Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-05-28 / 120. szám
Gyfir, fi933*ápríSs 16 évfolyam? 8T szám ( • Mut a t v ány s z ám. t’tdCi. plébánia Hivatalnak Zalav^i.4" Zalacsány« ifuvina mwnm Megjelenik kéthetenkint ^ Egyes szám ára 8 fillér * * Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. KÖZI-HORVÁTH JÓZSEF. ^ Előfizetési ára: * Negyed évre 50 fillér Az apostolok alusznak Judás ébren van Az :Ur Krisztus szenvedésének kezdetén, inagycsütörtökön 'este, az Olajfákheguén történt. Mialatt a Megvátló imádkozva, vért izzadva készült a halálra, néhány lépéssel odább az apostolok aludtak. Hiába keltette fel őket, hogy együttérzésükben vigasztalást' találjon, újra meg újra elnyomta őket az álom. Annál éberebb volt az áruló Judás. Neki a sötétség, az éjjel, az erdő' nem a pihenést juttatta eszébe, hanem nagyszerű alkalomnak látszott, hogy gonosz tervét végrehajthassa. Tanácskozott, haditervet eszelt ki és megindult a fegyveres szolgákkal, hogy az Üdvözítőt elfogja. Az Ur Jézus malis szenved. Szenved Egyházával és szenved1 annak tagjaival. Krisztus számára keserves szenvedést jelent az a sok erkölcstelenség, hitetlenség, igazságtalanság, amely sokszor a kéresztény jelszavak leplével takarva is megbújik törvényhozásban, közéletben, társadalmi életben és családi otthonokban. Krisztus számára keserves szenvedés a kisemberek millióinak sanyarú sorsa, amely Nyugaton és Keleten, városon és falun egyformán hasonló kezd lenni a megváltás előtti rabszolgasághoz. A különbség legfeljebb annyi, hogy akkor nyíltan bevallották, most pedig az egyik helyen a liberalizmus, a másikon pedig a kommunizmus világboldogító, vagy inkább viiágbolondító jelszavával takargatják a korbácsot, amivel halálba kergetik a népeket. Krisztus számára keserves szenvedés az apák munkátlan keze, iaz anyák kétségbeesése, a legények és leányok kilátástalan jövője, a gyerekék sápadt 'arcs,, a sok keserű panasz, fájdalom, amely nap-nap után millió és millió halál szélén álló, reményevesztett ember ajkáról hangzik el. Krisztus szenved. És jaj, hány helyen ma is egyedül szenved. Hány helyen alusznak ma is az apostolok? Nagyobb és kisebb apostolok, akiknek az lenne a kötelességük, hogy a szenvedés idején egész szívvel, egész lélekkel, megfeszített munkával, az idők súlyát megértő erkölcsi és anyagi áldozatkészséggel odaálljanak a szorongatott Egyház, valamint a lelki és testi összeomlás szélén álló katolikus nép mellé. Arra hivatkoznak, hogy elég a maguk baja, hogy nem érdemes a néppel törődni, hogy nem alkalmas az idő, hogy az elkeseredés elfordította Krisztustól a sziveket, hogy a (nyomorúság nemtörődöm séget teremtett. Százszoros visszhanggal szeretnénk belekiáltani a lelkiismeretükbe: Hamisak, semmitérők ezek a kifogások ! Igaz, hogy a nyomorúság, elkeseredés, bizonytalanság megviselte a lelkeket, de mindez inkább ösztönzés kell legyen arra, hogy megtízszerezett erővel álljunk bele Egyházunk és népünk megsegítésének napszámába.
