Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)

1933-04-30 / 97. szám

1933 április 30 ^)*un£gyei Újság XViL 1933, április hó 26. Végre íávaszias idő kezd lenni. Századunkban, de még inkább az utolsó évtizedben nem csak a politikában van kavarodás, amely­ből a kiút nyílása soká világoso­dik ki szemünk előtt, nem elég az, ha ezenkívül még az egész világ gazdasági élete feje tetejére van állítva. Ha nem sikerül hama­rosan talpra állítani a fölforditott gazdasági életet, elpusztítja azt a helytelen irányban tóduló termelés vérkeringésének a túl- vérüsége. Nem elég ez ! Az idő­járás is játszik velünk egy idő óta. Szinte rendszeresen elmarad már a növény fejlődését elősegítő nedvességgel párosult napsütéses tavasz. A világ elborulásában nem sok verőfényt adott az úgy is elfásult emberi léleknek a már már tova tűnő április. Veröfényes kikelet helyett nem egyszer go­rombán végig korbácsolta erős hideg szeleivel fejlődést váró őszi vetéseinket. A tavasszal csírázó növénykéink annyira megijedtek a szél süvitésétöl, hogy hajtásai­kat csak bizonytalanul, tapoga­tózva merték kidugni a szántó­vető által porhanyóra megvetett magágyból . . . Mi, a zsenge nö­vények termelői, a szélnél is job- - ban rettegtünk már hetek óta valamitől. Annyira féltünk ettől a hatalmasabb gazdaellenségtöl, hogy esténként ha tudtunk volna a korbácsoló, száritó, talajrepe- gető széllel beszélni, belesusogtuk volna üvegtördelő süvitésébe, hogy csak tördeld még reggelig a súlyos vastag deres zúzmara által leroppanó ágakat, söpörd le az utakról a port és szórd el a mezőkre, csak reggelig el ne hall- kulj, mert akkor a tiszta csillagos éjszaka után a kései fagy leper­zseli tevékenységünk szegényes eredményeit. . . Milyen a szántóvetö élete ? Folytonos rettegés a természet elemi csapásaitól! Amennyit együtt dolgozik a természettel, legalább annyit kell küzdeni ellene! A régi öregek azt beszélik, hogy nem volt ez mindig igy. Mikor márciusban az eke után ballagó gazdalegénnyel együtt énekelt a pacsirta, akkor már bizakodva élvezte téli éjjele után a felébredt föld szagát, akkor már örömmel párosult, hálával kereste a magas égen túl az ismeretlen kék homályban azt a nagy Valakit, akinek mindent köszönhet.. . Kikelet után nem kellett a májusi fagy életszorvasz- tásától rettegni. Talán nem kellene most agódni! Talán...talán.Hiszolyan ragyogóan bujt fel a söjtöri szölökmögött a nap. Először beragyogta a fő­utca házainak keleti oldalát. De nem egész végig. Északon kezdte A felső faluvégieknek a kertek alatt bujt fel. A falut ott nem a ÖJ& M itfdP'^ CSAK A Átf1)’ ^^TÖKÉ LET ES TUNGSRAM IZZÓLÁMPÁVAL ELLÁTOTT CSILLÁRT VEGYÜK MEG. hegy, hanem az őszi vetéseknek zöld sávjai, a felszántott parcellák barna szalagjai érintik. Szeiiden futnak le ezek a sávok, szalagok a gyenge lejtőn a kertekaljai gyű mölcsfák alá. De a nap felkelte fehér vona'a már messze szállt délfelé. Még kerékpárommal is alig tudtam elérni Talán a felső faluvégtöl már két kilométert is futottam, mire megtaláltam a nap által bemeszelt szélső házat. A fő utca közepe volt. A fehérség szé­lének hosszabb ideig kellett tar- tórkodnia egy-egy házon. Mert itt letek. Az öt tantermes elemi is A JUNGSRAM-MÜVEK FELELŐSSÉGET í*ma-“a «lÄVÁLLALNAK AZ IZZÓLÁMPA MINŐSÉGÉÉRT. Isten háza, a „Hangya“, tejszö- vetkezet] épület, szövetkezeti szesz­főzde, a vendégfogadók, keres­kedők, magánosok városias házai mind-mind tovább idöztették a ragyogás tova mozgó vonalát. De ni ni, megállt, nem megy odább. A napfelkelte nem pihen­het, itt más akadálynak kellett közbelépni. Keletre tekintek. Az utón túl valami száz lépésre még alig rügyező fák között a dom­bon magas teíöjü tűzfalas egy­emeletes épület. Kerékpáromat a kapufélfának támasztottam. Én fölballagtam az agyagos utón. Nagy vastagfalu épület. Alacso­nyak, de szélesek az ajtói. Régi ház lehet, mert az ablakai is aránytalanul kicsinyek. Odamen­tem a főbejárathoz. Nehéz tölgyfa ajtó, tőgy lépcső, belül a nyitott ajtón túl terméskövei kirakott elő­tér, meszelt falak. Nem lépek be, mert az ajtó felett valamit látok. Márványtábla, bele vésve nagy betűkkel „Deák Ferenc“, a kis betűkből már kiverte a szél az aranyfestéket, az eső meg lemosta róla, de azért el lehetett olvasni „E házban született a haza bölcse“ . . . Nem volt nálánál józanabb, bölcsebb, magyar ember. Mun­kássága azért lehetett eredményes, mert azt nyugodt temperamentu­mával támaszthatta alá. Mintha Göcsejben maradt volna valami Deák Ferenc leikéből. Vagy mintha Deák Ferenc jellemének alapvo­násait szülőföldjéből merítette volna . . . Nekem Söjtörön van az utolsó postám. Levelezéseimnél azt vet­tem észre, hogy magukat magyar­nak valló üzletemberek ritkán ír­ják helyesen az u. p. helyét. Sokfélekép elkeresztelik. Mit tud­ják ők, hogy ez a nagy falu miről nevezetes... Ki is halt ám a Deák Ferenc jellem . .! A nap már beragyogta az egész falut. Innen a felső faluvég 2 kilométer, az alsó másfél, de már kerékpárral se érném el a fehér­ség vonalát. Verőfényes tavaszi ragyogásban pompázik minden. De még se minden ! Keletre tő­lem a falu két kilométer' hosszú „Bükkalja“, mellékutcájának né­hány háza még homályban van. Ott a meredek bükkös hegy el­takarja még a napot. Ott is felragyog nemsokára. Talán nem csak a természetbe köszöntött be a tavasz . . . Talán jön a kikelet. . . Pörneczi József. SZÍNHÁZ. Asszonyok, ha szeretnek. Fendrik Ferenc színjátéka. Eredeti bemutatóval zárta elő­adásainak sorozatát a Deák tár­sulat. Helyi szerző. Az első darabja után (Kék vonat) érdek­lődéssel tekintettünk új szinjátéka felé. Silány, gyatra darab, pedig szerzője írni tud. Ezt el kell is­mernünk s ez egyetlen számba- vehető értéke a drámának. Azon­ban mit ér a művészien elkészí­tett hordó, ha abban ócska vinkó van. Egy dráma akkor érték, ha forma és lélektartalom harmóniá­ban van ! Erkölcsi fertő nem lehet a szép megnyilvánulása. Már pedig az egész darab nem már,, mint az erkölcsi fertő legmélyén való sütkérezés. Furcsa fogalmai vannak az édesanyáról, s a nőről! Honnan veszi ezt a szerző ? Élettapasztalat ? Nem hihetem. jól-rosszul megválasztott olvas­mányaiból izzadt ki három órára való „gyönyörködtetést“! Gyö - nyörködtetést írtam, mert hiszen a tanítás nem lehet célja. Mit tanuljunk ebből ? Piszkot, erköl­csi nihilizmust? S gyönyörköd­tet — talán a karzatot. Minden­áron íilizofálni akar s még a szobaleány is segít a szerzőnek. Színpadi követelményekkel, drá­mai szinszerüséggel nincs tisztá­ban. Cselekmény sincs sok a drámában, ami van, az is terjen­gős, szétfolyó. Felvesz egy fona­lat, de nem birja tovább szőni a mesét. Párbeszédekkel igyek­szik kitölteni az ürességet. Jófor­mán nem történik semmi, csak párbeszéd 3 órán keresztül a közönség idegrendszerének kipró­bálására. (Sokan nem bírták ki, s elmentek.) A szereplők jönnek mennek, dróton ráncigálja a ku­liszák mögül a szerző. Alakjai is élettelen bábok, papirfigurák. Jellem ? Van, de milyen. Jobb nem írni róla. Első darabja óta sokat sülyedt a szerző. Nem haladás, de visí- szaesés a fejlődése. Értse meg a szerző, ilyen témájú darabbal még a nagyvárosban sem tudna sikert érni. Jó ízlésű és erkölcsi felfo­gású emberek vannak ott is! S nagyon csodálkozunk Deák Lőrinc igazgatón, aki elfogadta és színre merte hozni a darabot. Mást nem hihetünk, mint azt, hogy üzleti szempont vezette. A szinészek közül Szabó Ernő egyéni játékával mentette a ment­hetőt. S ha nem ez a közkedvelt komikus játszik, akkor már az első felvonás végén végképen unalomba fűlt volna a darab. Az ő egyéni játéka (nem szerepe!) vitt egy kis elevenséget a sivár és léleknélküli drámába. írói készségét ne ilyen dara­bokban aknázza ki, ha van mon­danivalója, azt tisztult erkölcsi felfogásban, a szép, jó és igaz művészet jegyében Írja meg. Dr. Litványi László. NE FELEJTSE EL, VÁSÁRRÁ ha a NEMZETKÖZI feljön Szénásy,Hoffmann Társa RT. cég selyem * szövetáriMz különlegességeit megtekinteni. BUDAPEST, csak Bécsi utca 6. 5868 Bútorokat díjmentesen, ked­vező fizetési feltételek mellett száltit az ország bármely ré­szébe KQPSTEIN Bútora *uház, Nagykanizsa, Sopron és Szom­bathely. Erzsébet királyné-szálló Irf IV? W Budapest, IV. Egyetem-utca 5. (A Belv'áros központjában.) 5651 Az Étterem és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője. 60 éve a fővárosi vidéki úri középosztály talál­kozó helye. 100 modern kényelmes szoba­Leszállított árak! SZABÓ IMRE tulajdonos. Göcseji barangolások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom