Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)

1933-05-28 / 120. szám

1933 április 16 összetartás um' >/% A'ii**i‘j*’"*ii* yVi-<~—>*rT < 7 I Róma, Washington, • Tokió äli a világ .érdeklődésének középpontjában. 'Mussolini tervezetet idol gozott (ki a fvil, ágbéke biz­tosítására, amelyben határozottan felvetette a re­vízió szükségességet, mint a béke biztosításának elengedhetetlen föltételét. Anglia szívesen fogadta a tervet, Franciaország, Lengyelország és a kisan- tant azonban mindent elkövetnek, hogy Mussolini életrevaló tervét a revízió felvetése miatt elgán­csolják. A békét igen szeretnék, de revízió nélkül. Hogy minden maradjon úgy, ahogyan most van. Óriási diplomáciai harc folyik. Titulescu, a kis- antant »nagykövete« Párisban tárgyal. Papén |és Göring német vezető politikusok viszont Rómában tanácskoznak Mussolinivel. Az osztrák kancellár, Dollfuss szintén az olasz fővárosba utazott, ügy látszik, hogy ezeken a tanácskozásokon megterem­tik a német-olasz együttműködést. A teljes egyet­értésnek idáig az volt az akadálya, hogy a német és osztrák nemzeti szocialistád mindenáron egye­síteni akarták Ausztriát a német birodalommal. Olaszországnak és Magyarországnak viszont ér­deke, hogy Ausztria önálló maradjon. A franciák szintén ezen az állásponton vannak. Mussolini fel­lépésének már látszik (is a hatása, mert a csatla­kozás hívei elhallgattak. * Roosewelt, az Amerikai Egyesült Államok uj elnöke tanácskozásra hívta meg Washingtonba a nagyhatalmak képviselőit, hogy barátságos eszme­csere keretében megbányják-vessék a nehéz hely­zetet: a háborús adósságok, a leszerelés, a háború megakadályozása jés a (gazdasági válságból való ki­bontakozás kérdését. A gondolat igen helyes. A mai világpolitikai kérdéseket, valamint a gazdasági problémákat csak az egész világot érintő, általános intézkedésekkel lehet, enyhíteni. Ha még sokáig ‘folytatják a nemze­tek ezt a mostani ketrecpolitikát, ezt az egymástól való teljes elzárkózást, menthetetlenül elpusztul egyik a másik után. A világkonferencia gondolata nagyon jó. Mégis kétes, lesz-e eredménye. A nemzetek vezetőiből annyira hiányzik a piegértés és a jóakarat, annyira ur még mindig a gyűlölet, hogy sok reményt ez a tanácskozás se dgér. * Japán kilépett a Népszövetségből, és mialatt az európai nagyhatalmak egymással marakodnak, cél­tudatos kitartással folytatja a maga világbirodalmi terveinek kiépítését. Miután Kínát térdre kénysze­rítette, most egy olyan szerződés kötésére akarja rávenni, amely kimondja, hogy »Ázsia az ázsiai­aké«. Ez azt jelentené, hogy közös akarattal ipar­kodnak megszüntetni minden európai hatalmi és gazdasági beleszólást az ázsiai ügyekbe. Mandzsúria, Jehol és a legújabban Kínától el­vett területek olyan terjedelműek, mint fél Európa. Japánnak így bőven lesz területe, áhova az anyaor­szág lakosságának feleslegét letelepítheti. Az utóbbi időben a Szovjet is nyugtalankodni kezdett a japán terjeszkedés miatt. Japán azonban nem enged. Attól sern riad vissza, hogy az oro­szokkal is leszámoljon Keleten. Egy szociáldemokrata győzelem tanulságai ♦ vagy F@liiivás a falu népéhez * Irta: Ifj. Haakovits Sándor, Üllő Még pedig elsősorban azokhoz, kiknek szemét, politikai tisztánlátását még mindig marxista masz­lagok fátyola takarja. Kiknek politikai meggyőző­dését szociáldemokrata félrevezetők s nép boldo­gítók formázták ki. De felhívás azokhoz is, kiknek lelkiében ott izzik a krisztusi tanítás, az evangé­liumi szocializmus minden fanatizmusa. Emberek, testvérek, gazdák, munkások, iparosok s kisembe­rek és mindnyájan, kik a magyar rögnek vagytok szülöttei, vigyázzatok, (ébren legyetek! Báránybőrbe bujt farkasok, álpróféták, antikrisztusok járnak köztietek! Legyen e pár sor vészharang kongása s legyen memento: Nehogy úgy járjatok, mint Üllő községe az elmúlt hetekben, a képviselőtestület vá­lasztásakor. Szégyentől és haragtól megremeg ke­zemben a toll, mikor e szavakat irom. Mert szé- gyenlem, hogy a ,sors abba a községbe tartozónak teremtett és haragszom, hogy olyan bárgyú s Nem­törődöm katolikusaink vannak, kiknek a szociál­demokrata demagóg többet ér, mint saját felszen­telt papja, kiknek elfogadhatóbb minden marxista bolondgomba az apostoli tan. fenséges demokráciá­jánál, kiknek 75 üo-os többsége a községben csak arra jó, hogy a szociáldemokraták és ezzel az egy­ház s haza ellenségeinek győzelmét segítse elő. De a korbács £ás kancsuka kellene a magyar falu, az alföldi tiszta levegő s a lelkek megfertőzőinek, a konkoly hírnöknek is. Mert a szociáldemokraták mézesmadzagos poli­tikájából épen elég, többet nem kérünk belőle. Itt alkudozás, jobbra-balra való kacsintgalás, kibúvó középút nincs! Világosan áll a kérdés: Krisztus vagy Lenin? Róma vagy Moszkva? Isten vagy a sátán? S vészesen fülünkbe cseng Krisztus szava: »Aki nincs velem, ellenem van!« Itt nem lehet a nemtörődömség fedezéke mögött kényelmesen na­gyokat nyújtózni. Mert mi lesz velünk, családunk­kal, községünkkel s hazánkkal, ha az orosz téboly, a felforgatás szelleme lesz úrrá fölöttünk? Mutassuk meg tehát, hogy igenis magyarok, hogy igenis katolikusok vagyunk. De nemcsak a templomban, hanem künn az életben, a társadalom­ban, a politikában, az utcán, a munkahelyen, a vasúton, mindenütt. Jelszónk legyen: »Krisztussal a sátán s -szörnyszülöttei: a kapitalizmus és a bol- sevizmus ellen!«

Next

/
Oldalképek
Tartalom