Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-02-21 / 42. szám
2 Zalamegyei Újság 1933 február 21. A helyőrség estélye. Az Arany Bárány termeiben a béke évei óta nem volt olyan eleven élet, mint szombaton a helyőrség tea- és ismerkedési estjén. A kitűnő, gondos és figyelmes rendezés meghozta a teljes sikert: a helyőrség egyetlen rohammal meghódította Zalaegerszeg és a vidék közönségét, de a polgári társadalom is meghódította a tisztikart, amely jóleső érzéssel láthatta, hogy Zalaegerszegen meleg szeretet veszi körül a helyőrséget. Az ismerkedési est sokkal többet jelentett egyszerű farsangi mulatságánál: nagy társadalmi esemény volt, amely messze kiemelkedett a báli szezon szórakozási alkalmai közül. Olyanokat láttunk a megjelentek sorában, akik csak igen ritkán találhatók meg a báli névsorban. Ez is azt bizonyítja, hogy a tisztikar baráti kéznyuj- tását mindenki őszinte, meleg érzéssel igyekezett szintén baráti kézszoritással viszonozni. Az Arany Bárány termei pompázó díszben várták az estély közönségét. A lépcsőházat fenyő- girlandok, dísznövények boritot- .ták, s a fényárban úszó teremben is ízléses díszítés emelte az ünnepi hangulatot. Kilenc óra tájban mársürü sorokban érkeztek a vendégek, akiket a bejáratnál Csorba István ezredes, vitéz Vida Gyula alezredes, állomásparancsnok, vitéz Büky Ernő alezredes, zászlóaljparancsnok, Kulhey Zoltán őrnagy, vitéz Kokas Ernő százados és a tisztikar fogadott. Tiz óra felé már mintegy 250 vendég töltötte meg a nagytermet, amelyben a pompás estélyi ruhák és egyszerűbb tea-toalettek, a tiszti, atillák és szmokingok érdekes és tarka képet nyújtottak. Tiz órakor a katonazenekar indulóra zen- ditett és bevonult családjával Gyömörey György főispán, s ezzel megkezdődött az estély. Teázás után fél 11 órakor Horváth Jóska pompás zenekarából felzen- dült a „Százados ur fekete subája“ kezdetű csárdás, amelyre a következő párok nyitották meg meg a táncot: Csorba Istvánná—Gyömörey György, Gyömörey Györgyné— Csorba István, Balogh Béláné— Czobor Mátyás, Tóth Gézáné— dr. Zrínyi Miklós, Rutich Jó- zsefné—Hedry Miklós, dr. Brand Sáridorné—vitéz Vida Gyula, dr. Zrínyi Miklósné—Balogh Béla, Hedry Miklósné—vitéz Büky Ernő, dr. Szalay Gyuláné—Kulhey Zoltán, Gyömörey Boriska— vitéz Kokas Ernő, Jager Marianne— Bárdossy Béla. A megnyitót nagyszerű hangulatban állandó tánc követte, amelyet csak a szintén hangulatos szupé szakított meg egy órára. A közönség igen kitartónak bizonyult és bizony reggel 7 óra volt, mire a tánc befejeződött. Horváth Jóskának és zenekarának igen nagy érdeme van ebben, de elismerést aratott az 5. gyalogezred zenekara is. A megjelent hölgyek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk : Asszonyok : Balás Istvánná, Balogh Béláné, Bartha Miklósné, dr.Boleratzky Gyuláné, dr. Boross Gézáné, dr. Bozzay Jenőné, dr. Brand Sándorné, Bruck Lajosné, dr. Bruzsa Gyuláné, vitéz dr. Csete Antalné, Csorba Istvánná, dr. Deseő Árpádné, Fangler Béláné, dr. Fatér Endréné, Fényes Ivánná, dr. Fitos Jenőné, dr. Fü- löp Jenőné, Gyömörey Györgyné, Hedry Miklósné, vitéz dr. Horváth Bertalanné, Hrabovszky Gyuláné, vitéz dr. Hunyadi Lászlóné, dr. Illés Antalné, özv. Kulcsár Gyuláné, Láng Mihályné, Malomsoky Istvánné, özv. Marthon Lászlóné, Meszner Józsefné, Mérő Gézáné, dr. Mikula Szig- fridné, Mózes Lászlóné, Pál Miklósné, Rutich Józsefné, dr. Sashegyi Ernőné, Sárközy Viktorné, Sebestyén Lászlóné, dr. Schlemmer Józsefné, dr. Skublics Ödönné, Steyrer Gyuláné, Suszter Osz- kárné, Szabó Jenőné, dr. Szalay Emlékezetes, hogy a zalaegerszegi szanatórium üzemének beszüntetése után tovább folytak a tárgyalák a város és az OTI között a szanatórium újabb megnyitása kérdéséről, kapcsolatban azzal a tervvel, hogy esetleg ne az OTI nyissa meg a szanatóriumot, hanem a város vegye át. Pár héttel ezelőtt történt, hogy az OTI kiküldöttje közölte, hogy a szanatóriumot végleg megszűntetik. Ezt a hirt egyik budapesti lap is átvette, mire az OTI elnöksége nyilatkozatott küldött be a laphoz és abban közli, hogy a szanatóriumot már novemberben végVármegyénk Iskolánkivüli Népművelési Bizottsága magasiendü szellemi szórakozást kívánt biztosítani a város közönségének azzal' az elhatározásával, hogy művészi hangversenyt rendez és szereplésre fölkéri az Egyházi Ének- és Zeneegyesület és Move teljes ének- és zenekarát. Amikor erről a nagyszerű elhatározásról tudomást vettünk, bizonyosak voltunk afelől, hogy ez a hangverseny olyan lesz, mint amilyennek a rendezők elgondolták : minden vonatkozásában kifogástalan. Áldozunk ismét a magyar dal oltárán, élvezünk remek zeneműveket s látjuk, halljuk a mi zene- és dalkedvelőinket, akik készséggel vállalkoztak arra, hogy kivételes eseménnyé avassák a Népművelési Bizottság kulturmunkáját. A hangversenyt a nagyközönség részére vasárnap délután fél 6 órai kezdettel rendezték a Kul- turház nagytermében A rendezőség felhasznált minden alkalmat, hogy a sikert biztosíthassa. A helyi sajtó utján több alkalommal nyomatékosan hívta föl a közönség figyelmét arra, hogy itt nem holmi zengerájok, bretlik tingli- tanglijáról, hanem művészi eseményről van szó, a magyar közönségnek lelki gyönyörködtetéséről, amiről ma alig gondoskodik valaki. Bemutatta azt a pompás műsort, amelyet a zenészek és dalosok lejátszanak. És, ha esetleg valaki előtt ismeretlenek voltak a műsorra tűzött darabok, már magában az a körülmény, hogy műsorra kerültek, fölébresztGyuláné, Szalay Lászlóné, Szarkássy Lászlóné, Sztankovszky Imréné, dr. Takáts Dezsőné, vitéz dr. Tamásy Istvánné, dr. Tomka Jánosné, Tóth Gézáné, özv. dr. Tóth Józsefné, dr. Ud- vardy Jenőné, Uszkay Sándorné, Vida Jánosné, Wölfer Istvánné, dr. Zrinyi Miklósné. Leányok: Boross Klára, Bozzay Tunci, Bruzsa Baba, Fangler Bözsi, Farkas Annus, Hilda Fecher, Fülöp Hugi, Gyömörey Boriska, Haliarszky Mimi, Helmeczy Márta, Illéss Amália, Jager Marianne, Kulcsár Éva, Lázár Ilonka, Marthon Erzsébet, Martincsevits Baba, Mérő Mica, Skublics Detti, Stadel j Baba, Svastics Aliz, Vida Piroska. leg beszüntette és a várossal nem tárgyalt az újabb megnyitásról. Nem felel meg tehát a valósának az sem, hogy most újabban az OTI a szanatóriumot végleg megszüntette. Ezzel a cáfolattal kapcsolatban CzoborMátyás polgármester kijelentette, hogy állandóan folytak a tárgyalások aszanatórium megnyitásának kérdéséről és csak pár héttel ezelőtt közölte az OTI azt a végleges elhatározását, amint ezt a helyi sajtó is megírta, hogy a szanatóriumot többé nem nyitja meg. hették az érdeklődést. Afelől azután bizonyos lehetett mindenki, hogy ezeknek a daraboknak előadása semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Garancia volt erre a két karnagy : Bálint Béla (zenekar), és Németh József (énekkar), akik — mint tudjuk — nem ismernek fél munkát, akik csak akkor állanak ki, amikor biztosak a maguk dolgában. A műsor zeneszámai voltak : Komzák : ABC egyveleg, Brahms : Magyar táncok s záradékul Kél er „Rákóczi nyitányba. Énekszámok: Szemelvények Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteményéből. (Vegyeskar.) Harmonizálta Németh József kar- nagy — és Bordal (férfikar) ze- nekisérettel. Az a feszült figyelem, amellyel a közönség a darabokat hallgatta s e darabokat kisérő hatalmas, szűnni nem akaró taps minden szóbeli dicséretnél ékesebben bizonyította a közönségnek legteljesebb elismerését és megelégedését. Németh József, a magyar dalnak rajongó szerelmese, ki lapunk vasárnapi számában olyan vonzóan irt Pálóczi Horváth Ádámról, az előadáson is szólott a magyar dalról a közönséghez. Mondanivalóját Fürtös Lajos tanár olvasta föl. Megírta, hogy „Vannak szerencsés nemzetek, amelyek 2000 éves dallamaikat is ismerik. Mi alig ismerjük a magunkét ötödfélszáz éve. Ez is valóságos Isten csodája, annyi ellensége volt szegénynek. Gyönyörű kurucdalainkat halálra Ítélte a bécsi kamarilla, éneklőit börtönbe záratta, hangszerét, a tárogatót elégette s ezt ki is puszti tóttá úgy, hogy egy darab sem maradt az utókorra. Oe, ha a hangszert el is pusztitotta, fenséges dalainkkal mégsem birt. A szivekbe nőttek, onnét nem lehetett kiirtani, pedig az elnémetese- dés kora annyira erőt vett rajta, hogy majdnem sírba hullott az is. Ekkor jött a magyar dal thermopylei hőse, Pálóczi Horváth Ádám, aki egymaga megakadályozta a magyar dalt elsöpörni akaró munkát. Fegyverei egyszerűek voltak. Pajzsa: törhetetlen magyar kuruc lelke volt, fegyverei pedig a régi kuruc és az ezekből nőtt dalok, valamint saját szerzeményei. S hogy ezekben az egyszerűeknek látszó fegyverekben micsoda ellenállhatatlan nagy erő volt, csakhamar látjuk az 1840-es évek költészetében, amikor megjelent teljes fejlettségében, gyönyörű szinpompájában, lelkeket betöltő és magával * ragadó tündöklő királyi palástjában a halálra ítélt, megvetett, elhanyagolt magyar dal. Miért kell ismernünk régi dalainkat ? Azért, mert ezek ismere- retével lesz egészséges ízlésünk, csak ezek ismeretével tudjuk megkülönböztetni az értékest a selejtestől. Mert dalainkkal is úgy vagyunk, mint beszédünkkel. Hiába van szépen zengő, kiművelt, kifejezésekben gazdag nyelvünk, mégis azzal akarjuk mutatni mür veltségünket, hogy teletömjük beszédünket idegen cafrangokkal. Bizonyára nem tudna búsulni vagy vigadni a magyar, ha nem énekelné a Siux urat vagy nem járhatna táncot a banán-nótára. De főleg azért kell ismernünk magyar dalainkat, hogy úgy ne járjunk, mint többi nemzeti kincseinkkel, mint táncainkkal, viseletűnkkel és nemzeti szokásainkkal, ’melyek már csak a a, történelemé“. Amikor mi is a legteljesebb elismeréssel adózunk az Egyházi Ének- és Zeneegyesüíet és Move zenekarának és az énekkarnak azért a lelkes buzgalomért, amdy- lyel vállalt kötelezettségének a magyar dal és zene szeretjében valósággal csodálatra méltó eredménnyel felelt meg, nem mulaszthatjuk el, hogy a közönségről is. ne szóljunk néhány szót. A szereplők, a karnagyok hoztak áldozatokat : hosszú heteknek fáradtságos munkáját. Pedig a muzsika nem kenyérkereseíök. Szabad ide- jöket, estéiket áldozták föl, hogy sokat és szépet nyújthassanak. A közönség azonban nem méltányolta kellőképen buzgalmukat. Félig sem töltötte meg a házat. Szinte resteljük ezt leírni. Hát egy nagyszabású kultureseményt ennyire értékel csak Zalaegerszeg intelligens közönsége ? Sokan mentségül hozzák föl azt, hogy szombaton este két mulatság is volt és még lesznek is mulatságok a farsafngvégen. Mi azonban erre azt válaszoljuk, hogy, ha másféle szórakozáson résztveket- nek, az ilyenen részt kell venniök a kulturembereknek. Egyébként hosszú névsort állíthatnánk össze azokról, akik sem egyik, sem másik mulatságon nem voltak, nem is mennek ezután sem, de ezen sem voltak jelen, bárha volna hozzá anyagi tehetségűk. Ahelyett, hogy örülnének lelkes buzgalnw zene- és dalkedvelöinknek s érdeklődésünkkel buzdítanék őket az igazság az OTI zalaegerszegi szanatóriuma körül ? A Népművelési Bizottság nagyszabású hangversenye. A közönség nem méltányolta kellőképen a hatalmas kulturmunkát.
