszonegy esztendős gyer­mekkirályra bízzák ennek a nem­zetnek a sorsát. Egyik túlbuzgó lap pedig példaként citálja a „Do- bozy Mihály és hitvese“ cimü köl­teménynek bevezető sorait, melyek igy hangzanak: Gyermekkirályt s oly hadvezért, Ki erején felül mer, Ád az isten haragjában A nemzetnek, kit megver. Igaz, a szép verset tönkreteszi az illető lap azzal, hogy a „kit“ he­lyei „melyet“ ir, no, deháí nem muszáj mindenkinek minden ver­set ismernie, másrészt pedig ma, amikor az emberek olyan kiváló előszeretettel revideálnak mindent, a hálás utókornak szabad revi­deálnia a költők müveit is. De tekintsünk ei ettől és térjünk a tárgyra. Nem szándékunk vitázni a költővel, de le kell szegeznünk azt, hogy költőtől nem lehet tör­ténelmei tanulni. Máskép ir a költő, máskép a történelemiró. Utalunk itt arra, hogy nem is lehetett olyan igen nagy haragjában a jó Isten akkor, amikor például Hunyadi Mátyást adta nekünk királyul, aki ugyancsak gyermekkorban volt még trónraléptekor és amikor bi­zony nem uralkodott valami pél­dás rend ebben az országban, kí­vülről pedig a legnagyobb vesze­delem fenyegette. Hiszen akkor volt hatalmának delelőpontján a török! Hát szó, ami szó, azt a „csapást“, amit a jó Isten mért Mátyás királlyá választásával a magyarra, csak elbírta valahogy. Erről azonban megfeledkeznek azok, akik annyira félnek Ottó trónra- lépésétől, akik abban látják a leg­nagyobb veszedelmet, hogy hu­szonegyéves gyermekkirálya lenne ennek a nemzetnek a mai rend­kívül súlyos időkben. Mielőtt az úgynevezett „királykérdés“ végle­ges rendezést nyerne, jó lenne talán abban az irányban is intéz­kedni, hogy rendkívül súlyos idők­ben egyetlen király se hagyjon maga után kiskorú ulódót, vagyis a király csak akkor távozhassák az élők sorából, ha a trónörökös is megette már kenyerének javát. Mert tegyük föl, hogy van király, aki pont akkor hal meg, amikor egy kicsit zavaros a helyzet és törvényes jogutóda még csak hu­szonegy éves. Mi történhetik ilyen­kor? Bizonyos körökben vallott felfogás szerint a trónörököst nem szabad trónra ültetni addig, amed­dig .. . erre feleljenek azok, akik elfelejtkeznek arról, hogy értek már nemzeteket csapások akkor is, amikor férfikoruk teljességében levő egyének léptek a trónra s boldogultak nemzetek, országok akkor is, amikor gyermekkirályok vették kezökbe a jogart. Ne felejt­sük azt se, — ami történelmi igaz­ság, — hogy Mátyás király még messze volt a férfikor teljességé­től, amikor szépen megköszönte az országnagyok segítségét és ő maga lett a — király. Utóda, II. Ulászló nem volt már gyermek, de azért sikerűit az országot arra a lejtőre juttatnia, melynek mély­pontján Mohács állott. A nemzet a maga jogaival és kötelességeivel akkor is ott ál! a király mellett, amikor az gyermek-, férfi , vagy öregkorát éli. Ha jó tanácsadói vannak, jól uralkodik. Miért kell akkor hát épen most előhozakodni a „gyermekkirály“ kérdésével, hi­szen ennek előráncigálása csak bonyolultabbá teszi a helyzetet. És kár példaként az irodalomtör­ténetet előkeresgélni, hogy abból citáljanak „adatokat“ — rosszul. Dollfuss nyilatkozata m magyar-osztrák és a német- osztrák viszonyról. Elfogták a kremsi merénylőket. — Betiltották a hitlerista rohamosztagokat. Bécs, junius 2u. Ausztriában tovább folytatódnak a zavarok. Tegnap a kremsi gyakorlótéren a segédrendőrség egyik gyakorlatozó osztagára nemzeti szocialisták kézigránátokat dobáltak. Tizenkét ember súlyosan megsebesült. A merénylet hírére a minisztertanács azonnal összeült és rendeletet adott ki, amely szerint feloszlat­ják a nemzeti szocialisták roham­osztagait és vádőcsapaíait. Tilos a párt egyenruháját és jelvényeit hordani és tilos a toborzás a nemzeti szocialista alakulatok ré­szére. Ezek az intézkedések meg­bénítják a nemzeti szocialista párt akcióképességét. A pártot magát a törvények értelmében nem lehet feloszlatni. A kremsi eseten kívül egyéb erőszakosságok is történtek, Leo- benben a nemzeti szocialisták megostromolták a fogházat, hogy kiszabadítsák párthiveiket. A gráci telefonvezetéket megrongálták. Bécs, junius 20. A kremsi me­rénylők egyikét elfogták egy inas személyében. Bevallotta, hogy ka­tonabátyja adta neki a kézigráná­tokat. Bünrészesség miatt letar­tóztatták a helyőrség egyik aktiv főhadnagyát is. A városban meg­erősítették a karhatalmat. A kor­mány a nemzeti szocialista Deutschösterreichische Tageszei­tung megjelenését megtiltotta. Dollfuss kancellár kijelentette, hogy Ausztria jóviszonyban akar élni a német testvérekkel, de en­nek feltétele Ausztriának gazdasági, politikai és diplomáciai független­sége. Örömét fejezte ki, hogy a Magyarországgal való viszony jobb, mint a monarchia idején. Nagy Emil beszéde a pacsai revíziós gyűlésen az integritás és a revízió gondolatáról. A Magyar Revíziós Liga vasár- t nap zászlóbontó gyűlést tartott Pacsán a főtéren. Ámbár az eső egész nap esett, mégis mintegy négy-ötezer főnyi tömeg gyűlt egybe a környék minden részéből. A Liga részéről Nagy Emil társ­elnök, Fali Endre igazgató, Drózdy Győző volt képviselő és Biszt- ránszky József titkár jelentek meg. Jelen volt még Némethy Vilmos dr. országgyűlési képviselő, Kroller Miksa zalavári apát és Gallik Osvald bencés tanár. A gyűlést megelőzően istentisztelet volt, amely után Kovács Imre plébános mondott mélyhatásu szentbeszédet a hazafiasság és vallásosság kap­csolatáról. Mise után Horváth Vilmos dr. főszolgabíró nyitotta meg a gyűlést. Fali Endre volt az első szónok, aki ismertette a Revíziós Liga munkásságát és hangsúlyozta, hogy a külföld már tudatára éb­í redt a Magyarországgal történt igazságtalanságnak és ez jórészt a Revíziós Liga tevékenységének köszönhető. A Liga munkáját úgy tekintik a külföldön, mint új ma­gyar szabadságharcot. Drózdy Győző után Némethy Vilmos dr. a jugoszláviai állapotokról beszélt, majd hangsúlyozta, hogy minden ellentétet félretéve a re­vízió eszméjének valóraváltásáért kell dolgoznia minden magyarnak. Bosnyák Andor a kerületi füg­getlen kisgazdapárt nevében be­szélt, majd a gyűlés kimondotta a revíziós liga helyi szervezetének megalakítását. Elnöke Horváth Vilmos dr. főszolgabíró lett. Nagy Emil beszédére az egyre jobban szakadó eső miatt nem kerülhetett sor, azért Nagy Emil a gyűlést követő társas ebéden szólalt fel Nálunk — mondotta — külpolitikai vonatkozásban még gyakran hiányzik a józan meg­ítélés. Napról-napra látja, hogy mig a magyarság egy része illú­ziókat kerget, másik része való­sággal cinikus a revízió ügyének megítélésében. A Revíziós Liga kötelessége tehát, hogy a revízió helyes értelmezését adja. Minde­nekelőtt kijelentheti, hogy a reví­ziót máskép megoldani, mint a vezető osztályok összefogása ut­ján, nem lehet. Anakronizmus tehát a pártpolitika, mert a ma legnagyobb magyar problémája a revízió és az ország egyedüli külpolitikája ugyancsak a revizió lehet. Nemcsak érzelmi probléma a revíziós mozgalom, de nagy reálpolitika is, mert mai helyze­tünkben sokféle szociális és gaz­dasági bajunkat revizió nélkül meg nem oldhatjuk. Rámutatott arra, hogy a legtöbb ember revi­zió alatt az integritást érti téve­sen. Jelenleg az integritás gondo­lata illúzió, a revíziós mozgalom azonban reálpolitika, mert céljául most a Wilson-féle elv alapján kijelölendő és Rothermere lord által körvonalazott határok eléré­sét tűzi ki. Arra ke!! koncentrálni minden erőnket, hogy ezeket a határokat visszakaphassuk. Nem háborúval, hanem békésen akar­juk elérni ezt, még pedig a nagy­hatalmak támogatásával. Négy vidéki gazdatiszti tőr kiáltványa a gazdatisztekhez. „Minden magyar gazdatiszthez!“ címmel az Alsódunántuli, Felső- dunántuli, Fehér-, Tolna-, Vesz- prémmegyei és Keletmagyarországi gazdatiszti körök Bauer János, Fáber György, Kiss Dénes, Miller Géza, Pfeiffer János aláírásával kiáltványt bocsátottak ki és azt megküldték az ország valamennyi gazdatisztjének. — A kiáltványban bejelentik, hogy jogorvoslat végett panasszal éltek a belügyminiszter­hez a régi elnökség ama eljárása ellen, hogy megtagadta az ügyek átadását annak dacára, hogy az új elnökség 174 szavazatával szem­ben mindössze 14 szavazatot ka­pott. Az uj vezetőség programmjául a gazdatiszti hármas kívánságnak mihamarábbi törvényes rendezését jelöli meg. — Oly törvény meg­hozatalát óhajtják biztosítani, amely lehetővé teszi a magas szakkép­zettségnek minden vonalon való érvényesülését. — Nyomatékosan felhivják a gazdatiszteket, hogy az 53 év óta fennálló „Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Orsz. Egyesületébe“ tömörüljenek és hangsúlyozzák, hogy a földbirtokos osztállyal és az OMGE-vel a leg­jobb viszonyt óhajtják fentartani. — Végül a körlevél felkéri a gaz­datiszteket, hogy a területük sze­rint illetékes gazdatiszti kör utján jelentsék be belépésüket az orszá­gos egyesületbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom